Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
10. iNl ....tffl N ÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 12., szombot UJ-ZÉLAND: Atommentes óceánt akarink t j /elund nekünk a világ vége. De talán másoknak is, hiszen legközelebbi szomszédja, Ausztrália is mintegy 2 ezer kilométerre található tőle. így a Csendesóceán végtelennek tűnő „tengersivatagában" szinte elvesző szigetország 1931-ben kikiáltott függetlensége óta nem sok vizet zavart a világpolitikában. A hetvenes években egyszer azért felfigyeltek rá, amikor a fajüldöző Dél-Afrikai Köztársaság már mindenünnen kitiltott sportolóit fogadta. MIKÉNT SZAVAZNA...? Norvégek a dán ugródeszkán Három éve azonban fiatal, energikus politikus került a kormány élére, s ettől kezdve Űj-Zéland mind többször kavart Vihart a Csendes-óceán kék vizein. Ugyanennek a politikusnak, David Lángénak a pártja, a Munkáspárt a hét végén megtartott parlamenti választáson ismét felülkerekedett az ellenlábas Nemzeti Párton, így a most negyvenöt éves kormányfő folytathatja a három éve megkezdett utat, amely eddig is sok konfliktussal járt már: hozzájárulni a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtéséhez. Lange 1984-es megválasztása után kijelentette: kormánya egyik fő céljának tekinti, hogy kitiltsák az ország kikötőiből az atomhajtóműves és az atomfegyvereket hordozó hadihajókat. Ez a nagy szövetséges, az Egyesült Államok hajóira vonatkozott, hiszen az új- zélandi kikötőket addig is csak amerikai haditengerészeti egységek használták a csendes-óceáni paktum (AN- ZUS) keretében. Washington érzékenyen reagált a kormányfő terveire, mert úgy értékelte, azok Az angol nyelvvel birkózó külföldieknek némi vigasztalást nyújthat egy angliai felmérés megállapítása: a ma már szinte nemzetközi nyelv őshazájában is mind kevesebben beszélnek szépen és szabályosan angolul és ezért főként az oktatás kárhoztatható. Ugyanakkor a konzervatív párthoz tartozó „politikai tanulmányok központja” által készített felmérés megállapításai külföldieknek is hasznosak lehetnek. A központ szerint „a modern okiutási módszerek miatt kevés gyerek beszél szabályosan angolul, mire az iskolát elvégzi, s ez a nyelv jövőjét veszélyezteti”. „A tanárok nem követelik meg stratégiai gondokat okozhatnak a Csendes-óceánon cir. káló haditengerészet erőinek. Diszkrét nyomást gyakorolt szövetségesére, gazdasági büntető intézkedésekkel is fenyegetőzve, hogy más belátásra késztesse az új-zélandi kormányt. Lange azonban nem ijedt meg, és szívós munkával meggyőzte honfitársait az atomfegyverek hordozta veszélyekről. A programot törvénybe iktatták, a parlament a tervezetet 1985 decemberében fogadta el. Száműzte ez az új törvény a hadihajókon kívül az atomeszközökkel felszerelt repülőgépeket és a biológiai fegyvereket is. A lakosság — ezt mutatta a legutóbbi szavazás eredménye — széles körben támogatja ma már ezt a politikát. amelynek jegyében Üj-Zéland fellép a csendesóceáni francia atomrobbantások ellen is. Valóságos nemzetközi botránnyá dagadt, amikor a francia titkosszolgálat 1985-ben felrobbantotta egy új-zélandi kikötőiben az atomkísérletek ellen tiltakozó Greenpeace szervezet hajóját, a Rainbow Warriort, és Lange — leleplezve ezt — a világközeléggé a nyelvtani helyességet. s e renyheség miatt az irodalmi angol behódol a cockney-nak (londoni tájszólás) és a többi tájnyelvi és etnikai változatnak” — panaszolják a szerzők. Jelenleg még a legjobb egyetemekre jelentkezők többsége „sem képes elfogadható pontossággal kiejteni az angol szavakat, vagy nyelvtanilag helyesen fűzni összetett mondatokat". A jelentés azt kívánja a tanároknak, hogy „isten adjon nekik szellemi erőt és eltökéltséget, hiszen a nyelv jövőjében rejlik a nemzet jövője”. (Mintha csak a magyar szállóige — nyelvében él a nemzet — jutott volna el a csatorna túlsó partjára.). vélemény előtt vonta felelősségre a párizsi kormányzatot. Az új-zélandi biztonsági szervek elfogták a merénylet tetteseit, a francia titkosszolgálat két tisztjét, és bíróság elé állították őket, ahol annak rendje-módja szerint el is ítélték. A büszke Franciaország kénytelen volt lenyelni a békát — a súlyos erkölcsi és propaganda-vereségei a nemzetközi közvélemény előtt — az alig 3,5 millió lelket számláló szigetországtól. Ű ’-Zélánd később elengedte az elítélteket, Párizsnak azonban még egy keserű pirulát le kellett nyelnie azzal, hogy tekintélyes váltságdíjat fizetett értük. Az atomfegyvereket kitiltó törvény elfogadása után Washington keményen válaszolt. talán a Rainbow War- rior-botrányból is okulva: felbontotta az 1951-ben kötött amerikai—ausztrál—új- zélandi biztonsági szerződést, az ANZUS-paktumot, s közölte: Űj-Zélandot nem tekinti töblbé „szövetséges országnak". Ez példátlan lépés volt. de a szigetország nem -hátrált meg ezután sem, sőt, kezdeményezőként lépett fel abban a folyamatban, amely végül a raratongai szerződés megkötéséhez vezetett. A délcsendes-óceánl államok a Cook-szigetek fővárosában, Raratongában foglalták többoldalú szerződésbe azon óhajukat, hogy a térséget megtisztítsák az atomfegyverektől. PUGWASH: Harminc év Bertrand Russell és Albert Einstein szellemi hagyatékát idéző jubileumi Pugwash-konferencia volt az ausztriai Gmundenben. Harminc évvel ezelőtt, 1957-ben a kanadai Űj-Skócia Pug- wash nevű halászvároskájában világhírű atomfizikusok kezdték meg a hídépítést a tudomány és a világpolitika között, olyan eszmények jegyében, mint a leszerelés, a biztonság, a nemzetközi megértés. A Pugwash-mozgalom résztvevői, jóllehet „nemzeti csoportokba” tömörülnek, — ma már közel félszáz ilyen csoport működik — csak saját magukat képviselik, kötöttségek, előítéletek, politikai vagy szakmai elfogultság nélkül igyekeznek eszmecseréiken, tanulmányaikban választ keresni a hadi- technika és a bizalmatlanság, a konfliktusok és az elmaradottság kihívásaira. Konferenciáin különböző időszakokban olyan személyiségek vettek részt, mint Bruno Kreisky és Olof Palme, Henry Kissinger és Alekszandr Prohorov, vagy még korábban Leopold ln~ feld és Linus Pauling. A negyedszázados évfordulón, 1982-ben kiadott Pugwash- felhívást, amely az atomháború veszélyeire hívta fel a figyelmet, egyebek között 111 Nobel-díjas tudós írta alá. A norvég fiatalok bevándorlási 'kérelmekkel ostromolják az oslói dán nagy- követséget. Ügy tűnik, elunták a várakozást, hogy a fjordok országában mikor veszik újra fontolóra a közöspiaci csatlakozás kérdését. A jelentkezők nem tagadják, hogy a tizenkét nyugat-európai ország munkaerőpiacára szeretnének beférkőzni, és nem életcéljuk, hogy Dániában telepedjenek le. Dánia az egyetlen skandináv ország, amety tagja a gazdasági közösségnek, és a norvégek mindig ugródeszkának, összekötőkapocsnak tekintették a vén kontinens felé. Dán útle- fvéllel a közösség bármely tagállamában külön munkavállalási engedély nélkül lehet elhelyezkedni. A dán útlevél megszerzésének azon' Elképzelhető-e, hogy valaha is visszakerülnek helyükre az úgynevezett El- gin-márványok, amelyek az athéni Akropolisz időtlen szépségű, méltóságteljes lányfigurái, a kórók mellett az ókori Göröghon talán legbecsesebb kincsei ? A kérdés az elmúlt hónapokban egyre sűrűbben merül fel, s különösen azóta került a nemzetközi közvélemény figyelmének sugarába, amióta a szocialista párti görög kormányzat hivatalosan is kampányt indított a történelem viharai során Angliába vitt műalkotások visszaszerzésért. Nincs közeledés Melina Mercouri, a PA- SGK-kabinet kulturális minisztere nemrég például megkockáztatta azt az enyhén szólva túlságosan optimistának tűnő kijelentést is, hogy a csodálatos frízt, amely a XIX. század elején jutott brit tulajdonba, akár már jövőre visszaszállíthatják eredeti helyére. Nos, ennek egyelőre semmi jele: a két kormány közt folyó tárgyalások semmilyen kézzelfogható erdeményre nem vezettek, sőt hiába próbálko zott még 'a közvetítőként fellépő UNESCO is, a vélemények fikarcnyit sem közeledtek egymáshoz. A görög álláspont szerint Lord Elgin, akinek „szolgálatai fejében” engedélyezték a múlt században a fríz lebontását és elhajózását, ehhez csupán a megszálló oszmán birodalom, nem pedig Görögország jóváhagyásával rendelkezett. (Az akció körülbelül 20 évvel előzte meg az ország függetlenné válását.) — Nem arról van szó, hogy a világ múzeumaiban forradalmat szeretnénk előidézni és minden klasz- szikus görög műkincset visszakövetelünk — idézték a hírügynökségek Mercouri asszony nyilatkozatát —, de olyan felbecsülhetetlen kulturális értékek, mint például a Parthenon, egykori megcsonkítását, díszeinek elvitelét és az ban feltétele, hogy a norvégnak előzőleg két évig már ott kell 'élni. Ez még mindig könnyebb, mint nyugatnémet, francia, olasz vagy spanyol állampolgárságot szerezni. A jelek szerint Norvégiában sokan fájlalják, hogy annak idején, 1972-ben, csekély többséggel népszavazáson elutasították a csatlakozást. Közvéleménykutatási adatok szerint a harminc éven aluliak között az ötven százalékot valamivel meghaladó többségbe kerültek a csatlakozás hívei, bár b megkérdezettek 38 százaléka továbbra sem helyesli a belépést, amelyet csak 28 szá- zázalék támogat fenntartások nélkül. A kisebbségéi kormány töprengésre buzdította a lakosságot, hogy ki~ki újra vizsgálja meg miként együttes szétforgácsolását nem lehet eltűrni. Veszélyes precedens Csakhogy a brit fél tisztában van vele, hogy jelen esetben — bár a felszínen jobbára történelmi és tulajdonjogi érvek ütköznek egymással — valójában korántsem csak ezekről van szó. Lényegében a dolog precedens jellege jelenti a legnagyobb bökkenőt: Londonban ugyanis világosan látják, hogy az Elgin-már. ványok egyfajta jelképpé válhatnak a harmadik világ gyarmati korszakban kifosztott népei számára. Márpedig ha akár egyetlenegy esetben is engednek, és elismerik a történelmi méltányosságból fakadó jogorvoslat igényét, akkor köny- nyen átszakadhat a gát. „Ugyanilyen alapon számos más állam követeléseket támaszthat, ... s a világ nagy múzumait a gyorsuló pusztulás veszélye fenyegetné" — fejtette ki leplezetlen őszinteséggel a brit véleményt a tekintélyes londoni Times. A Tory-kabinet hivatalos válasza Athénnek és az UNESCO-nak ennél egy fokkal udvariasabb, ám lényegében tökéletesen merev szavazna, ha egy esetleges népszavazáson ismét nekik szegeznék a kérdését. Ugyanakkor azt is leszögezte, hogy addig nem tesz komoly lépéseket a tárgyalásokra, amíg biztosra nem vehető a közvélemény egyértelmű támogatása. A pártok képviselői szeretnék, ha a kát év múlva esedékes általános választások előtt a vita mérnem borzolná a kedélyeket és Imegőrizhejnék a viszonylagos belpolitikai egyensúlyt Ahogy erősödik a Közös Piac, úgy nő a norvégek aggálya, hogy kívülállásuk miatt kevésbé hallathatják hangjukat az európai politikában. A fejlemények — meglehet — nem hagynak sok időt, ám a belépés hívei ezúttal óva intenek a kapkodástól, nehogy a döntő pillanatban ismét kudarcot valljanak. volt. Eszerint a British Múzeum megvásárolta Lord Elgintől ,a márványokat, s azok — külön törvénnyel — örök időkre a múzeum kurátorainak fennhatósága alá kerültök. Nekik pedig tilos szobrokat ki-, netán visszaszolgáltatniuk, hacsak ettől eltérő felhatalmazást nem kapnak a brit parlamenttől. Csakhogy olyan törvény- javaslatot, amely módot adna akár elvileg, akár konkrétan a görögök kitartó követelésére, a kormány aligha fog az .alsóház elé terjeszteni. Amikor utoljára. 1983-ban a brit honatyák megvitatták az ügyet, rövid úton elutasították a törvénymódosítás lehetőségét. Egyelőre mindennek esélye igencsak |halovány, a márványokért folyó csata a jelek szerint nem ér véget a belátható jövőben. Hiába a nemzetközi kampány, hiába a fenyegetőzés a vitának az Európa Parlament elé utalásáról, annak, aki teljes képet akar nyerni az egykori dicső görög fellegvár domborműveiről, nemcsak manapság, hanem gya- níthatólag még jó ideig, két fővárosba, ' Londonba és Athénba kell elzarándokolRudolf Hess, volt náci vezető halála kapcsán előtérbe kerültek újfasiszta csoportok megmozdulásai is Nyugat-Német- országban és Nyugat-Berlinben. (A spandaui börtön foglya 93 éves korában halt meg.) A képen náci zászlóval emlékeznek meg újfasiszták Hessről (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Angolok, tanoljatok angolul! VISSZA A PARTHENONRA? Csata a márványokért Az athéni Parthenon BEL$Ö AJTÓK VASÁRA 1987. szeptember 15-30-ig, jugoszláv belső ajtók, típusonként változó 20-30% ENGEDMÉNNYEL kaphatók, telepenként más-más készletből. ÉRDEKLŐDJÖN TELEPEINKEN, MOST OLCSÓBBAN VÁSÁROLHAT MAS ÁRUKAT IS, AMÍG A KÉSZLET TART! S K O'-
