Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1987. június 27., szombat A világűr, a naprendszer kutatása élénken foglalkoztatja nemcsak a tudósokat, hanem az emberiséget is. A csillagászati megfigyelések és eredmények mindig érdeklődést vallanak ki a lapok olvasóiból, a rádióhallgatókból és a tévénézőkből. Hogy mekkora az égitestek távolsága, nagysága? Mekkora mennyiségű energiát bocsátanak ki magukból? Mind, mind izgalmas, megválaszolásra váró kérdés. Mai összeállításunkban a világűrbe, a naprendszer életébe, a szupernóvák világába nyújtunk bepillantást olvasóinknak. A világűr fürkészése A csillagászati megfigyelés legfontosabb és gyakran nehezen megválaszolható kérdései közé tartoznak, hogy mekkora az égitestek távolsága, azok nagysága és az általuk kisugárzott energia mennyisége. Mivel ezek az adatok csak közvetve, az illető égitestről hozzánk érkező elektromágneses sugárzás mérésével határozhatók meg, a csillagászat szempontjából rendkívüli jelentősége van az e sugárzásokat mérő és regisztráló műszereknek. EGER HÉVIZE IS ... ? A szupernóvák és Heves megye kapcsolata Két vonatkozásban is találkozhatunk az új csillag fogalmával. A Dorado (Aranyhal) csillagképhez tartozó Nagy Magellan felhőben fellobbanl szupernóva megjelenése nagy izgalmat okozott, főleg a szakemberek körében. A köd jele LMC (Large Magellanic Cloud). A Föld déli tengereiben hajózó portugál tengerészek látták meg 1519-ben és híres felfedező kapitányukról nevezték el a kettős csillagködöt. A benne február 23- án felragyogott csillag az 1987 A. jelzést kapta. Előbb Ausztráliából fényképezték le, de nem ismerték fel rendkívüliségét. A kanadai származású, ám Chilében kutató Jan Shelton kellett ehhez, aki rádöbbent a nagy felfedezésre. Napjainkban még ragyog, majd lassan halványul, csak az utókor tanulmányozhatja, mi maradt belőle. Ott helyezkedik el a csillagos ég déli félgömbjén, ahol az Orion övén áthaladó délkör a déli sarkkört metszi. Ezért csak Dél-Amerikából. Afrikából és Űj-Zélandból lehet kutatni. Az optikai teleszkóp segítségével készített fényképek és elvégzett mérések csak az információszerzés egyik módját jelentik. Az elektromágneses sugárzásnak a rádióhullámok tartományába eső részét rádióteleszkópokkal mérik, melyek parabolaantennánál igen nagy átmérővel készülnek. Minthogy a rádióhullámok a világűrben és a Föld légkörében az elnyelés következtében kisebb mértékű csillapítást szenvednek mint a fényhullámok, segítségükkel még nagyobb távolságokról lehet információkat szerezni. Am már a rádióteleszkópok is elérték azt a határt, ahol a teljesítőképesség további növelése már jelentős költségeket jelent. A fejlesztés a minimális zaj (zavaró hatás) és a máximális erősítés elérésére irányul, a költségek optimumának keresése mellett. A jövő kis zajú rádióteleszkópjainál a kéttükrös rendszer alkalmazása látszik célszerűnek. E rendszer biztosítja ugyanis adott átmérő mellett a maximális antennanyereséget, ugyanakkor a legkevésbé veszi fel a Föld által kibocsátott sugárzást. A paraboloidrendszerű rádióteleszkópok mellett más változatok is vannak. Az egyik megoldásnál például az érkező sugárzás egyesítésére csupán jókora parabolaszeletet alkalmaznak. Ennek készülő acélszerkezetét láthatjuk képünkön — amely összegyűjti a hullámokat, és azokat egy másik billenthető síktükör segítségével egy kisebb parabolába juttatja, amely azokat a gyújtópontban egyesíti. A szupernóvák évezredenként 3—4 esetben mutatkoznak. A kisebbek (távolabb- biak) az úgynevezett „no- vák” a gyakoribbak. Megyénk is dicsekedhet ilyen kutató távcsőparkkal, Pisz- késtetővel, ahonnan csillagászaink rendszeresen pásztázzák az eget. Lovas Miklós csillagászunk jó szemű vadász. Már tízen felüli azoknak a nováknak a száma, melyeket ő talált meg a csillagok tengerében. Innen van az első kapcsolatunk. Hogy mivé fejlődhetnek ezek az új csillagok, mutassunk be néhányat. Tejút-rendsze- rünkben három szupernóva jelentkezett évezredünkben. A törtéhelem az úgynevezett Rák-köd szupernóva maradványt a kínaiak feljegyzéséből és csillagtérképéről ismeri. Ezek szerint: „a Si-Hó időszak első éve 7. holdjának 22. napján Jang Vejte azt mondta, hogy a Chi-ch-hó-Tien-kuan (Bika) csillagképben — vendégcsillagot — láttam. Enyhén rózsaszínű volt. Jövendölöm: e csillag nem zavarja meg az Aldebarant, (a Bika fényes csillaga), ez arra utal, hogy az ország hatalmas erőre tesz szert.” (Szun_ ban krónikájából idézve). Ez az idősz. 1054. évét jelentette. A térkép kőbe vésve megmaradt. Ezek alapján kutatták a nyomát. Ott elektronszerű sugárzást találtak. (Pulzár.) A felfedezést Rudolf Mainkovszky és Baad csillagászok nevéhez fűződik e század közepéről. A Rák-ködöt meg is találták a Bika csillagkép egyik szarvánál. mely ma is látható. A második szupernóvát 1572-ben o Cassiopeia csilÚJ ELMÉLET Robbanás a Napban Naprendszerünk történetében kétszer ment végbe heves robbanás a jelenleg csendes, nyugodt Napon — állítják a tudósok a holdtalajminták izotópjainak elemzése alapján. Az első robbanás körülbelül 10,6 milliárd évvel ezelőtt ment végbe, amikor a Nav szupernóvává vált. Ez a robbanás hozta létre azt az anyag- felhőt, amelyből azután a bolygók kialakultak. A bolygók anyagának nagy részét azonban a mintegy 4,7 milliárd évvel ezelőtt végbement robbanás vetette ki a Napból. Üj elméletüket a tudósok a holdtalajnak és a meteoritok anyagának az elemzésére alapozzák. lagképben Tyho Brahe dán származású csillagász ismerte fel a Prága melletti vizsgálóban. A harmadikat 1604- ben előbb Kepler, majd utána Galilei is megfigyelte. Ennek nyomát a Kígyótartó csillagképben kutatják. A nyári égbolt legszebb csillagképében a Lyra gyűrűsköd figyelhető meg. Ezt is szupernóva maradványnak vélik, de a fellobbanás idejét nem ismerik. A második említendő kapcsolat már jobban érdekeltté tesz bennünket. Ennek eldöntéséhez a csillagok fejlődését kell évmilliárdokat átfutva megismerni. Minden csillagászati jelenségnek a mozgatója a gravitáció, a tömegvonzás. Kezében van a massza, a tömeg. Ezzel játszik a vonzóerő. Gyúrja, alakítja. A csillag keletkezésétől haláláig többször megismétlődhet két ellentétes jelenség: a felfúvódás és az összeroppanás. A csillagok élettörténete a hidro- génnal kezdődik. A világűrnek ez a legelterjedtebb eleme. Felhőket alkothat, csomókat hozhat létre. Ha a gázcsomagban lévő atomok száma, tömege elég nagy, az erő összetartja őket. E tömeg protonokból és elektronokból áll. Számítások szerint tízmillió év után a nagy nyomás hatására a hőmérséklet 11 millió °C-t érhet el. Ugyanakkor két proton a heves ütközésre egyetlen magba egyesül. Az energia fény és hő formájában felszabadul. Ez a jelenség jelzi a csillag születését, úgy mondják: a csillag kiigyúl. Majd két-'két proton ismét összefut, ezekből kettő neutronná alakul át. Az új atom neve hélium. Az univerzum eddigi legtávolabbi galaxisainak vöröseltolódását mérte meg a kaliforniai egyetem kutató- csoportja. Tudományos beszámolójuk szerint az óriás- galaxisok tízmilliárd fényévnyire vannak tőlünk — kétmilliárd fényévnyivel távolabbra, mint a korábban azonosított hasonló égi objektumok. Az erős rádiósugárzást kibocsájtó 3C 13 és 3C 427 katalógusszámú rádiógalaxisokat tanulmányozták előbb rádiótávcsővel, majd a Kitt-Peah-i négyméteres óriás optikai távcsővel. Parányi látható objektumokra bukkantak, amelyeket az erősen sugárzó rádiógalaxisokkal azonosítottak. Ezután zt hidrogének héliummá való átalakulása folyamatos, a leghosszabb fázis minden csillag életében 10—15 milliárd év. De haladjunk nagyobb sebességgel. Ekkor a tömeg összeroppanva már tisztán héliumból áll. Hőmérséklete 93 millió fok. Megkezdődik a hélium átalakulása, égése — az eredmény szénatomok sokasága. Egy-egy szénatom összetétele: 6 proton, 6 neutron, 6 elektron. Itt szelekció következik. A Napnál kisebb csillagok szénállapotban maradva nem omlanak tovább össze, csupán világítanak, majd a fény is kialszik, sötét testté megmeredve, úgynevezett fehér törpe néven fejezik be élet- tűket. Valószínű ez a sors vár a mi Napunkra is. Az óriások más utat követnek. A nagyobb tömeg igen nagy nyomásra, 316 millió foknál a bennük lévő szén is begyullad és vasatomok jönnek létre. Ebben az állapotban az atommagok felbomlanak, a neutronok felszabadulnak. Ez a megjelenési forma az új csillag, a szupernóva, a csillag haláltusája. Ezt a fizikai állapotot a Föld laboratóriumaiban nem tudják létrehozni. A következményre nemrég derült fény. A szabad neutronokat más magok fogják be, így magasabb rendű nehéz elemek keletkeznek: a radioaktív magok, nemesfémek, ólom s az urán is. Mindezeket az elemeket a robbanás az űrbe sodorja, azokkal a szomszédos égitesteket szennyezi be. Egy ilyen friss termék késztette be az ősnap felszínét is, telve nehéz fémek atommagjaival. Majd a bolygó keletkezésével a Föld kérgébe is jutott belőle. Felelős személy, az ELTE csillagászati tanszékének vezetője jelentette ki, hogy a dunántúli Hévíz radioaktivitása is szupernóva szennyezéstől származik. Ezen kívül Eger, Miskolc, Tapolca, Rudasfürdő hévizei is ilyen tulajdonsággal rendelkeznek. íme, míg Eger víz- szükségletét a hévforrások kielégítették, a lakosság radioaktív vizet használt. Hogy Földünk, naprendszerünk környezetét mikor, milyen szupernóva hintette be nehézelemekkel, erről az irodalom nem ír bizonyosan. Dr. Zétényi Endre behatóan tanulmányozták a galaxisok színképét és megmérték vöröseltolódásukat. A számítógépes elemzés során a galaxisokat a helyi csillagszigetektől semmiben sem eltérő, normális galaxisoknak találták, ami arra vall, hogy már nem születésük állapotában voltak, amikor a Földet most elérő fényüket kibocsátották. Ez pedig annyit jelent, hogy az univerzum jóval tízmilliárd évvel ezelőtt létrejött. Halvány fényük elemzése révén tehát a csillagok messze visszapillantanak az idők távlatába, és újabb ismeretekhez juttathatnak a galaxisok és az univerzum fejlődéséről. A légkör kutatása A századforduló táján a kutatók még azt gondolták, hogy a Földünket körülölelő levegőburok egységes anyagtömeg, és minél feljebb hatolunk ebben, a hőmérséklet annál hidegebb lesa. A meglepetés erejével hatott az a felfedezés, hogy kereken 10 kilométer körüli magasságban a légkörben olyan réteg következik, ahol a hőmérséklet a magasság növekedésével nem csökken, sőt fokozatosan emelkedik. A kutatók eleinte nem akartak hinni saját eredményeiknek, többször is megismételték a méréseket, hogy nem a műszerek hibájából kaptak-e ilyen eredményt. De hogy jutottak fel akkoriban ilyen magasságba? Egy francia meteorológus, L. P. Teisserenc de Bort Párizs közelében saját költségén léggömbfelbocsátó obszervatóriumot létesített, ahonnan sok száz kutatóműszert juttatott fel a légkörbe. Eredményei alapján tette meg 1902. április 28- án a Francia Tudományos Akadémia előtt nevezetes bejelentését az úgynevezett sztratoszféra felfedezéséről. ’Kiderült, hogy ennek a rétegnek az átlagos vastagsága 20 kilométer körül van, és a légkör egész anyagtömegének majdnem egynegyedét foglalja magában. A kezdeti, ember nélküli, műszerekkel felszerelt ballonokat az ember is követte a sztratoszférára, előbb léggömbökkel, majd különleges repülőgépekkel. Az embert vivő óriás léggömbök felbocsátása azonban nagy költséggel jár. nem gyakran ismételhető meg. Aránylag kis léggömbökkel meteorológiai műszereket és önműködő rádióállomást küldtek ezután a magasba. Ez a kutatóeszköz az úgynevezett rádiószonda. Hatóránként bocsátottak fel ilyen szondákat, csak Európában körülbelül napi ötszázat. Ez a nagyszabású kutatómunka lehetővé tette, hogy óriási adathalmaz gyűljön össze a sztratoszféra különféle ma- gasságainak hőmérsékleti, légnyomási és légsűrűségi viszonyairól, valamint a légmozgások irányáról és sebességéről. Képünkön: műszeres ballon a felbocsátás után. Az univerzum kora Füzesabony Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács V. B. pályázatot hirdet SZERVEZÉSI ÉS IGAZGATÁSI OSZTÁLY- VEZETŐI állás betöltésére. Feltétel: jogi végzettség. Fizetés a 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH számú rendelkezés értelmében. JELENTKEZNI: Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács V. B. személyzeti vezetőjénél. A GATE Mg. Főiskolai Kar Tanüzeme felvételt hirdet női dolgozók részére, A kertészeti munkákra. Jelentkezés: a tanüzem központjában. Gyöngyös, Bene u. 59. (Mátrai u. mellett, nádtetős épület). Telefon: 13-175; 11-871.
