Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-03 / 129. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. június 3., szerda Kovács Brigitta az operettek levegőjét hozta magával Pánczél Éva lenyűgöző egyéniség Bánffy György Sütő András szavaival vallott a szülőföldről (Fotó: Kőhidi Imre) Nem csak a színpadra lépőkön múlik egy színházi este sikere. Minden előadóművész tudja, hogy valami hasonlíthatatlan hangulat születik, ha a közönség teljes odaadással figyeli a produkciót. Különösen akkor lehet ezt érezni, ha valamilyen rendhagyó alkalom szólítja egybe a nézőket és szereplőket: közös cél fűzi őket egybe. Az egri Gárdonyi Géza Színházban hétfőn este a Heves Megyeiek Baráti Köre szervezett gálaműsort a tájegységről elszármazott művészek részvételével. Talán Bánffy György adta vissza legjobban e találkozás légkörét, amikor Sütő András Anyám köny- nyű álmot ígér című művéből mondott el részleteket. Az összetartozás jegyében szólalt meg itt mindenki, s vált megis- mételhetetlenné, vissza- adhatatlanná ennek a több mint három órának a miliője. A meghívottakat, megyénk üzemeinek, intézményeinek képviselőit dr. Faluvégi Lajos egyetemi tanár, a baráti kör elnöke köszöntötte. Szólt ennek a közösségnek a mind tartalmasabb életéről, arról, hogy a mintegy 350 család ápolja a kötődést a szülőfölddel. Gárdonyi Géza szavaival fejezte ki a kapcsolat lényegét. Ezután következett a sodró lendületű összeállítás. Először a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Szimfonikus Zenekara Strauss Denevér című operettjének nyitányával alapozta meg a későbbieket. Kürner György vezényletével végig magabiztosan, erőteljesen muzsikáltak: az est első részében ők tették teljessé az élményt. Kovács Brigittával, a Fővárosi Qperettszínház primadonnájával és Pánczél Évával, az Operaház magánénekesével mintha nem is alkalmi partnerként léptek volna fel. Az énekesnők is tudásuk legjavát adták: különböző egyéniségek, érdekes volt egymás után látni őket. Pánczél Éva elsöprő személyiség: mozgásából, hangjából sugárzott az érzékiség, amikor Bizet Carmenját vagy Lehár Judittá- ját állította elénk. A választás alkatához, egyéniségéhez szabott, s egyben ehhez az alkalomhoz illő volt. Kovács Brigitta inkább a hagyományos operettelőadás híve: igen jól teremt kapcsolatot nézőivel. Nem csoda, ha népszerű dallamaival, s táncos kedvével nagy sikert aratott. Bánffy György és Vass Gábor a költészet és a próza segítségével beszéltek érzéseikről, melyek a szülőföldhöz fűzik őket. Vass Gábor. a Madách Színház tagja változatos összeállítást hozott. Petőfit, Juhász Ferencet, Karinthy Frigyest, Gregory Corsót tolmácsolt. Mintha tehetségének minden színét fel akarta volna vonultatni. A legátéltebben Juhász Ferenc A szarvassá vált fiú kiáltozása a titkok kapujából című versének részleteit adta elő. Bánffy György érett művészetének teljességében, kevés eszközzel mondott el sokat. Sütő András szavaival szólt a nyelvről, s arról, milyen kötelékek fűzik „forrásvidékéhez”. Juhász Flórián zongorajátékával a zene nyelvén beszélt ugyanarról, mint társai. Liszt alkotásával és a dzsesszel is másfajta világba vitt el bennünket, mint amit az eddigiekben hallhattunk. S az est méltó befejezése Kovács Kati fellépése volt, aki mélyről jövő kedvességgel az életörömöt hozta a színpadra. Csodálatos vitalitással rázta fel a közönséget, régi és újabb dalait énekelve. Szinte valamennyi művész felülmúlta önmagát, olyan kedvvel lépett hozzátartozói, barátai, ismerősei elé. Mert végül is a legnagyobb megméretés az otthoni, mikor a felnőttet vizsgálja az a szem, amely gyermekként is látta. S most együtt, s egyenként is szólt a nézőtéren ülőknek a zene, a dal, a vers. Megható volt látni a kutató tekinteteket, ahogy a közönség között ismerős arcokat kerestek a fellépők. S egy cinkos kacsintás, egy intés tette még bensőségesebbé a szereplést. Ezt a légkört jól érzékelte G. Mezei Mária bemondónő, aki az est szóvivőiéként keretet adott a műsornak. A közös cél végül is az újjászülető egri társulat támogatása volt, s a százezer forintnyi bevételen túl a segítő figyelem avatta kétszeresen hasznossá ezt a gálaestet. A szülőföld könnyű álmot ígér: az önzetlen gesztus már önmagában is hordozza értelmét és jutalmát. Különösen, ha magas szinten teljesül a résztvevők kívánsága. Gábor László Az oktatás egyszeregye Sajtótájékoztatót tartott az Országos Pedagógiai Intézet főigazgató-helyettese. A sajtótájékoztató közérdeklődést váltott ki, mert érintette az utóbbi években végrehajtott és sokat vitatott oktatási reform számos kérdését. A tájékoztatás beszámolt az eredményekről, nem kendőzte el a mulasztásokat, a bajokat, egyebek között azt sem, hogy az új tananyagok gyors bevezetése nemcsák szervezési, de tartalmi hiányosságokkal is járt. A felmerült problémák, valamint az ötnapos munkahét miatt lecsökkent oktatási idő, a legújabb ismeretek tanításának szükségessége miatt most tantervi-tantárgyi korrekció megy végbe, amely nem jelent ugyan alapvető változásit, csupán nélkülözhetetlen kiegészítéseket. Elégedetten szerezhetünk tudomást arról, hogy a hiányosságokat — ezúttal a tudományos szakemberek álláspontja mellett — a közvélemény figyelembevételével kívánják pótolni, illetve azokon változtatni. A közvélemény — amelybe a szülők mellett, a gyakorló pedagógusok is beletartoznak — évek óta változtatásokat sürget, egyebek között kifogásolják az alapismeretek hiányát, azt, hogy a tanulók jelentős része nem tud számolni, helyesen írni, könnyedén, szépen olvasni és beszélni. A tanítók és a tanárok fogadóórákon, családlátogatásokon, szülői értekezleteken gyakran találkoznak a szülőkkel, akik korábban sem rejtették véka alá a véleményüket, és nemegyszer elmondták, hogy az egyébként iparkodó gyermekük, aki oroszul, angolul is tanul, hibásan ír magyarul, beszédkészsége kétségbeejtő, anyanyelvének használt szókincse hovatovább szavakra, tört mondatokra zsugorodik. Nem tudja az egyszeregyet ! — idézhetnénk a régi panaszokat. Az Országos Pedagógiai Intézet képviselője annak a reményének adott kifejezést, hogy a bajok orvoslása után remélhetőleg javul majd a tananyagok taníthatósága és tanulhatósága. Az általános iskolai alsó tagozatos matematikából és rajzból szükségesnek tartják a teljes követelményrendszer átalakítását. A kicsiknél tágabb teret kap a tényleges számolási készség kialakítása, a hagyományos számtani oktatási módszerekre való visszatérés. Más tantárgyaknál is merőben új koncepciót sürgetnek, amelyek új módon nyújtanak majd friss ismereteket, életszagúbbá téve az oktatást. A várható módosítások — egyebek között — érintik a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a fizika, a technika tantárgyakat is. Az óktatási reform változásaiból hiba lenne arra a következtetésre jutni, hogy nem hozott. eredményeket, sikereket, hiszen iskoláinknak mind itthon, mind külhonban rangjuk, tekintélyük van, a pedagógusok nagy többségének munkájával elégedettek lehetünk. A változtatások szükségessége időről- időre elodázhatatlan, de sajnálatos, hogy azok tartozékai — tankönyvek, eszközök, dokumentumok — csak évek múlva, megkésve állnak rendelkezésre. A változtatásokat sürgeti, hogy az utóbbi években nálunk is tért hódított a számítástechnika, a videotechnika, felgyorsult a biotechnológia alkalmazása, és az élethez formálódó óktatási gydkorlat már nem tűr halasztást. Az oktatás minőségi követelményeinek leszállítását nem kívánja senki, azt viszont igen, hogy valóban javuljon a tananyagok taníthatósága és tanulhatósága, közérthetőek legyenek a tankönyvek, a mai élethez és a gyakorlathoz igazodó az elsajátítandó anyag. Mindezek mellett alapvető kívánalom, hogy a tanulók életkori sajátosságaiknak megfelelő alapismereteket úgy sajátítsák el, gyakorolják be, hogy azok véglegesen bevésődjenek. Középiskolás korukra a tanulók egy része „elfelejt” olvasni! — hangzott el a panasz. A begyakorláshoz, a készségek kifejlesztésére időre, sóik időre van szükség, arra, amiből pedig olyan szűkén van az iskolában. A korrekciónak nyilván erre is gondolnia kell, amikor végrehajtja a közvélemény által is régen várt elképzeléséit. Az iskola nem nélkülözheti a szülők segítségét, közreműködését a tanulásban, a tanításban, hiszen az otthoni számonkérés, a be- gyakoroltatás, a tanítási órákra történő felkészülés segítése felbecsülhetetlen értékű. Manapság — úgy tűnik —, mind több szülő ismeri fel az igazi értékeket és a pénz után futó, rohanó világunkban is rádöbbennek arra, hogy gyermekeik számára a legbiztosabb, nem inflálódó örökség a szilárd alapokon nyugvó tudás és a jónevelt- ség. Sokat vár ,a társadalom a korrekciókkal helyreigazított iskolareformtól! Az oktatás terén elsősorban is a szilárd alapok megteremtését, amelyre építeni lehet, vagyis az oktatói murika egyszeregyét ... Szalay István Új művészettörténeti sorozat a televízióban G \fors Ugatunk Janus címmel új művészettörténeti sorozat indul június 5-én, pénteken a televízióban. A kéthavonta jelentkező műsor ddásai a művészet- és művelődéstörténelem, a műemlék- . műtárgyvédelem érdekes témaköreit dolgozzák fel múzeumi szakemberek, történészek, irodalmárok, levéltári kutatók és néprajztudósok segítségével. Egy-egy ismert vagy kevéssé ismert műalkotáson, műtárgyegyüttesen „láttatva” mutatják be a múltból örökölt tárgyak, emlékek hiteles állapotának megőrzésére, konzerválására irányuló törekvéseket, s felelevenítik azokat az ismereteket — életformákat, szokásokat, uralkodó eszméket —, amelyek „ közepette az alkotások megszülettek. Az előre és hátra egyaránt tekintő, kétarcú Ja- nus-fejre utaló cím tükrözi a műsor alapgondolatát: a műemlékek, múzeumi tárgyak nem egyszerűen régiségek, hanem a mai és jövőbeni műveltség részei, megőrzésük, átörökítésük napjaink fontos feladata. A sorozat pénteki első része Ipolyi Arnold halálának századik évfordulójára emlékezve tekinti át a magyar művészettörténeti kutatás úttörőjének munkásságát, s elemzi tevékenységének legfontosabb, máig is érvényes tanulságait. Hozzánk is begyűrűzött a gyorsított program. Meglátogatta üzemünket a vezér- igazgató titkára, és azt mondta, hogy elsejétől fele létszámmal kétszer annyi stucnidűznit kell gyártanunk. Alulról jött kezdeményezés, határozat van rá. Természetesen exportminőségben, mert különben dobra verik az üzemet. Már találtak is rá vevőt. Egy külföldre szakadt hazánkfia uszodát akar berendezni a szereidében, kizárólag jó pénzű nyugati turisták számára valutáért. Hallotta, hogy mindig elúszunk a határidővel... Amint elment a központ embere, összeült az üzemi négyszög. Megbeszéltük, hogyan lehet növelni a teljesítményeket. — Csináljunk egy újabb géemkát — vélekedett Pisti, a KISZ-ttitkár. — Ha jól számoltam, van még hat emberünk, aki csak tizenhat órát dolgozik naponta. Sőt olyan is van, aki haza jár aludni. — Disznóság! — csattant föl az üzemvezetőnk. — Micsoda fegyelmezetlenség! Pedig utasítottam a rendé- szeket, hogy senkit se engedjenek ki a kapun szombaton éjfél előtt. — Hehehe... — nyilatkozott a szakszervezet embere. — Más is megtalálta a kerítésen azt a lyukat, ahol te szoktál kiszökni, hogy találkozz a feleségeddel ... — Tiltakozom az ilyen aljas gyanúsítgatások ellen. Méghogy a feleségemmel... Különben is mindig az üzem. a dolgozók érdekében cselekszem. Engem a vezér- igazgató elvtárs állított ide, ahol ülök. Az ón érdemeim elévülhetetlenek! — Vétó — motyogta a szakszervezeti titkár, aztán elnapoltuk a napirendet. Másnap hajnalban folytattuk a tanácskozást. Arról kellett döntenünk, kit irányítsunk át a népgazdaság egyéb ágazataiba. Súlyos vita kerekedett, hiszen több olyan ember is akadt, akire szükség volt a stucnidűzni- gyártásban. Akire nem, az meg mind rokon. Végül szereztünk egy lyukas kalapot, és felírtuk a nem rokonok nevét. Aztán egyenként kihúztuk valamennyit. Mind a tizenkettőt. Meg is írtuk a felmondólevelüket. — Nem megy — szólott a szakszervezet. — Ha egyszerre tíz embernél többet bocsátunk el, jár nekik a meghosszabbított felmondási idő és az átképzési segély. Ez is határozat. — Hmm... de tudod a brosúrákat — vakarta meg a tarkóját az üzemvezető. — Az nagyon sok pénzébe kerül a vállalatnak. — Aztán hirtelen földerült az arca. — Ki beszél itt tizenkét emberről? Kilenc plusz hárman vannak. Értjük, elvtársak? Mindenre van megoldás ... — Vétó! — jelentette be a szakszervezet, és újra elnapoltuk a tanácskozást. Már két hónapja ülésezik az üzemi négyszög, a dolgozók meg az ajtó előtt állva várják az eredményt. Az előrelátóbbak írtak haza az asszonynak, hogy küldje el csomagban a fürdőnadrágjukat. Én délutánonként kiosonok azon a bizonyos kerítéslyukon, vigyázva, hogy senki se vegye észre. Biztos, ami biztos, beiratkoztam egy úszóedzői tanfolyamra, és angol nyelvleckéket veszek egy nyugdíjas úszómestertől. Csak azt nem tudom, ki exportálja majd a vízi turisták gyártotta stucnidűznit. T. Ágoston László r : '■ ' ÍRÉT KUTATÓ SZEMEK álmot ígér
