Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-18 / 194. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 18., kedd Kormoránok Apának lenni, fát ültetni és könyvet írni a hasznos élet megvalósí­tásának három elfogadott formája. De a teljességhez hiányzik egy ne­gyedik is: a művészi. Ez a kiállítás, melynek megvalósítására öt év óta fordítom minden szabadidőmet: művészi hitvallásom. Alkotásaim színtere Ve­nezuela. mivel ez választott hazám, ott nevelkedtem, ott nőttek fel gyermekeim, ott élek. dolgozom és küzdők. Venezuela különleges adott­ságokkal rendelkező ország, mivel egyszerre karibi, ama- zonasi és andesi. A tenger­part és a strandok, a tenger és a szigetek mellett ott van az őserdő, a fennsík, a siva­tagok. a síkságok és a he­gyek. E vidékek közül so­kat nehezen lehet megköze­líteni, én pedig teljes ragyo­gásukban és — sokszor érin­tetlen — szépségükben akar­tam őket megörökíteni. Az volt a szándékom, hogy megmutassam ezt a földet vizeivel, sivatagaival, pál­mafáival, ezt a földet, ahol a kék egybeolvad a türkiz­zel. Karnyújtásnyira akar­tam hozni a tepuyokat, ki­rándulni a nagy szavannán. Érzékeltetni akartam az Ori- nocót és az őserdőket. Be­jártam a sivatagokat, hogy megfigyeljem a létért folyó küzdelmet. A síkságok fölé repültem, hogy lássam, a ho­rizont mögött újabb és újabb horizont van. Bejártam az Andokot, hogy részt vegyek a mindennapok kemény munkájában, és megcsodál­jam a havas csúcsokat és a mély völgyeket. Láttam a városokat a magasból és a földről, hogy képet kapjak az egészről és a részről. Lát­tam a napot, a felhőket, a fákat és a hegyeket. Meg akartam örökíteni a látot­takat. hogy másoknak is megmutathassam. A fényképezőgép lencséjé­vel akartam megfesteni Ve­nezuelát, olyannak, amilyen­nek én szeretem; saját absztrakcióm. leegyszerűsí­tésem, elrendezésem és hie­rarchiám szerint. Az én hoz­zájárulásom annyi volt, hogy magasztaltam a szép­séget, legjobb kifejezésében — és talán a legjobb fény­ben — rögzítettem a dolgo­kat. A fontosat akartam meg­örökíteni, ami felülmúlja a pillanatnyi benyomást, hogy kiemeljem a transzcendenst, az abszolútot. így akartam megragadni az esztétikát, ezt az alkotó energiát, mely arányt és egyensúlyt te­remt és megszünteti a feles­Andesi kislány Tehénpásztor (Fotók: Hauer Lajos repro­dukciói — KS) legest és az irracionálist, a kegyetlent és a haszontalant, az észt pótló erőt. Esztétiká­nak fogom fel azt, hogy adunk és nem elveszünk, én helyett azt módjuk, hogy mi, ma helyett azt, hogy mindig. Ezekkel a gondolatokkal térek vissza negyven év után szülőhazámba, amely­től sosem voltam távol, hogy megosszak valamit vele, ame­lyet eddig csak sajátomnak hittem, de ettől a perctől fogva valamennyiünké. Kö­szönöm, hogy velem tarta­nak. G. G. ★ Gabriel Gazsó fotókiállí­tása a Dorottya utcai kiállí­tóteremben látható. Töprengett) Az ember ' Az ember magában véve elsősorban vadállat. • .(Eric Maria Remarque) ★ Az ács gyötrődött: —„Ta­lán bennem rejlik a hiba? Talán én vagyok a gonosz, hogy csak a kegyetlen gé­pek sikerülnek?” — De köz­ben buzgón és rátermetten fundálta ki az újabb és újabb elmés kínzóeszközö­ket. (Italo Calvino) bával szennyben áll, fejével az eget érinti, és ha nincs étel a hasában, és ha nem elégíti ki a vágyát, akkor csak a szükség legközönsé­gesebb gondolataira képes, de mihelyt egy kis kenyér van a hasában, és vágyát csillapította, érzései és gon­dolatai finoman és gyengé­den mindjárt a felhőkbe ágaznak. (Louis Feutchwrangler) teljék, becsüljék, szeressék, és megértsék. (Friedrich Dürrenmatt) it Nevezhetjük akárhogy, de nem lehet az emberben min­dent méterrel és kilóval mérni. Ezt a megmérhetet- lent nevezte a húsvét-szige- teki bennszülött az ő aku- akujának. És amikor más­hova nem tudta tenni, oda­állította bal térde mellé. Miért ne? Hiszen amúgy is mindig a leglehetetlenebb helyeken kószált. (Thor Heyerdahl) ★ (Lucifer mondja): — Mi­ért is kezdtem emberrel na­gyot, ki sárból, napsugárból összegyúrva, tudásra törpe és vakságra nagy. (Madách Imre) (Gyűjtötte: Havasházi László) Szovjet film­újdonságok A szellemi megújulás lég­körében született szovjet filmalkotások legjavát a magyar nézők is láthatják a közeli hetekben, hóna­pokban. A beszámolók. recenziók élén szerepelt a grúz ren­dező, Tengiz Abuladze im­már világhíressé lett film­je, a Vezeklés. Nem kevésbé értékes és érdekes alkotás Kosztantyin Lopusanszkij munkája, A halott ember levelei. A film egy atomkatasztrófa utáni világban játszódik; színhe­lye az a föld alatti bunker, ahol a néhány túlélő — da­colva a külvilág kénysze­rével — az élet újraindítá­sán fáradozik. Igaz ember, akinek nincs Furcsa szerzet az ember- többé titka, mert nincs szűk­nek nevezett kétlábú, aki Iá- sége többé titokra, hogy tisz­Értékpazarlós Szegények vagyunk, mégis krőzusként pazaroljuk szel­lemi értékeinket, azokat a kincseket, amelyekkel jog­gal büszkélkedhetnénk, ha rangjuknak megfelelően ke­zelnénk őket, ha félreten­nénk kicsinyességünket, ki­mondatlan, ravaszul rejtett irigységünket. Ez jutott eszembe, ami­kor a nem véletlenül nép­szerű Magunkat ajánljuk szombat délutáni kínálatá­ban tallóztam. A műsor el­ső blokkjának vendége Cser­háti Zsuzsa, a közismert, az egyértelműen tehetséges éne­kesnő volt. A talpraesett, á lelményes Kőszegi Gábor ri­porterként jelesre vizsgázott', hiszen úgy csevegett köny- nyedén, hogy súlyos gondo­kat pásztázott, az egyedi esetben keresve a sajnos ál­talánosan jellemzőt. Megvallom: nem vagyok zenei szakértő, azt azért mégis tudom, hogy ez a ro­konszenves személyiség ki­vételes adottságú. A baj csak az. hogy nincs aki me­nedzselje, így aztán, bár az élvonalban lenne a helye, mégis messze sodródott on­nan. Ezt hangsúlyozták a kol­légák. ezt nyomatékolták a telefonálók, ezt emelte ki a beszélgetőpartner, az igé­nyes zsurnaliszta. Hiányérzetem mégis tá­madt, ugyanis nem szólal­tak meg azok. akiknek hi­vatalból illene felkarolni az arra érdemeseket, akik töb­bek között ezért kapják nem is kis fizetésüket, akik csak úgy érezhetnék az alkotó­munka semmi mással nem pótolható örömét, ha meg­látnák, ha támogatnák az arra méltóakat. Most nem ez történt. Az aggasztó az. hogy máskor is az effajta, az igen elítélen­dő magatartás a jellemző. Megdöbbentő, hogy jelenlegi gazdasági helyzetünkben ilyen vétkesen bánunk a szürkeállománnyal, hiszen ez a kis nemzet csak ezzel lép­het versenyképesként a nem­zetközi porondra. Épp ezért kellenek az ilyen memen- tók, hátha elgondolkodtatják az illetékeseket, s ráriadná­nak arra; mi a kötelességük, mit mulasztottak el. A huszonnegyedik órá­ban . .. Felelősséggel Nem először írom le, hogy a 168 órának, a rádió poli­tikai magazinjának minden száma a közös dolgaink irán­ti felelősségérzet jegyében formálódik. Nincs hullámvölgy, nincs visszaesés, stagnálás, a mér­cét mindig magasan tart­ják. ügyelve arra, hogy ä lehetőségekhez képest fen­tebbre is emelhessék. A legutóbb az adóreform kapcsán térképezték fel or­szágunk lakásviszonyait, em­lékeztetve a magánépítkezés ezernyi nehézségére. Prob­lémák sorjáztak, s ez akkor is fontos, ha az orvoslásra nem ajánlhattak egyértel­műen hatásos medicinát. Havas Henrik Gábor Miklós színművészt szólaltatta meg, aki Major Tamásról készí­tett gyorsportrét, kiemelve azt, hogy mindenekelőtt epi- zodistának volt osztályon fe­lüli. Minősítését nem vita­tom. s azt se, hogy ő véle­kedhet így, hiszen hajdani nemzeti színházbeli főnöké­ről még annak életében el­mondta véleményét, azt vi­szont indokoltan kifogáso­lom, hogy egy markáns egyé­niség vélt vagy valódi ba­bérait elhunyta után tépáz­zák meg. Célszerűbb lenne, ha a következő nemzedék tagjai indulatok nélkül mér­legelnék hibáit és erényeit. Ez az emberséges, ez a tisz­tességes alapállás, ráadásul megnyugtató összképet ígér. A történelmi távlat, a sok­szor emlegetett glasznoszty jegyében vetődik fel ismét a Szovjetunióban a sztálini korszak tacituszi. azaz ha­rag és részrehajlás nélküli megközelítése. Most F. F. Raszkolnyikov híressé vált levelét idézték, annak a dip. lomatának a megnyilatkozá­sát, aki a kritizálhatatlan, a félistennek kikiáltott vezér vétkeiről készített leltárát annak idején Moszkvába postázta, utalva cezaromá- niájára, a Zsarnoki szemlé­letből fakadó koncepciós pe­rekre, hadúri hozzá nem ér­tésére, arra, hogy emiatt veszett a csatatereken há­romszor annyi orosz katona, mint német. Az effajta igazságtevés szükségszerű, hiszen a múlt okító példa. Mindenütt ... Pécsi István Stravinsky-beszélgetések A Gondolat most jelentet­te meg a sokkötetes Craft— Stravinsky-művek váloga­tásából kivonatolt könyvét. Robert Craft jó kérdező, ismerj szakmája minden fo­gását és főként érteni lat­szik azt az egyéniséget, akit ez a század növelt nagy- gyá úgy, hogy nagyszerű tulajdonságairól, remek eu­rópaiságáról inkább csak utólag értesültünk. A ze­nerajongók kívülről fújják művei listáját, magunk is akárhányszor elhallgatnánk, balettel együtt végigélvez­nénk a Tavaszi áldozatot, a Petruskát és a többieket. De arról igazán első kéz­ből most kapjuk az infor­mációt, ki és mi is volt ez a lengyel—orosz származék zenei nagyság, aki úgy fel­sorolja gyerekkora színhe­lyeit, embereit, mintha könyvből olvasná, és olyan jellemzéseket formál a feltett kíváncsiskodó kérdésre, mint­ha mindig is arra készült volna, hogy jellemezzen, ítéleteket dobjon oda. Szinte teljesen melléke­sen megelevenít egy kort. olyan embereket, akik a szá­zadelő szellemiségét hor­dozták, alakították. Nem titkolja szenvedélyes ba­rátságait, vonzalmait, s bár meglepődünk sommás, nem­egyszer fejbekólintó meg­állapításain, ellenszenvein, arra kényszerít, hogy végig­gondoljuk, mi is az alapja az előtárt elmarasztalásnak. És milyen hitelesnek tű­nik egy-egy megjegyzése nagy zeneszerzőkről, akiket csaknem szentségtörő gondo­latokkal közelit meg! És mindvégig élvezetes olvas­mány, eleven gondolat* áradat ez a kötet! S ha az egri koncertközönségnek ez mond valamit: Pándi Ma­rianne kitűnő fordítása nem­csak a szakember tudását dicséri, hanem a fordítónak' azt a remek beleérző ké­pességét, belső hallását is. amellyel ezt a színes szöve­get magyarította. Gabriel Gazsó fotókiállítása Caracas madártávlatból

Next

/
Thumbnails
Contents