Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-28 / 228. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 28., hétfő 3. Rekordnyereség, s ami mögötte van Alaposan rácáfolt az első félévi statisztika az előzetes véleményekre. A vállalatok első hat hónapjáról készült mérlegek alapján kiderült, hogy a vállalati eredmények — avagy ahogy a köznyelv fogalmaz: a vállalati nyereségek — 18,9 százalékkal magasabbak, mint tavaly ilyenkor. Pedig, mint mindig, a szabályozók szigorodása miatt a vállalatok csökkenő eredményre panaszkodtak. önmagában ez a szám viszont eltakarja azokat a jelentős különbségeket. amelyek az egyes ágazatok között vannak, és bizony az ipar nem került előkelő helyre. A gazdálkodók jövedelmei itt átlagosan 15 százalékkal növekedtek, de ezen belül is nagy szóródást mutatnak a különböző ágazatok. Jó eredménnyel zárta az első fél évet az élelmiszeripar, a vegyipar, a kohászat és bányászat is, viszont lemaradt a gépipar és a köny- nyűipar. Az árak is nőttek A részletes elemzések viszont kimutatták, hogy nemcsak a jobb munka, a hatékonyabb termelés növelte meg a vállalati eredményeket — ilyen mértékű növekedésre hosszú évek óta egyébként nem volt példa —. hanem az árak is emelkedtek. A következő évi nagy változásoktól tartva jó néhány cég már most növeli az árait, hogy aztán a kötelező termelői árcsökkentés után ne járjon a mostaninál rosszabbul. Magyarán: folyik a bázisteremtés, ami jól ismert egy- egy szabályozóváltozás előtt. A veszteséges cégek száma nemigen változott tavalyhoz képest, több mint 200-an zárták hiánnyal az első fél évet. De tegyük gyorsan hozzá, hogy az első fél évben nem csökkent az állami támogatás, így a vállalati eredmények mintegy fele ebből a forrásból származott. Tehát nem olyan egyértelműen pozitív jelenség, hogy ekkora ütemben nőttek a vállalati eredmények, illetve a növekedés nem mindig a vállalati jó munka eredménye. Kedvező változások Ugyanígy értékelhetjük a konvertibilis export alakulását jelző számokat is. Az első fél évben 11 százalékkal ■növekedett’ a konvertibilis kivitel. Az emelkedés egy része abból származik, hogy több árut adtak el magyar vállalatok, de a forint árfolyamának változása is megemelte a bevételt. És az is kitűnik, hogy a gépipar ismét elmaradt a többiek mögött. Mint a számokból látható, drasztikus változás nem következett be az első fél év során, viszont tagadhatatlan, hogy kedvező folyamatok is elindultak. Például csökkent a termelő ágazatok fajlagos anyagfelhasználása, ami nagy eredménynek számít. Ugyanígy a munkaerő-gazdálkodás is a korábbitól eltérő mozgást mutat. Miközben a bérek összességében 3,6 százalékkal nőttek, eközben az átlagbérek ennél jobban növekedtek a hatékony létszámgazdálkodás, illetve leépítések nyomán. Vagyis itt, ezen a területen úgy tűnik, már megindultak a kedvező folyamatok. De azt is figyelembe kell vennünk, hogy a tervezett adóreform és a vállalati jövedelemszabályozás változása miatt a gazdálkodók várakozó álláspontra helyezkedtek. Hiszen nem kalkulálhatnak biztosan arra, hogy mi lesz jövőre, és valószínűleg az elértnél jóval nagyobb eredményekre is képesek lehettek volna. Korszerű gépekkel Hogy mi lesz a második fél évben, azt nagyon nehéz előre megjósolni. Ám az Országgyűlés őszi ülésszaka után már egyértelművé válik, milyen keretek között gazdálkodhatnak jövőre a vállalatok. És az is bizonyos, hogy a következő évi statisztikák alapvetően más állapotot fognak tükrözni, hiszen, miután a javaslatokat elfogadta a parlament, akkor átalakulnak az árarányok és a vállalatok jövedelmi pozíciói. S a valóban jól gazdálkodók a korábbinál tágabb teret kapnak tevékenységük fejlesztésére. Ez már azért is alapvető fontosságú, hiszen az > idei első fél év mérlegadatainak összesítéséből kitűnt, hogy a konvertibilis export nagyobb részét olyan cégek állítják élő, amelyek gépparkja elöregedett és elavult. Hosszabb távon tehát az exportot, amely ma Magyar- ország számára létfontosságú, csak úgy lehet növelni, ha modern gépekkel, fejlett technológiával rendelkeznek a vállalatok. L. M. LEHETŐSÉG SVÉD-MAGYAR IDEGENFORGALMI KÖZÖS VÁLLAL ATRA? Párádon lesz a mátrai turistaparadicsom ? A mátrai erdők színesedő falevelei épp csak elkezdték körtáncukat az őszi „nyárban", amikor a községi tanács elnöke, Kovács Gábor, egy kis beszélgetésre invitált minket, jelezve, hogy a téma nem mindennapi érdeklődésre tarthat számot. Olvasóink talán emlékeznek: lapunkban, nem is olyan régen, szó esett a helybéliek igen erős lokálpatriotizmusáról. Arról, hogy az egyre szűkülő pénzügyi lehetőségek ellenére, szeretnének minél többet tenni önmagukért és a hozzájuk el- látogatókért. A mindennapi realitások azonban nem sok jóval kecsegtettek, hiszen a SZOT kezelésében levő épületek tipikus bizonyságul szolgálhatnának arra, hogy milyen elkeserítő képet mutat az a ház, amelyet csak használnak, de idejekorán nem gondoznak. Az Ybl Miklós tervezte parádsasvári kastély lehangoltságában is egyedi, meseországi hangulatot kínáló falai „salétrom- könnyeket sírnak”, bezárt ablakai, ajtói mögött az elmúlt idők gyermekkacagásai játszanak bújócskát. „Lakók” csak a monumentális lépcsők között vannak. Dudva, moha és gaz ... Akkor még a „hogyan tovább ?”-ról nem számolhattunk be. Ám most a lelkes tanácselnök egy szívet dobogtató jövő lehetőségére nyitott „kilátást”. — Tarthatatlan volt az állapot, és megpróbáltunk magunk lépni, Előzetes felmérést készítettünk a helyre- hozatalhoz szükséges anyagi háttérről. A volt gyermek- üdülőként szolgáló sasvári kastély rendbetételéhez eszerint nem kevesebb, mint 80 millió forint kellene. De honnan ? .. . Itthon ilyenre épp hogy „cincog" a fillér, a magánvállalkozók pedig ekkora volumenű beruházásra aligha képesek. Ekkor hozott össze minket a sors a magyar tapasztalattal már rendelkező svéd ABV Konszernnel. Ez a vállalat már csodálatos kivitelű szállodákat épített hazánkban Zalakaro- son. Bükfürdőn és további koncepciójába illeszkedve, a a Mátra régióinak „meghódítása”. A cég magyar konzulense, Kardos Júlia társaságában el is látogatott már hozzánk egy delegáció, amely alapos felméréseket végzett a terepen és javaslatot tett Ritka dolog az újságírásban, hogy a sajtó munkatársa két kérdőjeles címet is ad írásának. Minderre mentségül szolgál talán az a nem mindennapi lehetőség, amelyről a „palócok földjén". Párádon értesültünk. (Fotó: Tóth Gizella) ezután a Mátra Hegyi Klub svéd—magyar közös kivitelezésben történő kialakítására. — Akkor korántsem csak a sasvári kastélyról van szó. — Nem, de a szóban forgó épületet is magába foglalja a nem mindennapi vállalkozás. — Jelentkeztek-e magyar idegenforgalmi intézmények, készséget mutatva a közös vállalatalapításra ? — Eddig komoly készséget mutatott a VADEX, szeretne gazdája lenni az Ybl- kastélynak, ugyanakkor megkerestük az egyik legnagyobb magyar szállodaláncot. a HungarHotelst, amely azonban, fejlesztési alap hiányára hivatkozva. utóbb visszalépett. A nem mindennapi léptékre jellemző, hogy a VII. ötéves terv legnagyobb magyar szállodaipari befektetés lenne a Mátra Hegyi Klub kialakítása. — Hol és miről is van szó valójában? — A Várhegy alatt, a napos oldalon épülne egy faházsor, amely illeszkedne a természetes környezetbe. A létesítmény központja is itt kapna helyet, s az épületben könyvtár, kondicionálóterem, feszített víztükrű uszoda, irodák lennének. Sőt a pa- rádi kristályipar reklámjaként, egy elektromosan működtetett kis égetőkemence is kialakításra kerülne. Innen bonyolítanák és szerveznék az évszakonkénti főbb túra- és sporttevékenységeket. Gyalogtúra, golf- és sífutópályák, lovas- és sportlövészeti terep, no és, természetesen, az ehhez szükséges kiszolgálóeszközök, li- begők, sífelvonók szolgálnák a vendéget. — Valóban egyedülálló elképzelés, és külön öröm, hogy mindennek központja Párád lenne. Ám nem féltik az itteni Mátra még úgy, ahogy rendben levő természeti állapotát? — Nem. Hiszen azért szeretnénk éppen a svédekkel együttműködni, mert ők kimondottan környezetkímélő tervek sorát vonultatták fel. Ebben komoly tapasztalatokkal bírnak, és előnyben vannak más európai országokkal szemben. — A lehetőségek mennyire mutatnak reális alapot? — Igen komoly, előrehaladott stádiumban áll az ügy.. A megyei földhivatallal már egyeztettünk. A közös vállalkozás résztvevői értékmegosztás alapján részvényesek együttesét alkotnák. Alapos, pontos felmérések is állnak már rendelkezésünkre, például a még tönkre nem tett környéken található húsz olyan fenyőfajról, amelyek léte máshol csak kérdőjeles. Bemutatásuk külön is vonzóbbá tenné a tájat. — A turisztikai komplexumhoz elképzelt uszodához víz kell. A természet erői viszont nem befolyásolhatók a még szépen csengő nyugati valutával sem. — Geológiai kutatásokat is végeztettünk, amelyek alapján most két gondolat foglalkoztat minket. Az egyik: újra mozgásba lehetne hozni a Sándor-réten lezárt 104-es kutat, amelynek vize alkalmas sportcélokra. A másik: a recski ércbánya lemélyített bányáiban csaknem azonos minőségű víz található, mint az előbb említett forrásban. Elvezethetnénk akár ezt is. A kazincbarcikai, északi regionális vízmű a zalakarosi tapasztalatokat figyelembe véve, elképzelhetőnek tartja mindkét megoldást, és vállalkozik a kivitelezésre is, ha lesz pénz. — A nem mindennapi hírek hallatán, önmagától adódik a kérdés. Mikor keresik meg önöket újra a svédek, és mikorra várható az, hogy a lehetőségből realitás lesz? — Október közepére jelezték érkezésüket, s úgy véljük, akkor már egész konkrét formában tárgyalhatunk a dologról. A parádi példa valahogy bizonyíték arra, hogy nem csak a világvárosokban, nagy településeken születnek igen jó ötletek. És megerősíti azt az igazságot is, hogy nincsen lehetetlenség, csak tehetetlenség. Reméljük, minden a terv szerint alakul, és a jövőben már a megegyezésről, illetve a svéd partner elképzeléseiről tudósíthatjuk olvasóinkat. S bízunk benne, jó gazdái lesznek a tájnak, és a jobb sorsra érdemes, ódon várkastélynak! Soós Tamás ARANYÉRMES KISTERMELŐ A SZÉPASSZONY-VÖLGYBEN Ha jó bort érzek... . .. betérek, ne térnék hát Egerbe?” — kérdezte egykoron Petőfi Sándor. Ö nem tette hozzá, de mi megtold- hatjuk sorait azzal, hogy leginkább a Szépasszony- völgy az a* hely, ahol meleg estéken elmulatgathat az ember. Itt méri borát az egyik pincében Sós László kistermelő és felesége. Nem is akármilyeneket, hiszen szinte minden hordóra úgy mutathat, hogy abban díjnyertes nedű van. A napokban, amikor Egerben, a Vinum Agriense programsorozat zajlott, nevelt fiával. Kovács Imrével közösen készített kékfrankosuk aranyérmes lett. Sós Lászlónak már az apja. nagyapja is borkészítéssel foglalkozott. Most is jókora területen művelik a szőlőt, amelyből tavaly például 200 liter bor került a hordókba. Vöröset és fehéret egyaránt kínálnak: Merlot- t, kékfrankost, leánykát, oportót. rizlinget. S ezeket mind a szépasszony-völgyi pincében értékesítik. Ottjár- tunkkor is telt ház volt, s jó hangulatban dalolt néhány turista. A gazda azt mondja, baj nem szokott előfordulni, s ha megfelelően viselkedik a vendég, s még ihatnékja van. a 6 órai zárást is megtoldja. A bortermelő korábban dolgozott a tsz pincészetében és a borforgalmi vállalatnál. Amióta megnősült, mindig volt saját szőlője. Ö maga úgy mondja, hogy szereti a bort, de mértékletesen. A kékfrankost becsüli a legjobban, de kitűnőnek tartja valamennyit. Aki az ő pincéjéből kijön, az vagy nem ért a borhoz, vagy másra is kíváncsi — mondja. Szabad idejük nem nagyon van, ha mégis, akkor egy-egy hétre elutaznak Hajdúszoboszlóra, Gyulára pihenni. Most azonban mindennél fontosabb a szüret. Megsúgják, hogy ezt október 15-e előtt nem érdemes elkezdeni, hiszen a fürtök ezután „veszik magukba” a sajátos egri ízt. Vejütókel az élen, az egész család kiveszi a részét a munkából, jönnek barátok s fogadnak napszámosokat is. Mivel ez ilyenkor ünnep is, amelyet mulatsággal1 kell megütni, gulyást főznek, s .munka után is kellemesen töltik az időt. Hozzáteszi, hogy az a talaj, amelyik a szőlőjüket táplálja a Panoráma Szak- szövetkezet Agárdi-dűlőjében nagyban hozzájárul a kitűnő minőségű borhoz. Természetesen a kóstolás sem maradhatott el. Arany- és bíborszínű, finom zamatú borokat ízleltünk meg. Közben meséli Sós László, hogy ott benn télen is van munka. A borfejtés, s amit a legfontosabbnak tart, a hordók tisztán tartása. Anélkül, s az állandó gondos munka nélkül nem lehetne ilyen jóízűen kortyolgatni a hegy levét. Kovács Attila (Fotó: Tóth Gizella) Kenderesi tökmagtermelők A Szolnok megyei Kisújszállási Szövetség Áfész, a nádudvari KITE rendszerrel kötött megállapodás kapcsán, a kistermelők 15 hektáron termeltek az idén tököt. s egyúttal a tökmag előfeldolgozását is elvégzik. Az Áfész 25 mázsa szárított tökmagot vásárol fel tagjaitól, melyből gyógyszeralapanyag, olaj és termesztésre való mag lesz, amely kelendő exporttermék. A kenderesi Póskom határrészen Hodosi Elek és rokonsága közel egy hektáron termel tököt, melynek feldolgozását is a család tagjai végzik (Fotó: Szabó Sándor)
