Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-11 / 188. szám
■ 4. SMI B3PI HE NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 11., kedd Küzdelem az AIDS ellen A harmadik világkonferencia után Világszerte nagy küzdelem és kutatómunka folyik az AIDS ellen, s évente nemzetközi konferenciákon számolnak be a helyzetről, s az eredményekről. Az idei, washingtoni — harmadik — konferencián a magyar kutatók egy általuk kidolgozott. új módszert ismertettek a vírus ellenanyagának kimutatására. E kutatásokat az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet (OHVI) folytatja, s az intézet, valamint a vérellátó állomások gondoskodnak arról is. hogy csak AIDS-szű- rővizsgálaton ellenőrzött, fertőzésmentes vér kerüljön hazánkban vérátömlesztésre vagy vérkészítményekbe. Az intézet AIDS-laboratóriumai- nak vezetőjétől, dr. Füst Györgytől érdeklődtünk a nemzetközi és hazai eredményekről. — A tavalyi, párizsi AIDS- konferencián Magyarországot epidemiológiai szempontból a harmadik csoportba, vagyis a gyengén fertőzött országok közé sorolták. Hogyan változott a helyzet egy év alatt? — Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az egész Földön 10 millióra tehető a fertőzöttek és 50 ezerre a betegek száma. Mi továbbra is a gyengén fertőzött országok közé tartozunk, a szűrővizsgálatok eddig 134 fertőzöttet mutattak ki, és 5 megbetegedés történt, az Utóbbiak közül hárman életüket vesztették. Ezt a helyzetet azonban csak akkor sikerül megtartani, ha kihasználjuk az egészségügyi felvilágosítás adta lehetőségeket, vagyis azt az egyelőre egyetlen biztos fegyvert, ami az AIDS elleni harcban rendelkezésünkre áll. — Az AIDS-vírus köny- nyen változtatja szerkezetét, éppen a közelmúltban izoláltak egy új vírust. Ez nem nehezíti a kezelést, vagy a fertőzés kimutatását? — Ma már többféle AIDS- vírust ismerünk, a szűrő- vizsgálatok során azonhan majdnem minden országban csak a „klasszikus” HTLV— III. típust vizsgálják. A mostani, washingtoni konferencián ismertették az AIDS-vírusfajták új felosztását. Eszerint beszélhetünk HÍV—1 víruscsoportról (ebbe tartozik többek között a már említett HTLV—III. vagy LAV), illetve HÍV—2, vagy AIDS-hez társult retrovirus fajtáról. Ez utóbbihoz tartoznak az újabban kimutatott AIDS-vírusok, jelenleg ötféle vírusfajta. Ma még egyedül Franciaországban végeznek párhuzamos víruskutatást, vagyis vizsgálják a HÍV—1-et és a HlV—2-t is, de ott is csak kísérleti céllal. Az eddig végzett vizsgálatok szerint a HÍV—2 vírust Franciaországban vérrel még nem vitték át. jelenleg tehát ez még nem jelent komoly veszélyt. A jövőben azonban gondot jelenthet majd, hogy HÍV— 1-vizsgálat nem ad megbízható választ a HÍV—2-fer- tőzésre. és viszont. A jövő feladata tehát az, hogy olyan módszereket dolgozzanak ki, amellyel mindkét vírusfajtát ki lehet mutatni. Bár a gyógyszeres kezelés szempontjából mindegy, hogy melyik vírus okozta a fertőzést, ha egyszer sikerül hatásos gyógyszert kidolgozni, az valószínűleg mindegyik vírusra egyformán fog hatni. A vakcinánál viszont fontos mindkét vírusfajta ismerete, az egy víruson belüli szerkezetváltozás azonban remélhetőleg nem fog gondot okozni. — Történt-e előrelépés a vakcinák fejlesztése területén? Várható-e oltóanyag? — Igen, hatalmas előrelépés történt, így ma már több tucat vakcina-„jelölt” van. Azt viszont egyelőre nem tudjuk, hogy végül is tudnak-e majd hatásos vakcinát előállítani, csak any- nyit mondhatunk, hogy az eddigi eredmények alapján remény van rá. A vakcinakutatás számára segítséget jelent az is, hogy találtak olyan új majomtörzseket, amelyek AIDS-vírussal fer- tőzhetők. Eddig ugyanis nagy gondot jelentett, hogy csak a csimpánzt lehetett ilyen célra felhasználni, így nem volt elegendő kísérleti állat; humánvizsgálatokat pedig érthető módon már csak akkor lehet végezni, ha a laboratóriumi és az állatkísérletek biztató eredményeket mu. tatnak. — Magyarország a lehetőségeihez képest hogyan vesz részt a kutatásban? — A hazai gyógyszer-, növényvédőszer-, . intermedier- és vérterápiás-készítmények fejlesztésével foglalkozó úgynevezett G—7-es program egyik alprogramjának célja. hogy megakadályozza az AIDS-nek a vérkészítmények útján való terjedését. Ennek anyagi előirányzata öt év alatt 134 millió forint. E programnak része az Izotóp Intézet vizsgálatikészlet- gyártása is, amihez az OHVI a minőségellenőrzés biztosításával kapcsolódik. Itt említeném meg, hogy intézetünkben kidolgoztunk és nemzetközi tudományos folyóiratban publikáltunk egy olyan új minőségellenőrzési módszert, amellyel kimutatható a vizsgálókészletek érzékenysége és megbízhatósága. A G—7-es program célja, az eddig említetteken kívül az is, hogy a fertőzésgyanús vizsgálati .anyagok ellenőrzéséhez alkalmazott Western blot-módszernél magyar reagenseket tudjunk használni. (Jelenleg a világpiacon 30—100 dollár egy reagens, hazai alapanyagot felhasználva az ár ennek töredéke lehetne.) A két leg- fontosabb reagens, a vírus- preparátum és az enzimmel jelzett ellenanyag hazai előállítása már kísérleti stádiumban van az OKI Mikrobiológiai Kutatócsoportjában, illetve osztályunkon, és egy-két éven belül várható, hogy a teljes hazai szükségletet fedezni tudjuk. Kidolgozás alatt van egy KGST- együttműködési program is, ebben Magyarország is aktívan részt vesz majd. Feladatunk az lesz, hogy a tagországokban majdan gyártásra kerülő diagnosztiku- mokat összehasonlítsuk, a járványügyi helyzetet, valamint a betegek immunológiai állapotát folyamatosan nyomon kövessük, és elvégezzük az így kapott információk értékelését. Sz. A. Egészségügyi beruházások Az egészségügyi beruházások féléves helyzetéről tájékoztatták az Egészségügyi Minisztériumban az MTI munkatársát. A terveknek megfelelően halad az Országos Onkológiai Intézet diagnosztikai tömbjének és központi élelmezési üzemének építése. Az ez évi munkákra 150 millió forintot irányoztak elő. Az összesen 630 millióba kerülő beruházás egyik része hamarosan elkészül, az élelmezési üzem befejezési határidejét ugyanis várhatóan több hónappal előre hozza a fővállalkozó. A szegedi 410 ágyas klinikai tömb építése — amely egymilliárd forintba kerül — azonban nem úgy alakul, ahogy tervezték. Az épületnél ugyanis süllyedés indult meg, ami miatt a közelmúltban le kellett állítani a munkálatokat. Szakemberek vizsgálják, hogy megállítható-e ez a folyamat. Jelenleg az építkezést ismét folytatja a Medinvest. de állandóan műszerekkel ellenőrzik az épületet. Emiatt a korábban nagyon jó ütemben készülő klinikai tömbnek a beruházása lelassult, s a befejezési határidő várhatóan fél évet csúszik. A harmadik kiemelkedő beruházás a Semmelweis Orvostudományi Egyetem külső klinikai tömbjének rekonstrukciója, amelynek során felújítják a pszichiátriai és neurológiai, valamint az urológiai klinikát. Ez több évig tartó munka, ez évi üteme jócskán elmarad a tervektől. A lemaradás nagyrészt azzal magyarázható, hogy a fővállalkozó Szolnoki Állami Építőipari Vállalatnál ez év elején átszervezést hajtottak végre, s ezért viszonylag nehezen kezdődött el a rekonstrukció. A minisztérium és a vállalat képviselői a napokban megtekintették a beruházást, s úgy értékelték, hogy a lemaradás jelentős része a második fél évben behozható. Még az idén elkezdik építeni a 6000 adagos új konyhaüzemet is, amely a teljes klinikai telep személyzetének és betegeinek étkeztetését biztosítja majd. A kisebb összegű beruházások közül jó ütemben végzik a Városmajor utcai érsebészeti klinika felújítását. Az 500 milliós beruházás egyik része már elkészült, a műtőblokkot tavaly üzembe helyezték, a diagnosztika épületét az I. fél évben adták át. Jelenleg a régi épületek felújításán dolgoznak. Sokakat érdeklő téma a hévízi tófürdő helyreállítása. A munkálatok másodikütemének tervei elkészültek, s a fürdési szezon végeztével hozzálátnak a végleges helyreállításhoz. Ha a Balaton- felvidéki Építőipari Szövetkezet megfelelő minőségű és mennyiségű faanyaghoz jut, akkor várhatóan jövő év júliusára befejeződik a fürdő helyreállítása. Gyakran beszédtéma manapság az 1930-as években épült kékesi szanatórium. Ismeretes, hogy az épületek állapota az utóbbi időben nagyon sokat romlott. Mivel új beruházásra nincs pénz, felújítják a szanatóriumot. Amikor a B-épület erkélyei és a vizes helyiségek födéméi leszakadással fenyegettek, a Tornádó Szigeteléstechnikai Kisszövetkezet megvizsgálta az A-szárnyat is, s vállalta ez utóbbi felújítását 18 millió forintért. (Egy új épület legalább 200—300 millió forintba került volna.) A B-épületet ugyan lebontásra javasolták, dehaa betegek kiköltöznek belőle, ezt is tüzetes vizsgálatnak vetik alá, hátha itt is elég egy átfogó felújítás. Kelecsényi László: Három groteszk Csodák pedig nincsenek! (IH/1.) Korán leesett az első hó, aztán mindjárt olvadni kezdett. Másnapra a lucsok ráfagyott az aszfaltra, korcsolyapályához hasonló lett a járda. A mellékutcán, amelyen Kisteleki minden reggel végigment, úgy jártak az emberek, mintha tojásokon lépkednének. Csak a gyerekek csúszkáltak örömmel a karácsony közeledtét ígérő jégpáncélon. Ahol az utcácska a főútvonalba torkollik, egy anyóka ácsorgott a járda szélén. Kikerülték, elsiettek mellette a dolgukra igyekvők, ö mindenkire ránézett, felmérte. mire számíthat. Amikor Kisteleki odaért, a néniké megszólalt. Arra kérte őt, hogy kísérje át a túloldalra. — A templomba tetszik menni? — kérdezte Kisteleki. A közelben állt egy régi kápolna. Más célt nem tudott elképzelni ebben az időben ilyen idős asszony számára — Ma ünnep van — mondta az anyóka, miközben óvatosan megtették azt a néhány métert, amely a két járdaszélt elválasztotta egymástól. — Hát csak tessék vigyázni — mondta udvariasan a néninek, amikor elengedte a karját. — Az én istenem áldja meg magát, fiam — hallotta még a jókívánságot, de már sietve lépdelt, mert busz közeledett a megállóhoz. Fölszállt, valáhogy elhelyezkedett a zsúfolt kocsiban, és elfeledte az egészet. Pedig micsoda szép dolgok történhettek volna vele, ha hitt volna efféle, áldásos csodákban. A szerkesztőségbe érve például arról értesülhetett volna, hogy felemelték a fizetését. Vagy kollégái azt újságolhatták volna lelkendezve, hogy leváltották Káplán kartársat, a főszerkesztőt. Esetleg megszólalhatott volna a telefon, hogy közöljék vele, elfogadták pályázatát a külföldi ösztöndíjra. De ne legyünk ennyire földhözragadtak. Az is előfordulhatott volna, hogy a szerkesztőségi szobában magára maradva kiváló verset ír, és azt azonnal szedésbe küldi a konkurens lap rovatvezetője. Avagy ebéd után az utcán meglát egy gyönyörű nőt, aki nem-, csak szóba elegyedik vele, hanem meghívja magához, hogy egy pohárka sherry mellett verseket olvassanak föl egymásnak Este pedig hű barátaival sétálgatva a tiszta és kivilágított városban a szembejövők lelken- dezéséből tudnák meg, hogy végbement az általános és teljes leszerelés. S talán még az sem lett volna elképzelhetetlen ... Nem folytatjuk a fölösleges ábrándozást. Ilyesmik történhettek volna Kistele- | kivel. Am ő nem hitt se Istenben, se a csodákban. így hát nem is történt vele semmilyen csoda. (Folytatjuk) 3iácUóft^elÖ Információk a töprengéshez A rádió műsora, ellentétben a tévéével egyik héten sem okoz csalódást. Nemcsak azért, mert a kínálatlista változatosabb, gazdagabb, hanem amiatt is, mert az egyes programok garantáltan színvonalasak, igényesen megmunkáltak. Bármire voksol a hallgató feltétlenül jól jár, s nem áll fel a készülék mellől megtépázott reményekkel. Engem leginkább a töprengésre sarkalló információk babonáznak meg. Szerdán reggel Havas Henrik készített tömör, lé- nyegretörő interjút a Pénzügyminisztérium egyik vezető munkatársával. A riporter — képviseletünkben is — arra volt kíváncsi, hogy miként valósul meg a közteherviselés, azaz, hogyan adóztatják majd meg a láthatatlan jövedelmeket. Kiderült többek között az, hogy hatalmas summáról, mintegy 120 milliárd forintról van szó, s az is irritáló, hogy egyesek kivételes helyzetbe kerülnek, hiszen az így szerzett pénznek — ez bizony elszomorító adalék — csak öt százalékát térképezhetik fel, azaz ebben a vonatkozásban polgárjogot nyerhet a semmiképp sem vonzó társadalmi egyenlőtlenség. A zsurnaliszta mindehhez nem fűzött kommentárt, a következtetést ránk bízta. Nem feledkezve meg természetesen az illetékesekről sem, akik akkor cselekednének igazságosan, ha módosítanák pillanatnyi taktikájukat és stratégiájukat, s olyan változatot formálnának — végtére ezért is fizetik őket —, amely lehetővé tenné, hogy arányosan osztozzunk a gondokban. Hisszük, hogy ezek a jelzések nem céltalanok, s elgondolkodtatják azokat, akiknek kimondatlanul is címezték őket. Kell, szükséges az effajta megközelítés, mert a demokratizmus csak ekként válhat hús-vér valósággá. Kedden délelőtt a Társalgó szolgált maradandó esztétikai élményekkel. Kulcsár Katalin segítségével időutazás résztvevői lehettünk, ellátogatva a hajdani Pannóniába. Megelevenedtek előttünk az egykori hétköznapok. Számomra a legemlékezetesebb egy Apuleiusz- írás volt, amely vetekszik a novellairodalom legértékesebb gyöngyszemeivel. A Hordó örök emberi tulajdonságainkat pásztázta, rádöbbentve minket arra, hogy folyvást a hűség és a csapodárság labirintusában keressük az Ariadne-fonalat. Közben derültünk gyarlóságainkon, azokon a hibákon, botlásokon, amelyeket nemcsak messzi eleink követtek el. Ehhez a témakörhöz sajátos módon kapcsolódik a szombat délelőtti Ismét — o javából! Nem először dicsérjük ezt az összeállítást. Az elismerés töretlen, s ez érthető, hiszen a mércét sosem eresztik lejjebb. Most Czine Mihály hökkentett meg bennünket. Arról beszélt, hogy a humán műveltség jelenünkben majd mindig epizódszerepet kap. Indokoltan kondította meg azt a vészharangot, ugyanis tudjuk azt, hogy az olvasás iránti érdeklődés riasztóan csökken, tisztában vagyunk azzal, hogy az általános iskolát végzettek egy része, még a stabil szövegértelmezésig sem jutott el. Megrázó ez, mert az igazán rangos művek nemcsak ismereteinket gyarapítják, hanem szellemiségük révén, erkölcsi töltésük kapcsán nemesebbé edzik azokat, akik rájuk hangolódnak, akik veszik a lapot. Árnyaltabbá* lesz valamennyi érzelmi reakciójuk, elfogadják a hamisítatlan emberség intelmeit. Persze, csak akkor, ha ezeket a kincseket megláttatják velük. Pillanatnyilag korántsem ez történik, hanem a vak vezet világtalant elve és gyakorlata érvényesül, s ennek kárát épp a felnövekvő nemzedékei tagjai látják. Ésszerű lenne ezen meditálni, hogy innen továbblépve, ne csak kéressük, hanem meg is találjuk a megnyugtató kiutat, hiszen ez létezik, csak rá illene lelni. Aztán a méltán világhírű Szász Endre vallott ars poeticájáról, arról, hogy az avantgárd fel-felbukkanása tulajdonképpen csak múló divat, mert a művészet- pártoló közönség zöme azokat a festményeket, grafikákat. szobrokat kedveli, amelyek mívességük ellenére is közérthetőek, úgy modernek. hogy őrzik a klasszikus örökséget, ,s ehhez ötvözik a XX. századi alkotó sajátos karakterének leleményeit. Ennyi is elég annak felvillantására, hogy érdemes közösen töprengenünk. A máért és a holnapért egyaránt... Pécsi István Befejeződött Villányban a szobrászszimpozion Villányban a szársomlyói szoborparkban befejeződött ai idei nemzetközi szobrászszimpozion. A résztvevők kollektív programjának — amelyet az angol Colin Foster vezetett — célkitűzése a szoborpark rendezése, és természetesen egyéni műalkotások létrehozása volt. Az idén két angol — Colin Foster és. Mary ‘Kenny —, a francia Jorge Du Bon és a magyar Farkas Ádám szobrászok vettek részt a szimpózion munkájában (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc— KS)
