Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-12 / 189. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 12., szerda 3Z3 TI S3 ** JL 3NEM PIAC, CSAK A MÁSA Miért nem csökkent árakat a kereskedelem? Fokhagymafonók Nagy hagyománya van Bács-Kiskun megyében, Bátyá községben a fokhagymatermesztésnek. A házak falai ilyenkor megtelnek az igen értékes fűszernövényfüzérekkel. Felvételeink özv. Óvári Fülöpné lakásán készültek, ahol családtagjaival együtt tisztítják, fonják a fokhagymát. (MTI-fotó: Kerekes Tamás — KS) Vassal dúsított élelmiszerek A kereskedelem a maga eszközeivel mérsékelheti az árak emelkedését — jelentette ki Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár április elején egy, az üzleti ármunkáról rendezett tanácskozáson. Nincs okunk vitába szállni az államtitkárral, hiszen a kereskedelemnek valóban vannak eszközei az áremelkedések mérséklésére, kérdéses azonban, hogy él-e ezekkel az eszközökkel. És egyáltalán érdekében áll-e a kereskedelmi vállalatoknak, szövetkezeteknek az infláció mérséklése? Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy nem, vagy legalábbis nem egyértelműen. hiszen általában a forgalmazó haszna annál nagyobb, minél magasabb az ár. Persze, csak általában, ha azonos, állandó haszonkulcsot feltételezünk. Tételezzük fel, hogy a termékek többségéből megfelelő kínálat van; ebben az esetben vajon mit tehet a kereskedelem az ár leszorításáért? Mindenekelőtt válogathat a szállítók között, és válogathat a szállítók különféle ajánlatai között. Előnyben részesítheti azt a termelőt amelyik olcsóbb terméket kínál, illetve kiválaszthatja a kínálatból az árban leginkább kedvező darabokat. Ezt azonban csak akkor fogja megtenni, ha azt tapasztalja, hogy a fogyasztói kereslet is az alacsonyabb árú termékek iránt mutatkozik. A kereslet napjainkban rendkívüli differenciáltságot mutat: miközben a legdrágább luxuscikkek is viszonylag gyorsan eladhatók, tömegek keresik a közepes árú termékeket, és a vásárlók milliói kényszerülnek arra, hogy beszerzéseiknél mindenekelőtt az árat vizsgálják, és a lehető legolcsóbbat vásárolják. Az a kereskedő, aki nagy forgalomra törekszik, elsősorban a tömeges igényekre van tekintettel. és ezért többre is hajlandó, mint a kínálatból a legolcsóbbat kiválasztani: hajlamos alkudni is a termelővel. Az ilyen alkunak ma mind nagyobb tere van, legalábbis azokkal a termelőkkel szemben, akiknek termékei bőségesen rendelkezésre állnak. Nekik azt mondhatja a forgalmazó: ha x százalék- kaN olcsóbban adod, akkor én y százalékkal nagyobb tételt veszek tőled. Ha nem engedsz az árból, akkor viszont elmegyek a másik, a harmadik, a sokadik termelőhöz. és tőled egyetlen darabot sem veszek. Ez lenne az ideális kereskedői magatartás, de, mint láthatjuk, ennek előfeltétele egyfelől az árukínálat gazdagsága, másfelől a több termelő egyidejű jelenléte a piacon. Ezek a feltételek egyelőre nem nevezhetők általánosaknak. Van azután a kereskedelemnek más eszköze is az árszínvonal mérséklésére, ez pedig a különféle árengedmények nyújtása. Míg korábban a kereskedelmi vállalatok kötelesek voltak úgynevezett kockázati alapot képezni, s az abban Összegyűlt pénzt árengedmény formájában maradéktalanul visszajuttatni a fogyasztóknak — ma ilyen kötelezettségük nincs. Ma a forgalmazók ítéletére van bízva, hogy adnak-e árengedményt, és ha igen. akkor minek az árából, milyen mértékűt, és mikor. Nyilvánvaló, hogy csak akkor élnek ezzel az eszközzel, ha olyan készleteik halmozódtak fel — például egy-egy ruházati szezon végén szinte törvényszerűen összegyűlnek, megmaradnak ilyen készletek —, amelyektől más módon nem tudnak megszabadulni. Kétségtelen tehát, hogy a kereskedelemnek vannak eszközei az infláció fékezésére, ám, hogy miként él ezekkel az eszközökkel az a piaci körülményeken múlik. A Fogyasztók Országos Tanácsa mellett létrehozott árszakértői bizottság véleménye szerint, a vállalatok általában kevéssé élnek ezekkel az eszközökkel. Lugosi Lajos, az említett árszakértői bizottság elnöke, egyebek között azt írja a Kereskedelmi Szemle című szaklapban, hogy „önálló vállalati ár- és árréspolitikával jobbára csak az importcikkeknél lehet találkozni”. Bemutatja például a bútorkereskedelem árpolitikáját, amely — annak ellenére, hogy több vállalat működik párhuzamosan, tehát helye lenne a versenynek — nem mutatja az árverseny jeleit. Annak ellenére sem. hogy a kereslet lanyha, a piac majdnem telített. Sajátos módon egy ilyen helyzetben 5 év alatt majdnem 30 százalékkal emelkedtek a bútorárak. vagyis, a termelők gyakorlatilag zavartalanul továbbháríthatták az alapanyagárak növekedésének és a költségek emelkedésének megany- nyi hatását a iogya*„'t,Akra. „A kereskedelem és az ipar kapcsolatában kevés jele van annak, hogy ármérséklésre, eredményes áralkura törekednének” — írja a szakértő a bútorkereskedelemről. Ez, és a Fogyasztók Országos Tanácsa vizsgálatai során, felgyűlt több más példa arra enged következtetni, hogy a kereskedelem ott sem törekszik igazán az áremelkedések féken tartására, ahol arra minden oka megvan, ahol a körülmények azt nemcsak lehetségessé, de még szükségessé is tennék. Túl a hivatalos vizsgálatokon és azok megállapításain, a vásárló tapasztalatai is ezt támasztják alá. Pregnáns példa erre a vendéglátás. A városok többségében, de különösen a fővárosban számos alig látogatott, kihasználatlan vendéglátó hely ragaszkodik makacsul magas áraihoz, holott feltehető, hogy alacsonyabb árak mellett, jóval nagyobb lenne a forgalom, és képződhetne némi nyereség is. Nem sokat segített a merev ármagatartáson a magánkereskedők megjelenése sem. A maszek butikok, a magánvendéglők sem teremtettek valódi árversenyt, sőt. esetenként éppen a szerződéses boltvezetők és a magánkereskedők alkalmazzák a magasabb árakat. Mindebből bizonyára többféle következtetésre lehet jutni. Véleményem szerint a forgalmazás azért nem él az ármérséklés eszközeivel, a magánkereskedők azért nem folytatnak igazi árversenyt, mert az a piac, amelynek szereplői, valójában nem igazán piac, csak annak imitált mása. Ügy gondolom, a kereskedelem csak akkor fog ármérséklésre törekedni, ha az áruknak a jelenleginei is jóval nagyobb bőségével találja magát szembe, és ha az értékesítésben is igazi versenjN folyik. Addig azonban láthatóan nincs akadálya annak, hogy termelők és forgalmazók a mégoly magas költségeiket is megfizettessék a vásárlókkal G. Zs. Élelmiszeripari termékek vastartalmának növelésére dolgoztak ki új eljárást a Konzervipari Kutatóintézetben. A módszerrel az élelmiszerekhez lehet ezt a fontos anyagot a szervezet számára könnyen felvehető formában hozzáadni. A különböző vizsgálatok szerint még a fejlett országikban élőknek is jelentős része vashiányban szenved, s ez hosszabb idő alatt öma- gábar. is különféle betegségek forrása lehet. Hazánkban a nőknek körülbelül a feléről, a férfiaknak mintegy ötödéről derült ki, hogy vashiányos. Az intézet kutatói a Hajdúsági Agráripari Egyesüléstől megvásárolt know-how alapján előállítható vaskészítmény hasznosításának módszereit dolgozták ki. Megállapították, hogy néhány kedvelt élelmiszer dúsításához mennyi vaskészítmény szükséges és meghatározták a keverés technológiáját is. Eljárásuk alkalmazásával a vastartalmú anyag az élelmiszerek élvezeti értékét nem rontja. Az intézetben csokoládék, lekvárok, májkonzervek, löncshúsok és mézkészítmények előállításához használták fel eddig a vaskészítményt. Kísérleteket kezdtek a mézzel-kakaóval ízesített alapanyag előállításával; ezzel az alapmasszával a fogyasztók magük ízesíthetik a .különféle élelmiszereket, például a tejtermékeket. A vaskészítmény gyártására a kutatóintézet készült fel. Az úgynevezett félüzemi kísérletek befejeződtek, ,s mihelyt a gyártási engedélyt megkapják, indítják a folyamatos termelést. AZ IDEGENFORGALOM ÉS MEGYÉNK IV/3. Az utazási irodák szerepe A szervezett turizmus zömét az utazási irodák, a megyei idegenforgalmi hivatal és a vendéglátó vállalatok, szövetkezetek bonyolítják. Jelenleg a Mátra—Bükkben 20 idegenforgalmi iroda működik, ebben a térségben,' ellátottságuk jónak minősíthető. A Balaton és Nyugat-Dun|íntúl után a 3. helyen áll. Az igényekhez való alkalmazkodásban kedvező, hogy 17 településen fizető vendég-szolgálati megbízott van. Probléma, hogy az irodák csak a városokban találhatók. A megyében működő utazási irodák az elmúlt években üzleti és piogramajánlataikkal összességében jól szolgálták az idegenforgalmi politikát. Kedvezően alakult a külföldi fizetőeszköf&ök vásárlása és a szálláshelyeken a szervezett forgalom aránya. Előrelépés történt a tájegység adottságainak kihasználásában. Aktuális feladatok Nem sikerült kellő előrehaladást elérni a tartózkodási idő növelésében. Pedig annak érdekében, hogy a kereslet időben és térben kedvezőbben alakuljon, legtöbbet az utazásszervezők tehetnek. Jelenleg az irodák többsége csupán az ismert helyekre irányítja vendégeit. A szervezett utakat többnyire a területi koncentráció, az irodák közötti párhuzamos, hasonló ajánlás, a rövidség jellemzi. A SZOT-, illetve vállalati üdülőkben tartózkodókat sem „ostromolják” változatos kirándulási ajánlatokkal, sőt ennek nemegyszer gátat szab a megyehatár merev kezelése. Tartalmas, változatos ajánlatokkal növelhető e vendégkör aktivizálódása, a fogadókapacitás hatékonyabb kihasználása. Az utazási irodák eredményesebb szervezőmunkájának ma is részben akadálya az együttműködés eseti jellege. Egyetértünk azzal, hogy az egységes verseny a turisták javát szolgálja, de a merev elkülönülés inkább akadálya a magasabb szintű szolgáltatások nyújtásának. A versennyel kapcsolatos fő gondok elsősorban az árversenyből adódnak. Hiányzik vendéglátó vállalataink és utazási irodáink egy részénél a verseny a szolgáltatások színvonalában. A probléma nem az, hogy egy új piacon valaki olcsóbban jelentkezik, hanem, hogy nemegyszer olyan területen jelenik meg — esetleg olcsóbban —, amelyen a többi idegenforgalmi szervezet már régóta jelen van. Egyetértünk azzal, hogy az idegenforgalmi területeinken több vállalkozó legyen, de csak akkor, ha valamilyen formában többet, jobbat, változatosabbat igyekszik nyújtani, mint a másik partner. Az elmondottakból következik néhány soron lévő. aktuális feladat, amely megoldása előbbre viheti idegenforgalmi céljaink teljesítését. Bővíteni szükséges az utazási ajánlatokat. A Belkereskedelmi Kutatóintézet a MEBIB-bel való közös megbízásunk alapján kidolgozta az idegenforgalmi termékek bővítésének egész palettáját. Üzleti módszereket is ajánlva jó lenne minél előbb ezt hasznosítani. Nem igényel nagyobb befektetést az értékesítési tevékenység színvonalának emelése. Nem elég a pultnál sokszor riadt arccal állni, a vendéget kulturáltan és szakszerűen ki kell szolgálni. Talán e tevékenységet a vezetőknek is többször kellene minősíteni, elismerni, dicsérni, de ha kell fegyelmezni. Nagyobb figyelmet a szakemberképzésre Mint minden gazdasági folyamathoz, az idegenforgalomhoz is a feltételeket az anyagi lehetőségek alapozzák meg. önmagában azonban nem hozhat eredményt az emberek hozzáértése, lelkiismeretes munkája is szükséges. A dolgozók helytállása. lelkiismeretes munkája tette lehetővé az ismert eredmények elérését. Az idegenforgalom túlnyomó részét bonyolító utazási irodáknál a dolgozóknak 45— 50 százaléka rendelkezik a munkaköréhez kötelezően előírt szakmai képesítéssel. Kedvezőtlen jelenségek között kell megemlíteni az idegennyelv-ismeretet. A dolgozók közül kevesen beszélnek és tanulnak idegen nyelvet. Az országos szálloda- és vendéglátóipari vállalatok kivételével továbbra is alacsony a tanácsi vendéglátó vállalatoknál. szövetkezeteknél a szakirányú egyetemet, főiskolát végzettek aránya. A fiatal szakemberek megyébe való áramoltatásában még sok a tartalék, jobban kell élni a pályázati lehetőségekkel. Képzési rendszerünkben kiemelkedő helyet foglal el az idegenvezető-képzés. Elsődleges feladat nem a tanfolyamon résztvevők számának növelése, hanem az oktatás tartalmi színvonalának az emelése. A képzés során az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani az idegenvezetők politikai felkészítésére, szemléletformálására, idegen nyelvi ismeretek megszerzésére. A továbblépésre a fontos tennivalók közé soroljuk, hogy az utazási irodák, vállalatok az emberi értékekkel, a jól felkészült fiatalokkal a jövőben felelősségteljesebben gazdálkodjanak. Az idegen- forgalmi szakemberek képzésében azoknak a szerveknek is feladatai vannak, amelyek a közeljövőben új létesítményeket nyitnak. Ehhez jó alapot nyújt a BTI keretében működő regionális idegenforgalmi központ, ahonnan kikerültek az elsőéves csoportok. Előbbre kell lépni az ágazatban dolgozók idegen nyelvű oktatásában, annál is inkább, mivel a megyeszékhelyen a képzéshez szükséges személyi és technikai feltételek adottak. Konkrét fejlesztési terveink között szerepel egy új iskolatípus, a Dolgozók Idegenforgalmi Szakközépiskolájának létrehozása. Az idegen- forgalomban végzett munkánk eredményessége nagyban függ a felmerült néhány kövtelmény teljesítésétől. Szolgáltatások, termékbővítés A fogalomkör lényegében magában foglalja mindazon kínálati elemeket, amelyek természeti vagy művi adottságok talaján, a szervezés hatékony eszköztárával nyújtanak alap-, vagy kiegészítő szolgáltatásokat, időtöltési és pénzköltési lehetőségeket. Az idegenforgalmi termékfejlesztés teendőit a sportturizmus, kultúrturizmus, komplex idegenforgalmi attrakciók, gyógyturizmus, ifjúsági turizmus, falusi turizmus körére csoportosíthatjuk. Bővebben a kulturális szolgáltatások helyzetét tárgyalom, mivel jelentősége az utóbbi években növekedett. Ez két módon nyilvánul meg. Először: az idegenforgalmi irodák programszervezésében, főleg a külföldiek számára elsősorban az IBUSZ részéről több „csomagban” tényszerűen értékesített kulturális szolgáltatás jelenik meg. Másodszor: a megyében tartózkodó külföldiek informáltságában, az általános kulturális kínálat fokozásában. Az idegenforgalom és a kultúra kapcsolata tekintetében a végbement fejlődés ellenére még sok a teendő, amely részint az utazási irodák, másfelől pedig a kulturális intézmények együttműködésének javítását igénylik. Egyik legnagyobb gond ezen a területen a tervszerűség nem egy esetben az előrelátás hiánya, más szóval nincs kellő átgondoltság a kulturális programok szervezésében és eladásában. Nem vagyunk még ráhangolódva arra. hogy legalább egyéves előrelátással, kellő biztonsággal ígérhessünk programokat. A kulturális rendezvények propagandája elég sok kíván, nivalót hagy maga után, a tájékoztatások nem mindig pontosak, hiányoznak a színvonalas, még inkább az idegen nyelvű programfüzetek. Megyei szintű összefogással kellene kezdeményezni a rendezvények műsorfüzetben történő kiadását, de előbbre kellene lépni annak terjesztésében az idegenforgalmi szervezetek és kulturális intézmények között. Az is valós, hogy az anyagi lehetőségek a kulturális intézményeknél szűkösek, még inkább új programok létrehozására. A probléma megölj dása érdekében nemcsak a szervezetek együttműködését kell erősíteni, hanem javítani kell az érdekmotivációkat is, beleértve ebbe még a jegyek értékesítésében a nagyobb érdekeltséget az utazási irodák részéről. Mindkét irányban — az eladóknál különösen — kiforratlanok az érdekmotivációk. A kulturális intézmények gazdasági szabályozása nem elég érzékeny ezen a területen. Márpedig, ha a tevékenység expanziójáról van szó az idegenforgalomban, akkor nagyon nehéz elképzelni anyagi érdekek nélkül ezt a fejlődést. Ez a dolog egyik pl- dala. a másik azonban az, hogy az idegenforgalmi szervezeteknek is sokkal többet kellene tenni azért, hogy a szálláshelyeken, vagy ott, ahol az idegen tartósan jelen van. folyamatos információt kapjon a kulturális eseményekről. Kiemelt feladatnak kell tekinteni, hogy a kulturális szolgáltatások színvonalának emelésével, a szórakoztatás fejlesztésével megteremtsük a költési készség növelésének feltételeit. (Folytatjuk) Miskolc«* László
