Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
A LEGTÖBBET AZ ÁLLAMPOLGÁR FIZET Adózás, adópolitika a tőkés országokban Ha elmerülünk a részletekben, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy ahány ország, annyi adórendszer, adófajta és adókulcs, következésképpen az eltérések a jellemzők. Mert példának okáért, Franciaországban és Olaszországban a borok szinte adómentesek, míg a szesztartalom szempontjából jóval ártalmatlanabb sörök, számottevő adóval terhelten jutnak a fogyasztó poharába. A sörivóknál, például az NSZK-ban, fordított az adóhelyzet, ott a sörök élveznek adókedvezményt, s a borok és az erős italok kevésbé. Természetesen vannak ennél markánsabb különbségek is a fejlett ipari országok adórendszereiben. A legjelentősebb az, hogy miközben manapság nálunk általános forgalmi adónak elnevezett többletértékadó a divat, a legfejlettebb tőkés országban, az Egyesült Államokban még a bevezetés ötlete, gondolata sem merült fel. A költségvetés fő bevétele Ha túljutottunk az eltérések megállapításán, mindinkább a fejlett tőkés országok adórendszereinek a- zonos vonásai, jellemzői tűnnek szembe. Elsőként az. hogy a fejlett tőkés országokban az adókból származó állami bevételnek a bruttó hazai termékhez, vagyis a GDP-hez viszonyított aránya az utóbbi évtizedekben szinte folyamatosan emelkedett. E tekintetben nemzetközi áttekintésre, összehasonlításra is lehetőség van, mert a tőkés országok átfogó gazdasági együttműködési szervezete, az OECD, gyakran közöl adózási adatokat. Nos, a nyolcvanas évtized elejéig az adók növekedése meghaladta a gazdasági növekedés ütemét. Az európai fejlett tőkés országok átlagában a GDP/adóbevétela- rány 40 százalékos szintje alakult ki, az Európán kívüli fejlett országokban az átlag 30 százalék. A legmagasabb GDP adóarány Svédországban, a Benelux-álla- mokban, Dániában, Norvégiában tapasztalható; ezekben az országokban meghaladja, illetve megközelíti az ötven százalékot. Meglepően alacsony a két legfejlettebb tőkés országban, az USA- ban és Japánban — 31, illetve 25 százalék — és érthetően alacsony — 20 százalék körüli — a Földközitenger menti kevésbé fejlett tőkés országokban. (Hadd emlékeztessünk a magyar adatra: nálunk 1975-ben 64, 1980-ban 62 százalék volt a GDP ladóarány; ez az OECD-országok átlagát mintegy 77 százalékkal múlta felül. Kizárólag a gazdasági fejlettség figyelembe vételével 33 százalék körüli GDP adóarány lenne indokolt.) A tőkés országok adórendszereinek, adószerkezetének részletesebb vizsgálata további általánosításokhoz szolgáltat matériát. Megállapítható, hogy ezekben az országokban a költségvetés fő bevételei a lakosságtól származnak. Az első számú és legnagyobb összegű adófajta a lakossági jövedelem- adó, amelynek GDP-hez való viszonyított aránya mintegy 11 százalék; a második a fogyasztói forgalmi adó, a harmadik a társadalom- biztosítási hozzájárulás amelyet részben a munkavállalók, részben a munkaadók fizetnek. A lakosságot közvetlenül és közvetve terhelő adók a költségvetési bevételek mintegy 85 százalékát alkotják, s a fennmaradó rész származik a vállalatok adóiból. Ha az apa egyedül keres A tőkés országok adószerkezetét jellemző adatok értékeléséhez a társadalmi tulajdonviszonyok eltéréseit is figyelembe kell venni. Vegyük példának okáért ja személyi jövedelemadót, amelynek részesedése a teljes adóbevételben 45—50 százalék. (Az USA-ban több mint 70 százalék.) A személyi jövedelemadónak ez a rendkívül magas aránya abból adódik, hogy a fejlett tőkés országokban ez az adófajta nemcsak a munka- jövedelmekre, a bérre és fizetésre terjed, hanem minden személyi jövedelemre, a kisvállalkozók, a „maszekok” jövedelmeire, a va- gyonokból eredő jövedelmekre, a tőke hozadékaira. (A kis- és nagyvállalkozók egyrészt vállalkozási-társasági adót fizetnek, a személyes célra használt jövedelem után pedig jövedelem- adót. Az már külön téma. hogy a tőkés országokban mit adóztatnak erőteljesebben, a munka- illetve a tőkejövedelmeket, ide értve a vállalkozásból származó jö,- vedelmeket.) Az állampolgárok adóterheinek nemzetközi összehasonlítását megnehezítik az adókulcsok alsó és felső mértékeinek és a hozzájuk tartozó adósávok eltérései. Az adóalapot módosító tényezők is változók. (Adókulcsok szélső értékei: Franciaország 5—65 százalék. Svédország 34—80 százalék.) Egy NSZK-beli gazdasági szaklap, a Handelsblatt számítása szerint évi 100 000 márka jövedelem esetén Svédországban 75, Svájcban 37,4 százalék a jövedelemadó mértéke. Tipikus adózási jelenség, hogy az adóalapot a családi állapot és a gyerekek száma csökkenti. Amennyiben az apa az egyedüli kereső, két gyerek esetén a bruttó kereset 30—40 százaléka adómentes. (Az NSZK- ban kb. 30, az USA-ban 40, Hollandiában kb. 66 százalék.) Az Európai Gazdasági Közösség létrejötte — kezdetben hat alapítóval —, majd kibővülése 12 országra, alapvetően befolyásolta egyrészt az EGK-országók, másrészt az integráción kívül maradó többi fejlett európai ország adórendszerét. Az köztudott, hogy a többletértékadó bevezetése is az EGK létrejöttéhez kapcsolódik. Kevésbé ismert, hogy az Európai Gazdasági Közösség a tőke, a munkaerő, az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának megkönnyítésére a tagországok adórendszereinek harmonizálását, hasonlóvá tételét tűzte célul, a többletértékadó bevezetése, alkalmazása ennek csak egyik — kimagasló jelentőségű — intézkedése, eredménye volt. Az adórendszerek egyeztetése, harmonizálása részben politikai, részben objektív akadályokba ütközik és lassan halad. (Politikai: a harmonizálás lemondást jelent a szuverenitásról; az objektív akadály az adóterhelés, GDP adóarány történetileg 'kialakult, fejlettségtől is függő eltérései.) Eddig nőtt — most csökken Az adóterhek könyörtelen növekedésének évtizedeit, úgy tűnik, hogy mostanában és mind több tőkés országban az adómérséklés váltja fel. A legtöbb tőkés ország és kormány arra a felismerésre jutott, hogy elsősorban a jövedelemadó maximális rátáit kell csökkenteni. Ennek közgazdasági indítékai, illetve magyarázatai : a magas adóráta csökkenti a munka- és kockázatvállalási kedvet, az adózás alóli kibúvásokat ösztönzi, a magas adókulcsok kivételeket és engedményeket szülnek. Az OECD által készített tanulmány szerint: ”A jövedelemadó-rendszer az igazságos jövedelemelosztás kevésbé hatékony eszköze, mint a teljes foglalkoztatottsáp és a jól működő szociálpolitika.” A tőkés kormányok által — az USA-ban, Franciaországban — már alkalmazott, illetve, a többi országban tervezett adóügyi intézkedések a legmagasabb adókulcsokat — Franciaországban például 65-ről 58-ra — csökkentik, ám egyidejűleg az adósávokat szélesítik, s megszüntetik a kedvezményeket, kivételeket. Az adózási változásokat az Egyesült Államok gerjeszti: ott ugyanis a vállalati adók 48 százalékról 34 százalékra, a jövedelmi adó maximális kulcsa pedig 58 százalékról fokozatosan 28 százalékra mérséklődik. A számottevő adóráta-csökkentéseket az európai kormányok sem hagyhatják figyelmen kívül. Garamvölgyi István Árharc a levegőben Lufthansa- gépek a kifutópályán r Á rháborút hirdetett a Lufthansa — foglalkoznak a világ egyik legnagyobb légitársaságával mostanság a világsajtóban. Közben gyakorta idézik Franz Schoibert, a társaság marketingügyeiért felelős igazgatóját, aki szerint a mai versenyben a „mindenkinél olcsóbbnak lenni” jelszó vezet célhoz. És Schoibert nem marad meg a jelszavaknál. A marketingfőnök 9 pontos nyílt levelében fogalmazta meg, .mi kell a cég jobb boldogulásához. Lássuk a legfontosabbakat. Alapvető, hogy az árharcra szánt legtöbb muníciót — tehát a legtöbb ártámogatást — a konkurens légitársaságok által is megszállt vonalakon kell bevetni. Az itt kieső bevételeket aztán pótolhatják a kizárólagosan .uralt vonalkombinációkon. Aztán: a verseny rengeteg tartaléka rejtőzik az idényszerű utakhoz, nyaralójáratokhoz kapcsolódó időleges árengedményekben. így — állítja Schoiber — könnyedén sikerül felszívni a takarékos fogyasztókat, vagy a kispénzű keresletet. Meg kell nyernünk a profi-utazó menedzsereket, üzletembereket — szól a következő kitétel. Értük eddig is éles harc folyt a légitársaságok között és a csábításban elsősorban illegális kedvezmények, csúsztatott ajándékok vitték a prímet. A Lufthansa most mindezt a „bonus programmal”, tehát legális jegyárkedvezményekkel igyekszik „túlszárnyalni”. Emellett idén bevezetik az úgynevezett IT-tarifát. aminek keretében a repülőjegyet egy- vagy kétnapos hotelággyal együtt értékesítik. És persze a technikai fejlődéssel ,is számolnak a cég gondolkodói. Tavaly év végén már összesen négyezer Start-terminál szolgáltatott információkat a Lufthansa- irodákban a járatok telítettségéről. Azóta e számítógépegységek mennyisége havonta százzal gyarapszik, így már szinte mindenhol felmérhető mikor, és hol van a legtöbb üres „repülő fotel”, betöltésüket hol szükséges némi árcsökkentéssel doppingolni. Végül a Schoiber szorgalmazta kíméletlenségről. A harc elsősorban a gépkölcsönzéssel foglalkozó charter társaság ellen irányul. Olyannyira, hogy a Lufthansa saját charter-vállalkozása, a Condor is rosszul jár. A cég ugyanis új járatot indított New York és Frankfurt között, amelyre egy jegy 399 dollár, kevesebb, mint a Condor eddigi ajánlata. És lányával bánik rossz anyaként a Lufthansa amikor közvetlen járatokat indít Máltára, Krétára, vagy az egyiptomi Luxorba. Létérdek, korkövetélmény a kíméletlen verseny — nyilatkozza kissé bűnbánó mosollyal Schoiber. Téziseiről pedig mindenesetre sokan gyakran vitatkoznak mostanság ... — voksán — A Toshiba-botrány és a keleti üzletek Érdekes lenne tudni, emlékeznek-e Washingtonban arra az elnöki kijelentésre, miszerint az Egyesült Államoknak meg kellene osztania a Szovjetunióval a stratégiai védelmi kezdeményezés kutatási, fejlesztési programjának eredményeit. Ezzel a kérdéssel kezdi értékelését a szovjet hírügynökség a Toshiba-botrányról, arról, hogy az Egyesült Államok össztüzet indított több tőkés társaságra, a szocialista országoknak történő eladásaik miatt. A kérdésre adott válasz az, hogy Washingtonban a legszívesebben elfelejtenék az elnöki kijelentést, hiszen Reagan megjegyzésének ellentmond, hogy a kormány olyan nagy vihart kavart a Toshiba Kikai társaság néhány Szovjetuniónak szállított szerszámgépe körül. A szovjet elemzések élnek a gyanúperrel, hogy a japán eladások csak ürügyül szolgálnak az amerikai kereskedelmi ellenlépésekhez, ha ugyanis az Egyesült Államok késznek mutatkozik a legfejlettebb technológia terén az ismeretek megosztására, akkor ezt engedje meg partnereinek is. De nézzük mindenekelőtt a tényeket. Hangtalan propellerek Az amerikai szenátus azt állítja, hogy a Toshiba a norvég Konsberg cég közvetítésével 1982 és 1984 között 17 millió dollár értékben adott el olyan számítógép vezérelte szerszámgépeket a Szovjetuniónak, amelyekkel tengeralattjárópropellereket lehet gyártani. Maguk a japánok a kérdés katonai vonatkozásával kapcsolatban amerikai bizonyítékokat kértek arról, hogy az üzlet mennyiben sértette valóban „az amerika; érdekeket”. Válasz erre eddig nem érkezett, minthogy arra a japán felvetésre sem, hogy a tengeralattjárók nemcsak a hangtalanul járó propellerek, de számos egyéb ok, például a csendesebb motor vagy a hajó formája miatt is jobban elrejthetők a radarfelderítés elől. A kongresszus mindenesetre „törvényellenesnek” minősítette a szovjet szállításokat, és ezért öt évre eltiltotta a japán vállalatot az amerikai piacra történő értékesítéstől. A kongresz- szus nem csak a japán óri- áskonszernet sújtotta büntetéssel, de az Egyesült Államokban működő leány- vállalatát, a Toshiba Ma- shine-t is — ez utóbbi vállalat a jövőben minden esetben kénytelen jújabb exportengedélyért folyamodni az amerikai hatóságokhoz. Megszüntették az állandó szabad exportálási lehetőséget is. Mint minden gazdasági szankció, ez is ellentmondásos, és ahogyan szakértők megjegyzik, aligha hozhatja meg a kellő hatást. Hogy miért? A Pentagon történetesen éppen a napokban adott föl megrendelést a légierőnél használatos hordozható számítógépre, mégpedig a gyanúba kevert Toshiba cégnek. Az amerikai megrendelőknek szüksége van japán termékre — a példánál maradva, az IBM •kiesésével csak a Toshiba, illetve a Sanyo, tehát két japán szállító maradt versenyben . Elsöpörte a vezérkart Az említett 100 millió dolláros értékű Pentagon- megrendelésre a választ mái a Toshiba új elnöke fogja megadni, a botrány okozta vihar ugyanis szinte a teljes Toshiba vezérkart elsöpörte. A japán cég — fejtette ki az új igazgató — nem tehet eleget a szállításoknak, azért mert szintén az amerikai kongresszus kezdeményezte nemrégiben a japán számítógépeket és alkatrészeket sújtó vámok 100 százalékos emelését. E büntetővámok indoka az volt, hogy Japán elárasztja olcsóbb gyártmányaival az amerikai piacot, nem tartja be az „önmérsékletről" kötött múlt évi japán-amerikai szerződést. A Toshiba ügy mélyén a japán-amerikai kereskedelmi rivalizálás húzódik meg. de sajnos Japán az Egyesült Államokkal szembeni védekezésben ütőkártyának a keleti üzleteket használja A Washingtonban tárgyaló japán kereskedelmi miniszter elmondta, hogy növelni szándékoznak az exportengedélyeket felügyelő ellenőrök számát, szigorítani magát az ellenőrzést, és a keleti szállításoknál a vánv vizsgálatot. Maga a japán minisztérium is keményen megbüntette a Toshiba Ma- shine-t: egy évre eltillWta a szocialista országoknak történő- értékesítéstől. Hasonló „megelőző lépéseket" tesz egyébként Norvégia is, változtat például a büntető törvénykönyv megfelelő paragrafusán, és 1 szigorúbban ítéli el a rendeleteket megsértő vállalatok vezetőit Mindkét ország azt reméli, hogy lecsendesítheti az amerikai 'kongresszusban igen erős protekcionista hangokat és változtathatnak az ellenük irányuló hangulaton. Egyik-másik „ kongresszusi képviselő már azt is követelte, hogy Japán „az amerikai biztonsági érdekek megsértéséért” fizessen kártérítést, mégpedig 30 milliárd dollárt. Tilalom vagy kereskedés? Ilyen felkorbácsolt hangulatban ül össze Párizsban a COCOM rendkívüli ülése, hogy megvizsgálja az „ügyet”, és azt, miként lehet összhangba hozni az export ellenőrzését a technika viharosan gyors fejlődésével. Minden bizonnyal a japán szerszámgépek is felkerülnek a COCOM három listája közül a harmadikra, a tiltott áruk jegyzékére. Az NSZK és Nagy-Bri- tannia a lista bővítését meg szeretné akadályozni, sőt azt kezdeményezi, hogy rövidítsék le a COCOM-lis- tát, mivel mind az Egyesült Államok úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezése, mind pedig a CO- COM-korlátozások megkárosítják az NSZK-nak a kelet-európai szocialista államokkal folytatott kereskedelmét. A nyugatnémet szociáldemokraták szerint az amerikai hadügyminisztérium vétója miatt már több nyugatnémet üzleti megállapodás kútba esett. A józan gazdasági körök szeretnék megakadályozni, hogy a kiéleződő kereskedelmi viták miatt a keleti üzletek áldozatul essenek. Marton János ÉRTESÍTÉS ÉRTESÍTJÜK T. GÁZFOGYASZTÓINKAT, HOGY 1987. augusztus 13-án, 9 órától 13 ói^ig EGER VÁROS TERÜLETÉN 1987. augusztus 14-én, 9 órától 13 óráig BÉLAPÁTFALVA TERÜLETÉN A VEZETÉKES FÖLDGÁZSZOLGÁLTATÁS SZÜNETEL! érdekében NE,KÍSÉRLETEZZENEK! A gázszünet ideje alatt folyamatos 'ügyeletet tartunk: Kérjük az ipari, háztartási és kommunális Fogyasztóinkat. * hogy a gázszünet alatt a gázfőcsapokat ZÁRT állapotban tartsák és a készülékek beüzemelésével a saját biztonságuk Eger, Klapka u. 2. sz. alatt a 13-833-as telefonon, ahol felvilágosítást; adunk fogyasztóink! részére. KÉRJÜK FOGYASZTÓUNK MEGÉRTÉSÉT. TÜRELMÉT MUNKÁNK ELŐSEGÍTÉSE ÉRDEKEBEN.
