Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-11 / 214. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 11., péntek MEGYÉNK MŰVELŐDÉSÉÉRT Közösségek éltetői Az Alkotmány ünnepén tüntették ki megyénkben is a kiváló munkát végzett népművelőket. Az idén heten kapták meg a Heves Megye Művelődésügyéért elismerő oklevelet. Közülük ismerkedjünk meg kicsit közelebbről Bádcrné Szekeres Eszterrel és Szepessy Tamással. Szepessy Tamás: — Rendszeresen végzünk társadalmi munkát Báderné Szekeres Eszter az Egri Kisegítő és Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon kulturális nevelőtanára. A határozott fellépésű, mégis kedves pedagógusnő szívesen beszél munkájáról. — Hárman vagyunk ebben a státuszban. Mfhden- kinek megvan a maga területe: én a város közművelődési intézményeivel tartom a kapcsolatot annak érdekében, hogy a növendékeink minél több őket érdeklő programra jussanak el. Különösen fontos ez hét végén, amikor a bentmaradóknak kell tartalmas elfoglaltságot biztosítani. Általában egy hónappal előbbre megtervezzük, milyen rendezvényeken szeretnénk részt venni, és aztán megkeressük az érdekelteket. — A városi intézményekkel az iskolának egyértelműen jó a kapcsolata. Mindenütt szívesen látják, szeretik a gyerekeket, félárú jegyekkel, ingyenes belépőkkel segítik őket. Gyakran megfordulnak a kisegítősök a Megyei Művelődési Központ, az Ifjúsági Ház, a Hámán Kató Megyei Üttörőház műsorain és rendszeresen láthatók a Gárdonyi Géza Színház, illetve a mozik széksoraiban is. S hogy mit szeretnek a legjobban? — Kíváncsiak minden újra, érdekesre. Imádják a videózást: a mesefilmeket, a vígjátékokat. A színház valósággal elbűvöli őket. Lelkesen vesznek részt a túrákon, kirándulásokon csakúgy, mint a kézügyességet fejlesztő szakkörökön. Természetesen náluk is elmaradhatatlan program a diszkó. — A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola matematika— műszaki ismeretek szakán végzett, majd. általános iskolában tanított. Ez most egy másfajta, speciális terület. Könnyen megtalálta a hangot a gyerekekei? — Nagyon ragaszkodók a növendékeink. Szeretettel és türelemmel kell közeledni feléjük és elsősorban az érzelmeikre kell hatnunk. Én megkedveltem ezt a munkát. Jobban érzem magam itt, mint korábbi munkahelyemen ... Szepessy Tamást hatalmas rajzasztalok, árkus papírok között találom meg, ami érthető, hiszen a Mátraalji Szénbányák Vállalat tervezőirodájának munkatársa. Emellett a Magyar Érem- gyűjtők Egyesülete 54 tagot számláló gyöngyösi csoportjának a titkára is. — A kitüntetésben alighanem mindkét elfoglaltságomnak része volt — mondja. — De alighanem az előbbi esett nagyobb súllyal latba. Mi ugyanis rendszeresen végzünk a városban és környékén található oktatási és közművelődési intézményeknek társadalmi munkát, Ezért a tervezőiroda kollektíváját is egy ugyanilyen oklevéllel jutalmazták most. Én többek között a Mátra Múzeum elektromos hálózatának terveit készítettem el: a három évvel ezelőtt fölépült földszinti részét és a most kivitelezés alatt álló emeletét. — Pénzben ez mit jelent? — Körülbelül 150 ezer forintot takaríthatott meg és fordíthatott más célokra az intézmény. — Az éremgyűjtés egy kicsit muzeológusi munka is. Csak nem innen a jó kapcsolat? — De igen. Kezdő numizmatikaként gyakran bejártam az Orczy-kastélyba tanácsért, eligazításért, hiszen az érmék közötti biztonságos tájékozódáshoz sokat kell tanulni. — Milyen korszakokból gyűjt elsősorban? — A római császárság pénzei, a magyar pénzérmék és a különféle rendjelek érdekelnek leginkább. — Ügy tudom, a gyöngyösi szervezet érmék kiadásával is foglalkozik. — Néhány éve vágtunk bele ebbe és már jó néhány „saját” darabot mondhatnak magukénak a klubtársak. Legfrissebb vállalkozásunk a tizenhárom aradi vértanút ábrázoló sorozat: ennek első. Damjanichot ábrázoló példánya nemrég készült el. — A társadalmi munka, a titkári tisztség együtt nyilván sok időt rabol el. Hogy bírja energiával? — Az éremgyűjtés szenvedélyem, a társadalmi munkát pedig kollégáimmal együtt tudatosan vállalom: nem tudunk nemet mondani, ha alapos indokkal keresnek meg bennünket. Koncz János FOTÓK AZ MMK ÉS A HEVESI SZEMLE GALÉRIÁJÁBAN A rokon- szenv mindig győz Munkatársunk. Tóth Gizella fotóriportert mutatja be a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán az a kámarakiáilítás, amelyet az ő műveiből ő maga válogatott ki szemlézésre. Ez a húszegynéhány felvétel és a belőlük kialakuló összkép jellemzést ad egy fotóriporteri egyéniségről, a készségekről, a vonzalmakról, az alkotói lelkiállapotról, azokról a pillanatokról, amikor a szerszám, a gép működni kezd. amikor az a bizonyos zár elkattan. A portrék fekete-fehérben, egymás mellé sorakoztatva szelíden felelgetnek egymásnak. A műgyűjtő, a sminkelő színész, a miniszter, a filmrendező Mészáros Márta, a tragikusan rövid életű Huszárik Zoltán nemcsak az arc titkait fedi fel. hanem azt a szemléletet, azt a látást is, ahogyan a fotós témájához közelít, ahogyan az eléje kerülő embert befogadja. Azt már nem is merjük, csak félig hangosan elmondani, hogy az arcokban a fény úgy köszön ránk, mintha a fotós rokonszenve világítana ki abból az emberből, akivel ez a szelíd mosolyú szakember találkozott. A ro- konszenv által keltett találkozásnak neveznénk ezeket a képeket! Főként, ha azokat a portréit soroljuk egymás mellé, amelyekben az élet árnyékosabb oldalán ténfergő-mozgó, bandukoló, vagy egyáltalán az utat, a jövőt keresgélő emberek, asszonyok öregek, ezerráncú férfiak mellett — a kicsiny emberkék tekintenek ránk. Együttérzést. melegséget, némi szeretetet, vagy annak a pótlékát keresve egy hirtelen odavetett mozdulatban, mosolyban. Itt semmi nem Hiánycikk a tornacipő. Alsó tagozatos gyerek lábára illő egyszerűen nem kapható. A kereskedelem a gyártóra, az pedig visszamutogat. Megszokott képlet, az anyukának, s a gyereknek ez mégsem magyarázat. Igaz, valamit enyhít a gondon, hogy a tanár néni ismerve a hiányt megértő, és eltekint az új lábbelitől. Némileg megnyugtatja a szülőket, hogy átmenetileg jó lesz valami régi cipő is. Ez a szerencsésebb eset, de mi van akkor, ha egy másik iskolában a torna- dressz színe nem felel meg az óhajoknak. A jóindulatú mama megvette már a nyáron, de hiába, mert az első tanítási napon kiderült, hogy nem jó a kék, se a fekete, hanem piros kell. Biztör drámai hatásra, itt nem fodrozódnak indulatok, szenvedélyek nem viharza- nak. Ha csak azt nem vesszük észre, hogy az anya az ölelésben címet viselő fotón elszakíthatalla- n.ul szent önzéssel szorítja magához az ő bogárszemű gyermekét. Vagy ha azt nem akarjuik dramatizálni, hogy a Mama nélkül lencse elé kerülő gyermeke sóváran és szorongással néz előre; a távlatot még semmi, de senki nemigen jelzi biztosnak számára. Van egy fotója Tóth Gizellának, amely ember- és életszeretetének a lényegét vallja meg. A Péró kertész emlékére nemcsak az érzelmek. a barátság, a hála és a meghitt beszélgetések hősére, a virágok mesterére való emlékezés csupán: átfogalmazása egy egyéniségnek. Péró kertész helyett a drapériára odakészíti a fotós a teljes viirulásig kifeslett rózsákat, levelekkel együtt, mintegy a szirmok buja tobtosan ennek a szempontnak is van valami logikus magyarázata, de a szülő, amint szűkös pénztárcáját megint nyitogatni kényszerül, nem nagyon érti a dolgot. De nem irigylésre méltó annak a családnak a helyzete sem, ahol a középiskolás kamaszra egy nyáron át öltönyt kerestek. Egy kamasz fiúra öltönyt? Minek, hiszen már jövőre kinövi — gondolná a naiv ember. Egy sötét nadrág, fehér inggel praktikusabb lenne. Praktikusság ide, takarékosság oda, a ruha mégis kell, mert kötelező. S vajon ki teszi ki annak gyermekét, hogy már az első évnyitón szégyenszemre kilógjon a sorból. Mindannyian tudjuk, hogy az összetartást jelző szimbólumokra szükség van, de I zódását keretbe fogva, de nem hiányzik a metszőolló sem. amellyel a virágokat gondozta a hajlott öregkorban is derűs kertész. de odateszi rögtön az olló végéhez a finom sodrott pia- pírt is, amivel a szakember a csokrot díszíteni szokta. A kép és az élmény gazdája önként lemondott a színek várható hatásáról, amikor puritánul fekete-fehérben oldotta meg ennek az érzelmi jellemzésnek lelki gondját. De az a szép benne, hogy ez a lelki gond kitetszik, hogy ennek a felvételnek nincsen zavaró árnyéka, sem feleslege: az emberi megbecsülésnek, az értékek rendjének így ad magasabb skálafokot, vagy netán minősítést napjainkban egy fiatalasszony, aki nem a divatra és a mutatós fogásokra gondol, amikor dolgozik. Mint a pillanat művésze. pazarlásnak tűnő, kénysze rű kiadásokra aligha. De ezzel még nem ért véget a panaszlista. Mert a sokat emlegetetf egységcsomagokba sok minden bele került, de egy-egy fontos füzet azért csak kimaradt belőlük. A külön tasakban árúsított műanyag borítók pedig egy-két centivel rö- videbbek a kelleténél, így aztán hiába próbálja gyömöszölni a gyerek a belevalót, az istennek sem sikerül. A papír- és írószerboltok előtt a nyárra hirdetett akciók, kedvezményes vásárok ellenére is kígyóznak a sorok, mert az utolsó pillanatban derült ki, hogy mimindenre van még szükség. tgy megy ez évek óta. Sokan már megszokták, s beletörődtek, hogy ez természetes velejárója a tanévkezdésnek. A nagy többség azonban érthetően nem nyugszik bele a rossz gyakorlatba, hanem vár és remél, hogy talán a következő évben változik valami, s egyszerűbb lesz a kezdet. Mi sem tehetünk mást, csatlakozunk hozzájuk, és bízunk a gondosabb. pontosabb szervezésben. Barta Katalin Báderné Szekeres Eszter: — Nagyon ragaszkodók a növendékeink WLODZIMIERZ SCISLOWSKI r Félreértés Kölcsönkértem Kowals- kitól tízezer zlotyt. A határidő lejárta előtt szomorúan kellett megállapítanom, hogy nem tudom visszafizetni. Harmincegyedikén, az előre megbeszélt időben Kowalski telefonált. — Na. mi van? — csak ennyit kérdezett, de rögtön tudtam, miről van szó. — Hát csak az — válaszoltam —, hogy kérem az adósság átütemezését. — Micsodát? — dadogta értetlenül. — Fejezd ki magad világosabban! — Szeretném, ha refinanszíroznád a kölcsönt — magyaráztam szolgálatkészen. — Ne marháskodj! — fakadt ki Kowalski. — Mikor adod vissza azt a tíz rongyot? — Refundációt javasolnék — duruzsoltam tovább —, vagy ha akarod, konverziót. — Azt akarom — bömbölte a kagylóba Kowalski —, hogy még ma add vissza a pénzem! Jaj, milyen nehéz szót érteni olyan emberrel, aki nem ismeri a szakkifejezéséket ! Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán Farkas András Tanév eleji bosszúságok Idén is .úgy kezdődött, mint tavaly vagy azelőtt. Az egyik diák várta a tanévkezdést, a másik már -az első nap után számolni kezdte, hányat kell még aludnia a téli szünetig. Ez, és a tanulás ,az ő dolguk, a szülőké pedig változatlanul a gondoskodás, a feltételek biztosítása. Sajnos, az idei iskolakezdéskor is összesűrűsödtek a problémák, s bizony a leglelkiismeretesebb felnőttnek is kijutott a bosszankodásból. Néhány példa: ölelésben Péró kertész emlékére
