Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-06 / 157. szám
NÉPÚJSÁG, 1$87. július 6., hétfő 3. VENDÉGEK MONDJÁK MACONBÓL: Több ami összeköt, mint ami elválaszt...! Négy évvel a kommunista polgármester, Michel Kognard látogatása után Antoine Marzio polgármester-helyettes vezetésével ismét hivatalos delegáció érkezett a testvérvárosi kapcsolatok ápolására Macon- ból, a Marseille-hez közeli francia kisvárosból. Az első kérdés önként kínálkozik: milyen benyomásokat szereztek? — Feleségemmel már jártam itt három évvel ezelőtt — kezdi a rokonszenves fiatal vezető, Antoine Marzio —, amikor a műemléki nyári egyetem hallgatói voltunk. Így akkor teljesen magánemberi élményeket szerezhettünk: a nevezetességek megtekintése, magánbeszélgetések átlagpolgárokkal, békés borozgatások — mint bárki más. Most a város vezetőivel találkoztunk, szinte kivétel nélkül, és érdekes módon ezek a hivatalos és meghatározott célok érdekében tett közös megbeszélések alig tértek el szellemükben a három év előttiektől: szívélyesség, nyíltság, őszinteség jellemezte a tárgyalásokat is. Egyszerű, praktikus kérdésmegközelítés, a közönség érdekeinek alárendelt vezetői stílus — nagyon rokonszenvesek e tapasztalatok. Külön tetszett a konkrétság: Palcsó Pállal például felmentünk az Al- magyar-dombra, és ott néztük meg a városépítés jelenlegi gondjait. Itt láttuk azt is. hogy mennyire hasonlóak a feladatok, és a gondolkodás is a megoldásukra. Nálunk éppúgy parcelláz a város, éppúgy csak építészeti kereteket ad az építendő házra vonatkozóan, és éppúgy az építőre és pénztárcájára bízza a megvalósítást, mint itt, vagy a Pásztor-völgyben. Több konkrét példát sorolhatnék a környezetvédelem, a közösségi élet megszervezésének témaköréből, amik mind azt bizonyították: a feladatok a két kisvárosban hasonlóak, és a megoldásokra kidolgozott elképzelések is. Ezért érzem úgy. hogy — noha vannak teljesen eltérő dolgok is —, több- ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt. — önöknél a kommunisták az utóbbi fél évtizedben országosan visszaestek. és felbomlott a baloldali egység is. Hogyan jelentkezett ez Macon irányításában? — Ez érdekes kérdés: a várost továbbra is együtt vezetik a kommunisták és a szocialisták. Jómagam, és kolléganőm szocialista párti, míg Curreau elvtárs, aki egy városkörnyéki közösség választott elöljárója, kommunista, és Ro- gnard elvtárs is az. A világról és az országról alkotott eszméink, meggyőződésünk nyilván eltérő, és ez sok vitához vezet. Itt is, Egerben is szakadatlanul vitatkoztunk a látottakon. De a kisváros napi életének irányításában, sőt középtávú fejlesztési koncepcióinak kimunkálásában is konkrét tennivalók vannak. amelyek gyakorlati megoldásokat igényelnek. Ezeket az általunk irányított közösség érdekeinek érvényesítésével kell megoldanunk. És ez mindig a közös álláspont kidolgozásáig vezet: a baloldali egység tehát fenn tudott maradni városunkban, sőt, erősödött, kulturáltabbá vált. Annie Jault, a szociális és nőpolitikái bizottság vezetője még hozzáteszi. — Csak az én szakterületemnél, a szociálpolitikánál maradva, nálunk több, mint 10 százalékos a munkanélküliség. Kívülről a mi országunk önöknek biztosan nagynak, gazdagnak és fejlettnek tűnik, és ez a lakosság 80—90 százalékát tekintve így is van. De akinek nincs munkája, annak a saját életszínvonalának változtatására lehetőségei sincsenek. Nem az a baj, hogy meg tud-e élni. hanem az, hogy hogyan tud élni cselekvésképtelenségre kárhoztatva? A jobboldal azt mondja: ez az ára a fejlődésnek. Mi azt mondjuk: ha együtt is jár a struktúramódosítás a munkanélküliséggel, az emberek életének valamilyen módon tartalmat kell adnunk. Ebben a baloldali pártok egységesek, a megoldási módban lehet vita. Eugéne Curreau, a kommunisták véleményét is hozzáteszi: — Feltétlenül perspektívát kell adnunk a munka nélkül -lézengő, szakképzett fiataloknak és a bevándoroltaknak: és segítenünk kell az ötven év fölötti, elhelyezkedésre már számítani sem tudó állástalanoknak. De mi, kommunisták emellé még a békéért folytatandó harcot is felvállaltuk. Nézetünk szerint ez globális probléma, aminek megoldásáért minden ember egyénileg is felelős. — Milyen perspektívát látnak Eger és Macon kapcsolatában? — Eddig főleg a kulturális kapcsolatok fejlődtek szépen — veszi vissza a szót Antoine Marzio. — De az én szakterületemen, a gazdaságban is számos lehetőség kiaknázatlan. Egy konkrét példa: két éve már részt vettek egri borok a Macortban megrendezett borvásáron. A bikavér szép sikert is aratott. Az idén lesz egy speciális borverseny is nálunk: ezen csak olyan borok vehetnek részt, amelyeknek több változata létezik. Biztos vagyok benne, hogy ha az Egri Bikavér egy francia borversenyen díjat tudna nyerni, ez más piacokon, például az NSZK-ban is hasznosítható a kereskedelmi munkában. De említhetném az informatikában elért eredméayeinket is. és sok mást: sok a szál, amelyek összeköthetők... — Köszönjük a beszélgetést! Kőhidi Imre Omnibusz Szegeden Szegeden megkezdte menetrendszerű járatait a város legújabb „tömegközlekedési” eszköze, a faküllős kerekeken guruló, lóvontatású jármű, az omnibusz. Szegeden 130 évvel ezelőtt indult az első járat. Ebből az alkalomból készítette el ia Szegedi Közlekedési Vállalat a 24 személyes nosztalgia- járművet. A fogat útvonalát úgy határozták meg, hogy a bennülőknek alkalmuk legyen a város idegenforgalmi nevezetességeivel megismerkedni KISZ ÉS A TANÁCS Együttműködés az ifjúságért (Tudósítónktól:) A központi intézkedéseket megelőzve tartotta tanácskozását a KISZ Eger Városi Bizottsága és a városi tanács ifjúsági, sporí- valamint művelődési osztálya. Pető Miklós, az ISO vezetője értékelve az eddigi közös tevékenységet megjelölte azokat az új területeket, amelyekben az újjászervezett osztály együttműködésre törekszik az ifjúsági szervezettel. Dr. Göcző Gézáné főtanácsos, a művelődési osztály lehetőségeiről szólt az új oktatási törvény bevezetése utáni időszakban. A közös feladatkeresés és -megoldás szerepét hangsúlyozta Barta Imre, a KISZ Eger Városi Bizottságának első titkára is. kiemelten szólva a községi ifjúságpolitikai pénzeszközök helyzetének rendezéséről. Az értekezleten részt vett Kovács János, a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának vezetője is, aki elmondta, hogy Hevesben nemcsak várják a kormány jövő évben életbe lépő életmód programját. hanem már most aktívan tesznek azért, hogy humán, vagyonúnkat megfelelően őrizzük. Honfi Gábor Apróság...? Egyik népszerű írónk valamelyik novelláskötetében dTvas- tam a következő történetet. Az illető tollforgató külföldön járt, s nem is azért, mert rest volt gyalogolni, avagy eligazodni az idegen fővárosban, de régi, bevett szokása szerint, taxiba ült. Tartván, hogy a taxisofőrtől, a pincértől, avagy a szállodaportástól lehet a legtöbb, s hellyel-közzel a legpontosabb információkat kapni egy idegennek. Ezen alkalommal azonban, úgymond, torkán akadt a szó, mert amikor az első közlekedési lámpához értek és az éppen pirosra váltott, a sofőr padlóig nyomta a gázt. Ügy suhantak át a kereszteződésen, hogy szinte lélegzetet is alig tudott venni, amikor máris a következő lámpához értek. Ez viszont éppen zöldet mutatott odaérkezésükkor, amire a jeles volán ura „két lábbal” lépett a fékpedálra. Ezt már nem hagyhatta szó nélkül, finoman érdeklődött az esetről, hogy hát miért is? Ügy gondolta, hiányosak közlekedési ismeretei és a jeles országban, amelynek éppen vendége volt, pont fordított a helyzet. A piros az nem tilos, a zöld pedig nem mehet. A kérdésre a taxis egyszerű magyarázatot adott. Amikor ő előtte vált zöldre a lámpa, akkor a másik irányból jönnek a taxisok, s ezért a vészfékezés, míg ellenkező esetben nyugodtan nyomhatja az ember a gázt, mert tudja, hogy a kolléga számít az ő tilosból való érkezésére. Belátom, kissé sántít a történet, de mégis jó lehet abban az országban taxisofőrnek lenni. Létezik ugyanis egy olyan közösség — ez esetben a taxisofőröké —, ahol bizton számíthat az egyik a másikra. Itt, akt téved, az az életével fizet. Jeles írónk nem volt rest, s ott-tartózkodása alatt megnézte a taxisok baleseti statisztikáját. A közlekedési lámpáknál történő elsőbbség meg nem adása miatt nem történt közlekedési baleset. Saját portánkon szétnézve, vajon hány olyan közösséget találunk, ahol ennyire bízhatnak egymásban, ahol ennyire számíthatnak egymásra az emberek? Bár ennek megállapítására statisztika nem áll rendelkezésünkre, úgy gondolom, nem állok messze az igazságtól, ha mégis megállapítom, bizony, kevés. Pedig egyre növekvő gondjainkat csak közösen oldhatjuk meg. Csak' úgy léphetünk igazán előre, hogy ha kollégáinkra, barátainkra, családtagjainkra minden körülmények között, a legnehezebb időszakban is maximálisan számítani lehetne. S hogy mindez így legyen, az alig kerülne valamibe. Pusztán csak le kellene vetkőzni az „énközpontúságunkat”, csekélyke figyelemmel kitüntetni társainkat. Mert a nagy dolgaink ilyen kicsinyke, apró összetevőktől válnak nagy- gyá. Kis Szabó Ervin Sajtótükör, megyénkről Május 8-án a napilapok tudósítottak Németh Ká- rolynak, az MSZMP főtitkárhelyettesének Heves megyei látogatásáról. Ugyancsak az MTI jelentette a Hatvani Konzervgyár és a Debreceni Tartósítóipari Kombinát egyesülését. A béke és barátság hónap alkalmából hét megye szilvásvá- radi majálisáról számolt be a hazai sajtó. Több lap hírt adott a mátra—bükki üdülőkörzet fejlesztéséről; az érsebészek egri tanácskozásáról, de olvashattunk a ka- tonafiatalok országos fesztiváljáról éppen úgy, mint Bakó Ferenc nyugdíjas egri múzeumigazgató Palócföldi lakodalom című könyvének megjelenéséről, vagy a Parádfürdőm megnyílt ásványvízgyűjteményről, amely nem csak hazai viszonylatban számít ritkaságnak. A Budapester Rundschau május 4-én, a Szabad Föld 8-án teljes újságoldalon mutatta be a százötven éves Egri Bazilikát. Sorra közölték a megyei lapok azt az MTI-fotót, amely elénk tárja, hogy Egerben látogatókat fogad a patikamúzeum. Siker, 3. Ne hagyd el magad! Nyerges Bandi sorsa az egri Dobó István Állami Reálgimnáziumtól Recskig. Sokat utazott, bejárta Európát kelettől nyugatig. Nyugdíj előtt visszatekint életére: soha, percekre sem akadályozna, vagy gáncsolna tisztességes emberi törékvése- ket. Népfront 4. Mátra Barátok Köre alakul. Id. Zakuszky László Mátraszentimréről arról ír, hogy kiből álljon ez a kör: a sok-sok ezer itt meggyógyult és a gyógyulásért építkező és már megépített hétvégi házak tulajdonosaiból, akik eddig is sokat tettek már a tájegység fejlődéséért. Népművelés, IV. Volt egy csapat... avagy, Egerben népművelőnek lenni. 1985-ben az Egri Ifjúsági Ház kollektívája KISZ- díjat kapott. Rév Judit a folyóirat munkatársa a ház munkáját elemzi írásában. Magyar Nemzet, április 29. Borháború helyett békeévek? Az Egri Bikavér többet ér, ha ‘kialakul a termelők, felvásárlók integrációja. Esti Hírlap, április 30. Mese a Mátra alján. Anna néni, Heldák Istvánné hetvenhét éves, Gyöngyösön él. Fél esztendeig járta a Mátrát, hogy ígérete szerint tábort kerítsen az állami gondozott gyerekeknek. A tábor júniusban megnyílik, a hét remek formájú faházban 280 apróság pihenhet. Gyermekünk, május: Szeretni a ránk bízottakat. A pedagógusnap apropójából Buczkóné Veres Mária a felsőtárkányi általános iskola tanárnőjét ismerhetjük meg. Rádiótechnika, május: A HG6V hívójelű rádióállomás révén nemzetközileg is jó hírnévnek örvendenek az egri rádióamatőrök. Az RH—URH rádióforgalmi szakosztály és az egyéni adóengedélyesek. a rádió-iránymérők, a több- tusázók és a távírászok versenyeredményei gyakran szerepelnek a szakfolyóiratban. Magyar Hírlap, május 1. Vadőrzők és vadorzók. Riport az emberi leleményesség határtalanságáról... Az egri rendőrkapitányság házi kiállításán az utóbbi négy esztendőben elkobzott legalább ötven egyedi vadász- fegyver. Népszabadság, május 4. Heves megyében nem forog az idegen. Mérő Miklós az okokról írt: a gondok egyik forrása a szálláshelyek hiánya és a szerényebb eseményekhez is nívósabb programokat kell kapcsolni. Kossuth Rádió, május 9. 468 óra. Oknyomozás Füzesabony legnagyobb bevásárlóhelyén, Egerben a Centrum áruházban stb. Az eredmény ugyanaz, mint az ország más területén: országos kacsa, rémhír, mert senki sem tudta bebizonyítani, hogy hatósági emberek igazoltatták a vásárlókat. Pajtás, május 28. Egészségére tanár úr! Kádár Ferenc fiatal, mátrafü- redi nevelő portréja. Dunántúli Napló, május 31. Ürgefogás a repülőtéren. A Bükki Nemzeti Park területén pár szigorúan védett kerecsensólyom fészkel. Az. értékes, ritka madarak egyik kedvenc csemegéje az ürgehús. Sajnos, a Bükk fennsíkjáról már kipusztult ez a rágcsáló, Pécsett viszont elszaporodott. A kisemlős visszatelepítésére a pogányi MHSZ-repülőtéren ürgefogási akciót szervezett a Magyar Madártani Intézet és a Bükki Nemzeti Park Szervezete. A befogásnál a legősibb módszer, az ürgeöntés bizonyult a legcélravezetőbbnek, így háromnapi munka eredményeként megközelítőleg 350 állatot si_ke- rült befogni és elszállfíani — írja a DN vasárnapi száma. Simon Imre Antoine Marzio: „— Sok gazdasági lehetőséget látok!” (MTl-fotó: Stekovics János — KS)
