Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-21 / 222. szám
4.-: : NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 21., hétfő *--------------------> A E gy hét... KÉPERNYŐ ELŐTT A személyiség varázsa A hosszan tartó, s aligha vitatható hullámvölgy tartós mélypontján kifejezetten jól jött a tévéseknek az Országgyűlés milliók által várt őszi ülésszaka, ahol sorsdöntő elhatározások születtek, ahol bebizonyosodott: nincs igazuk a folyvást tamásko- dóknak. hiszen a demokratizmus létező, fejlődő, terebélyesedő folyamat, s ennek hatására, serkentésére a vita visszanyeri rég sóvárgott, jövőt formáló tartalmát. Szép megbízatás, felemelő küldetés volt erről a majd négy napról tudósítani, már csak azért is, mert szinte az egész ország — a kifejezésben nincs semmi túlzás — figyelte a mindnyájunkat érdeklő, s valamilyen vonatkozásban érintő eseményeket. Nem úgy, mint valaha, amikor csak tanulgatták „honatyáink" a közéleti pezsgés" egyébként meglehetősen gyorsan elsajátítható ábécéjét. A stáb — a szerkesztők, a riporterek kollektívája — ezúttal jelesre vizsgázott. Ez akkor is érdem, ha a siker oroszlánrésze nem az övéké. Mégis elismerés illeti őket, mivel megérezték: történelmi pillanatok krónikásai lesznek, olyan órákról informálnak minket, amelyekre esztendők múltán is emlékezünk, hiszen jelenünknél mindenképpen biztatóbb holnapjainkat kell megalapoznunk. méghozzá nem kis áldozatvállalással. s a mostaninál érzékelhetően hatékonyabb, eredményteremtőbb munkával. Örömünkre szolgált — meggyőződésem, hogy mások nevében is szólhatok —, hogy még inkább megismerkedhettünk Grósz Károllyal, ezzel az egyértelműen megnyerő politikus személyiséggel, aki már korábban meghirdette a nyíltság és az őszinteség — ő is mondta, hogy ez bizony mindeddig hiánycikk volt nálunk — elvét és hétköznapi gyakorlatát. Most is hű maradt önmagához, s kendőzés nélkül, felesleges szólamok mellőzésével elemezte gazdasági helyzetünket. Ekként taglalta az általa irányított kormány programját, s így körvonalazta a tennivalókat is. Higgadtan, célratörően beszélt, nem ékeskedett üresen csengő szónoki fordulatokkal. Puritánul érvelt, kizárólag a tényeket felsorakoztatva. A többes szám első személy zavaró, nemegyszer felelősségelhárításra utaló alkalmazásától következetesen eltekintett, s ha arra szükség volt, akkor önkritikusan vizsgálta legfrissebb cselekedeteit is. Szokatlan, de felvillanyzó, s mindenképpen ígéretes ez a hangnem, mivel köntöse annak az új, s egyértelműen köztetszést kiváltó szemléletnek, amely a miniszter- elnököt vezérli. Megmutatkozott ez válaszadásában, a nemzetközi sajtótájékoztatón, s minden korábbi megnyilatkozásában. A személyiség mással aligha helyettesíthető varázsa ez, amely a karakter vonzásával. az értelem, a tisztánlátás, illetve láttatás erejével egyaránt együttérzést kelt. Nem csak a múlt héten színvonalasan dolgozó tévések táborában... Pécsi István Egy korszak emlékei Nem csak, hogy egy nemzedék nőtt fel a rock- vagy popzenén, hanem életünk természetes közegévé is vált. Változott az is, ahogy bennünket sem hagytak érintetlenül az évek. Már az is megbékélt a gyors ritmussal, a hangerővel, aki annak idején pokolra kívánta a hosszú hajú muzsikusokat. Igaz, közben történt egy és más: a társadalmi töltés, amely elindította és éltette ezt a zenei és magatartásbeli mozgalmat, már jórészt a múlté. Elfogadottak olyan viselkedésformák, amelyek annak idején még kiátkozottak voltak, de maga az ifjonti hevület is megkopott. Szükségük volt a kócos lázadóknak is lakásra, megélhetésre, ha úgy tetszik beilleszkedtek. más nézőpontból megtalálták a nemzedék- váltás természetes ütemét. Hazai viszonyainkra túl egyszerű ez a képlet. Még a rajongók közül is kevesen ismerték annak idején Radies Bélát, a Kex együttest, Tavaszi—nyári divat A jövő évi tavaszi-nyári modelljeit mutatta be a Budaprint az Átrium ilyatt szállodában (MTI-fotó: Honéczy Barnabás — KS) Díjnyertes amatőrfilmes s vezetőjét Baksa Sós Jánost, vagy nem sokan hallottak a Syrius zenekar kálváriájáról. Olyan folyamatok játszódtak le a háttérben, amelyekről többségünknek nem sok fogalma volt. Igaz, készültek már elemzések erről az időszakról, de inkább a felszínt karcolgatták, minthogy valójában leereszkedtek volna a mélybe. Mondhatnánk persze sokan, hogy felesleges is a búvárkodás, hiszen az egész nem más, mint „könnyűzene”. Ez azonban csak részben igaz: társadalmi gondjaink, ellentmondásaink, az „ifjúsági problémák” tükröződtek ebben a jelenségben. A Fiatal művészek stúdiója arra vállalkozott, hogy dokumentumokon, beszélgetéseken keresztül idézi fel a hatvanas évek légkörét. A Rockfogyatkozás című műsoruk — úgy tűnik — az eddigi legteljesebb képet nyújtotta e periódusról. Talán éppen azért, mert az alkotók nem törekedtek didaktikus magyarázatra, „csupán" azokat a főszereplőket mutatják be, vagy szólaltatják meg napjainkban, akik meghatározó vagy félreállított figurái voltak azoknak az éveknek. A rövid, tömör beszélgetésekből kirajzolódik a háttér. A féligazságokból szinte mindenki megérezheti a valóságot. Amikor már nem lehetett zárva tartani a zsilipeket, néhány „csapatot" futtattak, így például az Illést, az Omegát, a Metrót... Szinte nem is volt több hivatalosan elfogadott együttes. A többiek a kapun kívül rekedtek, a tehetségek sorsa az elkallódás, vagy az ország elhagyása lett. A meg- szólaltatottak nem nyilatkoztak keserűen a történtekről. Inkább nosztalgiával szólnak minderről, a megszépítő messzeség már jótékony ködbe burkolja, hogy a hanglemezgyártás, a rádió, a televízió hogyan mellőzött ígéretes' személyiségeket. Az összeállítás első részét Cseh Tamás dalával zárták, aki maga is egy külvárosi klub rockzenészeként indult, s egy — „kényszerfiatalságban” megrekedt korcsoport krónikásává vált. Az ő keserű, mégis az utólagos őszinteség esélyével kecsegtető számával kerekedett teljessé ez a 45 perces produkció, amely példaadóan televíziószerű eszközökkel élt, s nemcsak a mai harmincasok számára mondhatott sokat. Gábor László Az Amatőrfilmesek Világszervezete ebben az évben Grazban rendezte meg találkozóját. Az UN1CA '87 ezúttal, rangos magyar sikert hozott: Bollók Csaba filmje, a Madárijesztő elnyerte a Juinnes kategória első díját. A fiatalember számára mozgalmasak voltak az elmúlt hónapok. Frissen diplomázott a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar—angol szakán, alkotásával megszerezte az előkelő helyezést, szeptemberben pedig a debreceni újvárosi gimnáziumban megkezdte tanári pályáját. — Egri vagyok, itt nőttem fel. szüleim ma is itt laknak. Ez a város az otthonom, mindig szívesen jövök haza. Már régóta érdekel az amatőrfilmezés, ez a díj mégis nagy meglepetés volt számomra. — Hogyan jutott el a grazi találkozóra? — A Magyar Amatőrfilm Szövetség mintegy százötven film közül választotta a Madárijesztőt; a huszonhat éven aluliak kategóriájába (Fotó: Perl Márton) nevezte be. A szemlén tizenöt ország versenyzői indultak. s társaimmal együtt nagyon örültünk a sikernek. Hadd mondjam el: az operatőr Szaladják István, a vágó Halász Csilla volt, s a két szereplő Papp Gyula színész és Csegöldi Csaba egercsehi tanuló. — Mesélne valamit a filmről? — Tizenhét perces. Maga a forgatás hat napot vett igénybe, a történet egy elhagyott országúton játszódik. Tulajdonképpen az emberi boldogságkeresés számomra ma érvényes verzióját próbáltam megfogalmazni egy úton játszódó történet formájában. Mindebben a két ereje a fontos, a filmes nyelv hatása. Az amatőr filmezést azért szeretem, mert ez az a terület, ahol az ember később nem tapasztalható alkotói függetlenséggel rendelkezik. A belső igényekből tiszta dolgok születnek meg. — További tervei? — A nemzetközi fesztiválon megbarátkoztam hat fiatallal —, van köztük svájci, francia, NSZK-beli —. akikkel elhatároztuk, hogy jövőre, a zágrábi találkozóra közösen készítünk egy filmet. A témája a béke. s mindegyikünk egy háromperces variációt készít. Szeretnénk elmondani, mit jelent ma nekünk, fiataloknak a béke... (mikes) „Fő a folyamatos törődés az emberekkor Beszélgetés L. J. Tyangovval, az SZKP Csuvas Területi Bizottságának titkárával Ugyanolyan nap, nap utáni erőfeszítések, ennek nyomán sikerek, bánatok. Hasonló gondok, s ebből fakadó sürgető tennivalók. Egymáshoz közel álló barátoknak nem ismeretlenek az iménti fogalmak. Kiderült ez azon az öt napon is, amikor testvérterületünk, a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság négytagú magas szintű pártküldöttsége megyénkkel ismerkedtet. Fel kellett figyelni arra a tényre, mennyi-' re őszinte, alapos volt az érdeklődésük, szívből jövő barátságuk. Jelezte ezt az is: a beszélgetéseken nem mulasztották el az alkalmat, hogy a nehézségekről, problé-i mákról is szót ejtsenek, illetve tájékozódjanak. Itt-tartózkodásuk utolsó napján a delegáció vezetője, Leonyid Jakovlev Tyangov, az SZKP Csuvas Területi Bizottságának ideológiai titkára válaszolt kérdéseinkre. — Legelébb is arra kérem, ismertesse össze olvasóinkkal a küldöttség tagjait. — A Csebokszári Járási Pártbizottság első titkára Gennagyij Vasziljevics Romanov, aki nyolc esztendeje dolgozik ebben a felelős beosztásban. A legjobb eredményeket az ő járásában érték el, már az idei tervek teljesítésekor is. Valentyina Ivanovna Vasziljeva az Alikovszkij járásbeli Pravda Kolhoz oártszervezetének irányítója, s zömmel férfiakkal végzi együtt munkáját. Ezzel szemben Jurij Alek- szejevics Bojcov a szebbik nem „specialistája”, ö a 17 ezer munkást — több mint 90 százalékban nőt — foglalkoztató Csebokszári Szövőgyár pártbizottságának titkára. Mindhárman először járnak önöknél. — önt viszont többen is régi ismerősként üdvözölték ... — Tizennégy éve Komszomol-delegáció tagjaként voltam már itt. Üjra találkozhattam — immár a megyei pártbizottság titkáraként — Kiss Sándorral. Moszkvában a társadalomtudományi akadémián, majd a pártfőiskolán együtt folytattuk tanulmányainkat Éger és Hatvan vezetőiivei, Németh Lászlóval és Szoko- di Ferenccel. Csaknem másfél évtized múltán örömmel nyugtázhattam most, hogy mennyire lelkesen, meggyőződéssel dolgoznak, menynyire szeretik megyéjüket, városaikat. — Az elmúlt napokban bőségesen volt alkalmuk megismerni napjaink magyarságának életét: látni az eredményeinket, de érzékelni gondjainkat is. Melyek voltak ebből a leginkább meg- ragadóak? — A naponkénti gazdag, sokszínű programok után esténként leültünk mindig megbeszélni benyomásainkat. élményeinket. Valamennyiünknek igen tetszett, ahogyan a földdel bánnak önöknél. Azt is megállapíthattuk. tejihozamiban. de a gabona betakarításában is jobbak az eredményeik. Tapasztalatainkat igyekszünk is majd hasznosítani otthon. Nagyon megkapó volt számunkra a besenyőtelki általános művelődési központban tett látogatás. A füzesabonyi pártbizottság első titkára, Antal Lajos például nemzeti nyelvünkön, csuvasul köszöntött bennünket. A létesítmény igazgatójának, dr. Bácskai Lászlónak a törekvésével szívből egyetértünk, ö így mondta: a fő, hogy szüntelenül, folyamatosan törődni kell az emberekkel, születésüktől életük utolsó pillanatáig! Nemes gondolat. Hasznos volt a gyöngyösi utunk: magas kultúrájú települést ismertünk meg, húskombinátjával, szőlőtermelésével, művelődési házával, tanintézeteivel. S természetesen nagyon szimpatikus város Eger, ahol különösen a hagyományok tisztelete, ápolása magával ragadó. Az építészetben a történelmi emlékek felidézésében. Tapasz: talhattuk. hogy a barátság valóban őszinte, egyáltalán nem formális, hiszen nemcsak a sikerekről kaptunk beszámolókat, hanem a gondokról is. Olyanokról, amelyeket megosztva még előbbre léphetünk. — Találkozóikon sok szó esett területeink közös dolgairól. A Finomszerelvény- gyárban például a kooperáció lehetőségeinek szélesítéséről. ön, aki egyben a Szovjet—Magyar Baráti Társaság csuvasiai szervezetének elnöke is, miként ítéli meg kapcsolatainkat? — A barátság Heves megye és a csuvas nép között immár tizennyolc éves múltra tekint vissza. Napjainkban IS gazdálkodó szerv és oktatási, valamint más intézmény vesz részt az együttműködésben. Társaságunk a gondozója több kapcsolatnak, így az egri és a csebokszári pedagógiai főiskolák köztinek, vagy a poroszlói téesznek és a Batü- revszkij járásbeli Gvargyé- jec kolhozénak. Megemlíthető a Csebokszári Házépítő Kombinát és a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat baráti viszonya. Társaságunknak egyébként 54 alapszervezete van, legutóbb újabb taggal bővült: a csebokszári traktorgyárra], ahol 30 ezer ember dolgozik. S ha már kapcsolatainkról esik szó, hadd köszönjem meg valamennyi kollektívának, akikkel találkozhattunk, hogy igaz barátsággal fogadtak bennünket. Kibontakozási programjuk megvalósításához pedig jó egészséget, erőt kívánok! — Megköszönve a jókívánságokat, engedjen meg még egy kérdést. Nálunk sokan kísérik figyelemmel a Szovjetunióban most végbemenő folyamatot. Hallhatnánk arról, hogy Csuvasiában hogyan haladnak ezen az úton, s önnek mint ideológiai titkárnak, mik a legfontosabb teendői? — Az átépítés, a peresztrojka keretében folyik a demokratizálás. A közvélemény Gsuvasiában 'kedvezően fogadja Mihail Gorbacsov törekvéseit. Megmutatkozik mindez a bürokratizmus elleni küzdelemben, az adminisztratív irányítással való szembehelyezkedésben, a személyi váltásokban. De leginkább abban hegy konkrétabbá, határozottab- bá vált at emberekkel, az egyénekkel való foglalkozás. Probléma az alkoholizmus elleni harc, valamint a munkafegyelem erősítése. Ebben elsősorban a nevelés eszközeit kívánjuk felhasználni. Nagyvállalatainkkal szemben követelmény a rentabilitás, ám, sok még nem igazán felel meg ennek. Oj szemléletű, lendületes szakemberekre van szükség. Hadd említsem, hogy jelentkeznek már az első eredmények is. A nyári, mostoha időjárás ellenére, kitűnő a hangulat. Az ipari termelés — mutatói szerint — teljesíti a terveket Idén például 14 új iskolát adtunk át, egy kórházat. s megvalósul a lakás- építési programunk is. A nehézségekkel együtt is országosan az elsők között takarítottuk be a gabonát. Ily módon iis készülünk a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának méltó megünneplésére. Szalay Zoltán
