Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

NÉPÚJSÁG, 1987, június 24., szerda ADÓREFORM Hogyan űzetnek a vállalatok? 111/2. Az adóreform a vállalati adózásban az általános forgalmi adó, a lakossági adózásban pedig a személyi jövedelemadó bevezetését, meghonosítását tűzte célul Ezúttal a vállalati adózás tervezett változtatásait te­kintjük át. Az általános forgalmi adó. amely kezdetben hozzá­adott érték vagy többlet- érték-adóként szerepelt a sajtóban, az egyoldalú ki­emelés következtében fél­reértésekre adhatott alkal­mat. Ennek eloszlatására hangsúlyozzuk: az általá­nos forgalmi adó nem szün­tet meg. nem helyettesít minden vállalati adófaj­tát. azok legtöbbje — pél­dául nyereségadó — meg­marad. legfeljebb mérté­kük. az adókulcs módosul. Csökken például a nyere­ségadó. s várhatóan a fel­halmozási adó mértéke. Lesznek természetesen meg­szűnő adónemek is — bér- és kereseti adó. vagyon­adó — se kettő, az adó- mérséklések és adómeg­szűnések együttes hatására népgazdasági szinten mó­dosul az adóviselési struk­túra: az adók számottevő része a termelés szférájá­ból átkerül a forgalom, a felhasználás és a fogyasz­tás területére. Semleges hatású Az adózás ilyen jellegű szerkezeti módosításának eszköze az általános for­galmi adó. amely a hatva­nas-hetvenes években elő­ször a Közös Piac orszá­gaiban terjedt el. s azt kö­vetően másutt is. Jelenleg több tucat európai és Eu­rópán kívüli fejlett és fejlődő ország alkalmazza. Éspedig a következőkép­pen: A vállalatok, mint vevők, a megvásárolt termékért nemcsak annak termelői árát. hanem általános for­galmi adóját is kifizetik az eladó vállalatnak. (A számlán is külön szerepel az ár ás külön az adó). A vállalat az anyagot, a ter­méket feldolgozza, s ennek során új értéket állít elő. A feldolgozott termék el­adásakor a megnövelt érték után számolja az általános forgalmi adót. s azt a ter­melői árral együtt leszám­lázza. a vevő pedig kifize­ti. Az eladó vállalat tehát hozzájut a korábbi vásár­láskor általa fizetett adó­hoz. s csak a feldolgozás fázisában létrejött több­letérték utáni adót kell be­fizetnie az adóhivatalnak. A termelési-forgalmi lánc­ban tehát a vállalatok, kis­vállalkozók hozzájuthatnak az előző fázisban a vétel­árral együtt fizetett adó­hoz. mígnem a folyamat eljut a végső felhasználó­ig. a fogyasztóig, aki az áru teljes értéke után fizeti meg az általános forgalmi adót. S bár igaz. hogy a vállalati adók is közvetett módon a fogyasztót terhe­lik. az általános forgalmi adózási rendszerben a fo­gyasztó közvetlenül fizeti az adót. amelynek mérté­ke termékcsoportonként változhat. (Nálunk várha­tóan nulla. 12—22 százalé­kos adókulcsok lesznek.) Az általános forgalmi adó — külföldön már bizonyí­tott — előnye, hogy a ter­melési-forgalmi folyamat­ban nem halmozódik; eb­ben az összefüggésben a gazdasági tisztánlátást szol­gálja. Az általános forgal­mi adó nem költség- és nem ártényező; az adó- elszámolás technikája visz- szatéríti a már kifizetett adót. Ez az adófajta több vo­natkozásban semleges ha­tású. Egyazon termék adó­ja nem függ attól, hogy a feldolgozást kooperációban végezték, avagy a feldol­gozási fázisokat. techno­lógiákat egyesítő nagyvál­lalaton beiül. A vállalati méreteken kívül közömbös illetve semleges atekintet- ben is. hogy a gyártás meny­nyi munkaerőt, illetve tech­nikát vett igénybe. Egyes vélemények szerint az általános forgalmi adó kedvezményezi az exportot; ebben az esetben ugyanis teljes adóvisszatérítésre ke­rül sor. Változó árarányok Amennyiben szembesít­jük a még érvényben lévő adórendszer hosszú időn át bírált jellemzőit — a nyereséghez viszonyí­tott magas adószint, a fel- dolgozási fázisokban hal­mozódnak az adók — az általános forgalmi adózás modellszerű leírásából ki­tűnő előnyös vonásokkal, sajátosságokkal. nem lehet kétséges, hogy érdemes és indokolt egy olyan adó­reform megvalósítása, amely nálunk is meghonosítja az általános forgalmi adót. Ez azonban több okból sem lesz egyszerű és köny- nyű. Nem hagyható figyel­men kívül, hogy a fejlett országokban csak a hosz- szabb ideje működő for­galmi adózási rendszert kellett átalakítani. Nálunk szinte újonnan kell meg­konstruálni a vállalati adó­zást. mégpedig úgy. hogy a termelői szféra adói és támogatásai csökkenjenek, egyidejűleg be kell vezet­ni a személyi jövedelem- adót. Ez már nem egyszerűen adóreform, ezek a változá­sok az árrendszert is meg­reformálják. átalakítják az árszerkezetet, az árarányo­kat, az árszinteket. Az adóreformhoz kap­csolódó árváltozások ki­munkálása már hosszabb ideje folyik, s abban pró­baszámítások végzésével mind több vállalat vesz részt. A termelői árak vál­tozását két körülmény be­folyásolja: egyes vállalati adók megszűnése és mér­séklése. valamint a támo­gatások csökkentése. Ezek hatásaként a termelői ár­színvonalnak csökkenie kell. mintegy 4—5 százalékkal. Az árarányok is módosul­nak. elsősorban az energia- hordozók. alapanyagok — feldolgozóipari termékek viszonyában. (Az előbbieké nagyjából változatlan ma­rad. míg a feldolgozóipa­ri termékek árszintje 6—9 százalékkal mérséklődik.) Az általános forgalmi adó­ról ezek szerint csak szé­pet és jót lehet mondani: kiküszöböli az adóhalmo­zódást. segíti a valós gaz­dasági értékelést s a be­vezetéshez kapcsolódó ár­változások révén a terme­lői árszintet is csökkenti? Nem szabad tévedni A dolog azért nem ilyen egyszerű. Ezért nem alap­talan, ha némi fenntar­tással nézünk az adóre­form elé. A közelmúlt év­tizedekben több alkalommal — 1959-ben, 1980-ban — került sor a termelői árak átfogó rendezésére, s ezek egyike sem hozta a „papír­formát”. jócskán és felfelé tértek el a tervezett, a várható a modellszámí­tás szerinti árszinttől. Ez­úttal a termelői árak ren­dezése. megállapítása so­rán nem szabad „tévedni”, az árszint csökkenésében felfelé eltérni, mert az ár­rendszer kétszínűségének, a termelői és a fogyasztói árszintek különbségének egyik meghatározója ép­pen az. hogy mennyivel csökken — az 1986. évihez képest — a termelői ár­szint Az általános foVgalmi adó bevezetéséhez tehát két­irányú ármozgás kapcso­lódik: o termelői árszint­nek — miután az adók egy része kikerül a termelésből — csökkenie kell. míg a fogyasztói árszint — mint­hogy az általános forgal­mi adó ebbe a szférába cso­portosítja át az adók egy részét — emelkedni fog. Az adóreformhoz kapcsolódó ármunka jelenlegi — júni­usi — fázisában az 1988. évi fogyasztói árszint két­számjegyű, 10—12 száza­lékos növekedése valószí­nűsíthető. Ez természete­sen még változhat s nem­csak árrendszer- és ár­mechanizmus-okokból: a fogyasztói árszint alakítá­sa gazdaságpolitikai. sőt politikai döntéseken is mú­lik. (Következik: Mennyit fi­zet a lakosság?) Garamvölgyi István Haszonjárművek mérőműszerei nek el a második negyed­évben. (MTI-fotó: Balaton József — KS) Az NSZK- beli licenc alapján ké­szíti a ha­szonjármű- vek mérő­műszereit a Ganz Mű­szer Művek Közlekedési Műszer­gyára. Iga­zodva a piaci igé­nyekhez és kooperálva külföldi céggel mindig a legkorsze­rűbb elektronikus mérő­műszerek kerülnek le a gyártósorokról. Termékeik­kel kielégítik a hazai, vafa­mint a külföldi igényeket. A tavalyi évhez képest mintegy 10 százalékos ter­melékenységnövekedést ér­125 ÉVE TÖRTÉNT Az első János-ünnepély Visegrádon Különleges évfordulóhoz érkezett szakmai szak- szervezetünk: a Nyomda-, a Papíripar-, a Sajtó- és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének tag­sága. Immár 125 éve annak, hogy a magyar mun­kásmozgalom erősödő harcai nyomán létrejött a Pest-Budai Vándor és Beteg Könyvnyomdászokat Segélyező Egylet. Ezek tulajdonképpen a reform­korban vették kezdetüket, amikor a kor nyomdá­sza közelebbi részese lett a politikai áramlatok­nak. Közreműködött a napilap, az új, a romanti­kus magyar regény, a szép könyv megjelenítésé­ben és ott szorgoskodott a természettudományos felfedezések publikálásánál is. Kinyomtatták a Nemzeti dalt 1848. március 15-én nyom­dászok is tüntettek a for­radalom, a sajtószabadság mellett. Engedély nélkül ki­nyomtatták a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Erő­teljes szervezkedés indult, amelynek eredményeképpen még abban az évben kivív­ták az első magyar kollek­tív szerződést. Az osztrák önkényuralom gátat vetett a szervezkedésnek, ám 1860- tól újból jelentkeztek a nemzeti gondolatot tápláló megmozdulások, emlékűn, népségek. A nyomdászok 1860. június 24-én Visegrá- don megtartották az első János-ünnepély t. ;A nyomdászok sorozatos követelései nyomán ismét elő­térbe került az egyleti szer­vezkedés gondolata. Sztráj­kot szerveztek, elkészítették az alapszabályt, majd 1862. május 29-én, Pest-Budán be­jelentették az egylet létre­jöttét. A következő évek­ben megalakultak a vidéki segélyező egyletek, és megin­dult a rokonszakmák szer­vezkedése is. A kiegyezéstől kezdve a politikai jogok ki- terjesztése is helyet kapott a nyomdászok mozgalmi tö­rekvésében'. 1869 májusában megjelent a Typographia, az első ma­gyar munkáslap. A követke- kező évben másfél hónapig tartó sztrájkkal próbálták kicsikarni a tanonctörvényt, majd a szakszervezet — ha­zánkban elsőként —kiépítet­te a bizalmiférfi rendszert. 1878-ra a szervezkedés orszá­gossá vált,így összeülhetett a magyarországi nyomdászok I. kongresszusa. 1885-ben a t ország területén már 284 nyomda működött 1823 szak­munkással. 1890-ben Buda­pesten általános sztrájkkal kivívták a vasárnapi mun­kaszünetet és május elseje megünneplésének jogát. A következő évtizedben a szak­szervezetet állandó zaklatá­sok alatt tartotta a Belügy­minisztérium, illetve a fő­város tanácsa. A legalitás forgott kockán, mind szer­vezkedésben, mind a pénz­ügyi-segélyezési tevékeny­ségben. 1902-ben a nyomdai mun­kásnők nagygyűlésén úgy döntöttek. hogy minden nyomdásznőnek be kell lép­nie a szakszervezetbe, és elő kell fizetnie a Typographiá- ra. A szervezett dolgozók 'béremelési követelését tel­jesítették a munkaadók. Ez­zel életbe lépett az új kol­lektív szerződés! A hatósá­gok visszaszolgáltatták a szakszervezet lefoglalt va­gyonát. 1903-ban megalakult hazánk egyik legrégibb, leg­nagyobb múlttal rendelkező munkás sportklubja, a Ty- pográfia Testedző Egyesület. 1905 végén újabb általános sztrájkot szerveztek. Nem szedték ki azokat a lapokat, amelyek rágalmazták a szer­vezett munkásságot és a szo­ciáldemokrata pártot, és amelyekben az általános vá­lasztójog ellen írtak. Gutenberg nyomdászezred 1906-ban elkezdték a szak- szervezet mai budapesti Köl­csey utcai székházának épí­tését, amelyet alig egy év múltán át is adtak. Négy év­vel később pedig felavatták Abbáziában a Villa Guten­berg négyemeletes gyógy­üdülőt. A tagság heti 6 fil­lérrel járult hozzá az épít­kezéshez. 1907. október 10- én, a Vörös csütörtökön, a nyomdászok is csatlakoztak a titkos választójogért in­dított általános sztrájkhoz. Hosszas huzavona, többszöri elutasítás után a belügymi­niszter 1910-ben kiadta a Typográfia Természetbarát Egyesület megalakításának engedélyezési okiratát. Az ott dolgozó nyomdász akti­visták kezdeményezésére — három év múltán — meg­alakult a Magyar Turista Szövetség. A természetbarát egyesület, miként a sport- egyesület napjainkig fenn­maradt és eredményesen mű­ködik. 1916-ban a szakszer­vezet kivívta a drágasági bérpótlékot, illetve annak megfizetését. 1917. május el­sején a háború óta először került sor munkabeszünte­tésre. A sztrájkok ezt kö­vetően további bérpótlék­emelést vívtak ki. A világ­háborút követően a nyom­dászok csatlakoztak a fővá­rosi szerkesztőségek és az újságíró egyesület cenzúra elleni határozatához. 1919 elején a nagyváradi nyomdászok felhívást tet­tek közzé: a szociáldemok­raták és a kommunisták küzdjenek közösen a politi­kai jogokért, a tőkések ellen. Március 20-án az új, balol­dali vezetőség országossá vá­ló sztrájkot indított. Április végén, a városi színházban tartott nagygyűlésen elhatá­rozták, hogy megalakítják a Gutenberg nyomdászezredet a Tanácsköztársaság, az ország védelmére. Közben aggasztó hírek jelennek meg a Typog- ráphiában: 1919. október 10.: „Kellner Sándor 33 éves sze­dőt Sopron város kommu­nista népbiztosát a város környékén, fegyveres őrök kíséret közben agyonlőtték.” 1919. november 21.: „3500 ál­lástalan nyomdász Budapes­ten.” „Nem tudunk megél­ni.” 1919. december 5.: „Horthy bevonul a főváros­ba.” „Szomorú kilátások” — írja a lap. 1920. február 27.: Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét és munkatár­sát, Bacsó Bélát meggyilkol­ják. (A 93 soros írásból csu­pán 19 sort enged közölni a cenzor.) 1921. március 4.: „Bérmozgalomból — bér­harc.” A Typographia tartotta a kapcsolatot 1922 elején a belügymi­niszter előbb formálisan en­gedélyezte a szakszervezet működését, majd jogerőre is emelte ezt a határozatot. A Népszava betiltása minden alkalommal a nyomdászok tiltakozó sztrájkjába torkol­lik. Egy adat 1932-ből: a szakszervezet 398 ezer 732 pengőt fizetett ki munkanél­küli segélyre ... Alig egy év- múltán a Typographia már arra figyelmeztetett, hogy a Gömbös-kormány fasiszta terveivel szemben meg kell védeni a szakszervezetet. Rö­videsen nyílt agresszióval ta­lálta szemben magát a tag­ság : nyomdászfiatalokat tá­madtak meg az utcán a nyi­lasok, majd betörtek a szék­házba. Erőszak erőszakot kö­vet. az ellenállás kezdetben sikereket hozott. Közben a szakszervezet kongresszu­sán követelte a Népszava 30 napi betiltásának felfüggesz­tését. 1944 őszén mártírt köve­telt az illegális nyomdák megvédelmezése, Richtmann Sándort halálos lövés éri. 1945. január 5-én a Bezeré- di utcai illegális nyomda vé­delmében Szegedi István lett tűzharc áldozata. A könyv­égetés hónapjaiban a Ty­pographia tartotta a kapcso­latot a tagsággal, A felsza­badulás első napjaiban a nyomdászok hitet tettek ar­ról. hogy a fasizmus újjá­éledését, lélekmérgező ha­tását minden eszközzel meg­akadályozzák. Megalakult a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A nyomdák államosítását követően új feladatokkal szerveződik a szakszervezet. Az ágazati-iparági szervez­kedéssel megnövekedett a tagság létszáma. Előbb — 1948-ban — a könyvkötők, a grafikusok, a hírlapterjesz­tők csatlakoznak, majd pe­dig a papírfeldolgozók is. őket követték a papírgyár­tó ipari dolgozók, továbbá a lap- és könyvkiadás alkal­mazottai. Végül az újságírók kapcsolódtak a szakszerve­zethez, 1950-ben. A tagság száma jelenleg meghaladja az 53 ezret. A szakszervezet 42. kongresszusa tavaly kez- deményezőleg foglalt állást, részint a négy ágazat egy­mást segítő tevékenysége, szövetségi gondolata mel­lett, részint perspektivikus technikai fejlesztésükben. A vállalati önállóságon túl ugyanis nem nélkülözhető a közvetlenül egymásra épü­lő papír- és nyomdaipar, lap-, illetve könyvkiadás hosszabb távra átgondolt, összehangolt fejlesztése. Vagy másképpen: az iparágak és a kulturális ágazatok gaz­dálkodása közötti ellentmon­dások csökkentése. Összehangolt fejlesztések A korszerű lap-, folyóirat- és könyvgyártás feltétele az elektronikus kép- és szöveg­előállítás, illetőleg a kiadók, szerkesztőségek, nyomdák összehangolt műszaki fej­lesztése. Ez a feladat csak a kormány elektronizálást programjának szerves ré­szeként, állami irányítással, a vállalati anyagi eszközök egyesítésével és állami tá­mogatással oldható meg. Eh­hez kell igazítani a szakmai képzést és továbbképzést, miként a tagság boldogulá­sa is alapvetően ettől függ. Az előadók a 125 év so­rán nem szűnő erőfeszítése­ket tettek azért, hogy szer­vezetten — és ezen keresz­tül tudatosan — álljanak ki a dolgozók jogaiért, felemel­kedéséért. Büszkék vagyunk arra, hogy a nyomdászok példáját sok más szakma kezdte követni, s hogy a ma­gyar munkásosztály — szám­beli gyarapodásával egyide­jűleg — erős szakszerveze­teket, sőt politikai pártot ho­zott létre történelmileg rö­vid idő alatt. Ilyen értelem­ben tehát a szakszervezet jubileuma az egész magyar szakszervezeti mozgalom­nak is jeles ünnepe. Erről emlékezik meg csütörtökön Budapesten a központi ve­zetőség, a jubileumot kö­szöntő ülésén.

Next

/
Thumbnails
Contents