Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

10. ORSZÁGRÓL —ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1987. július 18., szombat PORTUGÁLIA Választások - olasz mádra? Ramalho Eanes, volt elnök, a Demokrati­kus Meg­újulás Pártja vezetője A portugálok lassacskán olyanoík lesznek már, mint az olaszok: egyik választás a másikat követi, de lénye­ges változásra nem lehet számítani. A parlamenti erőviszonyok újra és újra patthelyzetet teremtenek, s kizárják egy igazán szilárd kormány megalakításának lehetőségét. Nagyjából így reagált a világsajtó a hírre, hogy július 19-én ismét elő­rehozott választásokat tar­tanak az Ibériai-félsziget kisebbik országában. Az 1974-es áprilisi forradalom óta még nem volt parlament, amely kitöltötte volna teljes, négyesztendős mandátumát. A mostani választások után Portugáliában 13 év alatt immár a 17. kormány szüle­tik majd. Leszavazott kabinet A legutóbbi kormányvál­ság néhány hónappal ezelőtt, áprilisban robbant ki, ami­kor Cavaco Silva miniszter- elnök kisebbségi szociálde­mokratának nevezett (való­jában jobboldali konzerva­tív) kabinetjét leszavazták a parlamentben. A bizalmat­lansági indítványt az úgy­nevezett „elnöki párt-’, a Eanes. volt államfő vezette középbal tömörülés, a De­mokratikus Megújulás Párt­ja (PRD) nyújtotta be. Ám a válság kirobbanásától alig­ha azt remélték, ami végül kisült belőle. A parlament baloldalán elhelyezkedő erők ugyanis számszerűen abszolút több­séget tesznek ki, s így már jó ideje képesek lettek vol­na koalíciós kormányt alakí­tani, ha mindkét fél részé­ről meglett volna erre a szándék. A Szocialista Párt azonban, az évek során fo­lyamatosan jobbra tolódott Mario Soares főtitkárral az élen, mindeddig kitartóan elzárkózott attól, hogy a kommunistákkal lépjen szö­vetségre. Mióta azonban Soares államfő lett. a párt bázisa mintha ismét bal fe­lé lendült volna. A jobboldali kormány bu­kása után mindenesetre el­képzelhetőnek vélték, hogy a szocialisták, a kommunis­ták, és Eanes pártja közö­sen. vagy esetleg a kommu­nisták külső támogatásával alakít majd kormányt. Soa­res államfőtől azt várták hát, hogy a Szocialista Párt főtitkárát bízza meg kor­mányalakítással. Személyi ellentétek Nem ez történt. Soares a választások előrehozása mel­lett döntött, s ügyvezető ka­binetként hivatalban hagyta Cavaro Silva kormányát. Mondják, hogy a döntés mögött netán személyi meg­fontolások is álltak, Soares és a szocialista párt új fő­titkára, Vitor Constanció kö­zötti személyi ellentétekről beszélnek. Mások szerint vi­szont Soares inkább előrelá­tó volt, amikor meg akar­ta előzni, hogy újabb mű­ködésképtelen koalíció ala­kuljon. Bár Portugáliában a vá­lasztások kiírásától kezdve tilos közvélemény-kutatáso­kat közzétenni, magán- közvélemény-kutatások ered­ményei alapján politikai helyzetelemzők mégsem tart­ják kizártnak, hogy a vál­ság igazi győztese, maga a megbuktatott kormányfő, Cavaco Silva lesz. A 47 esz­tendős közgazdász, aki tech­nokrata tudása mellé az utóbbi években a nagy hatású politikai meggyőzés fegyverzetével is felvértez­te magát, ugyanis egyre népszerűbb. Cavaco Silva mindenesetre abban biza­kodik, hogy pártja akár az abszolút többséget is meg­szerezheti a mostani válasz­tásokon. Ha az ügyvezető-kormány­fő várakozásai igazolódnak, ez a mostani választás mégsem csak egy lesz a sok közül, hiszen akkor egyetlen politikai erő, — méghozzá a politikai jobboldalról — egymagában alakíthat kor­mányt, s nem kényszerül szövetségesek jóindulatát keresni. A felzárkózás feladata Ez a fordulat azt is je­lentené, hogy az új kabinet teljesen szabad kezet kapna az alkotmány — Nyugat- Európának jelenleg legde­mokratikusabb alaptörvé­nye — felülvizsgálatához, az áprilisi forradalom után végrehajtott államosítások visszafordításához, azaz, a reprivatizáláshoz, a földre­form vívmányainak szét- rombolásához. Akárhogy is alakulnak a voksolás eredményei — hi­szen még az is bizonytalan, hogy a választások döm- pingjóbé belefáradt, kiáb­rándult portugálok közül hányán mennek el szavazni — egy mindenesetre bizo­nyos; Portugáliának végre szilárd kormányzatra lenne szüksége, amely hosszú tá­vú programot dolgozhatna ki. A rá váró feladat ugyan­is nem csekély: az elmara­dott gazdaságú Portugáli­át felzárkóztatni Nyugat- Európához. Ellenkező esetben az Eu­rópai Közösség nyitott pia­cán. ahogyan ez mostaná­ban is történik, á verseny- képtelen portugál áruk, a gyenge portugál ipar léte is veszélybe kerülhet. A mun­kanélküliség pedig már így is magas, 12 százalékos, s Portugáliának 16 milliárd dolláros külföldi adósság terhével is meg kell birkóz­nia. Márpedig ha ezeken a területeken nem sikerül si­kert felmutatni, akkor könnyen előfordulhat, hogy a soron következő lisszaboni kabinet élettartama is az olasz minta szerint fog ala­kulni. Az viszont köztudott, hogy a római kormányok átlagos működési ideje az elmúlt évtizedekben megle­hetősen rövidke volit... Szegő Gábor ÖBÖLHÁBORÚ Robbanásveszély az olajországúton Az utóbbi hetekben is­mét felforrósodott a Perzsa (Arab)-öböl vize és légköre. A feszültség lázgörbéjének emelkedése nemcsak átvitt értelemben, hanem valósá­gosan is robbanásveszélyes helyzetet teremtett a közel- keleti „olajbirodalmak'' leginkább gyúlékony szögle­tében. Az ök-okozati lánco­latban ennek közvetlen, a felszínen látható előidézője az immár hetedik esztende­je dúló iraki—iráni háború. Az öböl környékén — amely egyébként a parti ál­lamokkal kapcsolatban álló külföldi exportőrök legfőbb olajszállítási útvonala — sokféle és bonyolult érdek ütközik össze. A hamburgi Der Spiegel adatai szerint Nyugat-Európa innen fedezi energiahordozó szükségleté­nek 20—(25, Japán pedig több min,t 60 százalékát. Miután az USA részesedése ebből a körzetből mindössze 6 százalék. Washingtonban a meglehetősen nagy aránybe­li különbséget hozzák fel annak indoklására, hogy a NATO nyugat-európai tag­államai a jelenleginél jóval többet vállalhatnának a hajózás haditengerészeti biz­tosításában az Arab-tenger felé vezető kijárat legérzé­kenyebb „ütőerénél”, a Hormuzi-szorosban. Az Omani-öbölre nyíló, 15—18 kilométer széles, és 85 .kilométer hosszúságú szo­ros katonai szempontból va­lóban a legsebezhetőbb, és ezt — földrajzi elhelyezke­désénél fogva — számottevő flottaerejével és parti tele­pítésű harceszközeivel — (köztük rövid hatótávolságú tüzérségi rakétáival) Irán előnyösen kihasználhatja. Irak ezzel szemben az öbölre is kiterjedő hadmű­veleteivel. főleg légifölényé­nek kiaknázásával igyekszik gyengíteni a vele szemben álló fél hadviselési képessé­gét. Egyikük is, másikuk is arra törekszik, hogy egy­mást kölcsönösen elvágják a gazdasági-pénzügyi forrá­soktól, s megfosszák a fegy­veres küzdelem folytatását tápláló olajbevételektől. Ez az igen tetemes anyagi és élőerő-áldozatot követelő „gazdasági háború” — vagy ahogyan Nyugaton mondják: a „tankerháború” — 1981­től fokozatosan bontakozott ki. Amíg például 1981 és 1983 között „csupán” 45 olajszál­lító tartályhajót ért támadás az öbölben, 1984-ben már 67-et, 1985öaen 83-at, 1986- ban pedig 105-öt. Ez év első négy és fél hónapjában a mérleg serpenyőjében 34 „nagy tengeri célpont” sze­repelt, köztük a „Csujkov marsall” nevű szovjet tank­hajó. amely Kuvalt partjai­nál futott aknára. Ugyanaz­nap, a késő esti órákban az öböl közepe táján tartózko­dó amerikai „Stark” fregatt­ra csapott le az iraki légi­erő egyik francia gyártmá­nyú gépe. Az igen korszerű — szin­tén francia — Exocet repü­lőgép-fedélzeti rakéta 160 ki­logrammos robbanótölteté­vel akár 20—30 kilométer tá­volságból is indítható, s az ellene való védekezést rend­kívül megnehezíti, hogy a vízfelszín felett automatikus önirányítással alig 4—5 mé­terrel közelíti meg célját. Hatékonysága első ízben a Falkland, Malvin-szigetekért vívott 1982-es brit—argentin háború idején bizonyoso­dott be... A Reagan-kormányzat az öbölben járőröző fregattot ért iraki légi csapást most ürügyként próbálja felhasz­nálni arra. hogy a „hajó­zás szabadsága biztosításá­nak” jelszavával fokozza katonai jelenlétét a térség­ben. A parti államok attól tartva, hogy egy nemkívá­natos „eszkalációba” sod­ródhatnak, aggodalommal szemlélik a fejleményeket. Noha, nem azonos módon ítélik meg a nekiik felkínált amerikai „védnökséget", abban nagyjából egyetérte­nek, hogy az Öböl-menti Együttműködési Tanács 1981-ben létrehozott politi­kai és katonai szervezete elegendő garanciát jelent­hetne az Arab-félsziget biz­tonsági érdekeinek védelmé­hez. (A tanács tagállamai: Szaúd-Arábia. Kuvait, Oman, Bahrein és az Egye­sült Arab Emírségek.) A jel­zett országok haderőinek összlétszáma mintegy 150 ezer fő (ennek csaknem a felét Szaúd-Arábia adja), így hát megfelelő elhatáro­zás és koordináció esetén valószínűleg képesek lenné nek hatékony katonai intéz­kedésekre a stabilitás meg­őrzéséhez vagy helyreállítá­sához. Ez a szándékuk azon­ban egyrészt az USA-tói való (igaz. nem azonos mértékű) függésük, másrészt az iraki—iráni háborúval kapcsolatos eltérő álláspont­juk miatt távolról sem kö­vetkezetes és egyértelmű. Így hát azt várni, hogy a petroidollárok milliárd jaj­nak haszonélvezői döntően befolyásolhatnák az ese­mények menetét, több mint kérdéses. Éppen ezt kihasználva a Pentagon igen jelentős, atommeghajtású repülőgép­hordozókkal megerősített haditengerészeti csoportosí­tások tartós odaküldésére készül, hogy ezáltal is mi­nél jobban ellenőrizhesse a neuralgikus térséget. Wa­shingtonban máris bejelen­tették, hogy a Közel-Keleten augusztusban sorra kerülő „Bright Star” (Fényes csil­lag) fedőnevű hadgyakorlat, keretében a kijelölt haditen­gerészeti erők és az úgyne­vezett gyors reagálású had­test részvételével nagyszabá­sú erődemonstrációt ren­deznek. A gyakorlat végre­hajtása után — mint hírlik — egy repülőgéphordozó ha­jóval (fedélzetén 85 harci géppel) megerősített flotta- kötelék állandóan az öböl közelében maradna, készen bármikori fegyveres beavat­kozásra. Ez semmiképpen sem jó jel olyan feszültségi gócban, ahol a katonapoli­tikai helyzet és az olaj egy­formán rendkívül lobbané­kony ... Serfőző László Amerikai flottafelvonulás ... PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Heves és Vidéke Áfész a 38/1980. MT. sz. rendelet alapján 1987. szeptember 1-től — 1990. augusztus 31-ig terjedő időre — mely két évvel meghosszabbítható — szerződéses üzemeltetésre átadja a következő egységeit: 39. sz. te.jbolt, 4. sz. italbolt, IV. o., 11. sz. italbolt, IV. o„ Heves, November 14. tér Heves, Fő út Átány, Rákóczi u 67. sz. 50. sz. 54. sz. 76. sz. 78. sz. 98. sz. 102. sz. 104.sz. 83. sz. 86. sz. 35. sz. 9. sz. fűtőolajkút, élelmiszer-háztartási bolt, húsbolt, húsbolt, zöldség-gyümölcs bolt, Átány, Bem u. Erdőtelek, Fö út Erdőtelek, Kossuth u. Kömlő, Egri út Kömlő, Fö út élelmiszer-háztartási bolt, Tfszanána, Vörös Hads. u. zöldség-gyümölcs bolt, Tüzép -pb -cseretelep, ruházati bolt, élelmiszer-háztartási bolt. ABC, italbolt, III. o„ Tiszanána, Piactér. Tiszanána, Bem u. Kisköre, Kossuth u. Kisköre, Kossuth u. Tarnaszentmiklós, Vörös Hads. u. Hevesvezekény, Fő út A pályázatokat 1987. augusztus 7-ig kell megküldeni az áfész kereskedelmi főosztályához. Heves, Tanácsköztársaság tér 16. 3360 címre. Versenytárgyalás: 1987. augusztus 17-én, (hétfőn) 10 órakor lesz a fenti címen. Tájékoztató adatokat, bővebb felvilágosítást az áfész kereskedelmi főosztálya ad. Mario Soares államelnök A Szocialista Párt új főtit­kára Vitor Constanció (Fotók: Camlbio — KS) A Der Spiegel térkép- vázlata a Stark incidens színhelyéről és fekete vonallal jelzett tank­hajók útvo­naláról

Next

/
Thumbnails
Contents