Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-11 / 188. szám

■ 4. SMI B3PI HE NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 11., kedd Küzdelem az AIDS ellen A harmadik világkonferencia után Világszerte nagy küzdelem és kutatómunka folyik az AIDS ellen, s évente nem­zetközi konferenciákon szá­molnak be a helyzetről, s az eredményekről. Az idei, wa­shingtoni — harmadik — konferencián a magyar ku­tatók egy általuk kidolgo­zott. új módszert ismertet­tek a vírus ellenanyagának kimutatására. E kutatásokat az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet (OHVI) folytatja, s az inté­zet, valamint a vérellátó ál­lomások gondoskodnak ar­ról is. hogy csak AIDS-szű- rővizsgálaton ellenőrzött, fer­tőzésmentes vér kerüljön hazánkban vérátömlesztésre vagy vérkészítményekbe. Az intézet AIDS-laboratóriumai- nak vezetőjétől, dr. Füst Györgytől érdeklődtünk a nemzetközi és hazai ered­ményekről. — A tavalyi, párizsi AIDS- konferencián Magyarorszá­got epidemiológiai szempont­ból a harmadik csoportba, vagyis a gyengén fertőzött országok közé sorolták. Ho­gyan változott a helyzet egy év alatt? — Az Egészségügyi Világ­szervezet adatai szerint az egész Földön 10 millióra te­hető a fertőzöttek és 50 ezer­re a betegek száma. Mi to­vábbra is a gyengén fertő­zött országok közé tartozunk, a szűrővizsgálatok eddig 134 fertőzöttet mutattak ki, és 5 megbetegedés történt, az Utóbbiak közül hárman éle­tüket vesztették. Ezt a hely­zetet azonban csak akkor si­kerül megtartani, ha ki­használjuk az egészségügyi felvilágosítás adta lehetősé­geket, vagyis azt az egyelő­re egyetlen biztos fegyvert, ami az AIDS elleni harcban rendelkezésünkre áll. — Az AIDS-vírus köny- nyen változtatja szerkezetét, éppen a közelmúltban izo­láltak egy új vírust. Ez nem nehezíti a kezelést, vagy a fertőzés kimutatását? — Ma már többféle AIDS- vírust ismerünk, a szűrő- vizsgálatok során azonhan majdnem minden országban csak a „klasszikus” HTLV— III. típust vizsgálják. A mostani, washingtoni konfe­rencián ismertették az AIDS-vírusfajták új felosz­tását. Eszerint beszélhetünk HÍV—1 víruscsoportról (eb­be tartozik többek között a már említett HTLV—III. vagy LAV), illetve HÍV—2, vagy AIDS-hez társult ret­rovirus fajtáról. Ez utóbbi­hoz tartoznak az újabban kimutatott AIDS-vírusok, jelenleg ötféle vírusfajta. Ma még egyedül Franciaország­ban végeznek párhuzamos víruskutatást, vagyis vizs­gálják a HÍV—1-et és a HlV—2-t is, de ott is csak kísérleti céllal. Az eddig vég­zett vizsgálatok szerint a HÍV—2 vírust Franciaor­szágban vérrel még nem vit­ték át. jelenleg tehát ez még nem jelent komoly veszélyt. A jövőben azonban gondot jelenthet majd, hogy HÍV— 1-vizsgálat nem ad megbíz­ható választ a HÍV—2-fer- tőzésre. és viszont. A jövő feladata tehát az, hogy olyan módszereket dolgozzanak ki, amellyel mindkét vírusfaj­tát ki lehet mutatni. Bár a gyógyszeres kezelés szem­pontjából mindegy, hogy me­lyik vírus okozta a fertőzést, ha egyszer sikerül hatásos gyógyszert kidolgozni, az va­lószínűleg mindegyik vírus­ra egyformán fog hatni. A vakcinánál viszont fontos mindkét vírusfajta ismere­te, az egy víruson belüli szerkezetváltozás azonban remélhetőleg nem fog gon­dot okozni. — Történt-e előrelépés a vakcinák fejlesztése terüle­tén? Várható-e oltóanyag? — Igen, hatalmas előrelé­pés történt, így ma már több tucat vakcina-„jelölt” van. Azt viszont egyelőre nem tudjuk, hogy végül is tudnak-e majd hatásos vak­cinát előállítani, csak any- nyit mondhatunk, hogy az eddigi eredmények alapján remény van rá. A vakcina­kutatás számára segítséget jelent az is, hogy találtak olyan új majomtörzseket, amelyek AIDS-vírussal fer- tőzhetők. Eddig ugyanis nagy gondot jelentett, hogy csak a csimpánzt lehetett ilyen cél­ra felhasználni, így nem volt elegendő kísérleti állat; humánvizsgálatokat pedig érthető módon már csak akkor lehet végezni, ha a labora­tóriumi és az állatkísérletek biztató eredményeket mu. tatnak. — Magyarország a lehető­ségeihez képest hogyan vesz részt a kutatásban? — A hazai gyógyszer-, nö­vényvédőszer-, . intermedier- és vérterápiás-készítmények fejlesztésével foglalkozó úgy­nevezett G—7-es program egyik alprogramjának cél­ja. hogy megakadályozza az AIDS-nek a vérkészítmények útján való terjedését. Ennek anyagi előirányzata öt év alatt 134 millió forint. E programnak része az Izotóp Intézet vizsgálatikészlet- gyártása is, amihez az OHVI a minőségellenőrzés biztosí­tásával kapcsolódik. Itt em­líteném meg, hogy intéze­tünkben kidolgoztunk és nemzetközi tudományos fo­lyóiratban publikáltunk egy olyan új minőségellenőrzési módszert, amellyel kimutat­ható a vizsgálókészletek ér­zékenysége és megbízható­sága. A G—7-es program cél­ja, az eddig említetteken kí­vül az is, hogy a fertőzés­gyanús vizsgálati .anyagok ellenőrzéséhez alkalmazott Western blot-módszernél ma­gyar reagenseket tudjunk használni. (Jelenleg a világ­piacon 30—100 dollár egy reagens, hazai alapanyagot felhasználva az ár ennek tö­redéke lehetne.) A két leg- fontosabb reagens, a vírus- preparátum és az enzimmel jelzett ellenanyag hazai elő­állítása már kísérleti stá­diumban van az OKI Mik­robiológiai Kutatócsoportjá­ban, illetve osztályunkon, és egy-két éven belül várható, hogy a teljes hazai szükség­letet fedezni tudjuk. Kidol­gozás alatt van egy KGST- együttműködési program is, ebben Magyarország is ak­tívan részt vesz majd. Fel­adatunk az lesz, hogy a tag­országokban majdan gyár­tásra kerülő diagnosztiku- mokat összehasonlítsuk, a járványügyi helyzetet, vala­mint a betegek immunoló­giai állapotát folyamatosan nyomon kövessük, és elvé­gezzük az így kapott infor­mációk értékelését. Sz. A. Egészségügyi beruházások Az egészségügyi beruházá­sok féléves helyzetéről tá­jékoztatták az Egészségügyi Minisztériumban az MTI munkatársát. A terveknek megfelelően halad az Országos Onkoló­giai Intézet diagnosztikai tömbjének és központi élel­mezési üzemének építése. Az ez évi munkákra 150 millió forintot irányoztak elő. Az összesen 630 millióba kerü­lő beruházás egyik része hamarosan elkészül, az élel­mezési üzem befejezési határidejét ugyanis várha­tóan több hónappal előre hozza a fővállalkozó. A szegedi 410 ágyas kli­nikai tömb építése — amely egymilliárd forintba kerül — azonban nem úgy alakul, ahogy tervezték. Az épület­nél ugyanis süllyedés indult meg, ami miatt a közelmúlt­ban le kellett állítani a mun­kálatokat. Szakemberek vizs­gálják, hogy megállítható-e ez a folyamat. Jelenleg az építkezést ismét folytatja a Medinvest. de állandóan mű­szerekkel ellenőrzik az épü­letet. Emiatt a korábban na­gyon jó ütemben készülő klinikai tömbnek a beruhá­zása lelassult, s a befejezé­si határidő várhatóan fél évet csúszik. A harmadik kiemelkedő beruházás a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem kül­ső klinikai tömbjének re­konstrukciója, amelynek so­rán felújítják a pszichiátriai és neurológiai, valamint az urológiai klinikát. Ez több évig tartó munka, ez évi üteme jócskán elmarad a tervektől. A lemaradás nagy­részt azzal magyarázható, hogy a fővállalkozó Szolno­ki Állami Építőipari Válla­latnál ez év elején átszer­vezést hajtottak végre, s ezért viszonylag nehezen kezdődött el a rekonstrukció. A minisztérium és a válla­lat képviselői a napokban megtekintették a beruházást, s úgy értékelték, hogy a le­maradás jelentős része a má­sodik fél évben behozható. Még az idén elkezdik épí­teni a 6000 adagos új kony­haüzemet is, amely a teljes klinikai telep személyzeté­nek és betegeinek étkezte­tését biztosítja majd. A kisebb összegű beruhá­zások közül jó ütemben vég­zik a Városmajor utcai ér­sebészeti klinika felújítását. Az 500 milliós beruházás egyik része már elkészült, a műtőblokkot tavaly üzembe helyezték, a diagnosztika épületét az I. fél évben ad­ták át. Jelenleg a régi épü­letek felújításán dolgoznak. Sokakat érdeklő téma a hévízi tófürdő helyreállítása. A munkálatok másodiküte­mének tervei elkészültek, s a fürdési szezon végeztével hozzálátnak a végleges hely­reállításhoz. Ha a Balaton- felvidéki Építőipari Szövet­kezet megfelelő minőségű és mennyiségű faanyaghoz jut, akkor várhatóan jövő év jú­liusára befejeződik a fürdő helyreállítása. Gyakran beszédtéma ma­napság az 1930-as években épült kékesi szanatórium. Ismeretes, hogy az épületek állapota az utóbbi időben nagyon sokat romlott. Mivel új beruházásra nincs pénz, felújítják a szanatóriumot. Amikor a B-épület erkélyei és a vizes helyiségek födéméi leszakadással fenyegettek, a Tornádó Szigeteléstechnikai Kisszövetkezet megvizsgál­ta az A-szárnyat is, s vál­lalta ez utóbbi felújítását 18 millió forintért. (Egy új épü­let legalább 200—300 millió forintba került volna.) A B-épületet ugyan lebontásra javasolták, dehaa betegek ki­költöznek belőle, ezt is tü­zetes vizsgálatnak vetik alá, hátha itt is elég egy átfogó felújítás. Kelecsényi László: Három groteszk Csodák pedig nincsenek! (IH/1.) Korán leesett az első hó, aztán mindjárt olvadni kez­dett. Másnapra a lucsok rá­fagyott az aszfaltra, kor­csolyapályához hasonló lett a járda. A mellékutcán, amelyen Kisteleki minden reggel végigment, úgy jártak az emberek, mintha tojásokon lépkednének. Csak a gyere­kek csúszkáltak örömmel a karácsony közeledtét ígérő jégpáncélon. Ahol az utcácska a főút­vonalba torkollik, egy anyó­ka ácsorgott a járda szélén. Kikerülték, elsiettek mellet­te a dolgukra igyekvők, ö mindenkire ránézett, felmér­te. mire számíthat. Amikor Kisteleki odaért, a néniké megszólalt. Arra kérte őt, hogy kísérje át a túloldalra. — A templomba tetszik menni? — kérdezte Kiste­leki. A közelben állt egy régi kápolna. Más célt nem tudott elképzelni ebben az időben ilyen idős asszony számára — Ma ünnep van — mondta az anyóka, miköz­ben óvatosan megtették azt a néhány métert, amely a két járdaszélt elválasztotta egymástól. — Hát csak tessék vi­gyázni — mondta udvaria­san a néninek, amikor el­engedte a karját. — Az én istenem áldja meg magát, fiam — hallot­ta még a jókívánságot, de már sietve lépdelt, mert busz közeledett a megálló­hoz. Fölszállt, valáhogy el­helyezkedett a zsúfolt kocsi­ban, és elfeledte az egészet. Pedig micsoda szép dol­gok történhettek volna vele, ha hitt volna efféle, áldá­sos csodákban. A szerkesztőségbe érve például arról értesülhetett volna, hogy felemelték a fi­zetését. Vagy kollégái azt újságolhatták volna lelken­dezve, hogy leváltották Káplán kartársat, a főszer­kesztőt. Esetleg megszólal­hatott volna a telefon, hogy közöljék vele, elfogadták pá­lyázatát a külföldi ösztöndíj­ra. De ne legyünk ennyire földhözragadtak. Az is elő­fordulhatott volna, hogy a szerkesztőségi szobában ma­gára maradva kiváló ver­set ír, és azt azonnal sze­désbe küldi a konkurens lap rovatvezetője. Avagy ebéd után az utcán meglát egy gyönyörű nőt, aki nem-, csak szóba elegyedik vele, hanem meghívja magához, hogy egy pohárka sherry mellett verseket olvassanak föl egymásnak Este pedig hű barátaival sétálgatva a tiszta és kivilágított város­ban a szembejövők lelken- dezéséből tudnák meg, hogy végbement az általános és teljes leszerelés. S talán még az sem lett volna el­képzelhetetlen ... Nem folytatjuk a fölösle­ges ábrándozást. Ilyesmik történhettek volna Kistele- | kivel. Am ő nem hitt se Is­tenben, se a csodákban. így hát nem is történt vele semmilyen csoda. (Folytatjuk) 3iácUóft^elÖ Információk a töprengéshez A rádió műsora, ellentét­ben a tévéével egyik héten sem okoz csalódást. Nem­csak azért, mert a kínálat­lista változatosabb, gazda­gabb, hanem amiatt is, mert az egyes programok garantáltan színvonalasak, igényesen megmunkáltak. Bármire voksol a hallga­tó feltétlenül jól jár, s nem áll fel a készülék mellől megtépázott reményekkel. Engem leginkább a töp­rengésre sarkalló informá­ciók babonáznak meg. Szerdán reggel Havas Henrik készített tömör, lé- nyegretörő interjút a Pénz­ügyminisztérium egyik ve­zető munkatársával. A ri­porter — képviseletünkben is — arra volt kíváncsi, hogy miként valósul meg a közteherviselés, azaz, ho­gyan adóztatják majd meg a láthatatlan jövedelmeket. Kiderült többek között az, hogy hatalmas summáról, mintegy 120 milliárd forint­ról van szó, s az is irritáló, hogy egyesek kivételes hely­zetbe kerülnek, hiszen az így szerzett pénznek — ez bizony elszomorító adalék — csak öt százalékát térké­pezhetik fel, azaz ebben a vo­natkozásban polgárjogot nyer­het a semmiképp sem vonzó társadalmi egyenlőtlen­ség. A zsurnaliszta mindeh­hez nem fűzött kommentárt, a következtetést ránk bízta. Nem feledkezve meg termé­szetesen az illetékesekről sem, akik akkor cseleked­nének igazságosan, ha mó­dosítanák pillanatnyi takti­kájukat és stratégiájukat, s olyan változatot formálná­nak — végtére ezért is fi­zetik őket —, amely lehe­tővé tenné, hogy arányo­san osztozzunk a gondokban. Hisszük, hogy ezek a jel­zések nem céltalanok, s el­gondolkodtatják azokat, akiknek kimondatlanul is címezték őket. Kell, szük­séges az effajta megközelí­tés, mert a demokratizmus csak ekként válhat hús-vér valósággá. Kedden délelőtt a Társal­gó szolgált maradandó eszté­tikai élményekkel. Kulcsár Katalin segítségével időuta­zás résztvevői lehettünk, el­látogatva a hajdani Pannó­niába. Megelevenedtek előt­tünk az egykori hétközna­pok. Számomra a legemlé­kezetesebb egy Apuleiusz- írás volt, amely vetekszik a novellairodalom legértéke­sebb gyöngyszemeivel. A Hordó örök emberi tulaj­donságainkat pásztázta, rá­döbbentve minket arra, hogy folyvást a hűség és a csapodárság labirintusában keressük az Ariadne-fonalat. Közben derültünk gyarlósá­gainkon, azokon a hibákon, botlásokon, amelyeket nem­csak messzi eleink követtek el. Ehhez a témakörhöz sajá­tos módon kapcsolódik a szombat délelőtti Ismét — o javából! Nem először dicsér­jük ezt az összeállítást. Az elismerés töretlen, s ez ért­hető, hiszen a mércét sosem eresztik lejjebb. Most Czine Mihály hök­kentett meg bennünket. Ar­ról beszélt, hogy a humán műveltség jelenünkben majd mindig epizódszerepet kap. Indokoltan kondította meg azt a vészharangot, ugyanis tudjuk azt, hogy az olvasás iránti érdeklődés riasztóan csökken, tisztában vagyunk azzal, hogy az általános is­kolát végzettek egy része, még a stabil szövegértelme­zésig sem jutott el. Megrázó ez, mert az igazán rangos művek nemcsak ismeretein­ket gyarapítják, hanem szellemiségük révén, erköl­csi töltésük kapcsán neme­sebbé edzik azokat, akik rá­juk hangolódnak, akik ve­szik a lapot. Árnyaltabbá* lesz valamennyi érzelmi re­akciójuk, elfogadják a ha­misítatlan emberség intel­meit. Persze, csak akkor, ha ezeket a kincseket meglát­tatják velük. Pillanatnyilag korántsem ez történik, hanem a vak ve­zet világtalant elve és gya­korlata érvényesül, s ennek kárát épp a felnövekvő nemzedékei tagjai látják. Ésszerű lenne ezen medi­tálni, hogy innen továbblép­ve, ne csak kéressük, ha­nem meg is találjuk a meg­nyugtató kiutat, hiszen ez létezik, csak rá illene lelni. Aztán a méltán világhírű Szász Endre vallott ars po­eticájáról, arról, hogy az avantgárd fel-felbukkaná­sa tulajdonképpen csak mú­ló divat, mert a művészet- pártoló közönség zöme azo­kat a festményeket, grafiká­kat. szobrokat kedveli, ame­lyek mívességük ellenére is közérthetőek, úgy moder­nek. hogy őrzik a klasszikus örökséget, ,s ehhez ötvözik a XX. századi alkotó sajátos karakterének leleményeit. Ennyi is elég annak felvil­lantására, hogy érdemes kö­zösen töprengenünk. A máért és a holnapért egyaránt... Pécsi István Befejeződött Villányban a szobrászszimpozion Villányban a szársomlyói szoborparkban befejeződött ai idei nemzetközi szobrászszimpozion. A résztvevők kollek­tív programjának — amelyet az angol Colin Foster vezetett — célkitűzése a szoborpark rendezése, és természetesen egyéni műalkotások létrehozása volt. Az idén két angol — Colin Foster és. Mary ‘Kenny —, a francia Jorge Du Bon és a magyar Farkas Ádám szobrászok vettek részt a szimpózi­on munkájában (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc— KS)

Next

/
Thumbnails
Contents