Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 15., szombat S. AZ ESŐNEK MOST SOK „DOLGA” VAN... Hétköznap, Tiszanánán Galambos János nyíl­takat tenyészt (Fotó: Szántó György) Az apámnak nyolcvan hold­ja volt a húszas években, de négyen voltunk testvérek, kellett a kenyér... Én már csak megvagyok öregecskén, amióta elment a párom, a legtöbb időt a lányoméknál töltöm, nem jó egyedül. Azt a kis ebédet elhozom a ven­déglőből, főzni se kelljen. Egy társam maradt, a Bo­gáncs kutyám. A nyugdíjam megvan 2800 forint, de most szorgoskodni kellett, megcsi­náltattam a sírkövet. Azért reggelente azt az egy kupi­cát engedélyezem magam­nak, megdolgoztam életem­ben érte, csikós is, kocsis is voltam... Bekukkantunk a szomszéd­ba, Galambos Jánoshoz. Nyu- lakat tenyészt, mint mond­ja. rá van kényszerülve: rok­kantnyugdíjas. — Van ezekkel azért fog­lalatoskodni való, most is kétszázötven a számuk. A tsz-szel kötöttem szerződést, adnak tápot. A nyulakat az­tán Dunavarsányba viszik,, télen jobb az áruk, kilóra fizetnek. Pepecs munka ez. most a meleget igen nehe­zen bírták. A zöldtakar Aány- hoz is kell a víz, napi öt­ven liter. De legalább sza­porák, van, amelyiknek 1> kicsinye is születik. Nézzék csak, ez a kosárra való ki- lencnapos, már kinőtt a sző­rük. Házi használatra meg némakacsáink vannak, ked­ves jószágok ... Ahogy bejárjuk a falut, szinte mindenkitől halljuk: baj van a kenyérrel. Pana­szolják, hogy délutánra el­fogy, ilyenkor csak fél ki­lónként mérik. Érdeklődtünk hát az ABC- áruházban, amely 1979-berr nyílt meg. Csikós Béláné boltvezető­helyettes: — Ez bizony nekünk is gondunk. A kiskörei pékség­nek egy héttel előre le kell adni a rendelést, nehéz ki­számítani, mennyi fogy el. Ha sokat kérünk, százával is írjuk le a vekniket, ki viszi el már a szárazát...?! Hétközben a turisták egyen­ként négy-öt kilót is elvit­tek e nyáron, késő délután­ra persze, hogy el kellett osztanunk. Ezért vágtuk fél kilóra. Okosabbak nem lettünk ... De talán, ha a bolt meg a pékség ésszerűbb megoldást keresne, segíthetnének a helyzeten. ★ Az ABC-ben visszakérdeztek: Dicsérni nem dicsértek? Mert más áruból van bőven... Búcsúzunk a falutól, be­pillantottunk egy keddi nap­jába. Az eső még mindig ki­tartóan zuhog. Tudja végre a „dolgát”. Segíti a tisza- nánaiakat is. — Csakhogy végre jött egy kiadós zuhé! — mondo­gatják elégedetten — Nem bírta már a föld ezt a hosz- szú szárazságot. Nézzék meg a kerteket, szilva nagyságú­ra ha megnőtt a sárgabarack, a répának olyan száraz volt a szára, kínlódott csak. Tény, hogy az idén nyá­ron nem kényeztette el a mezőgazdaságot az időjárás, bár még esne több is, hogy erőre kapjanak, dúsak le­gyenek a kertek gyümölcsei. ★ A községi tanácson Pállai János, elnök is azt állítja, hogy ez a nyár csak a tu­ristáknak kedvezett eddig: — Bár mi nem vagyunk üdülőkörzet, négy és fél ki­lométerre ide a Tisza, sok idegen megfordul a faluban is. Van horgászegyesületünk, vadásztársaságunk... A Dinnyésháton, amely régen uradalmi birtok volt, szep­temberben-októberben 164 zárt telket osztunk ki. A Ti­sza partján lévőkből ötven­négy a tanácsé, a többi a termelőszövetkezeté. Vannak helyi igénylők is a telkekre, egyébként a távlati tervek szerint újabb 164 zárt par­cellát osztunk ki, a máso­dik ütemben. Az ország szin­te minden részéről van ér­deklődő irántuk. Tiszanána életében ez min­denképpen fejlődést jelent. Mert mint annyi más hely­re, e településre is jellemző, hogy csökken a lakosság száma. A legfrissebb, ez év január elsejei adat szerint kétezer-kilencszázhetvenen élnek itt. — A hatvanas években kezdődött az elvándorlás, pontosabban a fiatalok nem telepedtek itt meg, — mond­ja az elnök. — A Petőfi Ter­melőszövetkezeten kívül nem akadt munkalehetőség. Azó­ta már változott a helyzet: A ház 1928-ban épült, mai is masszívan áll el. hogy szép otthonunk le­gyen ... Szlama Józsejné is arról beszél, hogy most kell meg­fogni a pénzt,amíg dolgozik: — Jövőre ugyanis nyug­díjba megyek, három felnőtt gyerekem van. nekik is jól­esik segíteni. Egyikük most építkezik, szép nagy házuk lesz. Én magam kilencszáz- ötvenben jöttem ide férjhez, tódoztuk-fódoztuk a kis há­zat. öregségemre az megfe­lel. Egyedül élek, mióta öz­vegy vagyok. Gyorsan telnek a napok. Minden áldott haj­nalban ötkor kelek, megete­tem a csirkéket — van har­minc darab —, hatra jövök dolgozni. Délután az ottho­ni munka, magamra nem so­kat költők, bár szeretek szé­pen öltözni. A tüzelőt is megveszem már télire. Hét­végeken meg jönnek a gye­rekek, az unokákkal, nagy a család, sütök-főzök. — Hiányol valamit a fa­luból? — Ha van munka, nincs semmi hiba, van megélhe­tés. Fontos a békesség, rossz viszonyban egy szomszéddal sem voltam. Mit hiányolok? Hát, jó lenne egy fürdő. Itt a Paptanyán van egy víz­forrás, elfolyik a semmibe. Pedig az emberek azt tart­ják, gyógyhatású. Sokan jár­nak ki esténként, magam is. ★ Dómján Imre háza az egyik legszebb a faluban. Nem, egyáltalán nem modern, de hangulatos, van stílusa. — Még az apám építette, 1928-ban ,— tessékel beljebb Imre bácsi, aki már maga is a hetvennegyedik évét tapossa. A tisztaszobába, mintha tájházba lépnénk. Szakajtó az asztalon, benne tojás, ré­gimódi húzós lámpa. A ló­ca megvan már százötven éves. — Szegény megboldogult feleségem nem engedte ki­dobni. Mint suttyó gyerek krétával rajzoltam rá Gyur­kát. Terkát, — az én szívem­nek is kedves. De rég is volt! Kovács Mátyásné örül, hogy kenyérhez jut­tatja az asszonyokat a szövetkezet Szlama Józsefné: — Amíg dolgozom, félre tudok rakni egy kis pénzt Akár esik, akár fúj, a terményszállítáa nem szünetelhet 1974-ben alakult az Egri Cipőipari Szövetkezet részle­ge, amely főleg a nőknek ad munkát. Hét éve épült egy új csarnok, hatvanmillió fo­rintért. A Pemü üzem is foglalkoztat ittenieket, mű­anyag cipősarkakat gyárta­nak. — Jórészt eljárnak hát dol­gozni a tiszanánai férfiak? — Méghozzá távolabbi vi­dékekre is. Vannak, akik Bu­dapestre. építőipari vállala­tokhoz, útépítőkhöz, de utaz­nak naponta Szolnok megyé­be vagy Egerbe, a tanácsi építőipari vállalathoz. A tsz- ben létszámcsökkentéssel kell számolni: a szarvasmarha­telep rekonstrukciója során a gépesítés miatt kevesebb kézi erőre van szükség. Aki csak próbálta, tud­ja, hogy ingázni nem leány­álom. Némileg enyhít a hely­zeten a jó buszközlekedés. A fővárosba például naponta két járat indul, és érkezik vissza, a megyeszékhelyre pedig négyszer fordul. Akikkel beszélgetünk a fa­luban, azonban azt is el­mondják, hogy hiányolják a közvetlen gyöngyösi járatot. Mégpedig azért, mert ebbe az egészségügyi körzetbe tar­toznak. s a szakrendelésre vagy vasárnap beteglátoga­tásra a kórházba körülmé­nyes az odautazás. Igaz vi­szont, hogy két körzeti or­vosi rendelő is van helyben, megoldott a fogászati ellá­tás, a tanácsadó és a védő­női szolgálat. A falunak két állatorvosa is van; nemcsak a tsz jeleskedik az állatte­nyésztésben, a háztájikban is sokan foglalkoznak vele. Ta­lán nem érdektelen adat; évente nyolc-, tízezer sertést szállítanak el Tiszanánáról, az anyakocákat a szegedi szalámigyárba. •ér A cipőipari szövetkezet­ben százhúszan dolgoznak, s van egy harmincnyolc tagú bedolgozói részlegük is. Bar­csik Ferenc üzemvezetőtől megtudjuk, hogy a helybe­lieken kívül saját kisbuszuk­kal Sarudról, Kisköréről, Kömlőről is hozzák a dol­gozókat. Kovács Mátyásné tősgyö­keres tiszanánai. szabász a szövetkezetben és a Haladás szocialista brigád vezetője: — Rögtön, a megalakulás­kor kaptam az alkalmon, ad­dig a mezőgazdaságban dol­goztam. Itt télen-nyáron jó helyen vagyunk, a fizetségre se lehet panaszom. A csa­ládból ketten maradtunk itt a férjemmel, igaz ő is eljár dolgozni a Tanéphez. A lá- nyomék Egerbe költöztek, most épp babát rár. a fiam se szándékozott helyben gyö­keret vérni. Faggatom, mi foglalkoztat­ja manapság a tiszanánai munkásasszonyt. — A spórolás! Tudja, most vettünk házat, eddig egy ki­sebb lakásban éltünk. Hiába húzok a teljesítménnyel, a részleteket fizetni kell. Ott­hon nincs módom arra, hogy állatot tartsak, ha végzek a délelőtti műszakkal, jön a főzés, mosás, takarítás. Sze­rencsére a férjem minden­evő, hét közben jó az egytál­étel, a paprikáskrumpli, szombatra, vasárnapra ve­szek csak húst. Valamit va­lamiért. Csakis így érhetjük Zuhog az eső. Tartósan, vigasztalanul. Sötét fel­hők vonják be az eget a falu fölött, a vlllanypóz- nára * fészkelt gólyapár négy kicsinye ázott tollal várja, hogy visszatérjen az eledellel anyjuk. Te­herautók húznak el Tisza­nána főutcáján: a ter­ményszállítás ilyen idő­ben sem szünetelhet. Mor­cos a délelőtt, ömlik az égi víz később is, szinte rüggőnyt húz a házak elé. Nem egy kirándulóidő — állapítjuk meg kissé bosszúsan, ’ de a boltból hazaigyekvő tiszanánai emberek örülnek: Mikes Márta Dómján Imre bácsi a megszokott, régi bú­torok közt él

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents