Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Alkotmány napi ünnepségek „Középpontban az alkotó törekvés, a munka...” Alkotmányunk két esztendő híján négy évtizedes. Az; Országgyűlés 1949. évi XX. számú törvényként fogadta el. Valójában e napon, augusztus 20-án, az alaptörvény előtti tisztelgés mellett emlékezünk I. István királyra, az államalapítóra, s egyúttal a folyamatosság szimbólumaként tartjuk az új kenyér ünnepét. Megszokott dolog, hogy e nap előestéjén, vagy éppen az ünnepen munkás-paraszt-katona találkozókat szerveznek, ünnepélyeken emlékeznek meg, s a társadalmi munkát legjobban vég­zőknek, a mezőgazdaságban, a tanácsi és a népfrontmunkában kiemelkedőknek ki­tüntetéseket, jutalmakat nyújtanak át. Már tegnap délután megkezdődött az augusz­tus 20-ávaI kapcsolatos rendezvénysorozat, megyénk számos településén rendeztek nagygyűlést — miként rendeznek ma is —, a megyei központi ünnepséget pedig Heves Megye Tanácsán tartották a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottságával közösen, összeállításunkban ez utóbbiról, valamint a kitüntetettek névsoráról szá­molunk be. Ünnepi megemlékezés Egerben Az alkotmány megszüle­tésének 38. évfordulója tisz­teletére — miként megyénk­ben számos helyen, így Egerben is — tartottak ün­nepségeket. Így tegnap dél­után a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottságán is, ahol dr. Végh Miklós elnök köszöntötte a részt­vevőket. Bevezető gondola­tai után Mészáros Albert, a HNF megyei bizottságá­nak titkára mondott ünne­pi beszédet. Az eseményen ezt követően kitüntetéseket adtak át, s 74, a népfront­mozgalomban kiemelkedően dolgozónak nyújtottak át jutalmat. A rövid ünnepsé­get a Szózat akkordjai zár­ták. Ünnepi népfront- és ta­nácsülésre. s egyúttal ki­tüntetésátadó ünnepségre ke­rült sor ugyancsak tegnap délután a megyei tanács üléstermében. A Himnuszt követően Bárdos Margit mondta el Ladányi Mihály: Szimfónia című költemé­nyét. Ezután az elnöklő dr. Végh Miklós üdvözölte a megjelenteket, közöttük Virág Károlyt, az MSZMP {leves Megyei Bizottságának titkárát, Maróti Sándort, a megyei tanács általános el­nökhelyettesét, Mészáros Al­bertet, a HNF megyei bi­zottságának titkárát, Lévai Ferencet, a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsának titkárát és Sós Tamást. a KISZ Heves Megyei Bi­zottságának első titkárát. Az alkotmány napi meg­emlékezést Schmidt Rezső, a megyei párt-végrehajtó­bizottság tagja, Heves Me­gye Tanácsának elnöke tar­totta meg. — Minden nép büszkén őrzi, nemzedékről nemze­dékre átörökíti történel­mének jeles ünnepeit. — mondotta beszéde elején Schmidt Rezső. — Augusz­tus 20-a a mi népünk éle­tében történelmi távlatok­ban élő sajátos ünnep. Örök idejű emlék az állam- alapító István királynak, tisztelet az első demokrati­kus közegben fogant alkot­mánynak, hagyományosan szép ünnepe az új kenyér­nek. Az utóbbi években ezen a napon emlékezünk meg a közművelődés dol­gozóiról is­A továbbiakban az előadó történelmi visszapillantást adott a honfoglalástól egé­szen napjainkig. Külön tisztelettel szólt a korábbi évszázadok ama nagy ma­gyarjairól, akik életük cél­jaként a haza erősítését, fejlesztését tűzték ki. így Hunyadiról, Rákócziról, Kos- suthról, Petőfiről és Tán­csicsról. Megemlékezett az 1919-es tanácsköztársaság eseményeiről is. Majd így folytatta: — Az 1949. évi XX. szá­mú törvényben született el­ső szocialista alkotmányunk mondta ki, hogy „Magyaror­szág Népköztársaság, szocia­lista állam, a Magyar Nép- köztársaságban iminden ha­talom a dolgozó népé”. En­nek. ia fogalmazásában tö­mör, tartalmában gazdag ténynek törvénybe iktatása ezeresztendős próbatétel és helytállás /eredménye: a társadalmi ,és egyéni fel- emelkedéshez nyitott kaput. Főleg a munkához való jo­got - hangsúlyozta, amely egyszersmind valamennyi állampolgár kötelessége is. Hisz a munka teremt meg minden lehetőséget kis és nagy elképzeléseknek, hoz létre értékeket, tesz erőssé, magabiztossá. Az elmúlt évtizedek ered­ményeiről és gondjairól szól­va Schmidt Rezső teret szen­telt beszédében a párt Köz­ponti Bizottságának július 2-i, a társadalmi-gazdasági kibontakozást meghatározó állásfoglalásával kapcsola­tos tennivalókra is. — A kibontakozás lehető­sége nem rövid távú — hangoztatta. — A program két pillérre épül. Az egyik a gazdaság modernizálása, a szerkezet megújítása, a má­sik a társadalmi és gazda­sági reformfolyamat fel­gyorsítása. Az első szakasz­ban kell lefékezni, majd megállítani az eladósodást, csökkentve az állami költ­ségvetés hiányát. A má­sodikban cél a stabilizálás eredményeire támaszkodva megteremteni az életszín­vonal emelésének alapjait, a gyorsabb fejlődés feltéte­leit. Hangsúlyozta a megyei tanács elnöke, hogy sorsdön­tő elhatározásról van szó, amely mindannyiunk éle­tét átformáló változásokat követel. Ezután a tanácsok, az államigazgatás megnöve­kedett szerepéről beszélt. Mint említette: — Problémákkal bővülő feladatainkat szélesebb kör­ben kell a lakossággal meg­beszélnünk. Ebben a társa­dalmasításban válik egyre korszerűbbé és egyre demok- ratikusabbá az államigaz­gatás. Arról sem feledkezett meg Schmidt Rezső, hogy elisme­réssel adózzon a kultúra terjesztésében, a művelődés iránti igény felkeltésében, a művészeti munkában lel­kiismeretesen, eredményesen tevékenykedők előtt. Öröm­mel szólt arról, hogy az új évadiban az egri Gárdo­nyi Géza Színház önálló tár­sulattal kezdi meg munká­ját. Jelenleg is tart a vár­múzeum rekonstrukciója: új, szebb épületbe költözött a Megyei Levéltár. Emel­lett új formákat vezettek be a népművelők oktatásában, to v ábíb k épzéséb en. — Augusztus 20-a a tör­ténelmi hagyományok, a munlka, a megbecsülés sok­ágú méltóságában él. A mai ünnep fókuszában az alkotó törekvés, a munka áll. Ennek tudatában ün­nepeljük szocialista hazán­kat, annak alkotmányát — mondotta beszéde befejezé­seként a megyei tanács el­nöke. Az alkotmány napi ünnep­ség második részében ki­tüntetések átadására került sor. Kitüntetések a mező- gazdaságban élenjáróknak A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a Mun­ka Érdemrend bronz foko­zatával tüntette ki Pető Tibort, a Heves Megyei Sü­tő- és Édesipari Vállalat 6. számú üzemének vezető­jét és Özse Jánost, a Kis­körei Vörös Hajnal Tsz ko­vácsát. Kiváló Munkáért kitün­tetésben részesültek: Ba­logh Károly, a Gyöngyös­halászi Győzelem Tsz esz­tergályosa, Bankos József, a Zagyvaszántói Tsz kőmű­ves brigádivezetője, Bata Richárd, az Egerszóláti Ho Si Minh Tsz kerékgyártó­ja, Barczai Miklós, a Szaj- iai Búzakalász Tsz erőgép­vezetője, Benei Györgyné, a Gyöngyöshalászi Győze­lem Tsz állatgondozója, Bí­ró Benjámin, a Mezősze- merei Rimamente Tsz sze­mélyzeti vezetője, Czeglédi István, a Poroszlói Magyar— Szovjet Barátság Tsz erő­gépvezetője, Deme Józsefné, a Nagyfügedi Dózsa Tsz fő­könyvelője, Farkas László, az Egerszóláti Ho Si Minh Tsz szőlészeti ágazatvezetője, Fülöp Erzsébet, az Isten- mezeji Béke Tsz főköny­velője. Gyenes György, a (Folytatás a 2. oldalon) Az új élet alapja Amikor most te, ifjú leány, odanyújtod a bácsik­nak, néniknek a piros-fehér-zöld nemzeti színű sza­laggal átkötött kenyeret, bizonyára leginkább csak egyetlenegyet tudsz: jólesik tenyereiden tartani azt az új búzából készült, puha, illatos cipót. Az elsőt talán az ideiekből. Kedvesen rámosolyogsz a körü­lötted állókra, látva elégedettségüket, miután meg­kóstolták a nekik adott, sóval hintett darab eledelt. Meghajolsz még egyszer, azután elsietsz, A társaid­hoz, hogy folytathasd az önfeledt szórakozást. Együtt a többiekkel, hiszen — tévedtem az imént — még azt is nagyon jól tudod: ez a mai nap — ünnep! Arról valószínűleg már kevésbé tiszták a fogalmaid, miért éppen augusztus 20-a a nyár legelőkelőbbje, holott annyi gyönyörű élménnyel szolgál ez a két és fél hónapos vakáció. Honnan is gondolhatnád még ebben a korban, hogy hármas ünnep előtt tiszteleg­nek honfitársaid? Amit érzékelsz: tisztavatás a fővá­rosban, a Kossuth téren, vízi- és légiparádé a Dunán, tűzijáték esténként. Meglehet, magad is ott voltál már valamilyen találkozón, leginkább a vállalati kirán­dulóhelyek egyikén. Mindezek csupán külső jelei egy sajátos jubileumnak, amely évenként visszatér. „Az alkotmány híd, melynek íve a múltunkban ered s a boldogabb jövőbe vezet át!” E gondolat hazánk első számú vezetőjétől származik. Valóban, egész tör­ténelmünket végigkísérő folyamat elevenedik meg ma. Olyané, amelynek legfontosabb állomásait legfeljebb csupán a mostani és az elkövetkező napokon élheted meg. Miért is kellene ismerned egyelőre pontosan, mi ment végbe ezer esztendeje? S arra sem lehet-legyen még igazán gondod, mit jelentett, s jelent napjaink­ban is az a bizonyos, 38 éve megalkotott alaptör­vény, amely megszabja nagyszüleid, szüleid és — majd gyermekeid életét! Mert az csak természetes, hogy bízol a jövődben! Megértelek, azért fura helyzetben érzed magad. Olyan távlatnak vagy immár, nap mint nap részese, amelynek múltjáról még alig-alig sejtesz valamicskét, de a jelenéből is csak keveset. S a jövő . . . ? Ha azon leszel, neked válik igazán felhőtlenné, boldoggá. Hallottál biztosan róla, a mai nap mindenekelőtt emlékezés az államalapítóra. Arra az I. István király­ra. aki könyörtelenül, de igen ésszerűen vitte szerve­zett keretek közé magyarjait. Ügy teremtette meg egy nemzet alapjait, hogy évszázadokra szóló lehetőségek tárházát nyitotta meg. A történelem tulajdonképpen nagyon is igazolta bölcs előrelátását. Küzdelmekkel, sikerekkel és kudarcokkal teli századokon keresztül őrizte meg ez a nép magyarságát. Azt sem szabad feledned: a már említett, harminc- nyolc évvel ezelőtti alapjogszabály is több száz esz­tendőn át formálódott, fejlődött. A nemesi előjogo­kat deklaráló Werbőczy-féle Tripartitumtól (Hármas­Í könyvtől) az 1848—49-es törvény cikkely eken keresztül, egészen az alkotmányig. A mi alkotmányunkig. Az a nem egészen száz paragrafus majdnem négy évtizede alappillére jogrendünknek, életünknek. 1949. Az Or­szággyűlés az akkori év XX. számú törvényeként fo­gadta el egy új államalakulat alaptörvényét. Azt a jogforrást, amely az ország történetében először fogal­mazott így: a Magyar Népköztársaságban minden ha­talom a dolgozó népé! Ha meghallod a szót: alkotmány, már csak ezért sem szabad valami misztikusra, megváltoztat- hatatlanra gondolnod. Hiszen nemsokára magad is alakítója leszel. Miként az élet nemegyszer hozta már eddig úgy, hogy a parlamentnek módosítania kellett ezt a jogszabályt. Nem is lehetett másképpen. A ha­mar és gyorsan bekövetkező átalakulások, főképp a gazdaságban, újabb és újabb paragrafusokat hívtak, hívnak életre. S ehhez a folytonos formálódáshoz ter­mészetesen* igazítani kell az alaptörvényt is. Az tart­ja össze az egész jogrendben foglalt előírásokat. Bi­zonyítja fontosságát már megszületése is, amihez nem elegendő a honatyák szavazatainak egyszerű többsé­ge. S hogy a benne leírtak semmiképpen se szenved­hessenek sérelmet, arra külön testület is ügyel: az al­kotmányjogi tanács. A változások persze, olykor óhatatlanul szükségesek. Így van ez manapság is. Elképzelhető, hogy ma még nem annyira foglalkoztatnak téged a közelmúltban — immár a te életedben is — történtek. Azért „meg­súgom”, nem árt legalább egy kicsi figyelmet szen­telned rá, ahogy szüleidnek néhány esztendőn keresz­tül központi gondolatai közé kell, hogy tartozzon. Már csak azért sem. mert rövidesen magad is résztvevője leszel ennek a még jobb életet megalapozó folya­matnak. Bizonyosan emlékezhetsz, hiszen alig múlt egy hó­napja, hogy elhatározták hazánkban a társadalmi-gaz­dasági kibontakozás programját. A párt Központi Bi­zottságának állásfoglalása persze, egyelőre a nékülöz- hetetlenül lényeges és fontos elveket rögzítette. S ha most azt kérdezed, vajon ez a dokumentum milyen összefüggésben, viszonyban lehet az alaptörvénnyel, akkor csak ez lehet a válaszom: pusztán formális-jo­gi szempontból nem tekinthető alapjogszabálynak, de jelentőségében felér vele! Felnőtt hozzátartozóid természetesen azt is jól tud­ják, önmagában ez az akarat, szándék nem lesz elég­séges. A tennivalók java csak ezután következik. Azt is be kell látniuk, egy ideig bizony, szorosabbra kell fogni azt a sokszor emlegetett nadrágszijat. Ma azt a szót is gyakran hallod: jövedelemadó. Hát, azért azt is tudnod illik, annak a kibontakozási programnak ez csupán egy kis része . .. Ám ennyire előre ne merészkedjünk ezen a napon. Hisz még most is ott tartod a kezedben a friss kenye­ret. Valóságos szimbólumát az élet minden esztendő­ben visszatérő megújulásának. Ügy is mondhatjuk: a folytonosságnak, amely nélkül elképzelhetetlen a nemzet. Ahogyan léted, mai jelenléted is- annak ki­fejezése, biztosítéka .. . Szalay Zoltán Dr. Végh Miklós köszöntötte a kitüntetetteket

Next

/
Thumbnails
Contents