Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-27 / 201. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 27., csütörtök 3. EGY NEMZETKÖZI FELHÍVÁS NYOMÁN Megmozdult a borvilág Lesz-e Egerből a Szőlő és Bor Városa? Akarva, akaratlanul is felidézödött bennünk egy közelmúltbeli emlék a találkozásnál. Mind ketten tagjai voltunk annak a küldöttségnek, amelyik Szerbia bortermő vidékének központjába. Alekszandrovácba látogatott. A város idegenforgalmi nevezetessége ugyanis a szüret idején meg rendezésre kerülő borünnep. Ilyenkor kimossák a főtéren lévő szökőkutat, s megtöltik a helyi bor gazdasági kombinát, a Vino Zsupa vörös nedűjével. A borivók erre mondják: ez itt a Kánaán! A szökőkút peremére ugyanis kiteszik a poharakat is, s az arra járó szomjazó ihat belőle kedvére. S, hogy hol és kinél idéződött fel ez az emlék? Dr. Bakos Antalnál, Eger Város Tanácsa elnök helyettesénél, méghozzá abból az apropóból, mert ő az egyik fő szervezője annak a programsorozat nak, amit szeptember 7-től Vinum Agriense néven Egerben rendeznek. Teszik ezt azért, hogy me­gyeszékhelyünk a jövőben viselhesse a Szőlő és Bor Városa megtisztelő címet. — Az már mindenki előtt ismert — hallhattuk a ta- nácselnök-helyettestől —, hogy a Franciaországba lé­vő Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal 1987-et a szőlő és a bor nemzetközi évének nyilvánította. Ebből az alkalomból pedig egy nemzetközi felhívást tet­tek közzé a Szőlő és Bor Városa cím elnyeréséért. Eh­hez Magyarország csatlako­zott, azaz elfogadta ezt a felhívást. Így mi nemcsak szükségesnek tartjuk, ha­nem kötelességünknek is te­kintjük, hogy ebben a ne­mes versengésben hírne­vünkhöz méltóan helytáll­tunk. — Szereti ön a bort? — Tisztelem. Ezzel nem megkerülni akarom a kér­dést. — Úgy ítélem meg, hogy ebbe több minden be­letartozik, mintha csak any- nyit mondanék, hogy sze­retem, hiszen ebben benne van annak a munkának a tisztelete, a feldolgozásnak az öröme, nehézsége, az a fejlődés, ami ezen a téren tapasztalható. S természete­sen beletartozik ebbe a fo­galomkörbe a kóstolás élve­zete is. Egy jó ebéd után a legszívesebben egy pohár bort iszom, valami olyasfé­lét, ami illik az elfogyasz­tott ételhez. — Az említett pályázat egyebek mellett a kulturált borfogyasztást igyekszik tá­mogatni. Mit kell ezalatt értenünk? — Ez feltételezi a szőlő, a bor ismeretét. — összefüg­gésben van a gasztronómiá­val, az irodalommal, a ze­nével, de semmiképpen nem a mennyiséggel, az alkoho­lizálással. — Van-e tudomásuk ar­ról, hogy kik, mely váro­sok a vetélytársak a meg­tisztelő cím elnyerésében? — Először is szögezzük le, hogy minden arra érdemes város megkapja a szóban forgó titulust. Azok, akik megfelelnek a pályázati fel­tételeknek, s időben eljuttat­ták nevezésüket 9. Nemzet­közi Szőlészeti és Borászati Hivatalhoz. Szűkebb pát­riánkból közismert, hogy Gyöngyös is megpályázta a Szőlő és Bor Városa cí­met. Ezenkívül minden bi­zonnyal nevezett Balatonfü- red, Pécs, Szekszárd, Tokaj, azaz az ország történelmi borvidékeinek székhelyei, de az sincs kizárva, hogy még mások is. — Hogyan bírálják el, mely városok milyen sike­reket értek el ezen a té­ren? — A rendezvények lebo­nyolításának összehangolá­sára, a pályázatok előzetes elbírálására, a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hi­vatallal való kapcsolattartás­ra a MÉM-iben alakult egy különbizottság, amely a Szőlő és a bor nemzetközi éve nevet viseli. Ők viszik tovább ezeket a dolgokat, s ez alapján történik az érté­kelés. — Egerből — hogy az ön szavaival éljek —, mit vi­hetnek tovább ... ? — Nagyon gazdag prog­ramsorozatot igyekeztünk összeállítani az egész esz­tendőre. A tudományos ren­dezvények közül már meg­tartották májusban azt a ta­nácskozást, ami A műszaki technológiai fejlesztést meg­alapozó tudományos kutatás helye a vállalatoknál címet viselte. Júniusban kínai, jú­liusban japán szakembere­ket fogadtunk, s tárgyaltunk a szőlészeti-borászati együtt­működés kiterjesztéséről, a szőlő- és borkultúrák fej­lesztéséről. Augusztusban a város és környéke szőlőter­mesztőinek szabadföldi be­mutatót szerveztünk, köz­ben egy összehasonlító ér­tékelésre került sor a ha­gyományos és az új fajták termesztési értékeit elemez­ve. Ezek a rendezvények folytatódnak szeptemberben a szőlőnemesítés és az úgy­nevezett klónszelektálás ered­ményeinek értékelésével, ok­tóberben a szőlőtermesztés és borgazdálkodás hatásai­nak egri és a mátraalji te­rületeken való vizsgálatával. Decemberben pedig az EGERVIN Termelő és Ex­portáló Vállalat főpincésze­te ad otthont a szőlészeti és borászati szakmunkások or­szágos versenyének. Egyéb­ként ez a vállalat a progra­mok többségének a szerve­zője, rendezője, hogy úgy mondjam, a gazdája. Ná­luk rendeztek metszési be­mutatót márciusban, s itt volt szó a zöldmetszés-zöld- válogatás jelentőségéről is.-r- Ez a tudományos ré­sze volt az ebből is kiderü­lő gazdag kínálatnak. Mi volt, s mi várható még? — A borversenyek sorá­ban az egri Kazamata ét­teremben rendeztük meg a kistermelők vetélkedőjét áp­rilisban, s mindjárt hozzá kell tennem: magas szín­vonalon. Nem kevésbé volt sikeres a termelőszövetkeze­tekben megtermelt borok versenye sem. Szintén áp­rilisban az ország érintett szakembereinek bemutattuk, és velük együtt értékeltük az 1986-os évjárat fajtáit. Megrendeztük a megyei bor­versenyt, s nagyon készü­lünk egy hosszabb program keretében a Vinum Agriense műsorsorozat kiemelkedő eseményét jelentő országos borverseny megrendezésé­re is. — Kapcsolódik ehhez az idegenforgalom és a keres­kedelem is? — Nem is akármilyen programokkal. — Lesz pél­dául borárverés az EGER­VIN muzeális boraiból — konvertibilis valutáért —, gasztronómiai rendezvények egész sora, a város repre­zentatív éttermeiben, bor­kóstolás, s lehetne sorolni tovább ezeket is. — A Vinum Agriense prog­ramsorozat szeptember 7— 13-ig kiterjed az egész vá­rosra. Hallhatnánk erről valamit? — Szeretnénk, ha hagyo­mányt teremthetnénk a szep­tember eleji rendezvénynek. Mindenképpen egy idegen- forgalmi látványosságnak is szánjuk. A Dobó téren min­dennap a jelzett időben nép­zenei, néptáncegyüttesék, népi színjátszócsoportok lép­nek fel. Egyebek mellett lát­hatják a Gajdos együttest, a világhírű Vidróczkit, a Sa- rudi Pávakört, hogy csak néhányat ragadjak ki a résztvevők sorából. Lesz bé­lyeg- és borcímke-kiállítás, a Magyar Reklám Szövetség szervezésében kirakatver­seny, valamint bognár- és kádáripari, borászati eszkö­zök bemutatója. Ez utóbbi­ra a Katona István téren kerül sor. Nem kis elisme­rést jelent, hogy Egerben rendezhetjük az országos bor- és üdítőital-versenyt. A tudományos tanácskozáso­kon egyebek mellett olyan előadókat lehet hallani, mint dr. Csepregi Ferenc egyete­mi tanárt, vagy dr. Ásvány Ákost, az OBI igazgatóját, az OIV magyarországi kép­viselőjét. s nem hagyhatom ki a felsorolásból dr. Spilák Ferenc és dr. Szabó Ferenc miniszterhelyetteseket sem. A Gárdonyi Géza Színház­ban nagyszabású, divatbemu­tatóval egybekötött Márka­gálát rendeznek szeptember 9-én, neves művészek köz­reműködésével. Lesz borkós­tolás a Széchenyi utcai bel­ső udvarban, szüreti bál a Park Szállóban, az Eged- hegyen pedig felelevenítik a XVIII—XIX. század egri szüreti szokásait. Kis Szabó Ervin Számítanak a lakosság igényeire Új szolgáltatás a bútor­javításban A Bútor-, Fa. és Kárpi­tosipari Vállalat új szolgál­tatást vezetett be: ezentúl a lakosság részére is vállal­ja modern és stíl kárpito­zott bútorok javítását, át­húzását, felújítását. Az OTP- vel kialakított együttműkö­dés eredményeként arra is lehetőség van, hogy e célra a megrendelők OTP-hitelt vegyenek igénybe. A vállalat korábban a bú­torkészítő gyárak termékei­nek garanciális javítását vé­gezte, az elmúlt öt eszten­dőben azonban e tevékeny­sége iránt csökkent az igény, mert a gyártók saját már­kaszervizeket alakítottak ki. Ezért határoztak úgy a vál­lalatnál, hogy bővítik a la­kosság részére nyújtott szol­gáltatásokat. A stílbútorok felfrissítése során speciális igényeknek is eleget kell tenniük. Ezekhez a külön­leges munkákhoz a vállalat az alvállalkozó kisiparosokat is megkeresi. A bútorjavító vállalat ma- gánmegrendelőknefc, ingat­lankezelő vállalatoknak az egyedi igényeknek megfelelő­en beépített szekrényeket, kisebb konyhabútorokat is készít asztalosrészlegében. E tevékenységének bővítésé­re mintegy 560 négyzetmé­teres új üzemcsarnokot épít. amelynek munkálatait a ter­vek szerint még az idén megkezdi. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, BERLIN! (V/4.) A mecklenburgi kavalkád ^ '*r 1237, 1Ä1 J ,1987 A Imitmtlil-----------M B ERLIN Július második hetében Rostock és Schwerin me­gyék nyitották meg azt az egészen augusztus végéig tartó rendezvénysorozatot, amely „A köztársaság me­gyéi köszöntik a fővárost" címet viseli. Négyszázezer látogató özönlött az Alexan­derplatz — népszerű nevén Alex — és a Jannowitz-híd által határolt területre az északi megyék bemutatko­zása alkalmából. A kapunál az érkezőket Neptun, Nel­son admirális és tengeri sellők fogadták, akiktől meg­tudhattuk, hogy az északi szélesség 50° 30’ és a keleti hosszúság 13° 24’ koordiná­ták által határolt területen vagyunk, 32—60 méteres ma­gasságban a tengerszint fe­lett. ök adták a látoga­tók kezébe a következő szö­vegű meghívót is: „Mi. Ros­tock megye polgárai a leg­jobb kívánságainkat adjuk át fővárosunk minden pol­gárának a 750. születésnap alkalmából. Felkereked­tünk és ideutaztunk a dicső jubileumra, és a halpiacon kiváló tengeri árukat kíná­lunk. Jelen levél mind a 1 berlinieket, mind a vendé­geket feljogosítja arra. hogy háborítatlanul léphessék át és vámmentesen hagyhas­sák el a vásártér kapuját. Ezen okiratot saját kezű aláírásunkkal, valamint Rostock, Wismar, Stralsund és Greifswald kikötőváro­sok nagypecsétjeivel hitele­sítjük. Anno 1987. Rostock megye tanácselnöke." A tengerpart tengerész­folklórjának egyik neveze­tes figurája, Flint kapitány zöld kalózpecséttel „bélyeg­zi meg” a vendégeket. A nyüzsgő színes forgatagban minduntalan felbukkannak a Mecklenburg néven is­mert tájegység szájhagyo­mányában honos regék köz­ismert alakjai: Petermänn­chen (Péter manó), a sohwe- rinl kastélyok pajkos kí­sértetem Jantzen révkapi­tány Warnemündéből, Min Herzing („Szivecském”), a cserfes-nyelves halaskofa, meg persze Brass _(„Kacat”) kapitány. Az utóbbit a nép­szerű warnemündei énekes, Horst Köbbert személyesí­ti meg. (A német matróz­dalok közkedvelt előadója a minap ünnepelte színpad­ra lépésének harmincadik évfordulóját. A háború után előbb nehézbúvár, volt, majd a warnowi hajó­gyárban dolgozott .Énekesi pályafutását is ott kezdte a kultúrcsoportban. A közön­sége által szeretetteljesen csak Fischkopfnak („Hal- fej”) becézett Köbbert ma a rádió és a televízió műso­rainak gyakori szereplője. Remek basszusát a nyitó gálaműsorban mi is meg­csodálhattuk.) A két északi megyéből több mint kétezer amatőr és hivatásos művész érke­zett Berlinbe, hogy 350 ren­dezvényen mutassa be dal­ban. táncban Mecklenburg folklórját. KIEIKEN, KÖ- PEN, MI TM AKEN! (Néze­lődj, vásárolj, csináld ve­lünk!) — ez a nagy meck- lemburgi kavalkád jelmon­data. ezt harsogják a mega­fonok, ez van mecklenbur­gi plattdütsch — inkább már az angolhoz közelítő !Ld<m Kewit-y it<:%».:<tc.jjutk:»: jf* : DfiXmi :tfit <feo ixtfcí Wimíx-» I 750-JAHR-FEIER í í \ :*( >:»)•.•»«ij&AiHOíkflrgasft <Kk MiS>r\ibí. | !)>:>« Bíxi V»iíiíiCt >!<->:: JfcájftW n: ymíy. ■:(> äBih: G-rt*. [ I ^ K >L< ÍV i-\ •( ‘ «< {vjsSKXft í i óvd >»&:<:> :<•>:: í»:»ámp:*ó:c- d*~ H :«::U xt> :<t :S'4 f Xvnwü.í tx-, •••• A meghívó — nyelvjárásban a transz­parensekre írva. És a berliniek meg a (tu­risták valóban a jelmondat szellemében szórakoznak. Az északi partvidék jellegzetes építészeti stílusában emelt bódék — amelyeken szin­tén plattdütsch ül „szóltak” a feliratok — elénk tárták a vidék ipari és mezőgazda­sági ágazatainak megannyi neves termékét. A rostocki halpiacon csupa ínyencsé­get árultak: illatozó füstölt heringet, rózsaszín lazacot, fokhagymás kaviárkrémet, angolnalevest, ajókás vajat, vaddisznópörköltet és ropo­gós krumplilángost... A sebtében elfogyasztott lu­cullusi lakoma után igazán jólesett leöblíteni a sok fi­nom falatot a harmincfokos hőségben is hidegen tartott rostocki és lübzi sörrel! A rostocki halászati vál­lalat standjánál hajókötél- verő. és hálókötőmesterek mutatták be az érdeklődők­nek a kötéltoldás és a háló­csomózás technikáját. És aki meg tudta csinálni a hálót, haza is vihette! Mi­ként a függőágyakat Is! Hogy a partvidéken nem­csak hálót fonnak és köte­let vernek, arról a rostocki Shanty gyár pavilonjánál győződhettünk meg. Az NDK-szerte ismert cég el­sősorban a fiataloknak gyárt divatcikkeket. A hét végi forgatag mindkét napján — zárás előtt egy órával — ki­árusítást rendeztek a be­mutatott fehér és tengerkék színű merészen felsliccelt miniszoknyákból, a színes foltokból összevarrt, menő­nek számító nadrágokból, gyermek- és kamaszfarme­rekből, répánadrágokból. A hajóépítők, kötélverők és hálókészítők a hajófor­májúra kialakított színpa­don két napon keresztül azt is bebizonyították. hogy táncolni és énekelni is re­mekül tudnak. Megcsodál­hattuk a temperamentumos halásztáncokat, a shanty- (tengerészdal)-éneklést, az angolnafogást megjelenítő táncképet, a különböző észa­ki népszokások bemutatá­sát. Rostock testvérváro­sai — Riga, Várna és Szcze­cin — színes „barátságkók- tél” keretében adták át ze­nés-táncos gratulációjukat a jubiláló Berlinnek. És hogy az északiak nem­csak ünnepelni tudnak, de­rekasan, hanem dolgozni is, azt a nagy népünnepély elő­estéjén demonstrálták a berliniek. Ekkor adták át ugyanis a mecklenburgi építők a főváros hohenschön- hauseni kerületében a 4300. lakást. Teljesítményük ré­vén 1976 óta több mint ti­zenháromezer berlini jutott új lakáshoz. Az év végéig további háromszáz lakás, ki­lencven bölcsődei és száz- nyolcvan óvodai férőhely átadását tervezik. Amikor éjfél felé a lübzi, plaazi és lübtheeni vadász­kürtösök a nagy „halalit” fújták, Min Herzing, a ha­laskofa ízes tájszólásban így búcsúzott a sokadalomtól: „Adschüss (Isten . veletek), berliniek! Talán még Jglál- kozunk egyszer a tenger­parton ... Addig se felejt­sétek el a táncainkat és nó­táinkat, amiket jó szívvel ajándékba hoztunk nek­tek! ...” (Következik: Ahoj, jubiláló város!) Zahemszky László Min Herzing és Brass kapitány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents