Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-29 / 177. szám
4. SmMHI Mw 'i NÉPÚJSÁG, 1987, július 29., szerda ELKÉSZÜLT A FALUMÚZEUM A közös akarat háza Kiskörén Gazdasági nehézségeink ellenére — vagy talán éppen azért — egyre gyakrabban hallunk sikeresen megvalósuló helyi kezdeményezésekről. Ezek sorát gyarapítja a nemrég átadott kiskörei falumúzeum is, amely a tanács és a község lakóinak összefogásából született. A tájház létesítésével természetesen nem értett egyet mindenki. Akadtak, akik felesleges luxusnak tartják, mondván, nem kell emléket állítani a hajdanvolt szegénységnek. A végeredmény azonban a bizakodókat, a cselekvőket igazolta: saját múltjával, elődeinek életformájával szembesülhet, aki a tornácos házba belép. Az itt végzett munka színvonala még a muzeológusoknak is becsületére válna. A tanács által a nyolcvanas évek elején megvásárolt régi parasztház tetejét a falu ..adta össze", a külső renoválást társadalmi munkában a körei ek végezték. a belső tereket a Gamesz varázsolta újjá. A döngölt padlós helyiségekben levő bútorok ugyancsak a faluból származnak: Honvisák Já- nosné tanítónő gyűjtötte és hozta rendbe szakköröseivel a faragott ágytól a gróf Andrássá Gyulát ábrázoló borospohárig a berendezési tárgyakat és használati eszközöket. A ház tehát rendben van, mindössze egy „igazi” tulipános láda hiányzik a szobából. Hátra van még az udvar csinosítása. és üres egyelőre a gondnoki állás is. Azt szeretnék, ha a közelben lakók közül vállalná valaki ezt a tisztséget. Ha látogatók érkeznek, így köny- nyen megtalálnák a falumúzeum „kulcsát”. A szervezők ugyanis remélik. hogy a tiszai idegenforgalom növekedésével új büszkeségükre is mind többen lesznek kiváncsiak. Gondolatok a vetélkedőkről Lázas készülődés az MSZMP Heves Megyei Oktatási Igazgatóságának falai között. A történelmi múltú város impozáns épületében tizenöt — egyenként öt tagot számláló — csapat várja a verseny elindítását, a zsűri elnökének köszöntését, a játékvezető útbaigazító szavait. S vár a nagyszámú közönség is, hogy lelkes biztatásukkal segítsen a küzdelemben részt vevő munkatársainak, kollégáinak, családtagjainak. Az „Utazzunk együtt" eimü vetélkedő Heves megyei döntője kezdődik. Az erőpróbát az MSZBT Országos Elnöksége hirdette meg a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére, azzal a nemes céllal, hogy e formában is alkalmat adjon a soknemzetiségű szovjet állam történélmének, kultúrájának, sportmozgalmának, a szovjet ember mai életének bemutatására. A döntő résztvevői már túl vannak egy megmérettetésen. Az MSZBT agitá- ciós és propagandaosztálya felhívásához csatlakozó tagcsoportok az év elején szervezték meg a házi versenyeket. A játék első fordulójának népes mezőnyéből győztesként kikerülők alkotják a most rajtszóra várók táborát. A különböző játékos vetélkedők, szellemi erőpróbák szervezése, meghirdetése szerves részét képezi a barátsági munkának. Az MSZBT agitációs és propagandatevékenységének közel húsz éve a jól kipróbált és bevált, tartalmában mindig megújuló munkaformái közé tartozik. Azon a felismerésen alapszik, miszerint a játék, a rejtvényfejtés a fizikai és a szellemi versengés egyidős az emberiséggel. az ember természetének sajátja. Ez a tevékenységi kör beépült a tagcsoportok eszköztárába is, jól segítve az ismeretterjesztést, a művelődést. Ennek köszönhető, hogy a vetélkedők, a pályázatok iránt nem csökkent az érdeklődés, sőt — megyénk példájából is következtetve — inkább nőtt. A központilag meghirdetett játékok vonzereje abban is rejlik, hogy nem általában mozgósítanak, hanem egy-egy korosztályt, réteget célozriak meg, kötődve kiemelkedő eseményekhez, fontosabb témákhoz. Jól példázza ezt az eddigi versengések közül a nagy tömegeket aktivizáló „Kell a jó könyv” irodalmi, a „Moszkva az olimpia városa” sportvetélkedő, vagy a „Távoli városok — közeli barátok” címmel szervezett, a testvérmegyei kapcsolatokat bemutató, a testvérmegyei területek történelmét, gazdaságát), kultúráját feldolgozó rendezvénysor. Ennek keretében nyílt alkalom Heves megyében is. hogy minél többen megismerjék a legendás Csapa jennek és a kozmoszt megjárt Nyikolajev űrhajósnak szülőföldjét. a Csuvas ASZSZIK életét. Az egyetemi és a főiskolai hallgatók felkészültségét tette próbára a „Csillagok felé” és a „Negyedszázad az űrkutatásban” című szellemi versengés. Az eddig meghirdetett és megrendezett programok között megkülönböztetett szerepet játszik a „Ki tud többet a Szovjetunióról” címmel. a középfokú oktatási intézmények tanulói részére kiírt vetélkedő. Nemcsak azért, mert már tizennegyedik alkalommal rendezték meg. s a meghirdető szervek között az MSZBT mellett több más intézményt is találunk, mint például a KISZ Központi Bizottságát, a Művelődési Minisztériumot, a Szakszervezetek Országos Tanácsát, sokkal inkább azért, mert az ifjúság tömegeit teszi érdekeltté, az ifjúság nagyszámú csoportjának jelent hasznos időtöltést, szórakozást. S a fiataloknak is elsősorban azt a rétegét célozza meg évről évre, amely legfogékonyabb az újra, amelynek feladata az ismeretek gyűjtése, felkészülés a társadalmi munkamegosztásból majdan rájuk háruló tennivalók elvégzésére, az aktív közéleti munkára. A tanulóifjúság felkészítését segíti, gazdagítja tudását a Szovjetunióról. A barátsági munka szempontjából ez nagyon fontos. Heves megye közel harminc középfokú oktatást intézményének mindegyikében megrendezték a helyi döntőket. Izgalmas versenyek keretében adtak számot a szakmunkástanulók, a szakközépiskolások, a gimnazisták tudásukról, fel- készültségükről, a Szovjetunió múltját, jelenét, művészetét, gazdaságát átfogó ismereteikről. Ez a vetélkedősorozat elsősorban azokra az ismeretekre alapoz, amelyeket a magyar nyelvű szovjet lapok, közülük kiemelkedően a Szovjetunió, a Szovjét Irodalom című folyóiratok közvetítenek. A „Ki tud többet a Szovjetunióról” játékos, szellemi verseny, nem csupán a résztvevők ismereteit gyarapítja, a csapatok teljesítménye mögött szélesebb közösség munkája húzódik meg. Segít az iskola, a tantestület, az osztályközösség, segít a család, nem csupán biztató szóval, hanem az anyaggyűjtésben való részvétellel is. Így válik igazán jelentőssé ez a vetélkedő, így képes a tanulóifjúságot és általuk még nagyobb tömegeket mozgósítani, s ez a tény még inkább felerősíti hatását. Megszólal a gong. Megszakítja gondolataimat. Útjára indítja az „Utazzunk együtt” vetélkedő Heves megyei döntőjét. Tizenöt kollektíva, ipari és mezőgazdasági üzemek, intézmények MSZBT-tagcsoportjai- nak képviselői, öttagú csapatokba szerveződve megkezdik a játékot, a közönség a játékosok buzdítását. Megérdemlik. De a buzdító szó nem csupán a versenyzőknek szól, hanem általában a játéknak is, most az „Utazzunk együtt” szellemi erőpróbának, de ezen túl minden vetélkedőnek, amely sajátos eszközeivel elősegíti népünk általános ismereteinek bővítését, politikai műveltségének növelését. (Verőczei) Történeti játszóházi módszertani tábor A történeti játszóház legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdéseivel ismerkedhetnek meg a Magyar Nemzeti Múzeum rendezésében augusztus 1. és 10. között a püspökladányi módszertani tctbor résztvevői. A történeti játszóház olyan ifjúsági közművelődési forma. mely a magyar történelem kiemelkedő korszakait dolgozza fel, és játékosan segíti elő azok megismerését, megértését. Egy-egy játszóház hat foglalkozáson hat szempontból közelíti meg az adott kort. A foglalkozásokon korabeli ruhákat, használati eszközöket is készítenek a gyerekek. A játszóházat közös játék zárja, amelyben a fiatalok a korábban elkészített történelmi tárgyakkal vesznek részt. A tábor résztvevői megpróbálkozhatnak egy-egy játszóház forgatókönyvének elkészítésével és annak gyakorlati megvalósításával is. Az elmúlt két évben megrendezett táborok tapasztalatai azt mutatják, hogy a résztvevők későbbi munkájukban — a helyi körülményeket figyelembe véve — felhasználják és továbbfejlesztik a történeti játszóház elméleti-gyakorlati elemeit, és szakkörökben, honismereti táborokban, iskolai rendezvényeken alkalmazzák is azokat. (III 2.) A tanár hallgatott. A parkettás nekibátorodott. — Mert kisipar ez, kérem tisztelettel, ez a miénk. Nem állami. Már elnézést kérek, akárhogy is ÁLL, miként méltóztatott megjegyezni az imént. — Én csak azt bátorkodtam megjegyezni — védekezett a tanár hangjában némi bocsánatkérö hangsúly- lyal —, hogy alliterál. A vezetéknév és a keresztnév. Már ne is vegye sértésnek, nem annak szántam. De felettébb érdekes. — Na kérem, fátylat rá, ahogy mondani szokták — váltott hangot a parkettás —, akkor hát ez lenne az a helység? — Helyiség! — igazította ki a tanár. — Na, ja, én is arra értettem. kérem tisztelettel. A tanár kényszeredetten mosolygott. A parkettás nekivetette hátát a könyvszekrénynek. — Tetszik tudni mennyi parkettát leraktam én már életemben? Na, csak úgy saccra? Hogy mást ne mondjak, az új lakótelep parkettázás! műveleteit is én végeztem. Ezzel a két kezemmel. Megbízásból persze. Alvállalkozóként. Kikötött időre! A tanárnak rémlett valami. Valami az újságokból. Nem éppen hízelgöek voltak azok a tudósítások. Emlékezett a fölpúposodott parkettákra. Kicsit el is komo- rult az emlékre. A parkettás a cipője orrával bökdöste a fal mellett ferde csíkokban futó parkettaszeleteket. A sarkával is rájuk taposott. — Gondolom, a jobb darabokat még föl is lehetne használni! — szólalt meg a tanár csöndesen, hangjában enyhe szégyenkezéssel. — A bútorok alatt, ahol takarva van, úgy értem. Persze önre bízom, ön a szakember. A szekrények alatt azok mindenképpen megfelelnének. Kicsit legyalulni. beereszteni, aztán tartana az, amíg mi élünk. Mert tudja, hogy van az? Rövid az élet, hosszú a sir. Í!«Í «BW® A parkettás közbeszólt: — Na, ja, hát persze, lehetne. De szabadna nékem valamit tanácsolni? — simogatta az állát a parkettás —, én azért mégis azt javasolnám: új köll ide mindenhová! A régivel nem érdemes vacakolni. — No-no! — emelte föl a hangját a tanár —, nem éppen! Hogy is fejezzem ki magam? Annak a kérdése is ez. Már tudniillik úgy értem: ami menthető, azt meg kellene menteni. Piszkos anyagiak! — mosolygott. — Ahogy szokták mondani. A parkettás kikapta a gyerek kezéből a colstokot. Mérte faltól falig a szobát. Rágta a ceruzája végét. Számolt, gondolkodott, fontoskodott. A gyerek elfordította róla a tekintetét. Ismerte ezt a fontoskodást. — Hát kérem — túrt a hajába a parkettás —, ha ezt most úgy anblokk számítanám, mondjuk négyzet- méterét, ahogy a fönálló rendelkezés a kisiparnak előírja, mert tetszik érteni, más a kalkuláció, ha teszem azt. . . A tanár a szavába vágott. Ingerültségét maga is szégy elite. — Ügy számolja kérem, hogy végül is megegyezésre jussunk! — Na, ja. az mindennél fontosabb. Nekem sem mindegy. Mert kérem tisztelettel, ha a javát, tegyük föl. mí- nuszolom, nem mondom, hogy valami nem spórolható lenne, de az édeskevés! Ha pedig, de nem is. Mégiscsak azt mondom: új köll ide! Teljesen új! Rákönyökölt az íróasztal sarkára, és újra számolt. A tanár türelmetlenül topor- gott mögötte. A gyerek a bútorokat tapogatta. — Ne tapogasd! — szólt rá a parkettás keményen. Hátrafordult a tanárhoz. — Ilyen bútorokat, kérem tisztelettel, manapság már nem csinálnak. De tetszik tudni miért nem? Mert nincs távlati terv a bútoriparban. Csak azok a modernek mennek manapság. Nincs rendes faanyag. Szakember sincs. Szóval, kérem tisztelettel, egészen más a helyzet ma már. Tetszik érteni? (Folytatjuk) (Fotó: Koncz János)
