Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVIII. évfolyam, 153. szám ARA: 1987. július 1., szerda 1.8» FORINT SEMMELWEIS SZELLEMÉBEN MUNKÁLKODVA Kitüntetések az egészségügy ünnepén A kitüntetettek egy csoportja. Az előtérben dr. Szamaránszky Júlia osztályvezető tőorvos és dr. Dima Magdolna adjunktus (Fotó: Koncz János) Átörökíteni A gödör egyre inkább holmi régészeti kutató­árokra kezd emlékeztetni. Különböző korokból szár­mazó csövek meredeznek a mélyben, s hürrvmögve áll­ják körül a leleteket a szakemberek. Arról tanács­koznak — immár órák hosszat —. hogy melyik honnét származik, s mi a rendeltetése. Igen nehezen derül ki számukra, s félő, hogy a hosszas tárgyalá­sok eredményeként is csu­pán ösztönükre hagyatkoz­hatnak. Hányszor, de hányszor olvashatunk. hallhatunk eltépett vezetékekről, fel­szaggatott csövekről. Ami­kor a fentebbi, napról nap­ra zajló eseményeket fi­gyelem, kezdek rájönni az okra. Nem rendelkeznek a munka irányítói megfelelő dokumentációval, nem hoz­záférhető számukra a köz­művek tervrajza. Valami­lyen úton-módon elsikkadt az egész anyag, hiába ke­resik, nem találják sehol. Sajnos, nem egyedi ez az eset. Levéltáros bará­tom panaszkodott a minap arról, hogy talán soha nem volt hajzánkban olyan fe­gyelmezetlenség az iratok kezelésében, mint manap­ság. A másik oldalon pe­dig egyre halmozódnak a különböző papírok, óriási hegyekben állnak, de nem arra jók, hogy nélkülöz­hetetlen információkat hor­dozzanak. Inkább azt a célt szolgálják, hogy az in­tézmény önnön fontosságát bizonyítsa velük, aztán fe­lesleges lordként hamaro­san az enyészet martaléká­vá lesznek. Nyilvánvalóan több ok is meghúzódik a jelenség mögött. A változtatás min­denképpen szükséges, mert jóvátehetetlen károk kelet­keznek abból a hanyagság­ból, hogy az egyik nem­zedék nem örökíti át a nélkülözhetetlen ismerete­ket a következőre. Az épü­letek. a közművek tervraj­zai, a különböző, papírra vetett elképzelések nem csupán annyit érnek, amennyit a MÉH fizet a kilóra megvett hulladékért. Annál jóval többet, adott esetben százezrek, milliók múlhatnak egy-egy hasz­nos információn. Mindkét oldalról meg kellene vizsgálni a hátte­ret. A kérdés az, hogy az egyre gyarapodó irathal­mazból mi a valóban szük­séges, s csak azt kell el­készíteni. Másfelől pedig az iratokra ügyelni szükséges, mert nem tudhatjuk, hogy mi az. ami utódaink szá­mára fölértékelődik. Ez mindenhol fegyelmet kí­ván, s azt is, hogy a kü­lönböző intézmények se­gítsék a levéltár munká­ját, mert itt gyűlhet össze évtizedekre, évszázadokra visszamenőleg mindaz, ami segítheti a hétköznapokat. Közös érdekünk ez, hogy ismerjük, mi húzódik meg a föld alatt, ne fölszagga­tott vezetékek hirdessék, hogy nem sikerült eltalál­ni azt a területet, ahol nyugodtan lefektethették volna az új csöveket. Gábor László Semmelweis Ignác szüle­tésének évfordulója a magyar egészségügyi dol­gozók ünnepét is jelenti egyben. A hagyománynak megfelelően kedden ismét összegyűltek a gyógyítás­ban és a szociális ellá­tásban munkálkodók, hogy a párt- és állami szervek megyei képviselőinek je­lenlétében megemlékez­zenek „az anyák meg- mentőjéről”. Ezt a címet egy kollégánktól kapta a neves nőgyógyász: Rákosi Jenő méltatta eképpen őt a Magyar Hírlap 1894- es évfolyamában. Ezt az érdekességet már dr. Tőzsér Kornéltól, a me­gyei kórház osztályvezető fő­orvosától tudtuk meg, aki dr. Kozma József megbí­zott megyei főorvos köszön­tője után méltatta a nagy előd tevékenységét. Mint el­mondta ; Semmelweis té­nyekkel bizonyított felfede­zését, hogy a vérmérgezé­seket meg lehet előzni fer­tőtlenítő kézmosással, . nem fogadták el korának neves szaktekintélyei. A szinte hiábavaló küzdelem, melyet a magyar orvos módszerének elismertetéséért — s ezzel sok beteg, elsősorban a szülő nők megmentéséért — foly­tatott, felőrölte egészségét, és végül elmegyógyintézet­be került. Tragikus sorsa ellenére is jelentős életművet mondhat azonban magáénak. Sokan nem is tudják, hogy ő vé­gezte például az első pete­fészekműtétet Magyaror­szágon. Semmelweis emlékét ma is őrizzük. Háza múzeum, egyetemet, utcákat nevez­tünk el róla. Hitvallása így szólt: segíteni a szenvedő­kön! Ma is e szavak szel­lemében kell dolgozni, hi­szen a jelen nehézségei el­lenére az orvosok, az egész­ségügyi dolgozók számára a legfontosabb a betegek ér­dekeinek szem előtt tartása. lAz emlékbeszéd gondola­tait ifj. Tasi István vers­összeállítása erősítette fel az irodalom eszközeivel. Ezután Schmidt Rezső, a megyei tanács elnöke lé­pett az emléklapokkal és plakettekkel megrakott asz­talhoz, hogy átnyújtsa az ez évben legjobbnak ítélt közel 150 dolgozónak a ki­tüntetéseket. A Semmelweis-nap alkal­mából Kiváló Munkáért ki­tüntetést kapott: dr. Uray György, a MESZTIK igazga­tója, dr. Záray Gabriella, a Heves Megyei Köjál igazga­tó főorvosa, Vajmi Lajosné, a megyei tanács egészség- ügyi osztályának csoportve­zetője. Dr. Bagi István osz­tályvezető főorvos, dr. Be- reczky János megbízott osz­tályvezető főorvos, dr. Czen- kár Béla osztályvezető fő­orvos, dr. Martinovics Já­nos osztályvezető főorvos, dr. Laub Margit osztályve­zető főorvos, dr. Szele Kál­mán főorvos, dr. Szűcs Bé­la főorvos, Sipos Lászlóné intézetvezető főnővér, Kun Sándorné osztályvezető fő­nővér és Takács Lászlóné szülésznő, a Megyei Kórház és Rendelőintézet dolgozói. Dr. Krasznai István osz­tályvezető főorvos, dr. Sze- vera Margit főorvos, dr. Valentinyi Pál körzeti gyer­mekorvos, Vladár Csabáné igazgatóhelyettes, Angeli Jó- zsefné osztályvezető, dr. Bőze Zsolt körzeti orvos, Gácsér Istvánná személyzeti vezető, Major Istvánná fő­nővér, Fábián Jánosné ápo­lónő és Csabai Béláné veze­tő védőnő, a Hatvan Városi Tanács Kórház és Rendelő­intézetének dolgozói. Dr. Vágó Erzsébet cso­portvezető főorvos, dr. Víg Gábor gondozási vezető fő­orvos, dr. János Erzsébet főrvos, dr. Gedeon András osztályvezető főorvos, dr. Pintér Lászlóné műszaki osztályvezető, Pintér Ká- rolyné védőnő, Volent Já­nosné üzemi ápolónő, Ko­vács Valéria statisztikus, Bi- zilya Lajosné osztályvezető főnővérhelyettes, Béres Ba- lázsné ápolónő, Bozsik Györgyné vezető asszisztens, Révész Mária osztályvezető főnővérhelyettes, Tóth Fe- rencné szakasszisztens, Szü­lési Gáborné asszisztens, Rácz Sándorné bölcsőde- vezető, Huczka István bonc­mester és Szabó Józsefné szakácsnő, a gyöngyösi Bu­gát Pál Kórház és Rendelő- intézet dolgozói. Dr. Boczán Jánosné gyógy­szerész, Gyöngyös, Fazekas Mária Katalin gyógyszertár­vezető, Mihályi Margit szakfelügyelő gyógyszerész, Kelemen Istvánná szakasz- szisztens, Pál Istvánná vény­ellenőr, Egri Gyógyszertári Központ. Vona Ferenc gyógy­szertárvezető, Tárnáméra, Kovács Péter gyógyszertár­vezető, Sírok, Hajmásy Ár- pádné gyógyszerész, Hatvan. Kovács Béláné gondozónő, Papp Lászlóné mosónő, Homonnai Judit gondozónő, Bölcsődei Igazgatóság, Eger. Dr. Csongrádi Tünde kör­zeti orvos, Sipos Béláné asz- szisztens, Réti Jánosné jár­ványügyi ellenőr, Szabó Im- réné vezető védőnő és Virá­nyi Emma védőnő, Heves. Holló Lászlóné járvány­ügyi ellenőr és Cserna Zol­tánná gondozásiközpont-ve- zető, Gyöngyös. Endrész Fe- rencné főnővér, Idősek Szo­ciális Otthona, Gyöngyös. Staut Györgyné lobaratóriu­mi asszisztens és Fejes Zsuzsanna asszisztens He­ves Megyei Köjál, Eger. Kozma Sándorné osztályve­zető gondozónő és Kovács Miiklósné gondozónő, Heves Megyei Csecsemő- és Egész­ségügyi Gyermekotthon, Eger, Ludányi Gézáné házi- beteg-ápolónő, Kisköre, Kon­dor Miklósné, körzeti védő­nő, Márkáz. Tóth Lászlóné körzeti védőnő, Benei Lász­lóné gazdasági nővér és Fodor Lászlóné fizikai dol­gozó, Vámosgyörk. Valiskó Imréné technikai dolgozó Abasár, dr. Koncz Jánosné orvosírnok, Noszvaj, Bezdán Lászlóné védőnő, Poroszló. Dr. Berecz József körzeti orvos, Kápolna, Marosi Sán­dorné védőnő, Szilvásvárad, Dobrókáné dr. Sipos Sarol­ta körzeti üzemorvos, Detk, Hajdúné dr. Pető Mária körzeti orvos, Rózsaszent- márton, dr. Valkó Györgyi körzeti orvos, Bélapátfalva, Magyar Györgyné orvosír­nak, Recsk, dr. Pápai Sán­dor körzeti orvos, Füzes­abony, dr. Kristofori György körzeti orvos, Sírok. Lelkiismeretes munkájá­ért megyénk egészségügyé­nek 48 dolgozója részesült Miniszteri Dicséretben. A Megye Egészségügyéért kitüntető jelvényt kapott: dr. Bíró István csoportveze­tő főorvos, Heves Megyei Kórház és Rendelőintézet, Eger, Tóth Lászlóné sze­mélyzeti és oktatási vezető, Gyógyszertári Központ, Eger, Gerendái Zoltán gyógyszer­tárvezető, Kápolna, és Ke­rek Judit főmunkatárs, me­gyei Köjál, Eger. A Megye Egészségügyéért elismerő oklevelet kapott a Heves Megyei Tanács Egye­sített Csecsemőotthona és Egészségügyi Gyermekott­honát patronáló finomszerel- vénygyári gyártmányfejlesz­tési főosztály, Kempelen Farkas szocialista brigádja. A Semmelweis-nap alkal­mából a megyei körzeti or­vosi munkaverseny legjobb­jai is jutalmat kaptak. Ma a budapesti központi ünnepségen megyénkből ket­ten veszik át kitüntetésüket. Dr. Rancsó Etelka, a He­ves Megyei Kórház és Ren­delőintézet főorvosa, Kivá­ló Orvos, míg Rétey László­né, a szilvásvárad! öregek napközi otthonának vezető­je, Kiváló Munkáért kitün­tetést kap. Sarlós István Varsóba utazott Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke kedden Var­sóba utazott. A lengyel fő­városban részt vesz a Var­sói Szerződés tagállamai parlamentjei vezetőinek ta­nácskozásán. Sarlós Istvánt a Ferihegyi repülőtéren Cser- venka Ferencné, az Ország- gyűlés alelnöke búcsúztatta, jelen volt Tadeusz Czecho- wicz. a Lengyel Népköztár­saság budapesti nagykövete. Izraeli delegáció a Hazafias Népfrontnál A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának meghí­vására kedden Budapestre érkezett az Izraeli Demok­ratikus Front küldöttsége Űzi Burstein első titkár vezeté­sével. A látogatás Célja a két mozgalom közötti kap­csolatfelvétel és tapasztalat- csere. Két tanév között Összegzés és előrepillantás megyénkben Kedden délelőtt azért gyűl­tek össze Egerben, az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságának Oktatási Igazga­tóságán megyénk tanügyé­nek irányítói, hogy számot vessenek az elmúlt tanév eredményeivel, s előretekint­senek a következő esztendő feladataira. A számvetés je­lentőségét aláhúzta, hogy 1986 szeptemberében lépett életbe az oktatási törvény. Természetes módon ennek megvalósulása, jelentősége állt a középpontban. A megjelenteket dr. Ko­vács János, a megyei ta­nács művelődési osztályának vezetője köszöntötte; köz­tük Haffnerné dr. Miskolczi Margitot, a megyei pártbi­zottság osztályvezetőjét, dr. Kovács Sándomét, a megyei tanács elnökhelyettesét és dr. Szalui Lászlót, a Műve­lődési Minisztérium munka­társát. Ezután átadta a szót Haffnerné dr. Miskolczi Mar­gitnak, aki elemezte az el­múlt tanév tanulságait. Mint kiemelte, egy év alatt még nem lehet mérleget vonni az oktatási törvény hatásáról, mert az csak most kezd ki­bontakozni. Az mindeneset­re nyilvánvaló, hogy a tár­sadalom és a gazdaság mást követel, mint évekkel ez­előtt. Megnőtt az emberi té­nyezők szerepe, a munkakul­túrában, az ismeretekben lé­nyegesen nagyobb a köve­telmény. Ez egyáltalán nem vált még gyakorlattá, pedig már az MSZMP 1972-es ok­tatáspolitikai határozata tar­talmazza ezeket a célkitűzé­seket. Hozzá kell tenni, hogy a színvonal nem rosszabb, mint a korábbi években volt, de az igény nagyobb. Az elmúlt esztendők in­kább mennyiségi fejlődést hoztak, de a minőséggel kö­zel sem lehetünk elégedet­tek. Mint az osztályvezető hangsúlyozta: az egyes kor­osztályok egyharmada mini­mális ismeretekkel vagy még azokkal sem rendelkezik. Az úgynevezett halmozottan hátrányos rétegek gyerme­kei saját erejükből képtele­nek felzárkózni. Különösen a cigányság helyzete aggasztó. Az alacsony iskolázottságú- ak ráadásul egyre kevésbé tudnak elhelyezkedni. A het­venes években kialakítottuk a „bukásmentes iskola” il­lúzióját, s ezzel csak any- nyit értünk el. hogy a to­vábbtanulás során szenved­tek kudarcot a kevésbé fel­készült tanulók. Gondok je­lentkeznek a továbtanulás- ban is. A gimnáziumok szin­te „’lányiskolává” válnak A felsőoktatás bázisa szű­kült. mert a szakközépisko­lák nem tudták kettős fel­adatukat — a szakmai kép­zést, illetve a felvételire va­ló felkészítést — megfelelő­en megoldani. Az anyanyel­vi ismeretek sekélyesek. problémák jelentkeztek a matematikaoktatásban, és súlyos a helyzet az idegen nyelvek elsajátítása terén is. Ez utóbbira utal az a szo­morú tény, hogy az értelmi­ség 68 százaléka egyetlen idegen nyelvet sem beszél. Nem könnyűek a feltéte­lek. de rendkívül fontos a holnap érdekében az előre­lépés. A középiskolákban csak a szinten tartás lehet a cél, mert nagy létszámú kor­osztályok kerülnek az intéz­ményekbe. Az általános is­koláknál viszont mindenkép­pen le kell rakni az egysé­ges nemzeti műveltség alap­jait. Az autonómia, az in­tézmények sajátos arculatá­nak kialakítása, s a demok­ratikus fejlődés viheti előbb­re az intézményeket. Ezután dr. Kovács János, a megyei művelődési osz­tály vezetője tett szóbeli ki­egészítést ahhoz az írásos értékeléshez, melyet a részt­vevők már előzőleg megis­merhettek. A beszámoló a tárgyi és személyi feltételek alakulásáról, a tartalmi mun­káról. az oktatási törvény bevezetésének tapasztalatai­ról, illetve az 1987—88-as tanév feladatairól egyaránt részletesen szólt. Az osztály- vezető hozzáfűzte, hogy be- bizonyosult: az oktatási tör­vény nyitottabb és jobb. mint az eddigi rendelkezé­sek. Mindenkinek, aki e te­rületen munkálkodik, meg kell ismerni értékeit, azo­nosulni vele. és cselekvési programként elfogadni azt A tanácskozás befejező ré­szében kérdésekre és vitára került sor. Zsolnai-módszerrel tanulnak a tarnaörsi iskola elsősei (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
Thumbnails
Contents