Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

4.-: : NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 21., hétfő *--------------------> A E gy hét... KÉPERNYŐ ELŐTT A személyiség varázsa A hosszan tartó, s aligha vitatható hullámvölgy tar­tós mélypontján kifejezetten jól jött a tévéseknek az Or­szággyűlés milliók által várt őszi ülésszaka, ahol sorsdön­tő elhatározások születtek, ahol bebizonyosodott: nincs igazuk a folyvást tamásko- dóknak. hiszen a demokra­tizmus létező, fejlődő, tere­bélyesedő folyamat, s en­nek hatására, serkentésére a vita visszanyeri rég sóvár­gott, jövőt formáló tartalmát. Szép megbízatás, felemelő küldetés volt erről a majd négy napról tudósítani, már csak azért is, mert szinte az egész ország — a kifeje­zésben nincs semmi túlzás — figyelte a mindnyájunkat ér­deklő, s valamilyen vonat­kozásban érintő eseménye­ket. Nem úgy, mint valaha, amikor csak tanulgatták „honatyáink" a közéleti pezs­gés" egyébként meglehető­sen gyorsan elsajátítható ábécéjét. A stáb — a szerkesztők, a riporterek kollektívája — ezúttal jelesre vizsgázott. Ez akkor is érdem, ha a siker oroszlánrésze nem az övéké. Mégis elismerés illeti őket, mivel megérezték: történel­mi pillanatok krónikásai lesznek, olyan órákról in­formálnak minket, amelyek­re esztendők múltán is em­lékezünk, hiszen jelenünknél mindenképpen biztatóbb hol­napjainkat kell megalapoz­nunk. méghozzá nem kis ál­dozatvállalással. s a mosta­ninál érzékelhetően hatéko­nyabb, eredményteremtőbb munkával. Örömünkre szolgált — meggyőződésem, hogy mások nevében is szólhatok —, hogy még inkább megismerkedhet­tünk Grósz Károllyal, ezzel az egyértelműen megnyerő politikus személyiséggel, aki már korábban meghirdette a nyíltság és az őszinteség — ő is mondta, hogy ez bizony mindeddig hiánycikk volt nálunk — elvét és hétköz­napi gyakorlatát. Most is hű maradt önma­gához, s kendőzés nélkül, felesleges szólamok mellőzé­sével elemezte gazdasági helyzetünket. Ekként taglal­ta az általa irányított kor­mány programját, s így kör­vonalazta a tennivalókat is. Higgadtan, célratörően be­szélt, nem ékeskedett üresen csengő szónoki fordulatok­kal. Puritánul érvelt, kizáró­lag a tényeket felsorakoztat­va. A többes szám első sze­mély zavaró, nemegyszer felelősségelhárításra utaló alkalmazásától következete­sen eltekintett, s ha arra szükség volt, akkor önkriti­kusan vizsgálta legfrissebb cselekedeteit is. Szokatlan, de felvillanyzó, s mindenképpen ígéretes ez a hangnem, mivel köntöse annak az új, s egyértelmű­en köztetszést kiváltó szem­léletnek, amely a miniszter- elnököt vezérli. Megmutat­kozott ez válaszadásában, a nemzetközi sajtótájékoztatón, s minden korábbi megnyilat­kozásában. A személyiség mással alig­ha helyettesíthető varázsa ez, amely a karakter vonzásá­val. az értelem, a tisztánlá­tás, illetve láttatás erejével egyaránt együttérzést kelt. Nem csak a múlt héten színvonalasan dolgozó tévé­sek táborában... Pécsi István Egy korszak emlékei Nem csak, hogy egy nem­zedék nőtt fel a rock- vagy popzenén, hanem életünk természetes közegévé is vált. Változott az is, ahogy ben­nünket sem hagytak érintet­lenül az évek. Már az is megbékélt a gyors ritmus­sal, a hangerővel, aki an­nak idején pokolra kívánta a hosszú hajú muzsikusokat. Igaz, közben történt egy és más: a társadalmi töltés, amely elindította és éltette ezt a zenei és magatartásbe­li mozgalmat, már jórészt a múlté. Elfogadottak olyan viselkedésformák, amelyek annak idején még kiátkozot­tak voltak, de maga az if­jonti hevület is megkopott. Szükségük volt a kócos lá­zadóknak is lakásra, megél­hetésre, ha úgy tetszik be­illeszkedtek. más nézőpont­ból megtalálták a nemzedék- váltás természetes ütemét. Hazai viszonyainkra túl egyszerű ez a képlet. Még a rajongók közül is kevesen ismerték annak idején Ra­dies Bélát, a Kex együttest, Tavaszi—nyári divat A jövő évi tavaszi-nyá­ri modelljeit mutatta be a Budaprint az Átrium ilyatt szállodában (MTI-fotó: Honéczy Barnabás — KS) Díjnyertes amatőrfilmes s vezetőjét Baksa Sós Jánost, vagy nem sokan hallottak a Syrius zenekar kálváriájáról. Olyan folyamatok játszódtak le a háttérben, amelyekről többségünknek nem sok fo­galma volt. Igaz, készültek már elemzések erről az idő­szakról, de inkább a fel­színt karcolgatták, minthogy valójában leereszkedtek vol­na a mélybe. Mondhatnánk persze sokan, hogy felesle­ges is a búvárkodás, hiszen az egész nem más, mint „könnyűzene”. Ez azonban csak részben igaz: társadal­mi gondjaink, ellentmondá­saink, az „ifjúsági problé­mák” tükröződtek ebben a jelenségben. A Fiatal művészek stúdió­ja arra vállalkozott, hogy dokumentumokon, beszél­getéseken keresztül idézi fel a hatvanas évek légkörét. A Rockfogyatkozás című műso­ruk — úgy tűnik — az ed­digi legteljesebb képet nyúj­totta e periódusról. Talán éppen azért, mert az alko­tók nem törekedtek didakti­kus magyarázatra, „csupán" azokat a főszereplőket mu­tatják be, vagy szólaltatják meg napjainkban, akik meg­határozó vagy félreállított figurái voltak azoknak az éveknek. A rövid, tömör beszélge­tésekből kirajzolódik a hát­tér. A féligazságokból szin­te mindenki megérezheti a valóságot. Amikor már nem lehetett zárva tartani a zsili­peket, néhány „csapatot" fut­tattak, így például az Illést, az Omegát, a Metrót... Szin­te nem is volt több hivata­losan elfogadott együttes. A többiek a kapun kívül re­kedtek, a tehetségek sorsa az elkallódás, vagy az or­szág elhagyása lett. A meg- szólaltatottak nem nyilatkoz­tak keserűen a történtekről. Inkább nosztalgiával szól­nak minderről, a megszépí­tő messzeség már jótékony ködbe burkolja, hogy a hanglemezgyártás, a rádió, a televízió hogyan mellőzött ígéretes' személyiségeket. Az összeállítás első részét Cseh Tamás dalával zár­ták, aki maga is egy külvá­rosi klub rockzenészeként in­dult, s egy — „kényszerfia­talságban” megrekedt kor­csoport krónikásává vált. Az ő keserű, mégis az utólagos őszinteség esélyével kecseg­tető számával kerekedett teljessé ez a 45 perces pro­dukció, amely példaadóan televíziószerű eszközökkel élt, s nemcsak a mai har­mincasok számára mondha­tott sokat. Gábor László Az Amatőrfilmesek Vi­lágszervezete ebben az év­ben Grazban rendezte meg találkozóját. Az UN1CA '87 ezúttal, rangos magyar si­kert hozott: Bollók Csaba filmje, a Madárijesztő el­nyerte a Juinnes kategória első díját. A fiatalember számára mozgalmasak voltak az el­múlt hónapok. Frissen dip­lomázott a Debreceni Kos­suth Lajos Tudományegye­tem magyar—angol szakán, alkotásával megszerezte az előkelő helyezést, szeptem­berben pedig a debreceni újvárosi gimnáziumban meg­kezdte tanári pályáját. — Egri vagyok, itt nőttem fel. szüleim ma is itt lak­nak. Ez a város az ottho­nom, mindig szívesen jövök haza. Már régóta érdekel az amatőrfilmezés, ez a díj mégis nagy meglepetés volt számomra. — Hogyan jutott el a grazi találkozóra? — A Magyar Amatőrfilm Szövetség mintegy százötven film közül választotta a Madárijesztőt; a huszonhat éven aluliak kategóriájába (Fotó: Perl Márton) nevezte be. A szemlén ti­zenöt ország versenyzői in­dultak. s társaimmal együtt nagyon örültünk a siker­nek. Hadd mondjam el: az operatőr Szaladják István, a vágó Halász Csilla volt, s a két szereplő Papp Gyula színész és Csegöldi Csaba egercsehi tanuló. — Mesélne valamit a filmről? — Tizenhét perces. Maga a forgatás hat napot vett igénybe, a történet egy el­hagyott országúton játszó­dik. Tulajdonképpen az emberi boldogságkeresés számomra ma érvényes ver­zióját próbáltam megfogal­mazni egy úton játszódó történet formájában. Mind­ebben a két ereje a fontos, a filmes nyelv hatása. Az amatőr filmezést azért sze­retem, mert ez az a terület, ahol az ember később nem tapasztalható alkotói füg­getlenséggel rendelkezik. A belső igényekből tiszta dol­gok születnek meg. — További tervei? — A nemzetközi fesztivá­lon megbarátkoztam hat fiatallal —, van köztük svájci, francia, NSZK-beli —. akikkel elhatároztuk, hogy jövőre, a zágrábi találkozó­ra közösen készítünk egy filmet. A témája a béke. s mindegyikünk egy három­perces variációt készít. Sze­retnénk elmondani, mit je­lent ma nekünk, fiatalok­nak a béke... (mikes) „Fő a folyamatos törődés az emberekkor Beszélgetés L. J. Tyangovval, az SZKP Csuvas Területi Bizottságának titkárával Ugyanolyan nap, nap utáni erőfeszítések, ennek nyomán sikerek, bánatok. Hasonló gondok, s ebből fakadó sürgető tennivalók. Egymáshoz közel álló barátoknak nem ismeretlenek az iménti fogalmak. Kiderült ez azon az öt napon is, amikor testvérte­rületünk, a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság négytagú magas szintű pártküldöttsége megyénkkel ismerkedtet. Fel kellett figyelni arra a tényre, mennyi-' re őszinte, alapos volt az érdeklődésük, szívből jövő barátságuk. Jelezte ezt az is: a beszélgetéseken nem mulasztották el az alkalmat, hogy a nehézségekről, problé-i mákról is szót ejtsenek, illetve tájékozódjanak. Itt-tartózkodásuk utolsó napján a de­legáció vezetője, Leonyid Jakovlev Tyangov, az SZKP Csuvas Területi Bizottságának ideológiai titkára válaszolt kérdéseinkre. — Legelébb is arra kérem, ismertesse össze olvasóink­kal a küldöttség tagjait. — A Csebokszári Járási Pártbizottság első titkára Gennagyij Vasziljevics Ro­manov, aki nyolc esztendeje dolgozik ebben a felelős be­osztásban. A legjobb ered­ményeket az ő járásában érték el, már az idei tervek teljesítésekor is. Valentyina Ivanovna Vasziljeva az Alikovszkij járásbeli Prav­da Kolhoz oártszervezetének irányítója, s zömmel férfiak­kal végzi együtt munkáját. Ezzel szemben Jurij Alek- szejevics Bojcov a szebbik nem „specialistája”, ö a 17 ezer munkást — több mint 90 százalékban nőt — foglalkoztató Csebokszári Szövőgyár pártbizottságá­nak titkára. Mindhárman először járnak önöknél. — önt viszont többen is régi ismerősként üdvözöl­ték ... — Tizennégy éve Kom­szomol-delegáció tagjaként voltam már itt. Üjra talál­kozhattam — immár a me­gyei pártbizottság titkára­ként — Kiss Sándorral. Moszkvában a társadalomtu­dományi akadémián, majd a pártfőiskolán együtt foly­tattuk tanulmányainkat Éger és Hatvan vezetőiivei, Németh Lászlóval és Szoko- di Ferenccel. Csaknem más­fél évtized múltán örömmel nyugtázhattam most, hogy mennyire lelkesen, meggyő­ződéssel dolgoznak, meny­nyire szeretik megyéjüket, városaikat. — Az elmúlt napokban bő­ségesen volt alkalmuk meg­ismerni napjaink magyarsá­gának életét: látni az ered­ményeinket, de érzékelni gondjainkat is. Melyek vol­tak ebből a leginkább meg- ragadóak? — A naponkénti gazdag, sokszínű programok után esténként leültünk mindig megbeszélni benyomásain­kat. élményeinket. Vala­mennyiünknek igen tetszett, ahogyan a földdel bánnak önöknél. Azt is megállapít­hattuk. tejihozamiban. de a gabona betakarításában is jobbak az eredményeik. Ta­pasztalatainkat igyekszünk is majd hasznosítani ott­hon. Nagyon megkapó volt számunkra a besenyőtelki általános művelődési köz­pontban tett látogatás. A fü­zesabonyi pártbizottság el­ső titkára, Antal Lajos pél­dául nemzeti nyelvünkön, csuvasul köszöntött bennün­ket. A létesítmény igazga­tójának, dr. Bácskai László­nak a törekvésével szívből egyetértünk, ö így mond­ta: a fő, hogy szüntelenül, folyamatosan törődni kell az emberekkel, születésüktől életük utolsó pillanatáig! Nemes gondolat. Hasznos volt a gyöngyösi utunk: magas kultúrájú települést ismertünk meg, húskombi­nátjával, szőlőtermelésével, művelődési házával, tanin­tézeteivel. S természetesen nagyon szimpatikus város Eger, ahol különösen a ha­gyományok tisztelete, ápolá­sa magával ragadó. Az épí­tészetben a történelmi em­lékek felidézésében. Tapasz: talhattuk. hogy a barátság valóban őszinte, egyáltalán nem formális, hiszen nem­csak a sikerekről kaptunk beszámolókat, hanem a gon­dokról is. Olyanokról, ame­lyeket megosztva még előbb­re léphetünk. — Találkozóikon sok szó esett területeink közös dol­gairól. A Finomszerelvény- gyárban például a kooperá­ció lehetőségeinek szélesíté­séről. ön, aki egyben a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság csuvasiai szervezetének elnöke is, miként ítéli meg kapcsolatainkat? — A barátság Heves me­gye és a csuvas nép között immár tizennyolc éves múltra tekint vissza. Nap­jainkban IS gazdálkodó szerv és oktatási, valamint más intézmény vesz részt az együttműködésben. Társa­ságunk a gondozója több kapcsolatnak, így az egri és a csebokszári pedagógiai fő­iskolák köztinek, vagy a poroszlói téesznek és a Batü- revszkij járásbeli Gvargyé- jec kolhozénak. Megemlít­hető a Csebokszári Házépí­tő Kombinát és a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat baráti viszonya. Társaságunknak egyébként 54 alapszervezete van, leg­utóbb újabb taggal bővült: a csebokszári traktorgyárra], ahol 30 ezer ember dolgo­zik. S ha már kapcsolata­inkról esik szó, hadd kö­szönjem meg valamennyi kollektívának, akikkel talál­kozhattunk, hogy igaz barát­sággal fogadtak bennünket. Kibontakozási programjuk megvalósításához pedig jó egészséget, erőt kívánok! — Megköszönve a jókíván­ságokat, engedjen meg még egy kérdést. Nálunk sokan kísérik figyelemmel a Szov­jetunióban most végbemenő folyamatot. Hallhatnánk ar­ról, hogy Csuvasiában ho­gyan haladnak ezen az úton, s önnek mint ideológiai tit­kárnak, mik a legfontosabb teendői? — Az átépítés, a peresz­trojka keretében folyik a demokratizálás. A közvéle­mény Gsuvasiában 'kedvező­en fogadja Mihail Gorba­csov törekvéseit. Megmutat­kozik mindez a bürokratiz­mus elleni küzdelemben, az adminisztratív irányítással való szembehelyezkedésben, a személyi váltásokban. De leginkább abban hegy konkrétabbá, határozottab- bá vált at emberekkel, az egyénekkel való foglalkozás. Probléma az alkoholizmus elleni harc, valamint a munkafegyelem erősítése. Ebben elsősorban a nevelés eszközeit kívánjuk felhasz­nálni. Nagyvállalatainkkal szemben követelmény a rentabilitás, ám, sok még nem igazán felel meg en­nek. Oj szemléletű, lendü­letes szakemberekre van szükség. Hadd említsem, hogy jelentkeznek már az első eredmények is. A nyá­ri, mostoha időjárás ellené­re, kitűnő a hangulat. Az ipari termelés — mutatói szerint — teljesíti a terve­ket Idén például 14 új is­kolát adtunk át, egy kórhá­zat. s megvalósul a lakás- építési programunk is. A nehézségekkel együtt is or­szágosan az elsők között ta­karítottuk be a gabonát. Ily módon iis készülünk a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójá­nak méltó megünneplésére. Szalay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents