Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-31 / 179. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 31., péntek 3. Aki fapapuccsal hallgattatta el kisgyerekét Avagy: húsz év ifjúságvédelmi munkája Hatvanban Régi igazság, hogy nemcsak az ember öregszik, hanem a környezete is. Sőt: arról ismerhető meg az évek múlásával „belülről” fiatalon maradó ember, hogy idejében észreveszi, ha valami fölött eljárt laz idő. (Természetesen azt is, ha önmaga fölött, s ősz vagy nagyon ritkuló hajjal nem akarja a tizenévesek életmódját utánozni. De ezúttal nem — vagy legalábbis nemcsak — erről van szó.) Törvények és a pártszervezetek _________________ ______________» S ha még az az ember ráadásul kommunista is — éppenséggel kötelessége minden társadalmi jelenséget észrevenni, ami idejét múlta. Ám észrevenni nem elegendő: szólni, tenni is kelL érte, hogy ami elavult, ne hátráltassa továhb a fejlődést. Kötelesség, de — mint a legtöbb kötelesség — nem könnyen teljesíthető. Hiszen a megszokásnak is megvan a maga hatalma, s mi tagadás: egyszerűbb rámondani valamire, hogy ..eddig jó volt, jó lesz ezután is”, mint azon gondolkozni, hogyan lehet, hogyan kell változtatni. Mindezt oly módon, hogy közben tartanunk kell magunkat ahhoz, ami éppen érvényben van. Legyen az helyi szokás vagy akár jogszabály. Mindenekelőtt azt kell megszoknunk, ami a legnehezebb: hogy sokkal gyorsabban változnak a dolgok, a körülmények, mint egykét évtizeddel ezelőtt. S ez nemcsak a technika és a tudomány területén van így. Változások korát éljük a társadalomban, a gazdaságban, s bizony megesik, hogy amit alig néhány éve még tilosnak, a szocializmus gyakorlatával ellentétesnek véltünk — mára kiderül, hogy nagyon is jól összefér a szocializmussal, csak éppen korszerűen, értelmesen, emberségesen kell alkalmazni. Megesik az is, hogy felső szervek, testületek alkotnak egy jogszabályt, amiről a gyakorlat során kiderül, hogy gyorsan „megöregedett”. Jellemző példa: az utóbbi években egymást érték a gazdasági szabályozó- változások. olykor még el se olvashatták a legújabbat az érdekeltek, máris megérkezett annak módosítása. Jó néhány párttitkár, kommunista vezető állapította meg némelyik szabályozóról, már hatályba lépésekor, hogy inkább hátráltatja, mint segíti vállalatának fejlődését, exportképességét, a differenciált bérezést — és így tovább. Ha másból nem, a párt Központi Bizottsága júliusi határozatából, a kibontakozási programból világosan kiderül: ezekről a jelenségekről kaptak jelzéseket az országos vezetők, s amikor a jelzések megszaporodtak ás nagyjában-egészében azonos hibákra hívták fel a figyelmet — a politikai (és kisebb részben a rendelkezéseket kibocsátó gazdasági) vezetők siettek kidolgozni a változtatás módját-gyakor- latát. De addig, amíg a rendelkezés érvényben van, azt végre kell hajtani. Kétség nem fér ahhoz, hogy akik kibocsátották a gyorsan korszerűtlenné vált rendelkezéseket, alapvetően jót akartak, szándékuk az volt, hogy a gondjaink enyhüljenek, a népgazdaság előbbre lépjen. Ebből kell kiindulnia a kommunista vezetőnek, amikor kiáll a rendelkezés végrehajtásáért. Talán önmagával is vitatkozik, hiszen korántsem biztos, hogy — ismerve a helyi, a vállalati viszonyokat — már a rendelkezés megjelenésekor egyetért azzal. Ám a kételyek nem mentik fel a végrehajtásban való részvétel kötelessége alól. Mindenképpen nagyon oda kell figyelni arra, hogy egy törvény vagy rendelet hogyan érvényesül a gyakorlatban. Egyáltalán nem mond ellent ennek az. hogy segítse a megvalósítást. Sőt: ha szíwel-lélekkel kiveszi a maga részét a végrehajtásból, hamarabb fedezi fel azt is, ami korszerűtlen, amin mielőbb változtatni kell. S ha észreveszi, kötelessége tényekkel érvelve jelezni a felsőbb szerveknek. Még akkor is. ha pillanatnyilag görbe szemmel néznek rá ezért, ha nyugtalannak vagy pesszimistának tartják. A gyors változások korszakában valóban nem köny- nyű kommunista vezetőnek lenni, mert egyszerre kell őrködnie az érvényben lévő rendelkezések megtartásán és figyelnie, hogy mi újat követei meg az élet. Nemritkán megtörténik, hogy a vállalat, az üzem gazdasági vezetői csak az éppen esedékes tennivalókat látják, minden erejüket és energiájukat azokra összpontosítják — so pártszervezetnek, a pártvezetőségnek kell előbbre látnia, a mai feladatok megoldása utáni tennivalókra gondolnia. Természetes, hogy fakadhatnak ebből ellentétek is. Sajnos sok vállalat, szövetkezet vezetője küzd ma súlyos gondókkal, igyekeznek elkerülni a buktatókat. A párt vezetőknek fő feladatuk, hogy — a pártmurika eszközeivel — segítsenek nekik, póntosabban a vállalatnak, amely több száz vagy akár több ezer embernek ad munkaalkalmat. De éppen a vezetésükre bízott dolgozók érdekében előbbre, tovább is kell látniuk: jó előre figyelmeztetni a gazdasági vezetőket a veszélyekre, ugyanakkor jelezni „fölfelé” is a várható s egyáltalán nem a vállalati vezetők és a kollektíva hibájából bekövetkező kudarcot. Nehezíti dolgukat az, hogy ma szinte mindent „ki kell kísérletezni”, a tegnapi, tegnapelőtt,! módszer ma már egyre kevésbé alkalmazható, s az újat pedig még nem mindig sikerül megtalálni. Voltak idők, amikor számos pártvezető törvényen kívül és fölül állónak érezte, érezhette magát — s voltak, amikor a sokéves megszokás lehetett (ha nem is mindig megalapozottan) az irányadó. Talán külön mondani sem kellene, hogy most valami harmadikat kell megtalálni: rugalmas alkalmazkodást a mindennapi változásokhoz és előre látni a közeli, távoli jövőt egyaránt. Mindezt felelősen, elöl járva a törvénytiszteletben, segítve a mindennapi munkát. És a holnaplit is. amit most úgy hívunk: társadalmi és gazdasági kibontakozási program. V. E. Egy trófeával ismét gazdagabb Hatvanban a rendőrkapitányság mellett működő ifjúságvédelmi önkéntes rendőri csoport, amelynek — Csanádi Gyulát, dr. Bakos Balázst követően — most Horváth János a parancsnoka. Sokrétű feladatot lát el a tizennégy tagot számláló gárda, s hogy minden területen eredménynyel: ezt tükrözi a belügyminiszter nemrég adományozott dísztála, egy értékes ötvösmunka. De szól ez annak is, hogy immár két évtizede létezik a csoport, amely a hosszú idő múltán összetételében ugyan változott, ám az alapítók közül négyen — Bognár Zoltán, Csanádi Gyula, Széplaki Sándor tanárok, valamint Horváth János műszaki tisztviselő — máig benne vannak minden fontosabb vállalkozásban, akcióban. Hogy pedig ezek mire irányulnak ... ? Előadások és razziák — Sajnos, az utóbbi időben megszaporodtak a tol- vajlások, továbbá mind több a fiatalkorúak körében az alkoholizáló, vagy éppen a kábítószerpótlók élvezője — mondja randevúnkon Numan György százados, aki a csoportot patronálja. — Nos, többféle utat járunk! Az önkéntesek közt van olyan, aki a hatvani iskolákban rendszeresen tart megelőző jogi, egészségügyi felvilágosító előadásokat. Mások razziákban, ellenőrzésekben vesznek részt a fiatalok szórakozóhelyi magatartásának felderítésére, a visszaélések megakadályozására. Az sem érdektelen, hogy egy-egy fiatalkorúnál a szülők körében végeznek környezettanulmányt az önkéntes rendőrök, s ezek nyomán a szükséges, a cél(Fotó: Perl Márton) N ézem az arcát, a mozdulatait. Vonásai fegyelmet tükröznek, tiszta szeme nyugalmat sugall. A gyárban azt tartják róla: kemény ember. Határozottságánál csak a lelkiismeretessége erősebb. — Tíz éve vagyok itt, különböző beosztásokban dolgoztam, — kezdi a beszélgetést Seprényi Gyula. az Ipari Szerelvény- és Gépgyár Gyöngyösi Öntöde és Gépgyárának szervezési csoport- vezetője. — Diplomámat már nagyon régen, még 1962- ben kaptam meg. Miskolcon végeztem, a Bánki Donét Gépipari Főiskola gépgyártás-technológia szakán. Ötödik éve végzem a szervezési munkát, s mikor erre a posztra kerültem, azonnal megszerettem. Nézze, sokat segített, hogy a helyismeretem megvolt, szinte minden téma közel állt hozzám, mindenben „otthon voltam”, ami a gyárban történik. — Naprakész feladatairól, ha szólna ... — Végső soron hozzám tartozik minden munkaszervezés, egy új gyártmányra rávezető eljárás alkalmazására tesznek javaslatot... Kétszáz nap Ha összegezni kellene.az eltelt húsz esztendő intézkedéseit. van erre vonatkozó adata Horváth János csoportparancsnoknak? Íróasztalából gyorsan előkerül egy kimutatás, s már sorolja a benne foglaltakat. — Tényleges bűnügyben, s a mi felderítésünk eredményeként, hatszáznál több nyomozást rendelt el a városi rendőrkapitányság. Ezzel szemben ugyancsak hatszáz körül van a város iskoláiban megtartott fel- világosító előadásaink száma, s talán nem közömbös fölemlítenem, hogy ezernél jóval több szülő részesült jegyzőkönyvi figyelmeztetésben, mivel vétkesen elhanyagolták gyermekeiket. Hogy időben mérve mit tett a társadalomért ez a csoport, talán híven kifejezi egyetlen adat, miszerint az akcióban eltöltött összidő csaknem kétszáz napot tesz ki. Köszönet? Elismerés? Kijár. Persze nem ezért csináljuk. Egyszerűen munkál bennünk a felelősségérzet, a felnövekvő fiatalság jövője, az egymást követő generációk iránt... Gyermeknapi „örömök” Közelítsünk most a jelenhez, illetve a közelmúlthoz. Milyen kirívó példákkal tudják illusztrálni az önkéntes rendőri tevékenységet Numan György és a csoport további tagjai? — Tartozunk az igazságnak: a helyi ifjúsági otthon lakói egymást sem kímélik! Emiatt lopás okán az idén több fiatalkorú ellen léptünk fel — jegyzi meg Sütő György igazgató, aki mellesleg a csoport parancsnokhelyettese. — De való átállás gondja, öröme. Vagy épp a szerződéses partnerrel adódó nézetek, érdekek egyeztetése ... Rendkívül izgalmas dolognak tartom, hiszen az én ténykedésemen is múlik, olajozottan, simán munkálkodik-e a „gépezet”. Most például igen érdekes feladat, hogy mind több területen bevezessük a számítógépes adatnyilvántartást. Az első lépéseket már megtettük: a termeléselőkészítésre már kész programunk van. Gyárunkba számtalan alapanyag érkezik: rúdidomacélok, félgyártmányok, kereskedelmi áruk, segédanyagok tömkelegé. A tőkés és szocialista importból érkező alkatrészek nyilvántartása, ezek bizonylatozása már számítógépen történik. Most az anyaggazdálkodás és raktárkészlet-nyilvántartás mozzanatain dolgozunk: idén szeretnénk ellenőrzötten elkészíteni a programot, hogy jövőre már bevezethessük a számítógépes rendszert. összesen két és fél millió forintot szántunk rá, ebben már benne foglaltatik az is, hogy a szerelés előkészítését is számítógéppel végezzük. Pillanatnyilag együtt történik a kézi és a gépi könyvelés, az összehasonlítás adja a jóság fokát. Majd az emberekkel való kapcsolatáról beszél. Szinte nincs olyan nap, hogy ne ke. resné meg valaki ügyes-bajos dolgával, hiszen Seprényi Gyulához tartozik a brigádmozgalom irányítása, szervezése is. Mint mondrészt vettem olyan akcióban is, amikor körözötteket fogtunk el, vagy ittas fiatalokat szállíttattunk kórházba, máskor pedig garázdák ellen intézkedtünk. A „leglátványosabb” ilyen ügy színhelye a nagygombosi italbolt volt, ahol még velünk szemben is ellenségesen, fenyegetően viselkedtek a gyerekeikkel együtt részegeskedő szülők. Vagy itt voltak a gyermeknapi „örömök”, a kicsinyeknek szánt ünnep, amelyet az efféle garázdák „stílszerűen” az ifjúsági otthon műsorának tönkretételével, ablakok beverésével tettek emlékezetessé. Persze nem minden következmény nélkül. Közülük az egyik ellen rendőrségi eljárást kezdeményeztünk. s rövidesen élvezheti magatartásának „gyümölcsét”! Anyai brutalitás A húsz esztendő számbavételekor Numan György fontosnak tartotta, hogy egy speciális feladatról is szóljon, amely szintén a csoport létéhez kapcsolódik. E munka a kórházban zajlik, s dr. Halmos Tibor csoporttag nevéhez fűződik. Halmos doktor rendre figyeli a kórházba kerülő fiatalokat, igyekezvén kipuhatolni a különböző sérülések eredetét. Ugyanis többször beigazolódott, hogy egy-egy súlyos eset szülői mulasztás következménye, vagy kifejezetten embertelenül bántak a gyerekekkel. Nemrég egy Hatvan környékéről beszállított, négyesztendős apróságon például tucatnál több törést észlelt az orvos, s amikor ennek a nyomába eredtek a rendőrök. kiderült: egy brutális. részeg anya fapapucsával hallgattatta el síró kicsinyét. De megfizetett érte! Emberölés kísérlete miatt három évi börtönt mértek ki rá ... ja, a legfőbb mozgatóerő a szocialista munkaversenyben rejlik. — Az ISG berkeiben jó szintet üt meg a brigádmozgalom, — szögezi le, majd elgondolkodva mondja: — Bár van egy kétes pontja. Éspedig a vállalati gmk. Ezzel ugyanis nagyon leszűkült az az idő, amelyet a brigádok a társadalmi munkára fordíthatnak. Mi ezt semmiképp nem találtuk helyénvalónak, kerestük hát a megoldást. Tavaly új versenyformára tértünk át. Pontozásos rendszerrel értékeljük a kollektívák teljesítményét, s ez sokat lendített a mozgalmon. A legutóbbi brigádvezetői tanácskozáson is kitűnt, ez a forma fehéren-feketén megmutatja, ki mit nyújt. — Mondhatni hát, hogy visszatért a társadalmi munkakedv? — Hogyne. A huszonhét brigádban összesen kétszázhetvenen dolgoznak, s vállalásaik tükrözik ezt a tényt. Legyen szó akár kommunista műszakról, a gyár rendjéről. tisztaságáról, vagy óvodák, iskolák patronálá- sáról. A vállalati üdülőink létrehozásán, felújításán sokat dolgoztak a közösségek, Mátrafüreden is, a Zsóri- fürdőn is. Az értékelés hát kézzel fogható. Természetesen mindehhez az is kell, hogy a vezetők ne rejtsék véka alá véleményüket, s ugyanezt várják minden dolgozótól. Általában a szókimondás, az őszinteség jelA belügyminisztertől kapott emléktál (Fotó: Köhidi Imre) Ami csak illúzió Végül: miként értékelik a helyi szervek és intézmé nyék, vállalatok az önkéntes rendőri csoport két évtizedes munkáját? Csak néhányról szólunk ezúttal. A belügyminiszter például a „Közbiztonsági érem” arany fokozatában részesítette dr. Bakos Balázst, Horváth Jánost, dr. Halmos Tibort és Sütő Györgyöt. A hatvani városi tanács vándorzászlaját ötször érdemelte ki a csoport. És azt se hallgassuk el, hogy fennállása óta kétszázezer forint körüli jutalomban részesítették az ifjúságvédelmi önkéntes rendőröket különböző munkáhelyek. Lesz-e folytatása a sikersorozatnak, a lefüleléseknek? Miként beszélgetőtársaink megjegyezték: annak örülnének igazán, ha „munkahiány” miatt fel kellene számolni csoportjukat. De hát ez ma csupán illúzió! Moldvay Győző lemző a gyári légkörre. Még gondolatban sem születik meg senkinek, hogy megtorlás kövessen egy-egy kemény véleményt, észrevételt, hiszen soha nem volt erre példa. Az új értékelési rendszer óta új brigádok is születtek, egyszerűen kedvet kaptak az emberek a közös munkálkodáshoz. A gyöngyösi öntöde és gépgyár évi termelési értéke nem kevesebb, mint 232 millió forint. Ennek nem kis része a szervezési csoport - vezető vállán is nyugszik, hiszen a legapróbb részletekre is oda kell figyelnie, hogy egységes egésszé váljék a rendszer. Munkatársai szerint Seprényi Gyulát minden lépésében fegyelmezettsége. lelkiismeretessége segíti. — Azt vallom. minden munkát csak így lehet végezni. Az akadályok is köny- nyebbnek tűnnek ily módon. Egyszerűen beteggé tesz, ha valaki félvállról veszi a dolgát. Jómagam minden olyat szeretek csinálni, amelyhez tudom, hogy az adottságaim, ismereteim hozzásegítenek. Tudom, hogy a legtávolabbi műhely sarkában mi van. hogy mi a gondja a kétgyerekes családanyának, aki reggel hatkor már kézbe veszi a szerszámot... S attól jobb érzést nem tudok elképzelni, ha úgy térek nyugovóra : mindent elvégeztem ma is, amit tőlem vártak munkatársaim. Mikes Márta „A lelkiismeret diktálja dolgaim...” A szervező — mindennapjairól Numan György
