Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-04 / 182. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 188. szám ÄRA: 1987. augusztus 4., kedd 1,80 FORINT Az aratásnak mindig sajátos hangulata van. Az emberi összefogás, az összetartozás mértékének fokmérője. Járva a búzatáblákat, tapasztalni lehet, hogy ilyenkor semmi mással nem törődik a szántó-vető, arató ember. Egy cél lebeg a szeme előtt: egész évi munkájának eredményét mielőbb biztonságban tudni. Nincs család, otthon. Megszűnik a külvilág. Amíg áll a gabonából akár egy szál is, addig szinte csak az ágya és a dolgot adó határ között közlekedik a falusi ember. Küzdelmének mértékét meghatározzák a körülmények. Ezekről manapság nagyon sokat hallani. Rossz tréfát űzött ezekkel az emberekkel a természet. Olyat, amilyet áldozatos munkájuk miatt nem érdemeltek volna. Mégis mindent megpróbálnak, hogy az az utolsó szemig a magtárakba kerüljön a termés. Nem szegte kedvüket az, hogy kevesebbet adott a föld, mint amire számítottak. Inkább megsokszorozta erejüket. Hogyan, miként? Ennek jártunk utána, egyebek mellett arra kíváncsian: hol tartanak munkájukkal? Túl az aratás felén Kertek Külföldön jártában-kel- tében az ember sok mindent megfigyel az ottaniak életéről, szokásairól, arról például, hogy hogyan, milyen környezetben élnek. Ami egy településről alkotott első benyomásunkat leginkább meghatározza, az nem is az épületek rendje, tisztasága, hanem az azt körülvevő természet. Hajlamosak vagyunk szebbnek ítélni egy várost vagy falut, amely tele van dús fákkal, eredeti szépségében meghagyott, vagy uram bocsá’, odatelepített növényekkel. Ha ilyenkor aztán önkéntelenül is ösz- szehasonlítjuk a látottakat a hazai viszonyokkal — valljuk be —, még mindig kicsit szégyenkezve gondolunk csupasz, kopár lakótelepeinkre. Nem kevésbé a fiatalon kiégett, nem gondozott csemetékre,* a virágtalan és ezért sivár grundokra, ahol gyerekeink felnevelkednek. A panelban élők aztán dús kerttel övezett családi házról álmodoznak. s eszükbe sem jut talán, hogy lakóhelyük álettelen- ségéről maguk is tehetnek. A parkosítást elvégezni hivatott cégek törekvése ugyanis, gyakran kudarcba fullad. Az általuk telepített növények gondozás és odafigyelés híján hamar elpusztulnak. Hiába minden tervszerűség, városszépítő akarat, ha pont azok, akikért mindez épül, a parkokat nem tartják sajátjuknak, védeni valónak. Pedig fát ültetni, virágot öntözni, gyomlálni olyan befektetés, amely ha nem is azonnal, de mindenképpen megtérül. Biztos mindenki tapasztalta már, milyen felüdülést, lelki nyugalmat jelent megpihenni lombos ágak alatt, s mennyivel köny- nyebb szívvel engedjük kisgyermekünket a dús füvön játszani. A szép parkoknak, kerteknek tehát pénzben nem mérhető mentálhigiénés hasznuk is van. Az utóbbi években ennek jelentőségét társadalmi szinten is felismertük. Ezt tükrözték az idei műemlékvédelmi nyári egyetemen Noszvajon elhangzottak is. Építészek, szakemberek mondták el véleményüket arról, mennyi tennivaló vár ránk a régi közkertek felújításában, s az újak létrehozásában. Ez ugyanolyan következetes tervszerű munkát igényel, mint az épületegyüttesek megóvása. S mert új feladatról van szó. valamivel nagyobb elvárást jelent a lakóközösségeknek, a köznapi embereknek. S bármilyen furcsán hangzik is: igazi tulajdonosi, szemléletet. Mert, ha a ma még kopár tereket a sajátunkénak tekintjük, összefogással. közös akarattal óvjuk, építjük, nemcsak szomszédaink járnak jól. hanem mi is. Ezért azt hiszem, nem fukarkodhatunk néhány mozdulattal, munkával, még ha ezért nem is ígér azonnal fizetséget senki! Jámbor Ildikó Mezőszemerén, a Rimamente ' Termelőszövetkezet termelési főmérnöke, Tari József arról számolt be, hogy szerdára végeznek az aratással. Addig tizenhat napot tesz ki ez a munka. Persze végezhettek volna valamivel előbb is, de nem siettették a dolgot. Méghozzá azért nem, mert így kevesebbet kellett szárítani, ami lényegesen , csökkentette a költségeket. Ezért pihenhetett az ember és a gép éjszakánként, csak akkor mun. kához látva, amikor a hajnali harmatot már felszárí- " tóttá a Nap. A termelési főmérnök dicséretesnek minősítette az emberek helytállását, s elégedetten nyilatkozott a gépekről is. Minden különösebb fennakadás nélkül bírták a megpróbáltatásokat, ami tételesen azt jelentette, hogy 1920 hektár őszi búzát, 547 hektár tavaszi árpát, 110 hektár olajlent, valamint 90 hektár repcét kellett betakarítaniuk. A gabonaforgalmi vállalatnak átadtak már 400 vagon terményt. Igaz, a nagy hőség miatt apróak a szemek, ami csökkenti az értéket. A mennyisége is kevesebb a tervezettnél, de a körülményekhez képest a mezősze- mereieknek nincs okuk a panaszra. S már a jövőre gondolnak: jó ütemben halad a szalmalehúzás, s az eddigi késedelmeket úgy tűnik, hogy most sikerül behozniuk, ugyanis Tari József szerint még soha nem álltak ilyen jól augusztus elején a talajelőkészítéssel. Karácsondon jelen voltunk a gépek megindulásának időpontjában. Akkor Sebők József tsz-elnök azt mondta, hogy 10—12 nap alatt le kell aratni, mert azután már a túlérésből fakadóan jelentős veszteségek várhatók. Mint az tegnapi beszélgetésünkből kiderült, ez ugyan nem sikerült. Hegedűs János elnökhelyettes azonban — mintegy megnyugtatásként — jelezte, hogy habár az említett időpontra nem sikerült végezniük a közbejött eső miatt, azonban lehűlt a levegő, s így nem következett be a túlérés miatti veszteség. Péntekre befejezik Karácsondon az aratást, amit egy kisebb ünnep követ, helyi szokás szerint. A kombájnok feldíszítve vonulnak vissza a faluba. Az aratók pedig összejönnek egy kis értékelésre, majd közösen elmennek kirándulni valamelyik közeli pihenőhelyre. Közben persze jó ütemben halad az aratáshoz kapcsblódó munka is. A tarló- hántást nagyban megköny- nyítette az elmúlt napokban hullott csapadék. Örömmel újságolta az elnökhelyettes, hogy azért sem bánják az eső miatti néhány nap kiesést, mert a napraforgó fejlődésében sokat jelentett a csapadék. Sajnos, a kukoricáról már nem tudta mindezt elmondani. Bpdonyból, Pálfi Tihamér elnöktől arról kaptunk információt, hogy nekik mindenen felül még a domborzattal is meg kell küzdeniük évről évre. Területük ugyanis azon a határon van, ahol egyáltalán még lehet búzát termeszteni. Csakis az NDK gyártmányú 512.-es kombájnokat használhatják, mert az ennél szélesebb „vá- góasztalú” gépek már nem képesek megbirkózni a lejtővel. Az elnök elmondta azt is, hogy az előző évekhez képest több, mint két héttel később láthattak csak hozzá az aratáshoz, s ráadásul a csehszlovák partnergazdasággal egybeesett ez a munka. Segítségüket csak később, más tennivalóknál vehetik igénybe. Ennek ellenére az aratnivaló felét már levágták. A búza mennyisége úgy tűnik lesz annyi, mint amennyit eredetileg terveztek, de a hőség miatt 4—5 mázsával kevesebb kerül a magtárakba hektáronként, mint amennyi a nyár elején látszott. Leginkább azonban a kukorica miatt bánkódnak Bodonyban. Az elnök szerint a szemtermő fajtát egy az egyben silózni kell, ami másfél millió forintos veszteséget jelent a gazdaságnak. Van hát, ahol a pihenésre készülnek, s van olyan termelőszövetkezet is, ahol még most tartanak az aratás derekán. Hasonlóan vegyes a kép a terméseredményekről is. Ezek a körülmények megyénk gazdaságában dolgozóktól a jövőben még nagyobb helytállást követelnek. Mert a veszteségeket pótolni kell... Kis Szabó Ervin Vágóasztalra kerül a búza (Fotó: Szántó György) Pozsgay Imre Mongóliában tárgyal Pozsgay Imrének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának vezetésével magyar népfront- küldöttség érkezett hivatalos baráti látogatásra hétfőn Ulánbátorba. A delegáció a Mongol Béke és Barátsági Társaságok Szövetsége Végrehajtó Bizottsága meghívásának tesz eleget. AUGUSZTUS 20-RA A magyar küldöttség, amelynek tagja Major István, a HNF nemzetközi osztályának vezetője és Molnár Sándor, a HNF Csongrád Megyei Bizottságának titkára, hétfőn a BBTSZ székházában tárgyalásokat folytatott a mongol partner- szervezet küldöttségével. Megkezdődött a felkészülés: a honvédelmi napra A Magyar Néphadsereg kijelölt alakulatai és az MHSZ klubja hétfőn megkezdték a közvetlen felkészülést az alkotmány napján megrendezendő budapesti honvédelmi napra. A vízi bemutató végrehajtói Budapesten a Duna újpesti szakaszán gyakorolnak, a légibemutató résztvevői pedig a dunakeszi és a szolnoki repülőtéren készülnek a látványosnak ígérkező program teljesítésére. Ifjúsági környezetvédelmi szeminárium Hétfőn Miskolcon megkezdődött az öt esztendő óta évente ismétlődő országos ifjúsági környezetvédelmi szeminárium. Az Ipari, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, továbbá a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Borsod Megyei Tanács által kezdeményezett, rendezett konferenciasorozat idei megnyitóján Ladányi József, a Borsod Megyei Tanács elnöke köszöntötte az eszmecserén részt vevő főbb mint száz ifjú környezetvédelmi szakembert, ipar, és mező- gazdasági mérnököt. Ezután Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes tartott előadást. Többek között elmondotta, a levegő por- és gáz- szennyezésénék egyik legjelentősebb forrása az energiatermelés. Hazánkban, amely csatlakozott az ENSZ környezetvédelmi felhívásához, az elmúlt évek során e területen is jelentős előrehaladás történt. 1980-tól együttesen több mint há- rommilliárd forintot költöttünk a szénfűtéses erőművek, üzemek „portalanítására” szűrőfilterek beépítésére. Ennek köszönhető, hogy néhány év alatt a korábbi évi 240 000 tonnányi szennyező anyag mennyisége napjainkig felére csökkent, s I994-re, a további beruházások eredményeként már esetleg évi 50 ezer tonnánál is kevesebb lesz. Az energiatermelés szerkezetének átalakítása révén számottevően mérséklődött a levegő gáz-, elsősorban kén-dioxid- szennyezése, s a* következőkben ebben a vonatkozásban is további javulás várható. A konferencia résztvevői — köztük Heves megyeiek — a délutáni órákban a Borsodi Vegyi Kombinátba, majd a lázbércí víztározóhoz látogattak, végül pedig további tanácskozásuk színhelyére, Aggtelekre utaztak. Másfél év alatt: 131 új otthon megyénkben Több lakás épül szövetkezeti kivitelezésben Az idei esztendő első fél évében növekedett a lakásépítő szövetkezetek teljesítménye: 761 otthont adtak át, 180-nal többet, mint 1986. hasonló időszakában. A lakások mintegy 40 százalékát a fővárosban hozták tető alá és nagyobb számban építettek Szolnok, Veszprém és Szabolcs-Szatmár megyében. Jelenleg csaknem 3,5 ezer otthont hoznak létre, így re* mény van arra, hogy 1987 végéig a tavalyit meghaladó mennyiségű, 2000—2100 szövetkezeti lakásba költözzenek a tulajdonosok. Heves megyében, mint Lukács József, a Mészöv lakásszövetkezeti titkárságának vezetőjétől megtudtuk, 1986-ban és az idei első fél évben 131 otthont adtak át rendeltetésének. Egerben, a Bercsényi utcában 48, Gyöngyösön, a Deák Ferenc úton 16, az Alkotmány úton 4, Hevesen 12, Kálban négy új lakás épült tavaly. 1987 első fél évében Egerben, a Szüret utcában 24, a Napsugár utcában 23-at adtak át. A VII. ötéves tervidőszakban egyébként 522 otthon szerepel az elképzelések között. Ez jónak mondható. Ezek között Hatvanban 38, Lőrinciben pedig 18 lakás szerepel. Ez utóbbi év végére el is készül. Az elmúlt két*három évben a legnagyobb gondot az építési, szerelési anyagok árának emelkedésén kívül országosan elsősorban a telekhez jutás nehézsége okozta. A helyzeten némileg javított. hogy a tanácsok különösen a nagyobb településeken több, úgynevezett foghíjtelket szabadítottak fel és értékesítettek az építő- közösségeknek. Kedvező hatása van annak a tavaly érvénybe lépett rendelkezésnek. miszerint a lakásszövetkezetek megalakulásuk után közös hitelt kaphatnak az építési terület előkészítéséhez és a kivitelezés ( megindításához. Gondot okoz viszont még mindig, hogy a hitelezési adminisztráció bonyolult és lassú. Éppen ezért a Szövoszban, illetve a megyei érdekképviseleti szervezetekben keresik azokat a megoldásokat. amelyekkel könnyíthe- tik az építkezők helyzetét. Az újonnan alakult szövetkezetek törekednek a viszonylag olcsó építési eljárások bevezetésére, a takarékosan fűthető házak létesítésére. Egyre nagyobb szerepet kap a kivitelezésben a tagok, közülük is a fiatalok kétkezi munkája. 1990-ig egyébként Gyöngyösön befejezik a Mátra- kapui lakótelep építését, ahol 192 új otthont adnak át. Ugyancsak a mátraalji városban már megkezdték az Epreskert utcában levő tömbbelső beépítését 31 lakással. Családi jellegű sorházakat hoznak létre kiskertekkel. 1988-ban Egerben, a Lajosvárosban a Full Szervizzel szemben levő tömbbelsőben 131 lakás építéséhez látnak hozzá. Az országban egyébként év eleje óta összesen 1500- zal emelkedett a szövetkezetek kezelésében levő lakások száma és már meghaladja a 265 ezret. Ezeket 1126 lakásfenntartó szövetkezet kezeli. A rendszeres karbantartásra és felújításra egyébként sürgősen szükség van. miután a tagok birtokában 25—30 éves lakóházak is vannak, amelyek tatarozásra szorulnak. FOKRÓL FOKRA HALADVA
