Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-30 / 152. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. június 30., kedd Értékeset — a közönséghez szólóan Négyszemközt Szinetár Miklóssal (Fotó: Szántó -'r' / György) Az Agria Játékok . az ^ idén gazdag programmal jelentkezik. Az első bemutatóra július másodikán kerül sor. A zeneirodaiam egyik legnépszerűbb vígoperáját, Rossini A sevillai borbély című művét játsszák, Szinetár Miklós rendezésében, akit egy éjszakába nyúlt próba utáni csendes dél- előttön kerestünk fel. Arról érdeklődtünk először is tőle, hogy a Magyar Televízió főrendezőjeként miért és hogyan választ színházat magának, „szabadúszóként” mi vonzza egy-egy társulathoz. — Ez külső körülményektől és belső állapotomtól egyaránt függ — válaszolja. — Előfordul, hogy három évig semmit sem állítok színre, majd mintha meglódulna minden. Eleget teszek meghívásoknak is, de gyakran előfordul, hogy akad olyan darab, amelyik számomra aktuális mondandót hordoz, ezért kedvem van hozzá. A televízióban dolgozni — Főállásban a televízió főrendezője. Mit jelent ez a munkakör, és népszerű dolog-e 1710 ennél a ■ sokat bírált intézménynél dolgozni? — Feladatom többrétű, egyrészt az ott foglalkoztatott külső művészeket felügyelem és elvi irányítást gyakorolok, másrészt figyelemmel kísérem a koopro- dukciókat. Egyébként a világon sehol sem hálás a televíziónál dolgozni, ahol nincs mód és lehetőség nagyobb kínálatot nyújtani. Az ilyen országokban mindenhol bírálat tárgya a műsor. Természetesen azért kelt ekkora indulatot, mert fontos; ha egyszerűen lekapcsolnák, ha nem tetszik, nem esne ennyi szó róla. Bár hozzá kell tenni; különböző okokból gyengült a kínálat az utóbbi időben. Nehezedtek a munkakörülmények, gazdasági és technikai problémák léptek föl, s mi tagadás : a szellemi kifáradás is fenyegető. Régebben talán több önálló alkotásra telt. — Közismert, hogy vonzódik a zenés darabokhoz. Annak ellenére rendez ilyesmit, hogy sokan nem tekintik igazán értékesnek ezeket a műveket. Honnan ez az érdeklődés? — Sajnos, bizonyos rangkórság miatt kialakult egv olyan színházi értékrend, melynék csúcsán a komoly tragédiák állnak, az alján pedig az operettek helyezkednek el. Ez a meggyökeresedett szemlélet káros. Minden műfaj lehet értékes, ha jó. Az emlékezetes budapesti angol Lear király-előadás másnapján a főszereplő a West Ende-en egy könnyű zenés játékban lépett fel Semmivel sem kisebb erőbedobással alakította szerepét. Ahogy az étkezésnél létezik elő-, fő- és utóétel, úgy a teátrumban is mindennek megvan a maga helye. Mindegyik fogás lehet finom és jól fogyasztható, vagy éppen az ellenkezője. Megítélésem szerint egy kitűnő Csárdáskirálynő többet ér, mint egy csapnivaló Bánk bán. Eltűnő különbségei« — Ez a felfogás persze egyre több sokoldalú színészt kíván. Megtalálja-e partnereit? — Nagyon sok művész gondolkodik hasonlóan. Hogy csak néhány nevet említsek: Haumann Péter, Bessenyei Ferenc, Almási Éva vagy Tör öcsik Mari, éppolyan biztonsággal mozog a zenés, mint a prózai színpadon. A minőség a döntő, önmagában a komorság vagy komolyság nem érték. — Ha ilyen megközelítéssel szemléli, milyennek látja a ráai magyar színházi életet? — Sajnos, sok a mesterséges megkülönböztetés. Szomorú, hogy egyik vagy másik stílust már eleve magasabbra értékelnek, mint egy másikat. így rangos együttesekben alakulhat ki kisebbrendűségi érzés annak ellenére, hogy a közönség nagyon szeret odajárni. Egyszerűen azért, mert ezzel kapcsolatban valamiféle „értelmiségi ellenszenv” alakul ki, melyet nagyrészt a kritika is átvesz. Hozzá kell tenni, hogy egyre kevésbé lehet szembeállítani például a vidéki vagy a fővárosi társulatokat. Egy olyan országban, ahol nincsenek távolságok, igen szerencsétlen dolog ez. Például Londonban szerencsés kivétel az, aki nem utazik másfél órát a belvárosba, mint például én most a fővárosból Egerbe. — Nemrégiben olvashattuk az Élet és Irodalom és a Magyar Ifjúság .hasábjain a művészeti ág alapvető kérdéseiről folytatott vitáját. Miért szállt „Tinibe”? — Átmeneti körülmények között élünk, értékek rendeződnek át nap mint nap. Nagy veszélynek tartom, ha irányzatokat és embereket próbál lejáratni valaki. Divatok jönnék és mennek, viszont a művészek sérülékenyek. Ha valamilyen kitüntetett elképzelést favorizálunk, nem járunk el helyesen, mert a sokszínűség a legfontosabb. A művészeti ág akkor virágzik, ha toleráns a légkör, ha sokféle módon lehet színre állítani a műveket. Ezt szerettem volna megfogalmazni véleményemben. A sevillai borbély — Az Agria Játékszín egyik érdekes vállalkozása A sevillai borbély. Hogyan találkozott a darabbal, s milyen élmények fűzik hozzá? — Nagyon közel áll a szívemhez: 19 éves koromban - ebben kezdtem se- gédrendezőként. A másik dolog, amiért választottam: valódi érték a jellemrajzai és a zseniális zene miatt, s úgy lehet színre állítani, hogy az valóban eljuthasson széles közönséghez. Tavaly szabadtéren formáltam meg Miskolcon, olyan alapállással, hogy eltűnjön a zenekar a közönség és a színészek közül. Arcközeibe került a játék, így remek hangulat alakult ki. Bebizonyosodott, hogy nyaranként sem kell olcsón az érdeklődők kegyeit keresni. — Mi a változás a tavalyi előadáshoz képest? — Nagyobb a tér, „szélesvásznúbb” látványt kell létrehoznunk. Egyébként jól illik a hely hangulatához a mű. — Mit tud az egri törekvésekről, a színházalapításról? — Rokonszenvesnek találom a terveket, s az igazgató, Gáli László főiskolás kora óta jó ismerősöm: szeretem és becsülöm. — S végezetül, milyen ajánlást írna A sevillai borbélyhoz, miért hívná fel rá a ’közönség figyelmét? — Szerintem ez egy moliére-i mélységű darab: a jellemfestése és a benne rejlő életöröm hallatlan értékes kombinációt nyújt. Ez arra serkenti a nézőt, hogy az egyszerűtől a bonyolultig jusson el: színesíti a gondolkodást. Én ezt tartom legnagyobb értékének. Gábor László BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉS Az első év után Tavaly kezdte el működését Mátrafüreden az Erdészeti Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola. Igaz, korábban is működött már pártalapszervezet az intézetben, de akkor még csak a szakmunkások oktatása és nevelése volt a feladat. így lett ez a mostani az első tanítási év az új iskolában, amely egyben az új épület „próbáját” is adta. A vezetőség beszámolóját Holló János párttitkár ismertette. Szólt a taggyűlések témáiról, a párttagok aktivitásáról, példaadásáról, az ifjúsági szervezet, a szak- szervezet tevékenységéről. Rámutatott arra, hogy az elmúlt iskolai évben kellett az új tantestületet nemcsak kialakítani, hanem a célok érdekében egységesen gondolkodó és cselekvő közösséggé formálni. Mindez nem ment kisebb-nagyobb zökkenők nélkül. De hogy a siker sem maradt el, azt az oktató-nevelő munka eredményei is igazolják. A minősítést Nyeső János- né instruktor térjesztette elő. A tényszerű felsorolások után elismerően nyugtázta a pártalapszervezet munkáját. A beszámoló taggyűlés jellegzetessége volt. hogy középpontjában a pedagógiai tevékenység állt és ekörül forgott minden. Például dr. Gállné Jászberényi Mária azt taglalta, hogy az épület ugyan nagyon szép, de nem az itteni feladatokra tervezték. A másik gondjuk, hogy a felszerelés egy része még mindig hiányzik. De az eszközök hiányára a tanításban és a gyakorlati képzésben nem lehet hivatkozni. Szabó Istvánná az anyagi ügyekkel foglalkozott. Az osztályokat 36—40-es létszámokra alapították, most pedig 50-en szorulnak ösz- sze egy-egy teremben. Feladatuk, hogy 1,3 millió forint bevételt érjenek el. A kérdés: miből és hogyan? CsáJcvári József véleménye szerint a testületi egy séget egy év alatt nem lehetett kialakítani. Jó tanácsa: mindenki a maga munkáját lássa el hiánytalanul, ez legyen a legfőbb teendője. Papp Lajos arról adott tájékoztatást, hogy az érintett gazdaságokkal megbeszélést tartanak, ahol szeretnék elérni, hogy egy sor anyagi természetű dologban hathatós segítséget kapjanak. Erre azért is szükségük lenne, mert jövőre országos rendezvényeket kell tartaniuk. A taggyűlésen részt vett és felszólalt Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára is. Elmondta, hogy kezdettől nagy figyelemmel kísérte a szakközépiskola megépítésének és Egerből való áttelepítésének az eseményeit. A tények azokat igazolták, akik azt vallották, hogy ennek az oktatási intézménynek Mátrafüreden a helye. Egy év alatt is elismerésre méltó sikereket tudtak elérni az iskola kommunistái és párton kívüli dolgozói. Ajánlotta, hogy a fiatalok közül az arra érdemeseket vegyék fel a pártba. Reméli, mondta, hogy a jó kezdet után a jó folytatás következik a szakközépiskolában. A beszámoló taggyűlés azt tanúsította, hogy a nehézségek ellenére is bizakodó a hangulat a tantestületben, a párttagok között. Erejüket arra használják, hogy minél jobb munkát végezzenek és nem a gondjaikat sorolják csupán. Mert ugyan új és szép az iskola épülete. de ahhoz, hogy optimális feltételekkel működjék, még több mindenre van szükség. Többek között arra is, hogy a megfelelő feladatokra a jól felkészült és lelkiismeretes szakemberek is •rendelkezésre álljanak. Mondtuk, korábban is működött egy nyolctagú alapszervezet itt, de a mostani 13 tagú mégis az első évét tette mérlegre. Ez a megméretés jól sikerült. G. Molnár Ferenc A legrangosabb riporteri erény a közérdekű oknyomozás sosem lankadó szenvedélye. A vérbeli újságíró nem elégedhet meg a leg- korrektebbül hangzó információkkal sem, hiszen, ha valamire becsüli magát, ha fontosnak tartja társadalmi küldetését, akkor következetesen kutatja a felszíni jelenségek igazi mozgatórugóit. Annál is inkább, mert tudja: ezt várják tőle az olvasók. akik szeretnének eligazodni korunk egyre bonyolultabb viszonyainak dzsungelében. Ez a tiszteletre méltó szándék vezérelte a kétségkívül talpraesett Hegyi Imrét, aki a Nők Lapjából értesült arról, hogy olyan állampolgár is akad, aki tízmillió forintért vásárol kötvényeket. A kétségkívül nem mindennapi hír sarkallta arra, hogy tüzetesen megvizsgálja ezt a napjainkban még meghökkentő adalékot, illetve a sokak számára érthetően szokatlannak tűnő témakört. Kőrútján — ez nem akármilyen érdem — úgyszólván minden összefüggést mérlegelt, így aztán nem csoda, hogy a szombat délelőtti Húszas stúdió teljes műsoridejét kitöltötte ihiánypótló jellegű vállalkozása. Megszólaltak kispénzűek is, az idősebb korosztályok tagjai, akik nem véletlenül idegenkedtek a munka nélküli jövedelemszerzésnek látszó pénzügyi akciósorozattól. Mi tagadás: ők más eszmei légkörben nőttek fel, mint a jelen huszonévesei. Az is tény, hogy tartózkodásuk, kétkedésük elgondolkodtató, s ellenérveik sem akármilyenek. Arra feltétlenül figyelmeztetnek, hogy a meggyőzés, az alapos tájékoztatás gazdag eszköztárának hadba vetéséről vétek lenne lemondani, hiszen enélkül egyre szélesebb rétegek válnának értetlenekké, közömbösekké. Kár, hogy erről az esetek többségében •megfeledkezünk, s ekként akaratlanul is hatványozzuk gondjainkat. Elhangzottak a pro és kontrák. Nyilatkoztak a közgazdászok. a banki szakemberek. a feltalálók. Valamennyien azt hangsúlyozták: nem szabad egy helyben toporognunk, mivel gaz. dasági bajainkból csak akkor lábolhatunk ki, ha alkalmazkodunk a friss kívánalmaikhoz. Ennek szükségességét senki sem vitatja. Ám legalább ennyire lényeges, hogy elkerülhetetlen lépéseinket százezrek. milliók számára is indokoljuk, mivel csak e módon száműzhető a kellemetlen közérzet, kizárólag így szerezhető meg az a támogatás. amely nélkül nem haladhatnánk zavartalanul előre. Ebből a szempontból volt mementó és példa ez az egyórás próbálkozás. Valamennyi problémát nem tisztázhatott, ezt nem is kívánhattuk volna tőle. Inkább nyitány volt, amely minőségi szintjével szorgalmazza a hasonló nívójú folytatást. Mindnyájunk érdekében . . Gorkij öröksége A rádiós ismétlések — ezt határozottan megfogalmazhatjuk — egyszer sem céltalanok, hiszen olyan pro-- dukciókat elevenítenek fel — rendszerint tíz, tizenöt év múltán —, amelyek nemcsak a felnövekvő nemzedékek tagjainak nyújtanak maradandó élményekben bővelkedő, tartalmas kikapcsolódást, hanem az idősebb korosztálybelieket is megörvendeztetik. Ez történt vasárnap délután is, amikor a Kossuth adón Gorkij Az áruló című, 1970-ben dramatizált elbeszélésében gyönyörködhettünk. Kár lenne tagadni. hogy ezt a világirodalmi nagyságot az ötvenes esztendők sematikus irodalomszemlélete valódi értékeinek zömétől megfosztotta, mivel nem éppen legkiválóbb műveit fedeztette fel velünk. A hamisítatlan kincseket csak sejtettük, ám később szerencsére meg is csodálhattuk. Mint legutóbb is, mert ez a novella szintén briliánssá csiszolt gyémánt. Kibontakozik előttünk a bolsevikok ügyét megtagadó személyiség összetett, árnyalt jellemrajza, szemléltetve azt, hogy az egyes karakterek feketefehér megközelítése a legté- vesebb. a leghelytelenebb út. Ez a hagyaték nemcsak nekünk, hanem az utánunk jövőknek is postázott, s feltétlenül kamatoztatható 'örökség, amely egyértelműen megkönnyíti a mostani és a majdani ítéletalkotást, s arra tanít, hogy az etikai gordiuszi csomókat türelemmel illik bogozgatni, nem pedig azzal a jelképesként is érthető Nagy Sándor-i kardvágással ... Pécsi István ■■■■ JERZY DEBSKI: Szomszédok — Emlékszel, drágám? Ma egy hete költöztünk ide. — Tényleg! Akkor kaptam hájiba Cieoiorkowával, .azzal az őrült nőszeméllyel a mosókonyha kulcsa miatt! — Cieciorkowa? Az a boszorkány az első emeletről? — Nem. Bár az a másik is jó firma! ö mondta rám, hogy ostoba liba! — Na és a Cieciorkowa? — ö meg azt. hogy elhízott tehén! — A másodikról? — Nem, a harmadikról. A másodikon az a hárpia lakik, aki ha meglát, mindig megjegyzi: Mi van. te féleszű? — Az a magas, vörös hajú? — Nem. Az a magas, vörös hajú csak úgy hív. hogy „repedt sarkú”. — Persze, persze. Akkor csak nem az. aki a múltkor lefelé rugdalt a lépcsőn? — Ugyan! A lépcsőről az a vén banya rugdalt lefelé, aki állandóan úgy szólít, hogy „undok béka”, és a csimpánz mellett lakik, aki azt szokta mondogatni nekem. hogy „pápaszemes kígyó”. Fordította: Adamecz Kálmán ■■■■■■■■ mammmmamsm Közérdekű oknyomozás
