Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-13 / 190. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 13., csütörtök Stockholmi zavargások A svéd fővárosban, több napon át randalíroztak szélsőséges fiatalok. A képen: a rendőrség a rendteremtés céljából kutyákat is bevetett a Stockholm, belvárosi luxuskirakatokat bezúzó, autókat megrongáló fiatalok ellen. (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Ceaisescu és Arafat tárgyalásai Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökével tárgyalt kedden a romániai Snagov- ban Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, román köz- társasági elnök. A legújabb Ceausescu—Arafat találkozó néhány nappal előzte meg Jichak Samir izraeli miniszterelnök tervezett és bejelentett romániai hivatalos látogatását. Románia, mint ismeretes, 1967 után is fenntartotta diplomáciai kapcsolatát Izraellel, ugyanakkor aktív kapcsolatokat ápol a PFSZ-szel és az arab országokkal. A PFSZ VB elnöke legutóbb két hónappal ezelőtt járt Romániában. A Bukarest közelében lévő üdülőhelyen a román és a palesztin vezetők ismételten síkraszálltak a közel-keleti probléma tárgyalások útján történő, átfogó, igazságos és tartós rendezéséért. Fontosnak mondták, hogy az ENSZ égisze alatt szervezzenek nemzetközi konferenciát minden érdekelt fél, köztük a PFSZ és az ENSZ BT állandó tagjai képviselőinek részvételével. A palesztin és a román vezető leszögezte: hasznos lenne előkészítő bizottságot létrehozni, amelynek tagjai között ott lennének az érdekelt arab államok, a PFSZ és Izrael, valamint a Biztonsági Tanács állandó tagjainak képviselői. Ceausescu és Arafat emlékeztetett rá, hogy az ENSZ ismert határozatainak kell a konferencia és a rendezés alapjául szolgálniuk. Ezek, egyebek között, elismerik a Palesztinái nép önrendelkezési jogát, köztük az önálló állam alapításához való jogát is. Hangsúlyozták a PFSZ egysége és szervezeti ereje megszilárdításának jelentőségét. az arab országok közötti együttműködés fejlesztésének fontosságát. Az ENSZ-Társaságok Világszövetségének közgyűlése Ottawában Az ENSZ Társaságok Világszövetségének (WFU.NA) közgyűlését augusztus 17-e és 23-a között Ottawában tartják. A tanácskozáson a Magyar ENSZ-Társaságot Simái Mihály elnök és Gömbös Ervin főtitkár képviseli. A közgyűléssel párhuzamosan nemzetközi tudományos szimpóziumot is rendeznek, amelyen a WFUNA 65 tag- szervezete és más nemzetközi szervezetek képviselőin kívül vezető ENSZ-tisztviselők és nemzetközileg ismert politikusok és tudósok vesznek részt. Mindkét tanácskozás központi témája: az ENSZ-rendszer működése — leszerelés, fejlődés és emberi jogok, amelynek keretében értékelik az ENSZ tevékenységét és feladatait a XX. század végének nemzetközi politikai és világgazdasági viszonyai között. A tanácskozás nemcsak értékelni kívánja a világszervezet helyzetét és elemezni problémáit. hanem segítséget kíván nyújtani erősítéséhez, amelyre korunkban különösen nagy szükség van. A közgyűlésen a WFUNA- nak a következő két évre szóló programja mellett egy hosszú távú. 2000-ig szóló tervet is kidolgoznak, valamint foglalkoznak a világ- szövetség működésének korszerűsítésével, és tevékenységének bővítésével, hogy az új feladatoknak mind jobban eleget tegyen. Iráni válasz Irán továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az ENSZ Irakot agresszornak minősítse és megfelelően megbüntesse. Teherán ENSZ-nagy- követe kedden adta át az iráni vezetés hivatalos válaszát a Biztonsági Tanács három héttel ezelőtt elfogadott tűzszüneti felhívására. Irak már .korábban bejelentette, hogy elfogadja a tűzszüneti határozatot. Az iráni válasz szövegét még nem hozták nyilvánosságra, de részletek már kedden este ismeretessé váltak. Radzsat Khorasszani, Irán ENSZ-nagykövete újságíróknak New Yorkban kijelentette: Reméli, a nemzetközi testület (a Biztonsági Tanács) ésszerű magatartást tanúsít és elszánja magát az agresszor megbüntetésére. Khorasszani azt is kijelentette: amerikai vadászrepülőgépek jobban tennék, ha ezentúl nem tüzelnének iráni repülőgépekre. Irán visz- szalőne, és az ő rakétái nem tévesztenének célt. Ismeretes. hogy az utóbbi napokban az Egyesült Államok vadászgépei két rakétát lőttek iráni katonai gépekre, de egyik esetben sem találták el a célpontot. Tüntetés Szöulban Több ezer ellenzéki tüntetett szerdán a szöuli ka- tedrális közelében a demokrácia helyreállítását és a politikai foglyok szabadon bocsátását követelve. A megmozdulás részvevői összecsaptak a kivezényelt rendőrökkel. akik könnygázzal igyekeztek szétoszlatni a tömeget. Több tüntető a katedrális- ban keresett mertédéket, s barikádot emelt az épület körül. Szöulban legutóbb július 9-én — egy tüntetésen megölt diák temetése alkalmából — voltak összecsapások az ellenzékiek és a rendőrök között. A dél-koreai hírügynökség jelentése szerint szerdára virradóan legalább 23 személy megsebesült az ország keleti részén, amikor a rohamrendőrök rátámadtak a sztrájkoló szénbányászokra és családtagjaikra. rC Külpolitikai kommentárunk j—i A Nyolcak KEZDETBEN MINDENKI TUDTA, hogy a Tízek — később már a Tizenkettők — fogalmán a Közös Piacot kell érteni. Azután lassan megtanultuk, hogy a Hetvenhetek a fejlődő országokat jelentik, a Hatok pedig azok, akik általános enyhülésért tesznek erőfeszítéseket. Most újabb számnévvel, azaz csoporttal kell megbarátkozniuk a külpolitika iránt érdeklődőknek: a Nyolcakkal, ök már eddig sem voltak ismeretlenek az újságolvasók előtt, legföljebb Contadora-csoport- ként és az őket támogató limai csoportként emlegette őket a világsajtó. Mostanáig főként a közép-amerikai válság megoldására született különböző béketervek révén szerepeltek a nemzetközi politikai élet színpadán. Legfrissebb elképzeléseik azonban már túlnőnek ezen a kereten. Argentína, Brazília, Kolumbia, Mexikó, Panama, Peru, Venezuela és Uruguay külügyminiszterei elhatározták, hogy ezentúl minden évben csúcstalálkozóra gyűlnek össze a Nyolcak államfői. Az első ilyen esemény idén novemberben lesz Mexikóban, a következő házigazdájaként pedig Uruguayi tünteti föl a Brazíliából származó hírügynökségi tudósítás. A NAPIRENDRŐL CSAK ANNYIT lehet tudni, amennyi a külügyminiszterek tárgyalásairól kiadott közleményben szerepel: a külföldi adósságok problémája mellett a térség gazdasági fejlődésének kérdései állnak majd a megbeszélések homlokterében. Természetesen nem kizárt, hogy egyéb, politikai jellegű témákra is jut majd idő, Például a közép-amerikai béketerv végrehajtásával kapcsolatos ügyekre. A tanácskozás érdekességét az adja, hogy első ízben „felejtik el” a latin-amerikai országok meghívni az Egyesült Államokat egy hasonló jelentőségű és témakörű csúcsértekezletre. Ez annak a jele, hogy a Reagan-adminisztráció minden erőfeszítése ellenére — vagy talán részben ennek is köszönhetően — egyre ,nő a latin-amerikai összetartozás és függetlenség érzése. Lassan új értelmet kezd nyerni az „Amerika az amerikaiaké” szállóige és már-már a „Latin- Amerika a latin-amerikaiaké” változatban is szárnyra kap. A LATIN-AMERIKAI ÖNTUDAT kialakulásában persze kiemelkedő szerepet játszik a gazdasági együttműködés erősítése. Hiszen amíg szinte a térség ösz- szes állama Washington segélyező kedvétől függ, hiába a politikai szándék, nem lehet szó igazi önállóságról. Az első lépések mindenesetre megtörténtek. A folytatás többesélyes — de nem reménytelen. Horváth Gábor PARIZS-TEHERÁN Ostromgyűrűben Líbia—Csőd Szovjet vélemény A szovjet külügyminisztérium mély aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a n’dzsamenai kormány semmibe veszi az Afrikai Egységszervezetnek az erőszaktól való tartózkodásra intő felhívását és elutasította a tekintélyes szervezet felajánlott jó szolgálatait. A külügyminisztérium helyzetelemzése rámutatott arra, hogy bármi motiválja is a folytatódó . összecsapásokat, nem szolgálják sem a líbiai és a csádi, sem pedig általában az afrikai népek érdekeit, veszélyeztetik az adott térség és az egész földrész biztonságát. Világos, hogy a haladó, független politikát folytató tripoli kormányzat elleni újabb destabilizálási törekvésről van szó: azt, amit tavaly nem tudtak elérni északról, most délről, másokat felhasználva próbálnak megvalósítani bizonyos erők. A szovjet megítélés szerint a csádi probléma minden vonatkozását, beleértve az úgynevezett aouzoui kérdést is. az AESZ égisze alatt, politikai úton kell megoldani — hangsúlyozta a szovjet külügyminisztérium. Tart az állóháború a Pá~ rizs—Teherán viszonyban. A diplomáciai kapcsolatok megszakítása óta a két fővárosban körülzárva tartják a nagykövetségek épületét; rendőri ellenőrzés nélkül nem léphet senki se be, se ki, nehogy váratlanul elillanjanak a valójában túszul visszatartott tisztviselők. Mindenkit őriznek, noha igazán két személy érdekes. A Szajna partján Vahid Gordzsi, a tolmács, akit a franciák a náluk végrehajtott terrorcselekmények szervezésével vádolnak, Teheránban pedig Paul Torri másodtitkár, akit Gordzsi fejében fenyegetnek bírósági eljárással. Az irániak azt mondják: vagy mindkettő vagy egyik sem. Ha a franciák engedik hazatérni Gordzsit. Torri előtt is szabad az út, ha nem, a másodtitkárra is ítélet vár.-Noha mindkét oldalon szeretnék a békés rendezést, legalábbis a? első menetben a nagykövetségi alkalmazottak csöndes hazatérését, jelenleg a makacsság érvényesül. Párizs azt mondja, egyebet sem kíván, mint Gordzsi vizsgálóbírói kihallgatását. Ha hajlandó megjelenni a törvényszék épületében, és elmondani, amit tud (az irániak szerint semmit sem tud, mert_ nincs köze semmihez), nem tartóztatják le, nem tartják fogva; utána fölszállhat az első gépre, Teheránban a családjáé lehet. Ehhez viszont ragaszkodnak. Ez utal arra, hogy a konfliktus mai szakaszában Párizs a makacsabb, konokul kitart álláspontja mellett. A vita jogi síkra terelődött. Párizs nem hajlandó egyenlőségjelet tenni Gordzsi és Torri esete közé, szerinte Gordzsi törvénybe ütköző cselekedetekben volt részes, míg semmi sem igazolja Paul Torri másodtitkár ellen fölhozott vádakat. Nem támogatott iráni ellenforradalmárokat. mint Teheránban váltig kitartanak mellette, nem vett részt csempészésben. kábítószerüzletben, csak azt a munkát végezte, ami diplomata beosztásával együtt jár. A vita másik témája a minősítés. A franciák szerint Gordzsit nem illeti meg a diplomáciai mentesség, mert a nagykövetségi beosztása csak tolmács, nincs hivatalos rangja. Irán ellenben azt hangoztatja, hogy Gordzsi- nak szolgálati útlevele van, tehát ugyanúgy kezelendő, mintha diplomata volna. Az érvnek kétségtelenül vannak gyöngeségei. A nemzetközi jogi gyakorlat lényeges különbséget tes^ a bárkinek (például külkereskedőnek vagy újságírónak is) kijáró szolgálati útlevél, és a diplomáciai mentességet .biztosító diplomata-útlevél között. Ez a tény vitathatatlanul gyöngíti Gordzsi érveit. De már régen nem ' erről van szó. Az utóbbi napokban mind több olyan cikk, elemzés jelenik meg a mértékadó párizsi lapokban, amelyek tényszerűen kétségbe vonják a francia vádakat. Legutóbb a Le Monde közölt olyan összeállítást, amely kimutatta, hogy a kormány tételei, enyhén szólva, nem teliesen meggyőzők. Régóta ádáz küzdelem dúl a bűnüldöző rendőrség és a titkosszolgálat között, és ez az Iránnal legutóbb támadt konfliktus a lap szerint voltaképpen ennek egyik ütközőterepe. Ä DST, a kémelhárítás az utóbbi esztendőkben. bármilyen kormány volt is -hatalmon, szocialista vagy jobboldali, a baklövések sorozatát követte el, és most igyekszik jó pontokat szerezni. Ez a buzgalom vitte arra, hogy dossziét állítson össze Gordzsiról, Chirac kormányfő elé terjessze, és lépésekre vegye rá. Csakhogy — így a Le Monde — az iratcsomó tartalma igencsak gyönge a bizonyítékokban, állít, de nem támaszt alá. ha csakugyan bíróság elé kerülne az ügy, a gyanúsítottat akár föl is mentenék. Így terelődnek a kommentárok mindinkább tiszta politikai síkra és mutatismert hátterére. A Gordzsi- ügy mindkét oldalon ürügy: Teheránnak Párizzsal az az elszámolnivalója, hogy a francia kormányzat esztendők óta szakadatlanul az iszlám köztársaság halálos ellenségét, Irakot támogatja. Irán talán még szemet is húnyna efölött, ha ugyanezeket a fegyvereket Párizs hajlandó volna neki is szállítani, de minden esetben visszautasításban részesült. Tény, hogy Chirac, amidőn 1986 márciusában kormányfő lett, tárgyalásokat kezdett Teheránnal, rende- .zést ígért. Hónapokon át tartott az alkudozás, minden eredmény nélkül. Ekkor ébredt a gyanú az iráni vezetőkben, hogy Párizst voltaképpen csak a Libanonban Teherán-barát szervezetek által fogva tartott .túszainak kiszabadítása érdekli, ä többi csak manőver. Valóban, a franciáknak volt ilyen szándékuk, és a kapcsolatok akkor keményed- tek meg, amikor csak az idő múlt, az eredmény pedig csekély volt. Ennek pedig a francia belpolitikában visszahatásai vannak. A közelmúLt napok drámai eseményei, a mekkai zarándokok véres tragédiája kissé háttérbe szorította Párizs és Teherán nagykövetségi háborúját. A figyelem más szintre terelődött. Kétségtelen, hogy az arab világban a történtek nyomán Irán elszigetelődött. Éppen ez a tény azonban arra késztetheti, hogy Franciaországgal szemben is még keményebben lépjen föl; a pillanatnyi állóháború bármikor ismét forróbb szakaszba léphet. Várkonyi Tibor nak rá az eset njár régóta A párizsi iráni nagykövetség alkalmazottja egy civil ruhás francia rendőrrel tárgyal a kapu rácsain keresztül, miközben golyóálló mellénybe öltözött rohamrendőrök tartják zárlat alatt a nagykövetséget (Fotó: AP — MTI — KS)
