Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-15 / 165. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 15., szerda 3. Ahogy „lentről” akarják? Vita a gyáregységek, üzemek önállóságáról MEGKÉRDEZTÜK A MALÉV OSZTÁLYVEZETŐJÉT Olcsó uagy drága a légi szállítás? A téma elavultnak tűnhet, hiszen a vidéki ipartelepítés hatásáról, következményeiről, a gyárak, gyáregy ségek és központjuk viszonyáról szinte a kezdetek óta fői-föllángol a vita. Sok tekintetben változott is az. egykor „gyarmati" viszony ia központ és vidéke kö zött. A gazdasági reform szele azonban mintha nem eléggé mozgatta volna meg a levegőt a nagyvállalatok kapuin belül. Legalábbis ez érződött a napokban rendezett vitából, amelyet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezete rendezett többtucatnyi gazdasági vezető számára az. Egri Tech nika Házában. A Malév Air Cargo, azaz a Malév árufuvarozási osztálya a Ferihegyi repülőtér 1-es terminálján italálható, közvetlenül a mindenki által jól ismert régi fogadó- épület tőszomszédságában. S bár a légi áruszállítás fontos tevékenysége a magyar légitársaságnak, mégis a legtöbb ember szinte semmit sem tud róla. De miért is fontos a légi fuvarozás, ez az olcsónak egyáltalán nem nevezhető szállítási forma? Erről beszélgetünk Sallai Istvánnal, a Malév Air Cargo vezetőjével. 3—4 nap alatt Miközben az osztályvezető irodájában azt magyarázta, hogy a légi fuvarozás előnyeit három szóval lehet leginkább érzékeltetni — gyorsaság. pontosság, megbízhatóság — a cargo-bázison a megszokott mindennapi munka folyik. Gépkocsik sokasága parkol az épület előtt arra várva, hogy átvegyék a rajta szállított árut, vagy éppen azért, hogy megrakva az aznap érkezett küldeménnyel, elvigyék azt rendeltetési helyére. A vámhivatalban is szabályszerűen kezelik az indulásra váró, illetve a különböző járatokkal érkezett csomagokat. Benn, a raktárban pedig szakértő kezek szortírozzák, csomagolják a különféle küldeményeket, amelyek között primőr zöldség és Indiából származó ruha. valamint gyorsan romló radioaktív izotóp éppen- úgy előfordul, mint életmentő gyógyszer vagy naposcsibe. Sallai István adatokat sorol tevékenységükről. Így megtudjuk, hogy tavaly csaknem 30 ezer tonna árut adtak fel légi fuvarozásra Ferihegyen, s ebből több mint 15 ezer tonnát a Malév gépei vittek külföldre. Amíg fél évtizeddel ezelőtt az áru feladásától annak átvételéig akár két-három hét is eltelt. addig mára ez az idő 3—4 napra csökkent. A fuvaroztatók jobb kiszolgálása érdekében pedig a Malév öt éve a kis légitársaságok közül elsőként csatlakozott az úgynevezett nemzetközi — Carmen-cargo számítógépes rendszerhez, amely a légi küldemények kezelését teszi gyorsabbá, pontosabbá. „Ha értékes — kifizetődő" — A magyar vállalatok miért küldik repülőgéppel az árut? — Ennek két fő oka lehet. Az egyik: a szóban forgó küldeményt — valamilyen okból — csak késve indíthatták útnak, ezért a szállítás idején igyekeznek a késést behozni. A másik esetben az adott árut eleve légi úton kívánták eljuttatni a megrendelőhöz, mivel a küldemény tulajdonságai, például romlékonysá- ga, ezt teszik indokolttá. — Kik és milyen feltételekkel vehetik igénybe a Malév Air Cargo szolgáltatásait? — Szállíttatóink köre nagyon széles, ugyanis — megfelelő engedélyek birtokában — bárki feladhat légi küldeményt járatainkra, legyen az magánszemély vagy vállalat. S hogy mi mindent lehet repülőgéppel szállítani? Tulajdonképpen szinte mindenféle export- és importárut. ha az megfelel a repülésbiztonsági előírásoknak, és van rá behozatali, illetve kiviteli engedély. A vállalati fuvarozást talán egyetlen dolog korlátozhatja. nevezetesen: a légi szállítás nem olcsó. Ezért a megbízóink többnyire csak értékesebb küldeményeket fuvaroztatnak velünk, mert így kifizetődő számukra. Bérelt gépek Végül a beszélgetés végén a gondokról is szó esik. Ezek közül talán a leginkább égető, hogy az áruszállító légi flottát hamarosan egytől-egyig ki kell szu- perálni, mivel a négy IL— 18-as már kiöregedett. Ezért a Malév áruszállítási tevékenységét átmenetileg bérelt repülőgépekkel igyekszik megoldani, hogy ne szoruljon ki a piacról, azonban a végleges megoldásról még nem döntöttek. Ezenkívül az itt dolgozóknak — ez mintegy kétszáz ember — az ugyancsak nehézséget jelent a munkájuk elvégzésében, hogy a 2-es terminálon, azaz Ferihegy— 2-n — pénzügyi okok miatt — nem épült cargo-rak- tár. Ezért az áruk zömét az 1- es terminálról utaztatni kell a hat kilométerre lévő 2- es terminálra a vállalat gépeihez. Ám a nehézségek ellenére az itt dolgozók minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megrendelőik semmit se érzékeljenek belső gondjaikból. Sőt. arra törekszenek. hogy szolgáltatásaik színvonalát állandóan javítsák. Ezért folyamatosan figyelemmel kísérik a piac igényeinek változását, — ennek szellemében nyitottak a közelmúltban irodát Budapesten, a belvárosban —, és igyekeznek hozzájuk a legjobban alkalmazkodni. — cs — A vitát indító Polonkai János, az SZVT főtitkára évtizedekig a Ganz Villamossági Müvek igazgatójaként közvetlenül tapasztalhatta a központ és gyárai közt megújuló feszültségeket. Elmondta, hogy nemegyszer a helyi politikai vezetők segítségét kérték az „ügyek" rendezéséhez. Vagyis ügyek mindig akadtak, s akadnak ma is. Holott végső soron a megye, a szűkebb környezet örülhet egy-egy letelepülő üzemnek, amely gyorsítja a terület gazdagodását, sokirányú fejlődését. A hetvenes évek közepéig a gazdaságpolitika szemlélete szerint az volt a jó vállalat, amelyik terebélyesre, nagyra sikerült. A reform hatásaképpen, s a gazdasági szerkezetátalakítás kényszerűsége miatt a nyolcvanas évekre a szemlélet úgy változott, hogy a nagyvállalat már nem jó, szét kell szedni. Ezt követően sokan kérték is önállóvá válásuk lehetőségét; 15 nagyvállalatból 31 alakult egyebek között ebben az időszakban. Később kiderült. hogy azért ebből sem érdemes divatot teremteni, mert egy önállóan gazdálkodó cégnél a műszaki fejlesztőgárda, a kereskedelemmel, piackutatással foglalkozó tapasztalt apparátus nélkülözhetetlen. Ilyenek azonban a gyáregységekben, üzemekben nemigen szerveződtek. S akkor nem is beszéltünk még az anyagellátás hiányosságairól, az export-import körüli huzavonákról ... A folyamat még napjainkban sem befejezett, noha merőben új gondokkal is szembe kell nézniük a központtól távoli gyárakban dolgozóknak. Ilyenek például a munkaerő hatékony foglalkoztatása, s tőkeszegény időkben a szerkezet átalakítását gyorsító műszaki fejlesztés. Ebben a helyzetben az érdekeltség tisztázása. a nagyvállalaton belüli belső vállalkozás lehetőségeinek megteremtése szinte létkérdés. Az említett előadás és az azt követő vita is bizonyította: az önelszámolás rendje még az „öreg” gyáregységekben sem alakult ki olyan szinten, hogy tisztán láthatnánk, eredményt vagy veszteséget termeltek a nagy kalapba. Ilyenkor aztán más szempontok érvényesülnek, s mindenki hajlamos túlértékelni önmaga teljesítményét. „Nélkülünk a központ nem létezne, mi termeljük a nyereséget”, vagy „ha mi nem segítünk, odalenn azonnal becsukhatnák a boltot" — ilyenek hangzanak el az elkeseredett vitában. Pedig, hát nem arról van szó — s ez nem is lehet szóbeszéd tárgya —, hogy ki kit tart el. A feladatok ésszerű elosztása és az elvégzett munka pontos értékelése hiányzik, ez ad alkalmat a félreértésekre. Nem lehet elsőrendű cél leválni az anyavállalatról — ezt többen hangoztatták az ankéton felszólalásaikban —. de sürgős teendő megteremteni a belső érdekeltséget, s ez egyformán fontos központnak, gyáregységnek. A Csepel Autó egri gyárának, a Duna Cipőgyár hatvani gyárának, a Ganz káli gyáregységének vezetője szinte egymást kiegészítve szólt az önelszámolás fontosságáról. Figyelemre méltó észrevétel volt az is: vajon a nagyvállalatok központjai nem abból veszik a példát a gyáregységekkel való viszony kialakításához, ahogyan őket vezényli a felsőbb irányítás? Vagyis a gazdaság szervezésének magasabb szintje, a régen emlegetett új minőség időszerűvé tette újra átgondolni a telepített ipar kapcsolatait, önállóságát is. A felelősség már nem lehet csupán szólam akkor, ha a döntésekben igazi részük van a gyáregységi vezetőknek is. A hatékonyabb, gazdaságosabb termelőmunka feltételeit pedig — ha ahhoz érdekeltséget is adnak — valóban helyben lehet megteremteni. Szűkebb hazánkban is napirenden van az önállósodás folyamata. Ahol erre a feltételek adottak, például a Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi gyáránál, szorgalmazzák is a leválást a területi fejlesztésért felelős vezetők. Ugyanakkor. mivel a megyében nagy súlya van a telepített iparnak, fontos a kapcsolatok tisztázása is, hogy a további fejlődés lehetőségeit világosan láthassák. Az érdekek csak pillanatnyilag lehetnek különbözőek. Egy hajóban ülnek az anyavállalat és „gyermekei”. Evezni pedig mindenképpen kell, ellenszélben, nagy hullámok között is. Hekeli Sándor KSH-elemzés a gazdasági folyamatokról A Központi Statisztikai Hivatalban a rendszeres statisztikai adatszolgáltatás alapján elemezték az elmúlt két év főbb gazdasági folyamatait. Az 1985—86-os évekre a gazdasági szakemberek azt várták, hogy gazdaságunkban megindulnak és kezdenek megerősödni azok a folyamatok. amelyek lehetővé teszik a gazdaság lassú élénkítését, anélkül, hogy ez újra a külső egyensúly visz- szaesésével járna együtt. Ezeket a feltételezéseket azonban sem az 1985.. sem pedig az 1986. évi eredmények nem igazolták. A termelés fokozatos dinamizálására irányuló kísérlet nem járt sikerrel; 1985-ben visz- szaesett, 1986-ban pedig csak alig több mint 1 százalékkal emelkedett a bruttó hazai termék. A termelés stagnálása, csökkenése következtében nem jöttek létre azok a belső többletforrások, amelyek fedezetet biztosítottak volna a belföldi felhasználás növelésére. Cserearányaink az elmúlt két év során tovább romlottak. Különösen súlyos veszteséget szenvedtünk el 1986-ban, amikor a nem rubelelszámolású cserearányunk 7 százalékkal lett rosszabb. A cserearány-veszteséget is számítva a bruttó hazai termék 1985-ben és 1986-ban együttesen 1,4 százalékkal csökkent. Így sem a fogyasztás, sem a felhalmozás bővítésére nem állt rendelkezésre belföldi forrás. Mindezek ellenére a fogyasztás e két év alatt 4,4 százalékkal nőtt. A termelés és az export struktúrájának gyengeségeit mutatja cserearányaink még ma is folyamatos és jelentős mértékű romlása akkor, amikor az európai országok többségében már a cserearányok dinamikus javulása a jellemző. Nem rubelelszámolású kivitelünkben főként az igen kedvezőtlen áron értékesíthető élelmiszeripari termékek, illetve az anyagok és félkész termékek a meghatározók. E két termékcsoport adja a kivitelnek közel kétharmad részét. 1986-ban hosszú idő óta először nemcsak arányában, hanem abszolút összegében is csökkent a központosított jövedelem, miközben a költségvetés kiadásai emelkedtek. Ehhez hozzájárult, hogy tavaly a költségvetésbe befolyt adók csak szerény mértékben, 4 százalékkal nőttek. a támogatások viszont közel 17 százalékkal emelkedtek az azt megelőző esztendőhöz képest. A gazdaságtalan termelés fenntartásának és az exportárveszteség fedezésének terhei jórészt a költségvetésre hárultak. E folyamatok hatására a költségvetés hiánya olyan mértéket ért el, ami már komolyan veszélyezteti a belső egyensúly megőrzésének a lehetőségét is. A lakosság jövedelmei gyorsabban nőttek, mint a népgazdaság jövedelme. A bruttó munkajövedelmek mindkét évben 9 százalékkal emelkedtek. így a tervezettnél jóval nagyobb mértékben nőtt a lakosság részesedése a létrehozott jövedelemből. A rendelkezésre álló forrásokat messze meghaladó jövedelemnövekedés ellenére a lakosság életszínvonal-közérzete nem javult. Az egyes rétegek és csoportok jövedelmi helyzetében jelentős különbségek jöttek létre és emiatt a korábban is meglévő feszültségek tovább nőttek. Mezőgazdasági munkák Detken Holló József, a Detki Ma gyár—Bolgár Barátság Tsz elnökhelyettese a/ ,.FD—5" búzafajta szem- fejlödését ellenőrzi a nagyúti határban. A be takarítást július 20. körűire tervezik (jobbra). Közel húszhektáros zöldségeskertben érik a ká puszta, a karalábé és a leveszöldség. A melegebb esapadékszegényebb napokban a növények igény lik. hogy Holló György főkertész éltető vízzel lássa el őket (balra, lent). A gépek szemlézése — aratás előtt (jobbra, lent) (Fotó: Szabó Sándor)
