Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 156. szám Ara: 1987. július 4., szombat 2,20 FORINT Meggondoltan Sohasem szerettem azokat, akik nagyon sokáig gondolkoztak azon, hogy mit is tegyenek. Ha valaki sokáig vacillál, az vagy nem bízik magában, vagy „kivárásra játszik”. Akár így, akár úgy : a felelősséget nem meri vállalni. De azokat sem szívleltem és ma sem szívlelem, akik hebehurgyán nekiszaladnak mindennek, percnyi latolgatás nélkül, őket felelőtleneknek nevezem. Mentsen isten tőlük, mert cselekedeteikben mindig ott a bukás, méghozzá a nagyot bukás lehetősége. Mondhatják erre, hogy fura egy szerzet vagyok én. akinek az sem jó, ha valaki gondolkodik mielőtt cselekedne, de az sem jó, ha nem gondolkodik, mielőtt tenne valamit. Szeszélyesség lenne ez a fajta fintorgatás? Egyáltalán nem tartom annak. A helyes megoldást -a, két szélsőséges magatartás 'között vélem felfedezni. Az is igaz, hogy manapság olyan időket élünk, amikor minden felgyorsult körülöttünk, olyan sok lehetőségünk aligha akad a meditálgatásra. Cselekednünk kell, ha nem akarunk lemaradni. Az utóbbi évek elég sok bizonyítékát adták ennek a tételnek az igazolásául. Most újabb elhatározások előtt állunk. Hónapok óta erről beszélünk hivatalos fórumokon is, baráti társaságokban is, de még otthon is, családi körben, ha akad egy csendes félóránk. Újabb elhatározások? Ez így nem egészen pontos, félrevezető lehet. Szerintem nem újabb dolgokat kell kitalálnunk, hanem komolyan kell vennünk azokat, amiket immár évek óta ismételgetünk: korszerűsítés, gazdaságosság, hatékonyság és így tovább. Ha csak mondjuk, ha csak ismételgetjük, akkor t oda jutunk, ahol vagyunk. Késésbe kerültünk. Hogy ez a mai állapotunk kiknek a jóvoltából következett el. nehéz lenne megmondani. Nekem szent meggyőződésem, hogy mindenki úgy él és úgy cselekszik, ahogyan hagyják, hogy éljen és cselekedjék. Nem hiszek a tunya értelmiségiben, nem hiszek a közönyös munkásban és a lusta parasztban. De hiszek abban, hogy minden értelmes, józan gondolkodású ember mifelénk tisztességgel el akarja látni a feladatát, ha ehhez a feltételek adva vannak. A semmittevés az nem magyar népbetegség. Sohasem volt az. Ma is azért türelmetlenkedik a többség, hogy mielőbb ő is le- tehesse a „szavazatát”, a munkáját a korszerűsítés, a gazdaságosság, a hatékonyság mellé. Ha ...! Itt az ideje, hogy megfontoltan hozzákezdjünk úgy, hogy holnap is nyugodtan nézhessünk egymás szemébe. G. Molnár Ferenc A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1987. július 2-i állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról A szocializmus építésének évtizedeiben népünk munkájának eredményeként gyökeresen megváltoztak hazánk társadalmi és gazdasági viszonyai: kivívtuk a nép hatalmát, felszámoltuk a nagybirtokrendszert, az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdonba kerültek, megteremtettük a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot. Fejlődésünk nem volt töretlen. A szocialista építés első éveit követő megrázkódtatás után azonban pártunkban, társadalmunkban volt erő a megújulásra. Kibontakozott a szocialista demokrácia, társadalmi közmegegyezés jött létre, a szocializmus építése nemzeti programmá vált. Rugalmas gazdaság- irányítást vezettünk be, a népgazdaság fejlődésnek indult, nemzetközileg elismert eredményeket értünk el. 1960 óta a nemzeti jövedelem mintegy háromszorosára, az ipari termelés három és félszerelésére, a mezőgazdasági termelés kétszeresére. a lakosság fogyasztása, reáljövedelme két és félszeresére nőtt. Az ország jelentős -anyagi és szellemi értékekkel gyarapodott. Javultak a munka- és életkörülmények; munkalehetőséget, teljes foglalkoztatottságot, szociális és létbiztonságot teremtettünk. Hazánk gazdaságilag közepesen fejlett országgá vált. Népünk jogosan lehet büszke munkájának eredményeire. Az utóbbi másfél évtizedben gyökeres változások mentek végbe a világgazdaságban. Ezek. valamint a szocialista társadalom építésének megváltozott feltételei, az intenzív gazdálkodásra való áttérés együttesen új követelményeket támasztanak, nagyobb és nehezebb feladatok elé állítják a magyar népgazdaságot. Mindennek népgazdaságunk eddig csak részben tudott megfelelni. Késlekedtünk a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásban. A gazdaság- irányítás egésze nem ösztönzött és nem kényszerített eléggé'az intenzív szakaszra való áttérésre, a termelési szerkezet átalakítására. a nemzetközi versenyképesség javítására. Növekedtek a gazdasági nehézségek. A fejlődés jelentősen eltér a XIII. kongresszus határozatában megjelölt iránytól és a VII. ötéves tervben kitűzött céloktól. A nemzeti jövedelem nem fedezi a felhasználást, az adósságállomány és a költségvetési hiány tovább növekszik, eközben a közületi és lakossági fogyasztás emelkedik. A népgazdaság teljesítménye alapvetően meghatározza társadalmi életünk minden területének fejlődését. Ezért a Központi Bizottság halaszthatatlannak tartja, _ hogy megkezdődjön a felhalmozódott nehézségek felszámolása, a fejlődésünk útjában álló akadályok leküzdése, a termelési szerkezet átalakítása, a műszaki fejlesztés felgyorsítása. Szocialista fejlődésünk, a termelés elkerülhetetlen korszerűsítése, az életkörülmények javítása, az életszínvonal további fejlesztése szilárd alapokat követel. A jelenlegi helyzetben szükség van egy olyan stabilizációs szakaszra, amelyben meg kell teremteni a termelés és a felhasználás összhangját, és érvényt kell szerezni annak a követelménynek, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. Ebben a szakaszban vállalni kell az átalakítással együtt járó küzdelmeket, konfliktusokat és terheket. A fő feladat: szocialista társadalmunk humánus alapslvei- nek szem előtt tartása mellett határozottan érvényesíteni a racionális gazdálkodás követelményeit. Az egyensúly javítását most a kiadások csökkentésével, tartósan csak a jövedelem- termelő képesség fokozásával lehet megalapozni. Több területen szakítani kell a helytelen gyakorlattal. Az elosztás nem előzheti meg az anyagi fedezet megteremtését. Változtatni kell a támogatások és elvonások áttekinthetetlen, a hatékonyságot elfedő rendszerén. Határozott lépéseket kell tenni a támogatások leépítésére, mivel az eredményesen dolgozó vállalatok rovására tartósan nem finanszírozható a veszteséges tevékenység. Meg kell valósítani a teljesítmény szerinti differenciálást. A Központi Bizottság 1986. novemberi ülésén átfogóan elemezte népgazdaságunk helyzetét, és elhatározta, hogy gazdaságitársadalmi kibontakozási programot kell kidolgozni. A tervezetet a párt-, állami, társadalmi és tudományos szervezetek 38 vezető testületé véleményezte. A Központi Bizottság az észrevételek^figyelembevéte- lével és mérlegelésével alakította ki állás- foglalását. I. A gazdasági-társadalmi kibontakozási program alapvető célja, hogy a társadalmi és gazdasági élet minden szféráját megújítva új lendületet adjunk a szocializmus építésének, megteremtsük a gazdasági fejlődéshez szükséges forrásokat, s meghaladjuk a közepes gazdasági fejlettség szintjét. 1. A Központi Bizottság úgy ítéli meg. hogy a gazdasági életben jelen lévő kedvezőtlen folyamatok megállítására, kedvező irányú fordulat előkészítése érdekében egy rövidebb stabilizációs és egy hosszabb távú kibontakozási szakaszra van szükség. Az első szakaszban fokozatosan meg kell állítani az eladósodás folyamatát, csökkenteni. majd meg kell szüntetni az állami költségvetés hiányát. A kibontakozás érdekében fel kell gyorsítani az intenzív fejlődéshez, a világgazdasági folyamatokhoz történő igazodást, a tartós változásokat szolgáló szerkezetátalakítást, a műszaki fejlődést, a ráfordítások csökkentését, s mindezekkel a hatékonyság javítását. A gazdasági reformfolyamat széles körű kibontakoztatására van szükség. 2. A termelés differenciáltan, elsősorban az exportképesség növelését szem előtt tartva fejlődjön. A gazdaságos konvertibilis elszámolású kivitel — főként a feldolgozó- iparban — erőteljesen növekedjen. Ezt a meglévő termelési kapacitások jobb kihasználásával, azok kiegészítésével és korszerűsítésével. a termékek minőségének és műszaki színvonalának emelésével, a piaci munka javításával kell elérni. A korábban jóváhagyott központi gazdaságfejlesztési programok felülvizsgálatával, módosításával. a végrehajtás eszközrendszerének a javításával gyorsítani kell az egyes ágazatok szerkezeti átalakítását. A fejlesztéseket a nemzetközileg versenyképes területekre kell összpontosítani. 3. A gazdaságtalan termelés és export támogatásának a leépítését határozottabban kell folytatni. Azt a termelést, amely nem tehető gazdaságossá, meg kell szüntetni, egyidejűleg más hazai termeléssel vagy importtal gondoskodni kell a szükségletek kielégítéséről. A fizetésképtelen vállalatok és szövetkezetek esetében szigorúan a fel- számolási és szanálási jogszabályok szerint kell eljárni. A felszabaduló tőkét és munkaerőt a nagyobb hatékonyságú termelésben kell hasznosítani. 4. A népgazdaság egyensúlyának átfogó javítása érdekében a nemzetközi együttműködés lehetőségeinek eredményesebb kiaknázására kell törekedni. — A magyar népgazdaság tudományosműszaki haladásában, fejlődésében meghatározó szerepe van a Szovjetunióval, a szocialista országokkal kialakított együttműködésnek. Tovább kell fejleszteni a KGST keretében kialakult, kölcsönösen előnyös műszaki-tudományos és gazdasági együttműködést, a szocialista gazdasági integrációt. A szocialista országok viszonylatában a lehetőségek jobb feltárásával, a forgalom kölcsönös bővítésével biztosítani kell a kiegyensúlyozott áruforgalmi és fizetési kapcsolatok megőrzését. Az együttműködést az igényekhez igazodva, a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok fejlesztésével és a kölcsönös érdekeken alapuló közös vállalkozások útján is bővíteni kell. — A fejlett tőkés országokkal külkereskedelmi forgalmunk bővítésére és a fejlesztési-termelési kapcsolatok elmélyítésére kell törekedni. Kínálatunkban növelni kell a nagyobb feldolgozottsági fokú és a jelentős szellemi munkát igénylő termékek arányát. Kapcsolatainknak jobban kell segíteniük a hazai műszaki haladást, a korszerű termelési eljárások elterjedését. Erősíteni kell a vállalatok közötti tartós és közvetlen kapcsolatokat, a termelési koo(Folytatás a 2. oldalon) Magyar párt- és állami küldöttség utazik Algírba Lukács Jánosnak, az MSZMP KB titkárának vezetésével pénteken párt- és állami küldöttség utazott az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságba. A delegáció részt vesz az ország függetlenségének 25. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A küldöttséget Petrovszki István, az MS2M3P KB tagja, a KB osztályvezetője búcsúztatta. Jelen volt Musz- tapha Boutaieb, Algéria budapesti nagykövete. Magyar—holland kamarai tárgyalások Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének meghívására június 28. és július 3. között hazánkban tárgyalt C. J. A. van Lede, a Holland Gyáriparosok Szövetségének elnöke. A két elnök találkozóján pozitívan értékelték a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok alakulását, ugyanakkor megállapították, hogy számos területen a lehetőségek még kiaknázatlanok. Egyetértettek abban, hogy erősíteni, illetve bővíteni kell a magyar és a holland vállalatok közötti közvetlen kapcsolatokat, növelni a kooperációkat, a harmadik piaci együttműködést. Megvizsgálták, hogyan lehetne a holland működő tőkét fokozottabban bekapcsolni a magyarországi beruházásokba. Van Lede elnök a Magyar Kereskedelmi Kamarában kerékasztal-tanácskozáson találkozott a holland—magyar kereskedelemben leginkább érdekelt magyar vállalatok képviselőivel, akijíkel megvitatta, hogyan lehetne a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokat fejleszteni. A holland vendéget itt- tartózkodása során fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettes, Kapolyi László ipari miniszter, Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Köveskúti Lajos, az OKISZ elnöke és Török István külkereskedelmi államtitkár, Borsódömping Hatvanban Csúcsidejéhez közeledett a borsó feldolgozása a Tartósítóipari Kombinát Hatvani Konzervgyárában. Három műszak ban, maximális kapacitással dolgozzák fel a négy megyéből érkező napi 370 tonna termést, amit főleg exportra a Szovjetunióba .szállítanak majd. Felvételeink tegnap délután készültek a feldolgozósoron (Fotó: Szántó György)
