Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 25., szombat Egyetemi oktatás és kutatási intézet Gyöngyösön A kérdez - válaszol dr. Magda Sándor igazgató Dr. Magda Sándor 41 éves, Heves megyei születésű, lu- dasi. Középiskoláit az egri Dobó István gimnáziumban végezte. Azután Karcagon, az egykori Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikumban szerzett diplomát növénytermelő szakon. A Vámosgyörki Kossuth Termelőszövetkezetben volt gyakornok, illetve termelésirányító, majd Boconádon főagronó- mus. A szövetkezetek egyesülése után a Tarnamérai Lenin Termelőszövetkezetben lett ágazatvezető. 1976-ban végezte el a Debreceni Agrártudományi Egyetemet, két évvel később doktorált. 1978. szeptember l-től dolgozik a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gyöngyösi Főiskolai Karán. 1984 óta a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Tagja az MTA vállalatgazdasági albizottságának. Az Elnöki Tanács a múlt évi 13-as számú törvényerejű rendelete alapján intézkedett a felsőoktatási intézményekről. Ennek alapján Gödöllőn az agrártudományi egyetemen idén szeptember 1-jével létrehozzák a Társadalomtudományi Kart és ennek részeként Gyöngyösön a Vállalatgazdasági Uzemmérnökképző Intézetet. Ez gazdaságilag és munkajogilag önálló egység, amelynek élére július l-től dr. Magda Sándor kandidátust, egyetemi docenst nevezték ki. Az új igazgatóval beszélgettünk az átszervezés jelentőségéről, és az intézet jövőjéről. — Gyöngyösön hagyománya van a felsőfokú mező- gazdasági szakemberképzésnek. Mit jelent a mostani változás ebben? — Valóban már a hatvanas években felsőfokú technikum működött a városban. amely az akkori időszak igényeit elégítette ki. Később azután szőlész-borász, majd agronómiái képzés volt. Több mint egy évtizede szervező üzemmérnöki képzést folytatunk, amely alapjaiban megteremtette az ősszel kezdődő tanévben a lehetőséget, hogy párhuzamosan mérnöki és üzemmérnöki képzést kezdjünk intézetünkben. Vállalatgazdálkodási szakembereket készítünk fel. Intézetünk feladata az lesz. hogy a felvett száz nappali tagozatos hallgatónak, amely duplája a korábbinak, egyetemi szintű oktatást adjunk. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok másfél évig itt, Gyöngyösön tanulnak és elsajátítják az úgynevezett alapozó tárgyakat. így az állattant, a növénytant, a kémiát, a matematikát. a számítástechnikát. a talajtant, a vízgazdálkodást, a termelési alapismereteket, továbbá filozófiát és egyéb politikai tárgyakat. Másfél év után a hallgatók érdeklődési körüknek megfelelően választhatnak. És ekkor történik az elágazás, miután 55—60 fő, mint üzemmérnökjelölt folytatja tanulmányait a gyöngyösi intézetben, 40—45-en pedig Gödöllőn mérnökjelöltként tanulnak majd tovább. Mind az üzemmérnök, mind pedig a mérnök hallgatók állattenyésztést, növénytermesztést, kertészetet is tanulnak olyan szinten. hogy ezeket a speciális szaktárgyakat később, mint vállalatgazdálkodási szakemberek alkalmazzák majd. így az adott üzembe kerülve közvetlenül segíthetik a döntéselőkészítési munká. ban a termelés első számú vezetőit. — Mennyire készítik fel a hallgatókat, hogyan válhatnak a nagyüzemek felelős vezetőivé? — Ügy tűnik, a magyar mezőgazdaság vállalatgazdasági szakemberigényét ismerve. hogy a képzés, a felkészítés hosszú távú feladatot jelent a gyöngyösi intézetnek. Az innen kikerülő üzemmérnökök a számvitel, a pénzgazdálkodás, az elemzés, a tervezés, a döntéselőkészítés és az utókalkulációs területeken jól foglalkoztathatók. Míg a Gödöllőn végző vállalatgazdasági mérnökök elsősorban a közgazdasági elnökhelyettesi teendők ellátására válnak alkalmassá. Mindezt az említett tantárgyakon kívül elősegíti a matematika, a számítás- technika, az agrárgazdaságtan. a vállalat-gazdaságtan, a marketing-, a szövetkezet- politikai ismeretek elsajátítása is. Miután a hallgatók több, mint kétszáz órában számvitelt, pénzgazdálkodást, ügyvitelt és ellenőrzést is tanulnak, így a szeptemberben kezdődő tanévtől kezdődően mind az üzemmérnökök, mind pedig a mérnökök mérlegképes könyvelői diplomát is kapnak az államvizsga letétele után. — Lesz-e levelező képzés Gyöngyösön? — Az agráregyetemek között Mosonmagyaróváron. míg az üzemmérnökképzésben Gyöngyösön marad továbbra is a levelező képzés. Noha ez utóbbira a korábbi gyakorlat alapján a beiskolázható létszám 30 fő, a nagy igény miatt várhatóan 50— 80-ra emelkedik. Az említett harmincon felül ugyanis fellebbezések révén a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium irányít hozzánk levelező hallgatókat. Itt négyéves a képzés. Intézetünk vezetése úgy határozott, hogy a fő-munkaidőalap védelme érdekében a levelezősök korábbi féléven, kénti háromhetes konzultációit két hétre csökkentjük és nagyobb lehetőséget biztosítunk főleg a hét végi megbeszélésekre. — Az átszervezéssel az intézetben jelentősen fokozódik a tudományos kutatómunka jelentősége is. Erre hogyan készülnek fel? — Noha, igen fontos az oktatás, jelentőségében mégis bővül a kutatás is. A tudományos munka színvonalát éppen ezért igyekszünk emelni, bár többletfeladatot jelent. Megteremtjük a tudományos minősítés feltételeit. Az átszervezés során lehetőség nyílt arra, hogy hosszú évek után három fővel bővítsük a tanári kar létszámát. Szeptembertől a fiatalabb korosztályhoz tartozó kollégák körében kötelezővé tesszük a nyelvtanulást és meghatározott idő után a középfokú nyelvvizsgát. Ez adja az alapot a kandidátusi fokozat megszerzéséhez. Ehhez jó lehetőséget nyújt, hogy szeptembertől több, nemzetközileg is elismert professzor tanít intézetünkben, akik elősegíthetik és támogatják a gyöngyösi tanárokat a tudományos fokozat elérésében. Így például szeretném kiemelni az állattan területéről dr. Nagy Emil egyetemi tanárt, a talajtan és az agrokémia tudományköréből dr. Stefano- vits Pál akadémikust, a víz- gazdálkodás és melioráció területéről dr. Petrosovits Imre egyetemi tanárt, a gödöllői rektort, vagy a matematika tárgyköréből dr. Obá- dovics Gyula egyetemi tanárt. Az is fontos célkitűzésünk. hogy az intézetből minél több tudományos publikáció jelenjen meg. Támogatjuk kollégáink hazai és külföldi rendezvényeken való részvételét, a tudományos fokozatok elérését pedig jelentős fizetésemeléssel igyekszünk honorálni. Jelenleg négy kandidátusi fokozattal rendelkező szakemberünk van. ezek számát a következő hat-hét évben 10—12 főre szeretnénk emelni. Elhatároztuk, hogy kétévenként intézetünk tudományos konferenciák házigazdája lesz. Erre először 1988 tavaszán a vállalatgazdasági tudományos napok keretében kerül sor. — Milyen egyéb újdonságokat terveznek? — Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy intézetünk tovább bővítse kapcsolatait a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Ennek már hagyományai vannak, hiszen az elmúlt esztendőkben a Heves megyeiken kívül több Borsod, Nógrád és Szabolcs megyei üzemmel is kapcsolatot alakítottunk ki. A gyakorlati oktatás színvonalának emelésére a Gyöngyös— domoszlói Állami Gazdaságon, a gyöngyöspatai, a nagyrédei és a gyöngyösi termelőszövetkezeteken kívül bővítjük a kört a gyöngyöshalászival, a markazival, az erdőtelkivel és a tarna- méraival. továbbá a Hanyi- Sajfoki Vízgazdálkodási Társulással. Az ésszerűbb gazdálkodás megvalósítására fejlesztési tervet készítünk a Feldebröi Rákóczi Termelő- szövetkezetnek. Az általunk felkészített leendő szakemberek mezőgazdasági biztosítást és a banki műveleteket is megtanulják. Ezek oktatására az Állami Biztosító, valamint a Magyar Hitelbank munkatársait kértük fel. Így az említett cégeknek is képzünk üzemmérnököket, akik majd minden bizonnyal el is helyezkedhetnek a biztosítónál, illetve a bankoknál. Az a törekvésünk, hogy az átszervezést követően olyan szakgárdát alakítsunk ki, amely a jövőre mutatva elősegíti a magas szintű felsőoktatást és a tudományos munkát is. Ehhez Heves megye, Gyöngyös párt- és állami testületéi, továbbá a Gödöllői Ag- rátudományi Egyetem vezetése úgy érzem minden támogatást megad. (Fotó: Perl Márton) Mentusz Károly Épül a duzzasztómű .A terveknek megfelelően halad a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerhez tartozó duzzasztómű építése. Duna- kiliti térségében 60 négyzet- kilométeres tározótavat és egy hétnyílású hajózózsilippel ellátott düzzasztóművet építenek a magyar szakemberek (MTI-fotó: Varga László) ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK Lesz-e magyar autógyártás? Hosszú ideje lehet, leg. alábbis pletykaszinten, hallani arról, hogy valamilyen formában Magyarország is bekapcsolódna a személygépkocsi-gyártásba. Hírek keringenek összeszerelő üzem létesítéséről csakúgy, mint részegységek és alkatrészek gyártásáról, mind szocialista, mind tőkés partnerekkel. Júniusban viszont már illetékesek is megszólaltak: az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága előtt Sós Gyula ipari miniszter- helyettes adott tájékoztatást, amit a képviselőcsoport megvitatott. A bizottsági ülésen nyert információk szerint, ma mintegy másfél millió autó fut a magyar utakon, átlag életkoruk igen magas: kilenc év. Ez a kocsiállomány jellemzően nagy fogyasztású. magas szervizigényű, környezetszennyező. A Merkúrnál kereken háromszáz- ezren állnak sorba új autóért. Egy OMFB-tanulmány szerint az ezredfordulóra 2,1—2,5 millió kocsira lenne szükség, beleszámítva azt is, hogy addig a jelenegészében ki kellene selejtezni. A szocialista országokból importálható meny- nyiség előreláthatóan ennek az igénynek csak körülbelül a kétharmadát fedezi. Tízmilliárdokat igényelne Egyfelől tehát a hiány- helyzet miatt merül fel újra és újra a hazai gyártás Igondolaita). Másfelől azonban azt is számításba kell venni, hogy az autógyártás meghonosítása az ipari szerkezetváltást is szolgálhatná, hiszen együtt járna a robotizáció, az automati- záció, az automata termelésirányítás alkalmazásával. Csakhogy az ellenérvek sem kevésbé súlyosak. Mindenekelőtt anyagi természetűek: a beruházás értéke több tízmilliárd forint nagyságrendű, amihez a számításba vehető vállalatok legfeljebb néhány százmillió forinttal lennének képesek hozzájárulni, és az általuk felvehető bankhitellel együtt sem rendelkeznének elég pénzzel. Meggondolandó továbbá az is, hogy korszerűbb típusok gyártása magasabb fogyasztói árakkal járna. A szocialista országok autógyártói is magasabb áron fogják értékesíteni a kisebb fogyasztású autókat. ha majd — terveik szerint — gyártanak ilyeneket. Egy nyugati licenc alapján gyártott kocsi viszont azoknál is lényegesen drágább lenne. Kérdés, mennyien tudnának ilyen drága autókat megvásárolni? A kérdésre nincs válasz; nem tudni, hogyan alakul a lakosság fizetőképes kereslete az elkövetkező években, évtizedekben. Amennyiben valamelyik tőkés céggel lépnénk kooperációra, úgy a beruházás jelentős konvertibilis importot követelne. Ebben az esetben a gyártásnak nemcsak jövedelmezőnek kellene lennie, hanem egyidejűleg konvertibilis exportot is eredményeznie kellene. Az eddigi vizsgálatok, számítások szerint viszont vagy csak az egyik, vagy csak a másik követelménynek lehetne eleget tenni. Ameny- nyiben a termék exportképes, úgy — legalábbis kezdetben — nem képződne többletjövedelem, ellenkezőleg: a gyártás valószínűleg állami támogatást igényelne. Ha viszont nem exportálnánk, akkor az importra alapuló beruházás tovább rontaná az ország külföldi fizetési mérlegét. Egyébként egyes vélemények szerint a hazai gyártás megteremtése nem jelenti okvetlenül azt, hogy megszűnik a gépkocsihiány. E vélemény képviselői az autógyártó szocialista országokkal példálódznak. amelyekben szintén kielégítetlen a belső piac. Ezer lakosra az NDK-ban 200r Csehszlovákiában 190, Lengyelországban 100, a Szovjetunióban 40 autó jut; Magyarországon ez az arány 150. A hiányhelyzet megszüntetése nem annyira a belföldi gyártáson múlik, mint inkább azon, hogy általában van-e az országnak elegendő, bármely piacon jól értékesíthető, bármilyen terméke. Mert ha van, akkor annak ellenében korlátlanul lehet autót (is) importálni. Kikkel társulhatnánk? Ebből a meggyőző érvelésből viszont az következik, hogy a döntésnek — legyen-e hazai gyártás, vagy sem. — nem a hiányból kell kiindulnia, hanem abból, hogy bekapcsolódásunk a gépkocsigyártásba egyáltalán lehet-e sikeres, kellően jövedelmező, az ipar szerkezetét jó irányba korszerűsíthető. Vagyis — majdnem függetlenül a hazai fogyasztói igényektől — azt kell mérlegelni, milyen hatással lenne a gyártás a termelési struktúrára és a külkereskedelmi mérlegre. Van például olyan terv. amely szerint a szovjet ZAZ 1102-es típusú autót gyártanánk közösen a szovjet és a bolgár partnerrel. A három partner — mint Sós Gyula ipari miniszterhelyettes a Figyelő munkatársának elmondta — felosztaná egymás között a főegységek gyártását, így a főegységeket mindhárom országban évi 150 000-es sorozatban állítanák elő. ami gazdaságosabb termelést tenne lehetővé. Emellett szó van hazai összeszerelő üzem létesítéséről is. „Ennek akkor van realitása. ha létesítésével párhuzamosan, de nem később, olyan alkatrész- és részegységgyártó hazai kapacitás épül ki, amely képes lesz a gépkocsiérték több mint 30 százalékának hazai gyártására” — mondotta az ipari miniszterhelyettes. Folytak és folynak tárgyalások a japán Suzuki céggel is. Már csak azért is, mert ha a ZAZ licencet vennénk meg, úgy a beruházás költségei egyedül bennünket terhelnének. a Suzukival viszont vegyes vállalatot létesíthetnénk egy összeszerelő üzem megépítésére és működtetésére. Dilemmák serege Bár a vegyes vállalati forma azt jelentené, hogy lényegesen kevesebb hazai tőkét igényelne a beruházás, de ez egyúttal azzal is járna. hogy az összeszerelt gépkocsik egy részét a külföldi partner értékesítené; azzal fizetnénk vissza a beruházáshoz nyújtott hitelt, illetve az lenne a partner részesedése a közös termelésből. Ebben az esetben tehát viszonylag kevesebb késztermékkel rendelkeznénk. Tehát a következő kérdés: belevághatunk-e az összeszerelő üzem felépítésébe, vagy előbb inkább a részegységgyártásban és a háttériparban kellene valamire jutni? Elképzelhető, hogy csehszlovák és lengyel partnerekkel részegységgyártó bázisokat építsünk ki, s ezeken részben szocialista megrendelésre termeljünk, részben — esetleg később — tőkés exportra is gyártsunk. Mint látható, a dilemmák seregében kellene dönteni, méghozzá igen körültekintően, figyelembe véve a külső és a belső piacot, a gazdaságosságot. a jövedelem- termelő képességet, az ipari struktúra korszerűsítésének követelményét, szembeállítva az import szükségességét az export lehetőségeivel, s mindehhez megvizsgálni a partner vállalatok különböző ajánlatait. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha egy ilyen döntés- meghozatal igencsak hosz- szú időt vesz igénvbe. G. Zs.
