Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
8. . NÉPÚJSÁG, 1987. ougusztus 20., csütörtök Mohácsi Regös rajza Kmmmm KI, HOGYAN LÁTJA? I. István, a szent Mai szóhasználatunkban mit takar a szent fogalma, marxista ás keresztény értelmezésben — erről beszélgettünk Juhász Róbert történésszel és filozófussal, a Hazafias Népfront elnökségi tagjával és Bíró Imre kanonokkal, az Elnöki Tanács tagjával, országgyűlési képviselővel. Bíró Imre: — A római katolikus egyház ebben az esztendőben is megünnepli szent királyának, Istvánnak évfordulóját. A nagy megemlékezés valójában " jövőre esedékes: Szent István 1088- ban halt meg. — De kik is a szentek? Olyan emberek, akik példát mutatnak. Első királyunk anyaföldet és ezzel kenyeret adott az addig kalandozó magyaroknak. A kenyér egy darabja az oltárra kerül áldozatként. így ünnepli a római katolikus egyház augusztus 20-át. Az egyház más áldozatot is hozott, elég említenem a szerzeteseket, vagy azt, hogy külföldi országokból telepeseket hozatott be, akik megtanították eleinket a szán. tásra-vetésre. Áldjuk tehát a jobb kezet, mely földet és kenyeret adott, de azt a kart is, amely erősen tudta fogni a kardot, s megteremtette az egységes Magyarországot. Mindezt meggyőződésünk szerint a tíz- parancsolat szellemében végezte, hiszen a törvény számára eszköz volt a rend és az igazság megteremtése. Juhász Róbert: — Előre kell bocsátanom azt, hogy a felszabadulás előtt visszaéltek I. István alakjával, az úgynevezett Szent István-i gondolat hamis ideológiát takart. A Szent István-i alkotmányra hivatkoztak, ami történelemellenes és hamis ábránd volt csupán. Nagy királyunk szellemét ezzel a széles néprétegek körében besározták. — Mindezek után megérthetik. hogy mekkora meglepetés volt számomra 1944, amikor Illés Béla szovjet tiszti egyenruhában előadást tartott arról, hogy az átlag magyar állampolgár mit ért a történelemből. Debrecenben volt mindez, ahol az Ideiglenes Magyar Kormány székelt, és sokan jöttek el meghallgatni az írót. Illés Béla a dialektikus történelmi materializmus szemszögéből vizsgálta az államalapítást is. s nem resteilte kimondani első királyunk nevét így: Szent István. Nem dőlt össze az épület. — A másik élményem 1956 utáni. Augusztus 20-a volt, az alkotmány ünnepe. Kádár János beszélt, ugyancsak kimondva: Szent István. A tömegek pontosan tudták, hogy a jelző nem taktika, hanem közmegegyezés. Nem titok az, hogy az ötvenes években voltak olyan vezetők, akik I. István ünnepét ki szerették volna irtani a magyar történelemből. Augusztus 20-át úgy emlegették, mint az alkotmány napját, vagy az új kenyér ünnepét. — Az ellenforradalom után új idők jöttek. Egyszerre ünnepeljük államalapító királyunkat, az új kenyér ünnepén a jnunkás-pa- raszt .szövetséget, s .meggyőződésünk, .hogy alkotmányunk tartalmazza az igazi Szent István-i gondolatot, azt, hogy lebben a ,hazában minden népnek össze kell fognia. A népcsoportok őrizzék meg anyanyelvűket, kultúrájukat, ihiszen ez (nem szegényíti, hanem gazdagítja az országot. — Nekem személy szerint sem idegen a szent fogalma. Lászlóig három magyar szentet adtunk az egyháznak, s ezzel az európai államoknak. így is fogalmazhatnék: szentjeink belépőjegyet jelentettek a magyarságnak az európai népek családjába. Bíró Imre: — A szent sír megnyitásának ünnepe megmutatta, hogy a magyar nép fogadta el szentnek és emelte erre a helyre első királyunkat. Juhász Róbert: — Van két gyönyörű egyházi ének. Az egyik a hívő csillagokról, a másik Boldogasszony anyánkról. I. István nem idegennek, hanem a Boldog Asszonynak ajánlotta fel az országot. Egyébként a nem vallásos világnézetű emberek számára is létezik a szent fogalma: társadalmi, erkölcsi, szellemi értéke folytán nagy megbecsülést érdemlő. ■— Mi. a Hazafias Népfrontban — amely szervezet elsősorban felelős ezért az ünnepért — tudjuk, hogy ma nem olyan időket élünk, amikor úgy kell keményeknek lennünk, mint I. Istvánnak. Fontosabb a törvénytisztelet, amit örökségül kaptunk. Ebből a nézőpontból azután oly mindegy, hogy valaki első vagy Szent Istvánt mond. Bíró Imre: — Nagy királyunk ünnepe nem az ellenzékieskedés napja. hanem az egybetartozás ünnepe. Erre tanít a történelem is, hiszen szent királyunk halála után hazánkban elszabadult a pokol. „Ellenzékiek” irtani kezdték az idegen nyelvűeket és a papokat. Szent Gellértet megölték, majdnem ebek harmin- cadjára került az ország. Megingott a Szent István-i gondolat: magyar az. aki annak vallja magát. Juhász Róbert: — Ideák és ideálok nélkül nem szabad élni. De a valóság ismerete nélkül sem. I. István korában — polgárt értelemben — még nem volt nemzet. Állam létezett, s ennek alapelve az volt, hogy minél több gondolat áramolják be hazánkba, minél több nyelven. Ma is bölcs felfogás ez, nevezzük akár Szent István-i gondolatnak, mert ez felel meg az európaiságnak. Minden nemzetnek nem csak vállalni, hanem be is kell vallani a múltját. Biró Imre: — Nagyszerű példája a Szent István-i gondolatnak, hogy á budapesti bazilikát, melynek kupolája a II. világháború alatt sérült meg, az egyház és a kormányzat közös erőfeszítéssel állítja helyre. — iMindez csak egy olyan országban valósulhat meg. ahol a népi-nemzeti egység nem hamis jelszó, hanem valóság. Ruttkay Levente MÓRA FERENC Mindennapi kényt SZABÓ LŐRINC Hazám Nem faluba, nem Budapestre és nemcsak magyarnak születtem, fél Földre süt a nap felettem, fél Földdel együtt fed az este. Tanítóm minden, ami él, apám a múlt egész világa, s addig terjed hazám határa, ameddig az agyam elér. Nagyon szegény, kis büszkeségét más érdeméből lopja ki, s ripacsként a mellét veri azért, ami helyette érték: én azt szeretném, ha hazám, e föld, hol mindent, ami ember vágytam példázni életemmel, lehetne egykor büszke rám. (1930) Már nagyocska gyerek voltam. lehettem olyan ötödfél-esztendős, és már körül tudtam bukfencezni a pernyésgödröt, ha senki se látta. Úgy látszik, politikusnak készültem, azonban hamarosan kiderült, hogy nem való vagyok erre a pályára, mert a nyilvánosság előtt nem tudok bukfencet vetni. Pedig a nyilvánosságot csak fél szem képviselte, amely az utcáról bekukucskált rám a deszkakerítés hasadékán keresztül. Zsibrita Jóska volt e fél szem birtokosa, velem egyidős gentleman, akihez a legőszintébb irigység fűzött. Tudniillik Jóska függetlenítette magát a polgári divattól, és télen viselt szalmakalapot, nyáron pedig akkora bársonysüvegben járt. hogy abba belefért volna Dzsingisz kán feje is. Ezt azonban nem azért tette nevezett kortársam, mintha szembe akart volna helyezkedni a Daru utcai társadalom világfölfogásával, hanem azért, mert télen az öreg Zsibritának kellett a sapka, és nyáron ő hordta a szalmából készült párszá- rí tót. Elég az hozzá, hogy Jóska bekukucskált a kerítésen, ami még nem lett volna baj, de tudtomra js adta, hogy jelen van: — Játjak! ’ Én akkor éppen a fejem tetején álltam, de a következő pillanatban már benne voltam a pernyében. Szerencsére puhára estem, és így politikai pályám anélkül ért véget, hogy csontom tört volna. Azóta meggyőződtem róla. hogv előbb- utóbb minden politikus belebukfencezik a pernyésgö- dörbe, s minél később esik bele. annál nagyobbat puffan. Nem is ezért emlékezetes nekem ez a tél végi nap, hanem mert akkor ettem először háromfogásos vacsorát. Letappogtam magamról a hamut, és beoldalogtam a szobába. Szerencsére szülém semmit se vett észre, mert nagyon bele volt merülve a Krisztusatyafiság könyvébe. Odakuporogtam mellé a padkára, a hóna alá fúrtam a fejemet, és néztem, hogy mozog a szája: — ö—rül—je—tek—és—vi gad—ja—tok—mert—a—ti— ju—tál—ma—tok—bő—sé— ges—meny—nyék—ben. A voces paginárum hamar elaltatott. Mikor fölébredtem. még mindig ott_ ültünk a padkán, az ól tetőről besütött a frissen esett hó. a félhomályban is kibírtam venni a szülém arcát. Most már lecsukott szemmel, könyv nélkül imádkozott. . — Mindennapi kenyerünket adjad nekünk ma ... — Édesanyán? — állítottam be közé és a jó Isten közé —, mit vacsorázunk máma? Először végigmondta a miatyánkot, keresztet vetett, megcsókolta a könyv tábláján a feszületet, aztán felelt: — Háromfélit: kenyeret, haját, bélit. Azt mondtam erre. jobban szeretnék csak kétfélét enni. úgy, mint máskor. Szalonnát kenyérrel. — Jaj, gyerekem, a szalonna most elment adóba — vette elő anyám g kanapé sarkából az abrosszal letakart fél kenyeret. — örüljünk, hogy a mindennapi kenyeret megadja a jó Isten. Reich Károly rajza Kondor Lajos rajza Würtz Ádám rajza
