Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-22 / 145. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. június 22., hétfő ; IMÍKEJE 3. Százezer dolgos diák Véget ért a tanév, már mindenütt kicsöngettek. A bizonyítványosztás után vég. képp elnéptelenednek az általános és a középiskolák, s a több mint másfél milliós diáksereg zöme vakációzni, pihenni indul. Ezekben a napokban az ország minden részén benépesülnek a különböző úttörő- és ifjúsági táborok. A legtöbb kisiskolásnak még mindig az iskolafenntartó tanácsok által indított napközis táborok kínálnak változatos nyári foglalatosságot — változó színvonalon. Igaz, hogy újabban se szeri, se száma azoknak a lovas, sport- és idegen nyelvi táboroknak, tanfolyamoknak. túráknak is, amelyeket művelődési házak vagy sebtiben összeállt munkaközösségek szerveznek — egyi- ket-másikat igazán nem kis pénzért. Budapesten már olyan mérvű ez a kínálat, hogy csak a művelődési házak diákfoglalkoztató nyári programjainak listája egy negyvenoldalas brosúrát tölt meg. Tanulóifjúságunk egy ré_ sze — főként a középiskolások és az egyetemisták — azonban más elfoglaltságot keres magának a nyári szünet idejére: dolgozni megy. Sokan csupán néhány hétre kötik le magukat, mások viszont a két és fél hónapos szünidőt szinte mindvégig munkával töltik. Több évtizedes hagyománya van már Magyarországon a diákok nyári, tömeges munkavállalásának. 1975 óta miniszteri rendelet szabályozza a tanulók munkába állításának feltételeit, amely előírja egyebek közt, hogy a szünidei foglalkoztatásban csak azok a fiatalok vehetnek részt, akik a tizennegyedik évüket már betöltötték. A legutóbbi években átlagosan mintegy másfél százA ezerre rúg a pénzkereső munkára jelentkező diákok száma, természetesen azok nélkül. akik a KISZ építőtáboraiban vesznek részt. Hatalmas erő rejlik ennyi dolgos kézben, ha ügyesen és okosan bánunk a fiatalokkal. Az idei nyár nagy kérdése, hogy az üzemek, vállalatok milyen mértékben tartanak igényt rájuk. Szinte biztosra vehető, hogy nem minden jelentkező talál magának munkát, jóllehet a kereskedelemben és az idényjellegű ágazatokban, például a konzerviparban vagy a mezőgazdaságban, évek óta munkaerőhiánnyal küszködnek. A diákok jelentős része, főképp az idősebb korosztály azonban a vendéglátásban és a szállodaiparban óhajtana elhelyezkedni, ahogy a június eleji helyzetkép mutatja. Eddig jobbára a keresletkínálat összhangja jellemezte a piacot. A termelővállalatoknak, de még a nem termelő intézmények egy részének is, égető szüksége volt a diákmunkára, a tanulóknak pedig jól jött a nyári kereset. Ilyenformán a társadalmi igény és az egyéni érdek éveken át szerencsésen összefonódott a munkaerőpiacon. Ezen a nyáron, pedig még nagyon az elején tartunk, máris megbomlott az összhang, mégpedig a kereslet lanyhulása miatt. Pályaválasztási szakemberek állítják, hogy a korábbi százötven- ezer fiatalnak legfeljebb kétharmada talál magának munkát. A gazdálkodási nehézségek, a pénzhiány, elsősorban a bértömeg-gazdálkodásra való átállás miatt, számos üzem, vállalat elsőként a nyugdíjasok és a diákok alkalmazásától tekint el. Elsőrendű vállalati érdek, hangoztatják sok helyütt, radikálisan csökkenteni a termelési s az egyéb költségeket, ennek jegyében minél kisebb létszámmal dolgozni. Ugyanakkor az is igaz, hogy még mindig akadnak olyan üzemek, intézmények, amelyek leginkább azért vesznek föl — kis keresetű, erre a célra kreált munkahelyekre — diákokat, hogy ezáltal a bérátlaguk kedvezőbben alakuljon, és így tudjanak állandó dolgozóik egy részének magasabb bért adni. Aligha szükséges bizonygatni, hogy a diákfiatalok nyári foglalkoztatásából nem csak pénzben kifejezhető haszon származik. A munkának óriási a nevelési „hozama''. Amióta intézményes iskoláztatás folyik, azóta a munka mindig előkelő helyen szerepel a nevelés eszközei között. Így volt ez a régebbi korok iskoláiban is. A szocialista iskola, amely kezdettől fogva legalapvetőbb feladatának tartja az ifjúság fölkészítését a hasznos társadalmi tevékenységre, azt vallja, hogy munkára legeredményesebben nem szólamokkal, hanem munkával lehet nevelni. Ebből a szempontból nagy jelentősége van a diákmunkának. Nem titok, hogy munkaer. köles dolgában nincs minden rendjén. Ide vágó gondjaink jórészt a munkahelyi lazaságokból, a közömbös vagy hanyag munkavégzésből fakadnak. Lélekromboló hatása van annak, amikor a fiatalra nem bíznak értelmes munkát az üzemben, a boltban, a hivatalban, hanem ténfergésre kárhoztatják óikét. Ki ne tudná, hogy munkavállaló gyermekeinknek gyakran van részük lehangoló élményekben, ami a gazdasági veszteségen kívül azért is hiba, mert a henyélés károsan hat. a fiatalok személyiségére. Mondják, hogy minden olyan felnőtt, akire nyáron diákgyereket bíznak a felettesek, pedagógussá válik erre az időre, de még az a dolgozó is, akinek munkáját, viselkedését a fiatal nem közvetlen közelről szemléli. Jó vagy rossz pedagógussá, hiszen közismert, hogy a felnőttek nem harsány intelmekkel, hanem saját példájukkal tudnak a legjobban hatni a gyerekekre. Ha munka. és rendszeretetet tapasztal maga körül a tanuló, ha az illető munkahelyen becsben áll a kötelességteljesítés, akkor neki sem a lógás jut eszébe. Hiszen csak annak a diákmunkának van értelme, amelynek során gyermekeink megismerik, hogy mindenfajta siker titka az erőfeszítésben rejlik, és igazi örömöt ad az embernek a helytállás, a kitűzött cél elérése. P. K. I. Hat megye KISZ-esei Felsötárkányban A téma: a pénzügyi ellenőrzés Nógrád, Fejér, Zala. Békés. Veszprém és Heves megye KISZ-es pénzügyi ellenőrző bizottságainak tagjai táboroztak csütörtöktől vasárnapig a felsőtár- kányi Hámán Kató Politikai Képzési Központban. A fiatalok előadásokat hallgathattak meg többek között megyénk gazdaságáról. valamint a PEB-munka aktuális feladatairól. a KlSZ-szabályozó- rendszer változásairól és a szerződéses közösségi munkavállalási formák ellenőrzési nehézségeiről. Az előadók között volt Kürtösi Károly, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Horváth Ágnes, a KPEB titkára és dr. Patai Mihály, a KPKB elnöke. A négynapos összejövetelen Nagy Imre. a KISZ KB titkára értékelte a mintegy száz résztvevő előtt a Jövőnk a tét akciót. A programban szerepelt még egyebek között Maksa Zoltán humorista műsora. NAGYTÁLYA, MINT EGY MENYASSZONYI CSOKOR Feimea(B)y a nyugdíjas a fára... Végül is nincs abban semmi különös, hogy szedik a meggyet. Mert hogy beérett Legfeljebb talán az, hogy a meggyfák nem a portákon találhatók, nem is egy állami gazdaság, avagy termelőszövetkezet gyümölcsösében, hanem a nagytályai utcákon Ugyanis minden porta előtt öt-hat meggyfa roskadozik terhe alatt. A gönibakácok helyére meggyfát ültettek (Fotó: Szántó György) — Még a hetvenes évek elején ültettük ezeket a fákat. a gömbakácok helyére — mondja Sumi Pálné, aki ezekben a délelőtti órákban a lombok árnyai alatt keresett menedéket a nagy meleg miatt a Misz József- néval való beszélgetéshez. — A csemetéket a tanács hozatta, igaz. velünk kifizettették az árát. s mi ültettük el. — így Miszné. — Egy-egy fa tíz-tizenkét év után kiszárad, de szép hasznot hoz. Ugyanis termése a miénk. Tegnap már a mi családunk is hozzálátott a szedéséhez. Átadjuk az egri áfész helyi felvásárlójának, aki 17 forintot fizet kilójáért. Exportra szállítják, s ilyenkor mi is jobban járunk. mert jobban fizetnek. — Akadt olyan esztendő is. amikor csak 8 forintot kaptunk — szól közbe Su- miné. — Abban az időben még a tanács gondoskodott a permetezésről. de most már nem képes, nem kapnak vállalkozót. — Végül is nincs sok munkájuk. anyagilag pedig elég jövedelmező a ..meggye- zés"... — tesszük hozzá. — Fáradságos dolog ez — fűzi tovább a szót Miszné. Tegnap például bedagadt Hortobágyi András: — Mezőkövesdről hoztam a csemetéket a lányom lába a létrán való állástól. — A portán tartanak meggyfát? — Minek lenne? — mondja Miszné. — Itt a ház előtt is megterem, amennyi kell egy családnak. Szerencsés években még két mázsánál is többet sikerül betakarítani. Egyébként szilvafát és szőlőt tartunk a portán. A cseresznyének és az őszibaracknak nem megfelelő a talaj. — A fákon pirosló meggygyei most is szépen mutat a falu — állapítja meg He.: vési László, akivel a háza előtt beszélgetünk. — Akkor viszont még szebbek az utcák, amikor virágba szöknek az ágak. Ilyenkor olyan Nagytálya. mint egy menyasszonyi csokor. Egyébként jófajta gyümölcs ez: bő termő és korai. — Eladják? — Egy dekát sem. Nagy a család. Kell a szörp, a dzsem, a befőtt. Egy részét pedig lefagyasztjuk. Odébb Szuromi István ül a fán. A melegben izzadtság- cseppek gyöngyöznek a homlokán. A felesége tartja alatta a kétágú létrát. — Az a baj. hogy csak a magamfajta nyugdíjasok mennek a fára. — panaszkodik. — A fiatalok nem nagyon foglalkoznak ezzel. A helyiek javasolják, keressük meg a falu egyik legidOSebD lahújút, a 90 eactcn dós Hortobágyi Andrást. Ugyanis ő volt az egyik kezdeményezője annak, hogy a község utcáit két oldalt ékesítsék meggyfával. — Még 1966-ban történt — emlékezik vissza András bácsi. aki hajlott kora ellenére is megőrizte szellemi és fizikai frissességét, igaz. hallókészülékre szorul. — Szóltam a szomszédnak, hogy ki kellene vágni a kerítés elől a gömbakácot, s helyére meggyet ültetni. Mire azt kérdezte tőlem: — Minek az? Hogy megegyék az idegen gyerekek? Erre mondom neki: — A gömbakác mennyivel jobb . .? Summa, summárum: másnap hoztam öt csemetéi Mezőkövesdről, kivágtuk a gömbakácot, ezt meg elültettük. Többen a szememre vetették, hogy megbolondultam. azért csinálok ilyet. Megbolondul itt nemsokára az egész falu — mondtam nekik, s az élet engem igazolt. Akkoriban Szalay László volt a népfront helyi titkára, megtetszett neki az ötlet, a tanácstagokkal együtt ő győzködte az embereket. hogy a gömbakácok helyére ültessenek meggyet. Most már minden utca tele van moflflyfával. -A.zt Kiesőm ezzel mindenki jobban járt. (homa) SUSOGÓ LOMBOK ALATT Vendégváró l\/1 e o s e t-ke rt Az újjáépült Dobó-bástya aljában és a sokarcú egri múlt török korát idéző minaret szomszédságában fűszeres, kellemes konyhai illatok csalogatják manapság az arra járókat. Űj, hiánypótló kerthelyiség várja az éhes és szomjas szájakat, a HungarHotels Mecset éttermének kerthelyiségében. Sokunknak az ócska, lepusztult kis sörölde jut eszébe, ám a kliens kellemesen csalódik, ha belép az új „portára”. Polgár Géza és Gyulai János, a két fiatal üzletvezető, akiknek a fantáziáját dicséri ez a várfal melletti gasztronómiai oázis. A megújulás és átváltozás terve, mi több, a kivitelezés nagy része is őket, illetve kollektívájukat dicséri. A susogó lombok alatt vesszőfonatos bokszok, az asztalokon régi kézi lámpás. Esténként pedig namcsak a kerti füzéres világítás, hanem a szabadtűzhelyről pattogó szikrák is hangulatos kikapcsolódást ígérnek. A vendég nem is gondolná. hogy mindezek raktárak sufnijaiban porosodó berendezési tárgyak voltak mielőtt elfoglalták volna helyüket a Mecsetkertben. Mert bizony az idősebb korosztály kiszorult a jobbára fiatalok látogatta népkerti Sörkertből és ilyenkor a melegebb nyári napokon bizony jólesik szabad ég alatt elkölteni az ebédet, vacsorát. Túlzás nélkül állíthatjuk, a Vörös Postakocsi egykori utasa is megnyalná mind a tíz ujját Hajdú Ákos és Gál Béla konyhaművészek remekei után. De mivel is csábít az étlap, amelynek árai még a mai drágább világban is megfizethetők? Még az idősebbek is csak az idézett szív és íz mámorát kedvelő Krúdy Gyula novellájából ismerik az ököruszálylevest. Ezt egyébként Magyarországon csak igazán kevesek csinálják úgy, ahogy itt. A marha- farkat zöldséges alapon lesütik, duplán megfőzik és gusztusos cserépcsészében tálalják. Sokak kedvence lesz az úgynevezett bőség- szaru, amely tócsni, tölcsér alakúra formálva, mindez velővel, gombával, szárnyasmájjal és sajttal betöltve és panirozva, kirántva kerül a vendég asztalára, kapros, joghurtos, öntetes salátakörettel. Az üzletvezetők nem titkolják, terveik között szerepel a török és a balkáni konyha varázsának ide illő megelevenitése, és kedves hagyomány az is, hogy törzsvendégeikről ételt neveznek el. Az Edina kedvence is ilyen, kapros, juhtúrós sztra- pacska körettel szárnyas roston sült csirkemellet kínálnak. Ezenkívül bő választék áll rendelkezésükre halakból és a kerti tűzvilág- nál roston sült süllőből is falatozhatnak a betérők. Az ínyenceknek a felsoroltakon túl keletiesen elkészített és fűszerezett csirkemellet javasolnak bajadér módon, desszertnek pedig szultán- kelyhet. Kitűnő frissítő a mindig primőr zöldségekből összeállított Minaret-saláta. Na és még egy nem elhanyagolható figyelmesség a vendéglátók részéről, a kerthelyiség végében kialakított homokozó, ahol a már jóllakott gyerkőcök kedvükre játszhatnak — időt hagyva a szülőknek is az ízek élvezetére. fsoósj (Fotó: Tóth Gizella)
