Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-07 / 210. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 7., hétfő 3. MIT KÍVÁNNAK A VEZETŐTŐL? GYÖNGYOSPATÁN NEM TÉTLENKEDTEK Hármas követelmény - hangsúlyváltással „Szakirányú felsőfokú végzettség, legalább két idegen nyelvi vizsga, legalább ötéves vezetői gyakorlat, legfeljebb 47 éves életkor" — sorakoznak a feltételek. Ezeknek kell megfelelnie a leendő kereskedelmi igazgatónak. A másik újsághirdetésben ügyvezető igazgatói állást kínálnak. A követelmények hasonlóak: szakirányú felsőfokú végzettség, legalább 10 éves szakmai gyakorlat, német felsőfokú nyelvismeret (több nyelv ismerete előny), külföldi tárgyalási tapasztalat, vegyipari termelési tapasztalatok. Legyen önálló és kezdeményező Ügy tűnik, az utóbbi évek hangsúlyeltolódásokat hoztak egy sokat vitatott kérdésben: a vezetők kiválaszt(ód)ásában. Azt is mondhatnánk: ebben is eltolódtak a hangsúlyok, mint ahogy sok egyéb, a gazdaságot érintő kérdésben, tevékenységben, megítélésben. Hosszan lehetne sorolni, miért; ám fölösleges, hiszen tanúi vagyunk a folyamatoknak, a változásoknak. Ha egy szóban kívánnánk összesűríteni azt a tényezőt, amely a vezetőkiválasztásra hatott, talán azt mondhatnánk: teljesítménykényszer. A teljesítménykényszer az, ami a vállalatokra mind közvetlenebbül hat: a bőrükön érzik ezt, sőt néhol már-már húsbavágó követelmény. A kényelmesség, a színtelenség, az állóvíz elfogadhatatlan a mai világ számára. Mozgással, kezdeményezéssel, újdonságok életre hívásával, sokszínűséggel lehet a felszínen maradni. Ezekhez pedig elégtelen a túlzottan „higgadt, megfontolt”, mindig a föl- jebbvalók „eligazító szavát” váró vezető. Legyen szó akár művezetőről, akár osztályvezetőről, akár igazgatóról — hogy csak a gazdaság berkein belül maradjunk. Változásra utaló jelek már hosszabb ideje mutatkoznak. Az utóbbi másfél évtized fejleményei a vezetőkiválasztás hagyományos — felsőbb testületi — módszerét is finomításra szorították. A sokat emlegetett hármas követelmény — a politikai, a szakmai és az emberi alkalmasság — magasabb színvonalra emelkedett, egységesebb lett. Ennek áttekinthető okai vannak. Két és fél, három évtizeddel ezelőtt, kiélezett történelmi körülmények között a politikai alkalmasság egyoldalú értelmezése kapott hangsúlyt. Ennek mércéje a politikához való elkötelezettség, illetve a kiválasztó testülethez való lojalitás volt. A szakmai fel- készültség, az emberi alkalmasság — amelyen a beosztottakkal való bánni tudást, a szervező-, irányítókészséget kell érteni — háttérbe szorult. Nem mintha ez utóbbiak nem lettek volna már akkor is hivatalos ki- választási szempontok. Ám a legtöbb jelölt erényei között való mérlegeléskor általában úgy találtatott: az egy vagy két követelménynek való kiemelkedő megfelelés pótolja a másik egyben, kettőben mutatkozó esetleges hiányosságokat. Bizonyítson Ami az utóbbi, mintegy egy, másfél évtizedben látható előnyös változásokat illeti: alapjuk egy fölismerés. Nevezetesen az, hogy a politikai alkalmasságot — amelynek elsődlegessége ma is vitathatatlan — nem, szabad egyoldalúan értelmeznünk. A megváltozott, fejlettebb emberi, társadalmi, gazdasági föltételek között önmagában a lojalitás aligha pótolhat egyéb erényeket. A szakmai, emberi alkalmasság esetleges hiánya éppen politikai természetű nehézségeket okozhat. Ezért gyakorlati rangra emelkedett az a „papíron” egyébként régebben is hangsúlyozott — igény, miszerint a hármas követelményt egységesen kell vizsgálni. Magyarán: a szakmai, emberi alkalmasság éppen politikai követelmény ma a vezetői beosztáshoz. A szakmát jól ismerő, ezzel tekintélyt kivívó, valamint az emberekkel közös hangot találó, környezetére pézsdí- tőleg ható egyéniség alkalmas politikailag is arra, hogy kollektívákat felelősen irányítson. E fölismerés eredményeként sok jó, rátermett, teljesítményelven gondolkodó ember került irányítói posztra az utóbbi időben a kiválasztás hagyományos módján is. Minőségileg új elemeket hozott a kiválasztásba e tevékenység decentralizálása. Azaz: az igazgatóknak a vállalati tanács által történő, meghatározott időre szóló kinevezése. Ennek révén a döntés azok kezébe került, akik a jövőben saját munkahelyi hangulatukon, pénztárcájukon érzik majd e döntés hatását, jó vagy rossz következményeit. Kell-e mondani, hogy így mérlegelésük, megfontolásuk jóval felelősebb. mint ha ugyanerről a kérdésről egy, a vállalattól távol lévő testület határoz. S rá kell mutatni, hogy a meghatározott időre szóló kinevezés magát a vezetőt is más minőségű produkcióra készteti, mint ha megbízatása beláthatatlan ideig szólna. Alapozza meg a jövőt A vállalati tanács mindenekelőtt jó teljesítményt vár a vezetőtől, hiszen ezáltal nyílik biztos jövő a kollektíva előtt, így jutnak nagyobb jövedelemhez a dolgozók, köztük — s ez korántsem utolsó szempont — maguk a vállalati tanács tagjai. Teljesítményt pedig attól várhatunk, akinek tarsolyában ott a színvonalas szaktudás, a nyelvismeret, a közvetlen szakmai gyakorlat. Mint ezt a bevezetőben idézett hirdetések alapfeltételeként felsorolják. A nehezebben adminisztrálható erények: a kezdeményezőkészség, a vállalkozókedv, a kockázatvállalás csak később mutatkozhatnak meg. Eényt derít ezekre némileg a korábbi életpálya, a beszélgetéskor feltáruló karakter. Hogy ezek hozama a jövőben mi lesz, erről biztosat senki nem mondhat. Ám demokratikus kiválasztási módszerrel a döntés helyessége sokkal valószínűbb! M. P. Iratmintatár... ... címmel ezúttal könyvesbolti forgalomba kerül a Házi Jogtanácsadó különkiadása. Régi hiányt szeretnének kielégíteni ezzel a tartalmas munkával. A könyv sokféle témakörben kínál iratmintákat: államigazgatási, munkajogi, munkaügyi döntőbizottsági, és polgári jogi tárgykörben. Tartalmazza a legfontosabb szerződéseket, eligazítást nyújt lakásügyekben, a különféle kérelmek szabatos megfogalmazásában csakúgy, mint mondjuk egy meghatalmazás, tulajdonszerzési nyilatkozat, vagy magán végrendelet hibátlan, -sőt megtámadhatat- lan leírásában. Az iratmintatár 198 7 szeptemberétől kapható az ország valamennyi könyvesboltjában. Megtakarítás - nem fillérekben Hidraulikával nyitható a kiömlőnyílás, ezen át billentik a terményt a szárítóba (Fotó: Pesti Erzsébet) Óhatatlanul elgondolkodik az ember: ennyire „gazdagok” lennének a termelőszövetkezetek, ennyire nem számít a learatott gabona? Pedig a szemveszteséget meg lehet akadályozni ... Erre Gyöngyöspatán, a Mátrai Egyesült Tsz-ben találtunk jó példát. A történetnek mindössze annyi előzménye van, hogy az itteni szakemberek egyszerűen nem nézhették tétlenül. miként vész kárba a szemestermény. Dr. Németh András, a termelőszövetkezet elnöke így mesélte: — Már tíz-tizenkét évvel ezelőtt azon törtük a fejünket, hogy lehetne a szemveszteséget a lehető legkisebbre csökkenteni. Kétségtelen, ennek egvik .módja a korszerű kombájn, amely nem szórja a magot. A mi gépparkunkban egy John Deere és két Claas Dominá- tor van. Ám, tudvalévő, hogy a betakarítási területről a szárítóüzembe kell szállítani a termést, s eközben hullik el általában a learatott „élet”. A hetvenes évek végén, már próbálkoztunk egy megoldással: szállítás közben a sebesség növelésével megakadályozni, hogy a szél a teherkocsik tetejéről lefújja a terményt. A ponyvát úgy feszítették rá a. dolgozók a megtöltött pótkocsira, hogy az teljes egészében ráboruljon, s a légáram ne pörgesse le a szemeket. — Ezt a változatot azonban továbbfejlesztették... — Négy évvel ezelőtt született meg a szerkezet, amit mi „terményszállító felépítménynek” neveztünk el. Egy olyan konténer. amely a teherkocsik alvázára szerelhető, s bármikor át lehet cserélni, s melynek betöltőnyílása szűke bb az eddigieknél. A lényeg, hogy egy meghatározott lejtéssel zár a tető, a mozgatáskor nem lehet túltölteni, a be- öntőnyílásból szétfolyik a kocsi belsejébe a termény. A kiöntőnyílás hidraulikával működik, s ezen keresztül billenthető ki a konténer tartalma a szárítóba. Szállítás közben viszont olyannyira zárt, hogy lehetetlen a szem veszteség. Faggatom az elnököt, ki az ötlet „atyja”. Kiderült, hogy közös gondolkodás, fejtörés eredménye a megoldás. — A heti eligazító megbeszélésen a termelőszövetkezetből legalább tizenhét szakember vesz részt —. magyarázza dr. Németh András. — Valamennyiünk érdeke a gazdaságosság, feladatunk a takarékosság. Amikor eljutottunk az elgondolásig, már a műszakiak dolga volt a terv elkészítése és a kivitelezés. Özse Balázs a műszaki osztály helyettes vezetője: — Természetesen, volt egy kísérleti szakasz is. Először például túl kicsire sikerült a nyílás, aminek az volt a veszélye, hogy melléömlik betöltéskor a termés. Aztán törnünk kellett a fejünket a térfogaton is: hat tonna mennyiségnek kell beférnie a konténerbe. Summa sum- márum. a gyártást is maga a termelőszövetkezet végezte. Nyolcán dolgoztak rajta, munkaidőn túl, külön vállalásként. — Mennyibe került a befektetés? — Egy kocsira való konténer teljes gyártása harmincötezer forintból jött ki. Pillanatnyilag nekünk nyolc van belőle. Az idei az ötödik betakarítás, amelyet ezek segítségével végzünk. Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatni, menynyire megérte: a mi területünkön nem lehet egyetlen elhullott szemet sem látni. Sztoriként elmesélik a termelőszövetkezetben, hogy eleinte megmosolyogták a „csodabogarakat”. A gabona- iparnál csak úgy emlegették őket: megjöttek a kukások. Furcsállották. A gyöngyös- pataiak azonban nem maradtak adósak a válasszal: ők meg azt furcsállják. hogy mindenfelé az út mentén terítve a termény, tálcán kínálva a fácánoknak. Am túl a sztorin, az már komolyan elgondolkodtató: a gyöngyöspataiak találmánya iránt még egyetlen termelőszövetkezet sem érdeklődött. Mi több, annak idején a pataiak a nagybá- tonyi PENTAMER ipari szövetkezettel akarták gyártatni a konténert, ám az nem vállalta, mert piackutatása szerint nem lett volna más igénylő. Ezért oldották hát meg házilag. A konténer pedig azóta is tökéletesen működik: védi, óvja azt, amiért a termelőszövetkezetiek megdolgoz'- ' tak ... Mikes Márta Megfürdették az Erzsébet hidat Cél: a választék- bővítés A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat dolgozói lemosták az Erzsébet hidat. A vasszerkezetre rárakódott szennyeződé, seket vegyszeres vízzel távolították el (MTl-fotó: Pataki Gábor — KS) Nemzetközi kereskedelem — hatvani módra Hét esztendeje áll gyümölcsöző üzleti kapcsolatban a Hatvan és Vidéke Áfész a romániai Iasi város kereskedelmi vállalatával, s a két fél között kilencmillió forint értékű árucsere bonyolódik le minden évben. Mit nyújtanak a hatvaniak, mit a románok? Miként Koncz Elek elnökhelyettes elmondotta: jobbára édesipari termékeket, írószereket, kisebb meny- nyiségben pedig kötött-, konfekcionált árut és kozmetikai cikkeket szállítanak partnerüknek. Onnan mindezek viszonzásaként közkedvelt román ebédlőgarnitúrák, székek, gyerekbútorok, frottírtörülközők, zoknik érkeznek magyar földre. Hatvan és környéke ellátásának javítása, a válaszék bővítése végett. — Erdély néhány, népművészetéről híres településéről, így Csíkszeredából, Ko- rondról csergével. kerámiával, háziszőttesekkel is gazdagítani tudjuk üzlethálózatunk árukészletét — mondotta az elnökhelyettes. — Ami a szállítások ütemezését illeti? Nos, e tekintetben már nem annyira felhőtlen a kapcsolatunk. Mert bármi rendre és időben eleget teszünk kötelezettségünknek, ugyanez nem mondható el partnereinkről. Romániából gyakorta késve érkeznek az áruküldemények, ami zavarja a különböző cikkek terítését. Az említett hét esztendő gyakorlati tapasztalatai az említett gondok ellenére, arra ösztönözték az áfész elnökségét, hogy további szomszédországokkal is hasonló kapcsolatot teremtsen. E törekvés a közelmúltban beérett. Hogy gyakorlatban milyen módon, milyen keretek között? Ismét Koncz Eleket idézzük. — Néhány napja érkeztem vissza a Szovjetunióból, ahol különböző üzletfelekkel már erre az esztendőre tizenöt millió forintnak megfelelő kompenzációs árucserét hoztunk „tető alá”. A három szovjet cégtől rövidesen textíliát, élelmiszert és autófelszerelési cikkeket, továbbá vasárut és hűtőfelszereléseket várunk Hatvanba. Ám ez a lista nemsokára tovább bővül, mivel érezhetően mindkét oldalon megtaláljuk a számításainkat. Az újabb üzletkötések során, illetve azok folyományaként, részünkről ruházati termékek, konzerváruk kerülnek tengelyre, hogy a szovjet piaci választékot gazdagítsák. Befejezésként arról tájékoztatott bennünket az áfész elnökhelyettese, hogy még ezen az őszön lengyel vállalatokkal szintén kapcsolatot kívánnak létrehozni. Ennek célja azonos az előbbiekben foglaltakkal. Vagyis, figyelembe véve a lengyel ajánlatokat, illetve a hazai igényt: hiánycikkeket cserélnek az északi partnerekkel. Élelmiszer ellenében onnan gumicikkel, vászonáruval, szénnel színesítik a Hatvan környéki áruskálát, továbbá számíthatunk cement irány, vonatok érkezésére. Moldvay Győző A nyári hónapokban, a betakarítás idején az országúti utazónak gyakran szemet szúr a látvány: kétoldalt sokszor több kilométernyi hosz- szúságban elhullajtva a termény. A figyelmet lenségből, a nemtörődömségből eredő hanyagság még azokat is felháborítja. akiknek úgymond „semmi köze hozzá". De kell is, hogy bántsa erkölcsi érzékűn két: miért e pazarlás? Ha csak egy mázsa búza vész is kárba a veszteség értéke háromszázhatvan forint!
