Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 26., szombat 5, Fiatal kutató nagy családdal Falu a Mátraalján... — öt évvel ezelőtt vé­geztem az ELTE-n, bioló­gusként. A feleségemmel ott ismerkedtem meg, évfolyam- társak voltunk. Már az első éven jött a „végzetes sze­relem”, másodévesek voltunk, amikor megszületett első gyerekünk, negyedéven a második... Szőke, megnyerő modorú, jó humorú fiatalember. S máris vezetői poszton. Fe­hér Ferenc Kompolton, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kutatóintézetében a növényélettani laboratóri­um megbízott vezetője. Szü­letett pesti, ott nőtt fel, ott diplomázott. — Miért választották fele­ségével a falut? — Anyáméknál laktunk Óbudán, akkor még éltek a nagyszüleim is. Hát, három generáció egy családban...?! Azonkívül a diplomamunká­mat a búza nukleinsavaival kapcsolatos kutatásáról ír­tam. Épp akkor írta ki a pá­lyázatot a kompolti kutató- intézet. Sikerült. Itt kap­tunk szolgálati lakást is, egy ikerházban. A feleségem az ötödévet már egyéni leve­lezőként végezte, a szakdol­gozatát már itt készítette. — Együtt dolgoznak... — Igen. csak ő most gye­sen van. Időközben ugyanis megszületett a harmadik és negyedik gyerekünk is. Anna a másodikat fejezte be, Bence hatéves, Attila óvodás, Csaba pedig három hónapos. — Szép nevük van. — Büszkék is rá. Bence fiam gyakran hangoztatja, hogy Toldi öreg szolgáját is így hívták. Attila pedig a hun király ,,utódjaként” vi­seli. — Négy gyerekkel nem lehet könnyű... — Ö. egy percig sem bán­tuk meg. Igaz. hogy az egye­temen már másodévtől ki­estünk minden buliból, ha kötelező gyakorlatra men­tünk, volt úgy, hogy az év­folyamtársaink vigyáztak rájuk. Itt falun jól megva­gyunk. Segít a kert is. Azt mondja, ez a mun­kahely az intézet legjobbi­ka. Fehér Ferenc nem sok­kal idejövetele után meg­pályázott egy továbbképzési ösztöndíjat. Akkor kezdett a növényi szövettenyésztés­sel fpglalkozni. — A szegedi kutatóintézet laboratóriumában munkál­kodtam, amely egy európai színvonalú intézmény. Sze­rencsére jó kapcsolat ala­kult ki velük, a finomabb vegyszereket is onnan ka­pom az itteni kutatásokhoz. Az a tény, hogy mindössze egyetlen vegyszerforgalmi cég van Magyarországon, eléggé megnehezíti a kuta­tást. — Most min dolgoznak a laboratóriumban? — Hétköznapi nyelven, a lucerna fehérjetartalmának növelésén, hiszen ez a leg­fontosabb a takarmányban, és jelenleg importálni kell a szójalisztet. Elvileg he­lyettesíthetné a szóját a lu­cerna, ha az aminosavak összetétele javulna. A szö­vettenyésztési eljárás lehe­tőséget ad arra. hogy olyan növényt nemesítsünk, amely minőségileg sokkalta jobban megfelel. A biotechnológiá­ban általában a csodaváró hangulat a jellemző. Pedig az alapkutatás a legfonto­sabb, vallom. De foglalko­zom a kenderrel is. — JLgy kutató hehatárol- hatja-e, hogy mikorra ér el eredményt? — Ez nem csak a munka, a szerencse dolga is. Sport­nyelven szólva, az a cél, hogy az ember beküzdje magát a tizenhatoson belül­re, a szerencséé, pedig hogy magas labdát kapjon. Én már bent vagyok, a labdát várom. — Milyen \a kapcsolat az intézet laboratóriumai kö­zött? — Szoros együttműködés­re van szükség, hiszen nem elhanyagolható akár a cito­lógiai, akár a biokémiai la­bor munkája. Ésszerű, ösz- szehangolt programot kell megvalósítani, hogy a kuta­tás minél eredményesebb legyen. Persze, mint minde­nütt, itt >s kevés a pénz, ami megnehezíti a dolgot. — Milyen lehetőségek adódnak itt Kompolton az önképzésre? — Nagyon sokat segít a Magyar Tudományos Akadé­mia heti gépi szakirodalom­figyelő szolgálata. Ezáltal mégkapom mindazt, ami a munkámhoz szükséges. Van úgy, hogy maguktól a szer­zőktől kérem a lenyomato­kat. S az is nagyon sokat segít, hogy az ELTE-re min­dig vissza tudok menni. Dr. Vágujfalvi Dezső elis­mert szaktekintély, akitől nagyon sokat tanulok. — Ha megfogalmazná ku­tatói ars poeticáját. .. — Akármilyenek is az adott körülmények, a lehető legjobbat kihozni magamból. Mikes Márta A családi „fele” (Fotó: Perl Márton) Segítenek a katonák Nagyszabású munkálatok félidejénél tartanak a hatvani MÁV-csomóponton. A Magyar Államvasutak szakemberei és a Magyar Néphadsereg egyik műsza­ki egységének katonafiataljai még biztonságosabbá teszik a közlekedést a csomópont területén. Vágány-, váltó-, és kitérőrekonstrukcióra, vasúti felépítmények cseréjére kerül sor. Az aluljárók kialakításával bal­esetmentessé teszik a t utasforgalmat a vágányok kö­zött. i Kitérőcsere (Fotó: Szabó Sándor) Simkó Bonifác kürtös, a vonat közeledtére figyelmeztet Kátai Béla és katona- társai a sín­pálya talp­ágyazatát rendezik ... Abasár (Fotó: Szabó Sándor) VAN-E TITKUK? Egy kiváló bolt Egerben Mostanában elég sok bí­rálat éri a boltokat, a bol­tosokat, merthogy az igé­nyes vevő nem kapja meg azt, amit keres, aztán az el­adók nem eléggé szolgálat- készek, sőt, néha még az is előfordul, hogy a pénztárnál többet számolnak, ha nem elég figyelmes az ember. Sokan úgy vélik, hogy csak elvétve akad olyan hely, amely a vásárlói igé­nyeknek maradéktalanul megfelel. Tegyük hozzá, mindebben van azért némi túlzás, de az tény, hogy nem kevésszer bosszankodik az áruházakba betérő. Minden bizonnyal ez a tény is köz­rejátszott abban, hogy o Ha­zafias Népfront Heves Me­gyei Bizottsága mellett mű­ködő Fogyasztók Megyei Ta­nácsa meghirdette a Fogyasz­tók Kiváló Boltja versenyt, hogy ily módon is a nívósabb munkára ösztönözze a ke­reskedelem dolgozóit. Az idén — az állami üzletek közül — megyénkben a leg­jobbnak a Heves Megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vál­lalat egri Ádám férfidivat boltját találták. Az erről ta­núskodó oklevelet Király Zoltánná üzletvezető vehet­te át. Hogy miért éppen ez az egység érdemelte ki a büsz­ke címet? Erre a kérdésre bárki könnyen válaszolhat magának, ha betér ebbe a Dobó téri üzletbe. Erről győ­zött meg ottlétünkkor az a rövid közvéleménykutatás is, amelyet a vevők között végeztünk. Van-e valami­lyen titkuk? Erről faggattuk az eladókat is. — Nincsenek különös tit­kaink — világosított fel bennünket Kiss Sándorné boltvezető-helyettes. — Üz­letvezetőnk. aki jelenleg sza­badságát tölti, rendkívül nagy körültekintéssel ren­deli meg az árut. Az kulcs­kérdés, hogy olyasmit kínál­junk, amely keresett. Ki­lenc éve, azaz az indulás perceitől ő vezeti ezt az egysé­get, ismeri a vevőkört, tud­ja, milyen évszakban miből fogy a legtöbb. Természete­sen belekalkulálja azt is, hogy egyszerre több korosz­tályhoz kell alkalmazkod­nunk, nemcsak divatban, ha­nem árban is. Nyáron pe­dig figyelembe kell venni, hogy rendkívül sok a kül­földi, s például másféle az ízlése a lengyel turistának, mint az NDK-belinek. Vesz- ázőparipánk az úgynevezett árukezelés is. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a fér­fiingeket, pulóvereket vé­dő nylonzacskók ne sérülje­nek meg, s hogy mmden cik­ken rajta legyen az ára. Ha a kínált cikken csak egyet­len apróhibát is találnának a vásárlók, elveszítenénk a bizalmukat. — Azt hiszem, hogy je­lenleg már nem minden esetben elegendő, ha kifo­gástalan az áru... — Ez valóban igaz — fűzte hozzá. — Mindez csak akkor jelent előnyt, ha akad, aki kínálja. Kollektívánk nyolctagú, mindenki szak­képzett, s a csoport nagyob­bik hányada fiatal és rend­kívül csinos. Ez sem utolsó szempont. De ami lényeges, szeretik a munkájukat, Sze­retettel szólnak a vásárlók­hoz, s ez elengedhetetlen. Manapság többet kell fog­lalkozni az emberekkel, mert jobban meggondolják, mire költik a pénzüket. Ha nem így tennénk, aligha lenne az éves forgalmunk több, mint 24 millió forint. Az sem utolsó, hogy nagyon harmonikus az egymás kö­zötti kapcsolatunk. — Vevőcsalogatónak az sem utolsó, hogy nyolc kira­kattal büszkélkedhetnek ezen a forgalmas helyen. — A Heves Megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat dekoratőrei mindig ízlé­sesen rendezik be ezeket. Sohasem törekszünk arra, hogy zsúfoltak legyenek, hanem inkább csak annyi a célunk, hogy ízelítőt adjunk a kínálatból. Természetesen ez is szerepet játszott ab­ban, hogy elnyertük a Fo­gyasztók Kiváló Boltja cí­met, de hozzáteszem, nem ez az első kitüntetésünk. Legutóbb például két egy­mást követő évben is mi lettünk -a Vállalat Kiváló Brigádja. Hogy elismerik munkánkat, abban nyilván az is szerepet játszik: mi is komolyan vesszük a keres­kedést. Mi még eddig egy­szer sem raktuk ki a táb­lát, hogy áruátvétel miatt zárva. Ez nagy luxus lenne egy ilyen jövedelemérdekelt­ségű helyen. Ha áru érke­zik, akkor vagy záróra után, vagy nyitás előtt szortíroz­zuk el az újdonságot. Min­denki megérti, hogy ezt csak így érdemes csinálni, azzal együtt, hogy az ifjabb kollégák havi bére alig több, mint háromezer forint. Az eladókat nem nagyon akartuk feltartani, már csak azért sem, mert elég nagy volt a nyüzsgés az önkiszol­gáló polcok között. Végül is Simon Tamásnét mégis­csak megkérdeztük, minek tulajdonítja a sikert. Ugyan­azokat az összetevőket so­rolta el, amelyeket Kissné is kiemelt: azaz a vevőkhöz alkalmazkodó kínálatot, at ízléses kirakatokat és nem utolsósorban a kitűnő kol­lektívát. Hogy nem a levegőbe be­széltek mi sem bizonyítja jobban: e cikk készítésének napján egy férfi Miskolc­ról jött el gratulálni a ki­váló bolt címhez. Mint mondotta: a rádióból hal­lotta a hírt, s teljesen egyet­ért vele, ez a csapat meg­érdemli az elismerést, mert például ő egész Észak-M t_ gyarországot bejárta, és csak itt kapott olyan pólót, amilyet elképzelt magának... Homa János A szövettenyésztés hihetetlenül izgalmas dolog

Next

/
Thumbnails
Contents