Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-25 / 148. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. június 25., csütörtök * ,#1^ TTi 3. ADÓREFORM Mennyit fizet a lakosság? IH/3. Az adóreform a vállalati adózáshoz hasonlóan a lakossági adózást is alapvetően módosítja, az utóbbit a személyi jövedelemadó bevezetésével E téma ismertetését kitérővel kezdenénk, éspedig annak felvetésével, miért nem volt eleddig személyi jövedelemadózás? MEDDIG FÜSTÖLGÜNK? Sziszifuszi harc a dohányzás ellen Hajdan, az ötvenes évtized eleién az volt az ideológia és az elképzelés, hogy az állami szocialista szektor a gazdaság egészére kiterjed, a magán- tevékenység fokozatosan összezsugorodik, majd megszűnik. a személyi jövedelmek keletkezését központilag lehet szabályozni, nem lesz tehát szükség a jövedelmi arányok utólagos. adóval történő korrigálására. Ugorjunk át néhány évtizedet: napjainkban a társadalmilag hasznos magántevékenység minden formája legális és támogatott; a szocialista szektorban dolgozó 4,8 millió munkavállaló közül mintegy 600 ezren rendelkeznek másodállásból, mellékfoglalkozásból is jövedelemmel; mintegy 1,6 millió embernek — többségük szövetkezeti tag — van háztáji és kisegítő gazdaságból származó jövedelme. Egyharmad nem adózik A személyi jövedelmeket ma már egyre kevésbé lehet a kiáramlás fázisában szabályozni, és a nagymértékű jövedelemeltéréseket a lakossági adózás nem képes mérsékelni. (Az érvényben lévő lakossági adózás státusokhoz — írók, képzőművészek, kisiparosok, magánkereskedők — és jövedelmi jogcímekhez kapcsolódik, nem teszi lehetővé a jövedelmek ösz- szevonását. a teljes jövedelemhez igazodó progresz- szió érvényesülését.) Másrészt: a munkaviszonyból származó jövedelmek — összegükre való tekintet nélkül — adómentesek. Ilyen tehát a jelenlegi helyzet. amelyet tovább bonyolít a láthatatlan jövedelem- szerzés — borravaló, hálapénz — elburjánzása. A személyi jövedelemadó bevezetésének egyik indítéka tehát a jelenlegi heterogén, s alig átekinthető lakossági jövedelemadóztatás korszerűsítése. egységesítése. másrészt a vállalati adóbevételek csökkenésének ellensúlyozása, pótlása. Más kérdés, hogy az új adónem a jövedelemarányos teherviselést kívánja előmozdítani. A személyi jövedelemadózás és az általános forgalmi adózás egymástól elválaszthatatlanok. (Nemcsak abban az összefüggésben. hogy az utóbbinak kell pótolni a vállalatoktól származó adók csökkentését.) A személyi jövedelemadókonstrukció abból indul ki. hogy a vállalatok által fizetett a bérhez kapcsolódó adókat ezentúl a munka- vállalóknak kell kifizetni, azok bérét, fizetését, keresetét bruttósítani kell. A jelenlegi — ismét csak a júniusi — elképzelések szerint a bruttósított jövedelmek sávonként emelkedő adókulcsok szerint adóznak. Évi 48 ezer forintig a személyi jövedelmek adómentesek. Az emelkedő adókulcsokat (20 százaléktól 60 százalékig) meghatározó jövedelemsávok plafonjai: évi 66, 90, 114, 144, 180, 240. 360. 600 ezer forint. Amennyiben a személyi jövedelemadózás „alapszabályai” — 48 ezer forin. tig adómentesség, további 12 ezer forintra adókedvezmény. rögzített adósávok és kulcsok — nem változnak. a szocialista szektorban dolgozók több mint egyharmada nem fizet személyi jövedelemadót. A bruttósítás és a sávok Körülbelül egynegyede kerülne a 66—90 ezer forintos jövedelmi sávba. egy- hatoda a 90—114 ezresbe, 1 mintegy 20 százaléka az ennél magasabb jövedelmi sávokba. Tételezzük fel, hogy az együttes személyi jövedelem 78 ezer forint, amiből adómentes 48 ezer forint, adóköteles 30 ozer forint, mely 25 százalékos kulcscsal, 7500 forinttal adózik. A személyi jövedelemadózás részleteivel ma még nem érdemes behatóan foglalkozni, mert változhatnak. Ha sor kerül a véglegesítésre. bőven lesz idő a betanulásra. (Év közben majd ugyanis a munkahelyek vonják le a személyi jövedelemadót, s az adóhivatallal való éves elszámolásra csak a különböző forrásokból származó jövedelmek összesítése után. tehát már 1989-ben kerül sor. Addigra mindenki adószakértő lehet.) A személyi jövedelem- adózás bevezetésének még jócskán vannak tisztázatlan elvi-gyakorlati kérdései. Kezdjük a bruttósítással. A szocialista szektorban a nettó jövedelmeknek számos eleme van: alapbér, túlóra, prémium, nyereségrészesedés. Mire terjedjen ki a bruttósítás, csak az alapbérre, fizetésre, avagy a szocialista szektorból. a főmunkahelyről származó jövedelem minden elemére. Továbbá: a bérhez kapcsolódó elvonások megszűnése elegendő fedezetet biztosit-e a bruttósításhoz. Az például bizonyos. hogy a bérpreferenciákat élvező vállalatoknak a bruttósítás gondot okoz majd. (A költségvetés által finanszírozott intézményeknél — egészségügy, oktatás-kultúra. közigazgatás. államigazgatás — a költségvetésnek kell vállalnia a bruttósítás költségeit.) További tisztázandó kérdések: mi legyen az úgynevezett honoráriumokkal, tiszteletdíjakkal. fellépti díjakkal. szakértői díjakkal? Ezeket nem bruttósí tják? Társadalmi érzékenység Másmilyen problémakör a személyi jövedelemadózás és az infláció kapcsolata. A személyi jövedelmek nominális összege az infláció — reáljövedelem-csökkenés közepette is — adóprogressziót idézhet elő. Ezt elkerülendő, vagy az adókulcsot, vagy a jövedelemsávokat időnként módosítani. helyesbíteni kell. A személyi jövedelem- adó a társadalmilag igazságos közteherviselés megvalósítását. az ahhoz való közelítést ígéri. A szociálisa szektor — általában a vállalatok. intézmények — főállású dolgozói vonatkozásában a jövedelemarányos közteherviselés megoldható — ez azonban nem azonos a társadalmilag igazságos közteherviseléssel, amit a családi jövedelem- adózással lehet elérni —. más területeken azonban problematikus lesz. (Például háztáji gazdaságból származó jövedelmek elbírálása, adózása.) A dolgozó társadalom többségére. a kereső nyugdíjasokra is kiterjedő jövedelemadózás közepette a végletekig éleződik a társadalom érzékenysége a láthatatlan és a konjunkturális jövedelmek megadóztatása iránt. A tehó-tapasztalatok azt valószínűsítik, hogy a személyi jövedelemadózás bevezetéséhez nem lesz köny- nyű megszerezni a társadalom megértését, egyetértését. Garamvölgyi István Ismerős a dohányosok sértődött háborgása amikor valaki jobb belátásra szeretné bírni őket. — Nem te szívod, magánügyem, hogy teszem tönkre a saját egészségem — érvelnek a füstimádók. S csak, aki rabja a szenvedélynek, az tudja, hogy ilyenkor a józan érvek elhárításakor jó adag lelkiismeretfurdalással is küszködik a magát mérgező. Mert hiszen igazán csak ő ismeri az érzést: milyen reggelenként fejfájással, nyomott közérzettel ébredni. Sokan fogadkoznak is magukban: holnaptól nem gyújtok rá, de azért másnapra virradóra mégis a dobozhoz nyúlnák először... A mindennapok kis kudarcai, feszült pillanatai pedig észrevétlenül megnövelik az elnyomott csikkek számát. Alapelv: dohányzásról csak higgadtan lehet diskurálni, a két különböző párton állóknak. Ennek az írásnak célja sem az ijesztgetés, csupán a dohányzás elleni küzdelem és eredményeinek, vagy inkább — sajnos — eredménytelenségeinek felvázolása. Beszélgetőpartnerünk dr. Pákozdi Lajos, a Kékestetői Állami Gyógyintézet osztályvezető főorvosa.: — Idestova huszonöt éve követem figyelemmel az emberfeletti harc állomásait. Mivel az összkép egyre rosz- szabb — úgy gondolom — nem szabad tovább tapintatos halogatással kezelni ezt a problémát. Miivel itt, az intézetben elsősorban légzőszervi betegeket kezelünk, így a többéves tapasztalat alapján állítom, hogy a dohányzó betegeink állapota sokkal lassabban javul, a nem dohányzókhoz képest. S ha országos méretekben gondolkozunk, ki kell jelentenünk, hogy elmúlt az az idő, amikor „a dohányzás magánügy” szólamot hirdették. Mára ez közüggyé, társadalmi gonddá vált. Csak néhány számot említenék példának. 1960-ban 15 milliárd darab cigaretta fogyott évente. 1980-ban csaknem duplája, 27 milliárd. 1985- ben, amikor bizakodni kezdtünk valamennyien, hogy kilábalunk gazdasági nehézségeinkből, mérséklődött ez a szám, de nem sokáig .. . A halálozási mutatókat tekintve 1960-ban százezer, a nyolcvanas években 140 ezer ember hal meg évente. Soha nem állítottam, hogy mindennek a füstölés az oka, az viszont kétségtelen, hogy rengeteg betegség kialakulásában szerepet játszik. 1970 óta jó néhány rendelet, állásfoglalás született, de úgy látszik hiába, semmi foganatja nincs. — Mi lehet a közöny oka? — Ismét egy konkrét példa: 1978-ban, az akkori egészségügyi miniszter, Schulteisz Emil egy rádió- nyilatkozatban cinikusan kijelenti: „A dohányzás mindenkinek árt, csak nekem nem." E nyilatkozat után, az akkor éledő mozgalmak, kezdeményezések is megcsappantak. Magyarán: ha a vezető beosztásban lévők, a pedagógusok és az egészségügyben dolgozók nem mutatnak példát, hiába reménykedünk. A fő cél a fiatalság meggyőzése lenne, de ha azok az emberek, akik tekintélyüknél fogva képesek befolyásolni őket — nem változtatnak ezen az alapálláson — tényleg értelmetlennek tűnik a harc. Tavaly újabb rendelet lépett életbe, miszerint az általános és középiskolákban tilos a dohányzás. Érdemes lenne most körülnézni... Kétségbeejtő adat az is, hogy a felmérések alapján az egészségügyi jellegű iskolákban a legmagasabb a dohányzó fiatalok aránya. Az ezredfordulóra szeretnénk elérni, hogy a lakosság nyolcvan százaléka szakítson ezzel a káros szenvedéllyel. Addig már csak néhány év van, mégis jelenleg a Magyarországon élők negyven százaléka intenziven füstöl. — Melyek a vitatott kérdések ebben a harcban? — Azon ma már senki nem vitatkozik, hogy a dohányzás káros. A legfontosabb és a legtöbb figyelmet kívánó terület a terhesség alatt dohányzó kismamák, a passzív dohányzók, és a gyógyszeres kezelés alatt álló betegek helyzete. Meggyőződésem. hogy a terhes nőnek nincs joga saját magzatát mérgezni. Közösségi rendezvényeken, zárt helyiségekben a nem dohányzók jogainak kellene érvényesülni, mégis az a tapasztalatom, ezt kevesen veszik tudomásul. Kértem például, hogy a gyöngyösi művelődési házban jelöljenek ki a dohányzóknak külön helyiséget. Válasz: inkább a nem dohányzóknak érdemes. Az is tény, hogy az egyes gyógyszerek másképp fejtik ki hatásukat egy dohányos szervezetében. — A dohánygyártók kifogásolják, hogy még a nikotin- és kátrányszegény termékeket sem népszerűsíthetik. — Ártalmatlan cigaretta nincs. Azonban a dohánygyárak effajta törekvéseit feltétlenül szorgalmazni kell. Na. nem reklámmal. hanem például egy tájékoztató katalógus kifüggesztésével. így a vevő tájékozódhat a trafikokban, boltokban, hogy melyik fajtát érdemesebb vásárolni. — Más országokban sokkal eredményesebbnek bizonyult a dohányzás elleni küzdelem. — Ez így igaz. Lehet, nálunk el sem hiszik, pedig az USA-ban egy-egy munkahelyi felvételnél is döntő lehet a füstölés, ugyanis munkapszichológusok kiszámították. hogy egy cigaretta elszívása átlagosan 15 perc munkaintenzitás-csökkenést jelent. — Sokan hivatkoznak az állam hasznára. — Évente nyolc és fél milliárd forint bevételt jelent a dohányárukból befolyt ösz- szeg. De érdemes az érem másik oldalát is megnézni. Hosszú távon a dohányzás maradandó egészségkárosodást is eredményezhet. Érdeke ez az államnak, ha jelenleg az ország lakosságának negyven százaléka dohányzik ? — önnek megjelent egy könyve „Orvosok a dohányzásról” címmel. — Ebben a kis kötetben orvosok nyilatkoznak erről a kérdésről. Félreértés ne essék. én nem akarom reklámozni ezt a kiadványt, de tény, hogy megérett egy második kiadásra, mivel hazánkban ezzel a témával foglalkozó szakirodalom alig van. A jó szándékú dohányzók pedig ezt a könyvet hiába keresnék a könyvesboltokban, már régen elfogyott ... — ön valószínűleg esküdt ellensége a cigarettának, pipának, szivarnak .. . — Soha nem gyújtottam rá. S bár az elmúlt 25 év alatt rengeteg kudarc ért ebben a küzdelemben, nem adom fel. Egyébként nekem is van ismerősöm, aki nyolcvanéves létére elfüstöli a napi adagját és még soha nem volt orvosnál. Ennek örülök, de szeretném hangsúlyozni, ehhez egyéni adottság szükséges, amellyel kevés ember rendelkezik. A szervezet tűrőképessége véges, előbb-utóbb nemet parancsol az egészségtelen életmódnak. Ezt nem érdemes megvárni! Barta Katalin NINCS PÉNZ A FENNTARTÁSRA Volt egyszer egy szabadidőközpont A „tó tündére ...” Tóavató Ecséden Közel másfél millió forintba került annak a szabadidőközpontnak a kialakítása. amely Eger határában létesült. Volt itt tornapálya, labdajátékokra alkalmas terület, csurdítóhely, mindez kihasználatlanul. A pályákat benőtte a gaz, a szalonnasütőt az idő és a rongálok tették tönkre. Aki most ide ellátogat, csak a csupasz természetet találja meg. Mi lesz ennek a területnek a sorsa? Ez iránt érdeklődtünk a városi tanács ifjúsági és sport- osztályának vezetőjénél, Pető Miklósnál. — Tulajdonképp itt már nincs szabadidőközpont, a táblákat leszedettük, nem tudjuk vállalni a karbantartást. Az alapvető ok a pénzhiány, a városi tanácsnak nincs anyagi kerete a fenntartásra, a fejlesztésre. Egyedül a park tisztaságáról gondoskodhatunk, ez társadalmi munkában történik, összeszedetjük. elszállíttatjuk a szemetet. — Mégis, miért állhatott ez a létesítmény érdeklődés nélkül? Tervezik másféle hasznosítását? — A lakosság nem igényli ezt a fajta kikapcsolódást olyan mértékben, mint ahogy az az előzetes tervekben szerepelt. Az embereknek kevesebb a szabadidejük, ritkábban járnak a zöldbe. Ennek ellenére nem kívánjuk más célra felhasználni a területet, a jó klíma, a gyönyörű panoráma biztosított, aki szereti a természetet, azt továbbra is várják a fák, a növényék, a tiszta levegő. Ecséd határában két évtizede fejeződött be a nyugati bányagödör művelése. A 43 hektáros bánya helyén azóta kristálytiszta vizű tó keletkezett, amelyet a körülvevő hegyoldalakból öt forrás táplál. A Gyöngyös és Környéke Horgászegyesület kapta meg hasznosításra. A helyi termelőszövetkezet és a tanács támogatásával kialakított szép kirándulóhely — „horgászparadicsom” és ideális könnyűbúvártábor -s- tovább gyarapítja a megye idegenforgalmi látványosságait. Kapásra várva ... (Fotó: Szabó Sándor)