Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-04 / 208. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 4., péntek NEGYEDIK ZENÉS HATVANI SZÍNHÁZI NYÁR De kinek sikerül? A címben megfogalmazott kérdésre Zerkovitz Béla válaszolt: az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Elhitte neki a közönség, mert azóta is megőrizte emlékezetében ezt a melódiát. A békéscsabai Jókai Színház A szélhámoskirály című produkciójában a „másik" Mészöly Gábor, a darab írója. Az idei zenés hatvani színházi nyár legellentmondásosabb bemutatója kettejük jóvoltából vált félsikerré. Szavak rendje, dolgok rendje Sánta Ferenc hatvanéves Vannak életművek, amelyek viszonylag kevés számú alkotásban is magvasan fejeződnek ki, s szerzőjüket máris a legnagyobbak közé helyezik. Alighanem így van ez a hatvanéves Sánta Ferenc — remélhetőleg tovább gyarapodó, tán még meglepetéseket is tartogató — munkásságával is. A zenés komédia Strass- noff Ignác kalandjai alapján született meg: a szélhámos- király a századforduló idején tette bolonddá a fél világot. Emlékiratai szolgáltak alapanyagul Mészöly Gábornak, aki egy laza szerkezetű darabot formált a sztorik sorozatából. Némi társadalcmbíráló szándékkal felmutatja a korabeli rang- és címkórságot, amely mintegy kényszerítette a főhőst csínjei elkövetésére. Hamar rájött ugyanis, hogy egyéb adottságai csupán az éhenhaláshoz segíthetik: biztos fellépése, kellemes külseje és rögtönzőképessége ellenben jövedelmezővé válhat. Az író, Mészöly Gábor mindezt úgy értelmezte, hogy tulajdonképpen egy teddide-teddoda figurával állunk szemben, aki a környezet hazugságai közben próbál boldogulni a saját kis füllentéseivel. így azonban minden meggyőzőerejét elvesztette a hős, s nemhogy egy nagyszabású szélhámos, de még egy kisstílű bliccelő sem telt volna ki belőle. Mészöly jellemzése alapján még egy rossz-szemű ellenőr is kiszúrta volna Strassnoffot a buszon, hogy nem lyukasztotta ki a jegyét. Ráadásul ez a kritikai hang valamiféle erölGazdag irodalmi hagyó-1 mányokkal rendelkezik Eger, ám sok esetben inkább csak a neveket ismerjük, mint az életutakat, műveket. Sokan költöztek a városba az elmúlt évtizedek során, akik szeretnének elmélyedni a hagyományokban, egyben gyökereket keresni: megismerni a barokk város múltját. tetett aktualizálásával keveredett, még inkább zavarosabbá téve az összképet. A közelgő adóreformról éppen úgy elhangzott színpadi csevely, mint a korrupcióról, meg hazai viszonyaink más vetületeiről. Ezek a poénok olyan nyögvenyelősek voltak, hogy a színészek maguk sem voltak meggyőződve arról: érdemes-e elsütni azokat. Ezért aztán erő nélkül, majdhogynem bocsánatot kérve ékelődtek a századforduló viszonyainak ábrázolásán át — mai világunkon. Ez a bizonytalan írói megoldás arra késztette a szereplőket, hogy jórészt rutinból oldják meg feladataikat. Az egész koktél „igazolásául" Zerkovitz Béla slágerei hangzottak föl, amelyek egyesek szerint örökzöldek, mások kifordítva inkább „örökzöldségeknek” nevezik azokat. A szélhámoskirály egyszer csak lírai ellágyulásában „elzokogja magát” hogy ..Mi muzsikus lelkek, mi bohém fiúk . . Jelentős részben így különösebb indoklás, dramaturgiai ok nélkül szólaltatták meg ezeket a dalokat. így aztán leeföljebb arra voltak jók. hogv a gyengécske darabot valamilyen módon eladják a közönségnek Annak idején a Fővárosi Operettszínházban mutatták A TIT Eger Városi Szervezete és a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa ezért indít közösen szabadegyetemet Egri irodalmi hagyományok címmel. Az első hat előadás kapcsolódik az egri vár visszavételének 300. évfordulójára rendezett programokhoz: Gárdonyi Géza áll a középpontban. Filmek is segítik az íróval való megismerkedést: az Egri csillagok és A lámpás felbe ezt a zenés komédiát. Stúdióelőadás keretében játszották. szűk térben. Ezért kevés színésszel, tánckar helyett csupán egy-két hölggyel adták elő a művet. A békéscsabaiak átvették ezeket a megoldásokat, amelyek a nagyszínpadon néha mulatságos helyzeteket eredményeztek. Amikor a címszereplő magához inti a táncosnőket, csupán két teremtés libeg be. A „népes bál” két-három pár keringőzéséből áll. Nem_illik a játékhoz az sem, hogy egy- egy színész több alakot is megformál. Inkább szegényes megoldásnak tűnik, mint valami modern eljárásnak. Végül is az is felvetődik a nézőben, hogy vállalkozhat-e egy színház olyan mű előadására, amelyet nem tud megfelelően kiállítani. Mindez azt eredményezte, hogy a rokonszenves együttes hiába törekedett megörvendeztetni a közönséget. Pedig a Strassnoffot megformáló Pelsőczy László, s a több szerepben feltűnő Csongrádi Kata — mindketten meghívott művészek — apait, anyait beleadtak. Sok esetben feledtetni tudták a hézagokat, kellemes pillanatokat szereztek. A mellékalakok közül feltűnt Kincses Károly, aki hanggal, lendülettel megfelelően helytállt. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Ezt a zenés komédiát nem valószínű, hogy jegyzik majd e műfaj legjobbjai között. Zerkovitz Béla hírneve viszont ezt is túléli, dalai éppen olyan emlékezetesek maradnak, mint azelőtt. A hatvani közönség viszont legalább ezeket hallhatta — színpadi keretek között. dolgozásán kívül a Magyar Televízió is felajánlott Gárdonyi-műveiből készült tv- játékokat. Az első előadás október , 15-én kezdődik, s dr. Ko- rompai János Gárdonyi- kutató elemzi az alkotó pályáját. A rendezvények helye a Gárdonyi Géza Gimnázium díszterme. Jelentkezni a TIT Eger Városi Szervezeténél lehet. i Az erdélyi születésű író a szűkebb hazája prózájának és a móriczi hagyományoknak a folytatójaként jelentkezett írásaival az ötvenes évek második felében. Csodálatos ragyogásba vonta a múltat idéző Sánta Ferenc a mindennapi élet tragikumát. Megrendítő erővel ábrázolta a nyomorúság elviselésére kialakult szokások rendjét, rendszerét. Sokan voltunk című — talán legismertebb, s az íróval kapcsolatban legtöbbször idézett — novellájában egy olyan szertartást írt le, melyről utóbb, egy japán filmből kiderült: nem csak a magyar ajkú szegények körében volt honos, úgy látszik, az ember alatti lét kényszeritett a földgolyó más részén is arra, hogy az öregeket — egy utolsó meg- vendégelést követően — sorsukra hagyják, átengedjék a mielőbbi pusztulásnak. Ez volt hát a dolgok hajdani rendje, és Sánta Ferenc csakhamar megtanulta azt is, „hogy milyen szóra mi jön”: közösség szabályozta viselkedésformákat miféle, szintén közösség szabályozta nyelvi formákkal illendő, sőt kell kifejezni. Emberavatás című írása tanúskodik erről a legszebben. De közben a tisztaság, a szépség hatalmát is megmutatta — gyermekhősei egész sorával, s e korán kiviruló szépség és tündöklő tisztaság ■romlékonyságát, megalázha- tóságát is (Kicsi madár, Nácik). Utóbb említett novellája, a Nácik, hangváltás jelzője egyszersmind. A gondolkodó, a filozofikus, a kérdéseket a világ dolgainak teljessége felől boncolgató Sánta jelenik meg benne. Csaknem ugyanakkor. amidőn Örkény István groteszkjei születtek, Sántánál is jellegzetessé válik az élqt lényeinek — látszólag — hűvös, szinte tudósi szenvtelenségű szemlélete, amely azonban izzó elkötelezettség rejtőzködő kifejezése mégis. A fasizmus barbárságát csaknem azonos módon láttatja Örkény egypercese, az In memóriám dr. K. H. G., s Sánta novellája, a Halálnak halála; művelt, emberségüket, nyitottságukat, a német (s más nemzetiségű) kultúra iránti tiszteletüket még a biztos halál tudatában is megőrző értelmiségiek a humánum legyőzhetetlenségét hirdetik. A népi látásmódtól nem idegen a csodás, furcsa mozzanatok beépítése. Sánta Ferenc „szürrealista” novellái — például az Isten a szekéren — nyilván nem csupán a szürrealizmus új hullámával magyarázhatók (e tekintetben Déry Tiborral is rokonítható Sánta Ferenc), egyszersmind a dolgok addigi rendjének vészjósló megváltozását érzékeltetik {A veder). Mindmáig azonban a regényíró Sánta nevéhez fűződik a legrangosabb teljesítmény. Húsz óra című regénye voltaképp a felszabadulás utáni fejlődésszakasz egészének áttekintése volt a hatvanas évek elején. Szabálytalan, rendhagyó formában: az írói vizsgálódás csapongó rendje szerint tárul itt elénk az a tragikus, de végül is megtisztító katarzisig jutó folyamat, melynek során ,,egy vályú mellől való" parasztemberek közösen fognak az új életnek, aztán a történelem szorításában szétzilálódnak a soraik, majd 1956 után, súlyos sebekkel, ahogyan mondja valaki a regény lapján, „a Kádár-féle proletár liberalizmus” kor. szakában, a kínnal-keserv- vel, de vitathatatlanul jobbító szándékkal és akarattal kivívott nemzeti közmegegyezés szellemében Balogh Anti és Igazgató Jóska is megbékülhet egymással. És ha eddig Örkény, Déry, most az Ebéd a kastélyban Illyés Gyulája mutatkozik hasonló szellemű írótársnak. A választás filozófiai kérdését helyezi Sánta Ferenc az Ötödik pecsét középpontjába. Szó és tett, kinyilatkoztatott erkölcsi vélemény és valóságos magatartás viszonyát. A nyilas időkről szóló regényben a túlélés vagy az áldozatvállalás a tét. A regénybeli példázat, melyet a főszereplő, Gyuri- ca órásmester fogalmaz meg a vagy-vagy helyzetét érzékelteti, pedig épp az ő sorsa mutatja meg igazán: a túlélés is csak áldozatvállalással valósítható meg. Nem kevésbé' izgalmas az a gondolati képlet sem, amely a világszerte zajló, 1968-as politikai forrongás előzményei nyomán született Sánta Ferenc az Áruló című regényében, s a belőle készült, Éjszaka címmel bemutatott színpadi játékában. A császáriból huszitává lett katona s az őt megértő diák — akit utóbb meg az élveteg Eusebius atya tett hite- hagyottá —, valamint a parasztember jelenben megidézett vitája során kimódol- tan szélsőséges, aztán furcsán egybeeső vélemények csapnak össze, miközben Eusebius igazságai sincsenek mai szemmel elfogadható tartalom híján: .......hát nem a z lenne a dolgunk, hogy emberként nézzünk egymás szemébe? És ha van is dolog. amely elválaszt bennünket, arra ügyeljünk inkább, ami összeköt?! (...) egy földön élünk, barátom!” S amit a különbözés jogáról mond a pap, szintén meggondolkodtató. Persze — minden jel szerint —, mi sem áll távolabb Sánta Ferenctől, mint a forradalmak ellen beszélni. a békés beletörődés ideológiáját hirdetni. Hiszen békesség, megértés is csak kiharcolt alapokon, olykor a társadalmi viszonyok erőszakos megváltoztatásával remélhető. K. ZS. Gábor László GÁRDONYI GÉZA EMLÉKEZETE Egri irodalmi hagyományok VASZILIJ TRESZKOV 4 büntetés Amatőrök gondolataira számítanak A megyei értelmiségi fiatalok tanácsának pályázata Egyszer nem jött el a találkára. Elhatároztam, hogy megbüntetem. Mást vettem feleségül. „Ezt nem fogja elviselni — gondoltam —, majd rohan bocsánatot kérni, keserű könnyeket fog hullatni...” Eltelt egy év, nem telefonált — én sem. Elvből. Lássa be, mit tett, gondoltam. Majd járhat a jégre nélkülem, az esti film után mehet haza a mellékutcákon egyedül.. . Nem telefonált — én sem. Megszületett a fiam. rögtön utána valahogy a második is. .. Na, ezt már nem éli túl, abbahagyja a diétát, vagy telesírja a lakását. De még csak nem is telefonált — elvből én sem hívom fel, hadd lássa be még jobban a ballépését.. . Telt-múlt az idő. Iskolába vittem a na- gyobbikat, lám, ő is iskolába viszi a lányát. . . Nem is hasonlít rá. gödrös az arcocskája, a két szeme, mint két szem meggy, a fürtjei makrancosán, lobognak a sapkája alól. Azt gondolta, mindjárt felakasztom magam, vagy kiugróm az ablakon, de semmi ilyesmi, tartom magam. Úgy teszünk, mintha észre sem vennénk egymást. Elsőként én meg nem szólalok, hiába reménykedik. Csak lássa be a ballépését . . . Ma felhívtam egy fülkéből. Ám nem neveztem meg magam, idegen hangon dür- rögtem. Találgassa, ki volt az, hánykolódjon álmatlanul — én elvhű vagyok ... Aztán az idősebbet megnősítettem, a seregbe is elindítottam ... De neki nem telefonáltam. Majd most biztosan megfájdul a feje, ha megtudja, hogy már unokám van. Kapkodhatja a fejét mindenféle aerobik nélkül is. Még csak nem is telefonáltam neki ebből az alkalomból, hanem csak egy nyilvános fülkéből dörmög- tem gorombán: „Fürdő?” — Nem, ez nem fürdő — felelte szomorúan dallamos hangján, és letette a kagylót. Az idő csak telt-múlt. Én őrzöm az egyéniségemet. Hadd érezze, milyen elvhű vagyok. Egyszer megyek a villamoson, és hallom: tessék helyet foglalni. Nézzék, ő csak áll, és nekem engedi a felkínált helyet. Én, persze, elhárítom. Egy serkedő bajuszú ifjúnak engedem át. Amaz rögtön lehuppan az ülésre. Mi meg nézünk egymásra. — Nem tudja, lehet kefirt kapni az önkiben? \— kérdezte ajkain azzal a tündöklő mosollyal, amitől a szívem mindig zakatolni kezdett. — Van — mondom. — í Éppen most vettem, friss — | műtatom a hálót a kefirrel. — Holnapra meg krémtúrót is ígértek ... — De jó! — kiáltotta. — A kisunokám nagyon szereti a túróféléket... — És olyan gyengéden nézett rám, hogy majdnem elejtettem a kefires hálót. Piros, gödrös pofijára ráomlottak ősz szálakkal ezüstöző lágy hajfürtjei... Szerettem volna elsimítani azt a makrancos fürtöt, mint valaha ... Megbeszéltük, hogy reggel nyolckor találkozunk, még nyitás előtt, a bolt bejáratánál. Két színes hálóval a kezemben már hat órától vártam rá, de megint nem jött el. Elhatároztam, hogy megbüntetem. Hónapokig nem telefonáltam néki, még akkor sem, mikor krémtúrót hoztak az önkibe. Csak egy névtelen lapot küldtem neki arra kérve, hogy „vegyen túrót a 45. sz. boltban...” Hadd gyötrődjön, gondoltam, hánykolódjon álmatlanul... Érezze, milyen elvhű ember vagyok! (Fordította: Zengő Mihály) A KISZ Heves Megyei Bizottsága mellett működő értelmiségi fiatalok tanácsa pályázatot hirdet Heves megye területén élő, tanuló és dolgozó fiatalok számára 3 témakörben. Korhatár: 35 év. 1. „Értelmiséginek lenni” című szociografikus, az egyéni élet mindennapjait bemutató, maximum 12 gépelt oldal terjedelmű írásmű készítése, amely pl. szólhat a diploma szerzéséről, a pályakezdésről, a munkahelyi beilleszkedésről, a vezetővé válásról stb. 2. Művészettel foglalkozó amatőrök számára vers-, próza- kategóriában. Eddig még nyomtatásban meg nem jelent munkák közül vár a bírálóbizottság maximum 5 verset, illetve 3 prózai alkotást, amelynek terjedelme egyenként legfeljebb 12 gépelt oldal. Az ÉFT a művészileg értékes alkotásokat összegyűjti, és egy kiadvány formájában a nyilvánosság elé bocsátja. 3. Képzőművészet kategóriában amatőrök számára. Egy pályázó maximum 3 alkotással szerepelhet. Beküldhető szobor, kisplasztika, akvarell, grafika, festmény, rézkarc, tűzzománc, kollázs, fotó stb. A díjazott alkotásokat kiállításokon mutatják be. A beküldött alkotásokhoz mellékelni kell az alkotó nevét, pontos címét, végzettségét, munkahelyét. A pályázatokat a megyei KISZ- bizottság címére várják: Eger, Széchenyi u. 18. Beküldési határidő: 1987. szeptember 15. A pályázat díjazására 12 000 forint áll rendelkezésre.
