Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-17 / 167. szám
4. ; t NÉPÚJSÁG, 1987. július 17., péntek SZEMES MARIVAL - PREMIER ELŐTT „A nézőket magunkkal kell ragadni...” Gondos Eszter szerepében (Fotó: Köhidi Imre) Aki figyelemmel kísérte az egri nyári színház történetét, Szemes Mari Kossuth- díjas, kiváló művész vendégjátékait is nyomon követhette. — Most lépek fel itt harmadik alkalommal: Gáli László szimpatikus egyéniségének, s hívásának nem tudtam ellenállni. Örömmel vállaltam a ma bemutatásra kerülő darabban, Tamási Áron: Énekes madarában Gondos Eszter szerepét — indokolja döntését a művésznő. — A szabadtéri színházzal először 1972 nyarán kerültem kapcsolatba. Akkor a szegedi Dóm-téren, a Vámos László rendezte Rómeó és Júliában mutatkoztam be. Soha nem felejtem el: egyszerűen halálfélelmem volt, amikor kiléptem a színpadra. Az óriási térben — úgy éreztem — eltörpülök, kicsiny katicabogár vagyok. Hogyan lehet megtalálni a közönséget, elkapni a tekinteteket: ez izgatott. Ehhez a másfajta léptékhez kellett magam formálni; s ma is dolgozik bennem ez az érzés, bár a Líceum udvara kisebb, ráadásul élettel tölti meg a csodálatos díszlet, s a minden részletre kiterjedő technikai háttér. — A közelmúltban a Nemzeti Színház is műsorára tűzte Kerényi Imre rendezésében az Énekes madarat. Abban szintén játszott: hogyan vetné össze a két előadást? — Magas a mérce, de ez húzóerő is egyben. A Nemzeti produkciójában egy kisebb feladatom volt, de a remekmű gondolatisága már akkor is megérintett. Most itt főszerepet alakítok. A lényegen nem változtat: ebben a felnőtteknek szóló mesében csodák történnek az emberis-fejekben, lelkekben. Ma is élő, aktuális a boldcgságkeresésnek az az útja, amit Tamási megálmodott. Itt négy ember másféleképpen személyiség, másféleképpen gonosz vagy jó. más utakon küzdenek céljaik eléréséért. A tiszta, igaz szerelem lírája mintha a föld fölé emelne, mintegy kijelölve érzelmeink, s emberségünk útját. — Egy színházi alkotásban igen fontos. hogy ismerjék egymást a társulat tagjai. Most erről nem beszélhetünk, hiszen erre az alkalomra jöttek össze. Milyen nehézséget jelenthet ez? — Ezen a problémán segíthet a gondolat közössége. Most itt szívós, kemény munkát végeztünk, az emberi és szakmai maximumot kihozó rendezésnek köszönhetően. Bár először dolgoztunk együtt, mégis az az érzésem, mintha már évek óta tudtunk volna egymásról. Természetessé vált a kölcsönös segítés, a másikra figyelés. a kollégák, s az elképzelések tiszteletben tartása. Éreztük, hogy nem nélkülözhetjük egymást, hogy mindenki fontos és nem helyettesíthető másokkal. A színjátszás a teremtés ka- tartikus erejével hatott ránk. — Ilyenkor vagyok boldog. ha állandó megújulásban tart egy-egy feladat. Ha fáradt is vagyok, ettől feltöltődöm. Eddig nem ismert belső tartalékokat találok magamban. Ezért abbahagy- hatatlan számomra a játék. Örömömre és tisztulásomra szolgál. — Milyen visszhangot vár a közönségtől ma este? — A belső nyugalmunkat az adja meg, hogy ritkán ilyen harmonikus egy mű megformálása. Ez önmagában elégtétel. Azt szeretnénk, ha olyan siker lenne, hogy ősszel ismét játszanunk kellene kőszínházban. A nézőket magunkkal kell ragadni. mindig feljebb emelve a mércét, legalább néhány „centiméterrel”. Egy pillanatra sem engedhetjük el figyelmüket. Azt hiszem, addig van értelme a színháznak. míg hatni tudunk az emberekre. B. Szabó Pál MAREK NEJMAN Éle ttapa Kilátástalannak ítéltem a helyzetemet. Az előttem levő férfi már jó ideje vitatkozott az ügyintézővel, de képtelen volt szót érteni vele. — Mikor kapok végre választ? — A törvényes határidőn belül... — Azaz? — Azaz. akkor, amikor .. . — Szánjon meg, az isten szerelmére! — rimánko- dott. — Családom van, feleség, gyerekek, ráadásul még egy anyós is . . . — Én sem vagyok agglegény! A következőt! Úgy döntöttem, nem fogok erőszakoskodni. Nyugalmat erőltetek magamra, és nem izgulok. Többet ér nekem a békesség, és már-már sarkon fordultam, amikor az ügyintéző rám förmedt: — Milyen ügyben jött? Szerettem volna minél előbb túllenni rajta. — Kizárólag rólam van szó. Csakis rólam — mondtam céltudatos nyomaték- kai. — Se kutyám, se macskám. az anyósról már nem is beszélve. Nem tudok felhozni egyetlen perdöntő érvet sem. — Hát aztán? — hüm- mögött az íróasztal mögül. — Még sohasem hallott arról, hogy az egyén éppoly fontos tényező a társadalomban, mint a család? — Ennek ellenére — mondtam pátosszal teli hangon —, kérem, engedje meg, hogy csak egy hónap múlva jöjjek vissza a válaszért! Addigra talán elkészül .. . — Mi az hogy talán? — méregetett gyanúsan. — Azt hiszi, nem tudunk gyorsabban dolgozni? — Jaj. dehogy! Csak hát ismerem az életet. Rendben van, jövök egy hét múlva — tettem hozzá nyomban, nehogy magamra haragítsam. — Holnap már nem is lesz jó? — kérdezte epésen. — Ámen — bólintottam készségesen, csakhogy minél előbb végezzünk. — Hát akkor holnap, a munkaidő vége felé .. . — Miért éppen a vége felé. miért nem az elején? — Ismerem az életet — feleltem újra. — Tömérdek munkájuk lehet.. . — Látszik, hogy fogalma sincs az életről! — ripako- dott rám. és hadonászni kezdett a kezében levő bélyegzővel. Ezután kétszer úgy odacsapott az asztalra, hogy azt hittem, menten szilánkokra zúzza az ujjaimat. — Hát akkor tessék, el van intézve! Helyben! Mit szól hozzá? Egész testem remegett a szokatlan élményről, fogtam a határozatot, és rogyadozó térdekkel megindultam az ajtó felé, az ügyintéző pedig elégedetten kaca- rászni kezdett a hátam mögött: — Ó. az ostoba! Az élet- tapasztalatával akart imponálni, én azonban alaposan megleckéztettem! Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán Zeisel Éva, a modern amerikai kerámia úttörője A magyar formatervezés világhírű úttörői közé tartozik az itthon szinte ismeretlen Zeisel Éva. akinek különlegesen szép edényeiből hazánkban először nyílt kiállítása az Iparművészeti Múzeumban. Az idős művésznő Kovács Margit ünnepelt kortársa, ma is fiatalos energiával alkot. Sok évtizedes távoliét után is tökéletesen beszél és fogalmaz magyarul. Megragadó egyszerűséggel foglalja össze művészeti elveit, melyek több évtizedes pályafutása közben szűrődtek le tervezési gyakorlatában, s amelyekkel annakidején a brooklyni Pratt Institute Art Schoolban megindította a korszerű amerikai porcelántervezést. — Kérem, beszéljen pályafutásáról! — Nekem mindig az volt az érzésem — mondja —, hogy az ipar számára tervezni legalább akkora öröm, mint az edényeket kézzel megformálni. Amikor a formaterv egy hosszú fejlődési folyamat eredményeként először bújik ki az öntőformából, még nedves, sérülékeny és törékeny agyagként, vagy ha később az ember látja, hogy tárgyal tömegesen valósulnak meg, ugyanolyan beteljesülést érezhet. Akár egy nyugatindiai falu piacán találkoztam formaterveimmel, akár a zürichi repülőtér éttermében, egyaránt úgy éreztem magamat, mintha egy egész sereg kitűnően nevelt gyermek édesanyja volnék. Amikor az ipar számára dolgozik, a formatervező nem a korongból meríti a formát. Sokszor maga a megbízó adja a kreatív motivációt. A Red Wing Pottery kerámiaüzem azért keresett fel például, hogy a Greenwich. Village-i ízlésnek megfelelő, föltűnő dolgokat találjak ki számukra. olyasmit. amire az emberek odafigyelnek. Castleton nagyon hagyományos, elegáns étkészletet rendelt meg, mely illik a legelegánsabb amerikai ebédlők légköréhez. Pályafutásom során gyakran arra is megkértek, hogy tárgyaim ne csak használati szempontból legyenek megfelelők, hanem olcsón értékesíthetők is legyenek. 1931-ben írtam: „az olcsó értékesítés lehetősége olyan megkötöttség, amellyel a formatervezőnek gyakran számolnia kell, s ami miatt nem tervezhet olyan tárgyat, melynek sorozatgyártása felesleges nehézségeket támaszt, és különleges hozzáértést, speciális technológiát igényel...” A formatervnek figyelembe kell vennie az égetőkemence belső terének optimális kihasználását „a késztermékek árával kapcsolatos megkötések befolyásolhatják a funkcionális vagy esztétikai követeléseket. Ha azonban a formatervező minden esetben alaposan átgondolja ezeket a korlátozásokat, és nyitottan akár. mint egy új ösvény felé vezető jelekre tekint rájuk, a korlátozások még ötletek forrásaivá is lehetnek.” Nagyon megszívlelendő amit a funkció szerepéről mond: — Még fontosabb, hogy a formatervező tisztában legyen azzal, hogy a forma nem következik a funkcióból, ahogy a termelési eljárásból sem. A legkülönbözőbb célokra használható kerámiák előállítására, s a legkülönbözőbb gyártási eljárások bevezetésére számtalan egyaránt vonzó lehetőség kínálkozik. A nyitottság az új utak keresésére, az emberközpontúság. fantázia és a lehetetlent nem ismerő technológiai szakismeret jellemző munkáira, amelyek századunk csaknem minden mozgalmát követték a maguk idejében. Emellett a klasszikus távolkeleti porcelánhagyomány éppúgy megihlette, mint a hazai népi kerámia, amely elindította a csúcsok felé a képzőművésznek készülő fiatal lányt, aki a főiskolát otthagyva, Karapancsik János fazekasmestertől sajátította el az alapfogalmakat. Magyaros-népi, némi bécsi hatást tükröző munkáival már 1926-ban szerepelt a philadelphiai kiállításon. Utána a Kispesti Kerámiagyár tervezőjeként dolgozott, majd tudását tökéletesíteni Hamburgba utazott. 1928ban Palasovszky Ödön avántgárd színházában dísz. lettervező volt, de már az év végén a schrambergi majolikagyár tervezője lett, ahol korai kubista-konstruktivista, geometrikus formájú. erőteljes színezésű készleteket és díszedényeket tervezett. Berlinben a Neue Sachlichkeit szellemében dolgozott. 1932 elejétől a Szovjetunióban a Lomonoszov és a Dulovói porcelen- gyáraknak tervezett készleteket az ottani klasszikus porcelánok hatása alatt. Karrierje az Egyesült Államokban bontakozott ki, ahova 1938-ban érkezett. Először az Art Deco szellemében tervezett ajándéktárgyakat. és oktatott a Pratt Institute-ban. Brooklynban. 1942-ben kapta egyik legfontosabb megbízását a Castleton gyártól. Ez az étkészlet a maga tökéletesen kiérlelt. modern formaképzésével az amerikai formatervezés úttörő munkái közt szerepel. A nagy siker után sorra kapta megbízásait a különféle amerikai kerámia- és porcelángyáraktól, így a Red Wing Potterytöl a családi étkezések számára tervezett színes, matt és fényes mázas készletekre, majd a Hall gyártól legnépszerűbb, nagy sorozatban gyártott. klasszikusan egyszerű, kiérlelt, tálaló- és főzőedényeire, melyeknek tálalóedényei a stilizált madárformákra emlékeztetnek kissé. Sorra teljesítette megrendeléseit az ötvenes években Nyugat-Németországon át Olaszországig, sőt Japánig és Indiáig. Némely formája kissé antropomorf jellegű, de szerencsés ötvözetet alkot a klasszikus edényformákkal. A hatvanas évektől kezdve tervezői tevékenysége alábbhagyott, majd 1982-ben hazatérve a pécsi Zsolnay gyár számára tervezett néhány klasszikus formájú eozinmázas edényt. Zeisel Éva munkáit a nagyipari termelés és a korszerűség követelményeinek figyelembevétele mellett igen erős személyes jellegű, önálló formavilág jellemzi. B. I. Volt egyszer egy sza kérettség i A Népszava egy új, érdeklődésre számot tartó kötettel örvendeztette meg olvasóit. Diószegi Csipetits György és Koncz Endre hosz- szú évek munkájaként hézagpótló kiadványt készített. A könyv előszavában' Gáspár Sándor, a SZOT elnöke a munka jelentőségét méltatva írja: ,,A különböző iskolatípusok és kollégiumok értékelése. történelmi küldetésük felmérése már jórészt megtörtént. Különösen a NÉKOSZ történetének feltérképezése jelentett mérföldkövet ezen a téren. A szakérettségisek életútjának megörökítéséről azonban mind ez ideig megfeledkeztek a kutatók, a szakemberek. Amikor e könyv megszületésének gondolata elindult, a Szakszervezetek Országos Tanácsa sietett segítségére, a Népszava Kiadó vállalta a megjelentetést és a SZOT ösztöndíjban részesítette a munkát felvállaló szerzőket. A Népszava kultúrpolitikai rovata segítette a munka összefogását, a feltárt eredmények közzétételét.” Miről szól a Gerö János szerkesztette kötet. Ez esetben a cím jelöli leginkább a könyv tartalmát, azaz azt. hogy volt egyszer egy szak- érettségi és ami a kiadvány borítóján szereplő újság- montázsból is kitűnik: „Jönnek a gyárakból — mennek az egyetemre.” „Munkásif- jakat a főiskolákra.” „Győzött a szakérettségi tanfolyam.” A kötet szerkezete rendkívül világos, áttekinthető, hiszen a kiadvány első része a szakérettségi előzményeit és fennállásának történetét ismerteti, majd a szakérettségis pedagógia legfőbb tényezőit mutatja be. A könyvből kitűnik, milyen volt a szakérettségisek létszámának alakulása a tanfolyamokon és a felsőoktatásban, miként alakultak az anyagi és egészségügyi viszonyok stb. A szakérettségire emlékezve című fejezetben, a szer~ zök életutakat, interjúkat, portrékat. leveleket gyűjtöttek csokorba. S. D.