Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-22 / 145. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 145. szám ARA: 1987. június 22., hétfő 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA csülni önmagunkat! Arra törekedjünk, hogy külö­nösebb támasz, leginkább pedig elvtelen „pátyolga- tás” nélkül is megéljünk, jól éljünk. S szemrebbenés nélkül belenézhessünk egész életünkben abba a bizonyos „tükörbe”. Gyóni Gyula A Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására jú­nius 15—20-a között látoga­tást tett Magyarországon a Szovjet Afroázsiai Szoli­daritási Bizottság küldött­sége. élén Vlagyimir Tolsz- tyikovval, a bizottság első elnökhelyettesével. A vendégek megbeszélé­seket folytattak a Magvar Szolidaritási Bizottság Ja­kab Sándor elnök vezette tárgyalóküldöttségével a két bizottság közötti együtt­működés továbbfejlesztésé­ről. valamint az afroázsiai szolidaritási mozgalom hely­zetéről és időszerű feladatai­ról. A megbeszéléseken ki­emelték a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Tes­tületének legutóbbi berlini ülésén elfogadott program­adó nyilatkozat jelentőségét a béke megőrzése és a nem­zeti felszabadító mozgal­mak támogatása szempont­jából. A szovjet küldöttséget fo­gadta Kovács Jenő, a MSZMP KB párt- és tömeg­szervezetek osztályának he­lyettes vezetője. Ernőd Pé­ter. a KISZ KB titkára és Ribánszki Róbert, a Haza­fias Népfront országos tit­kára. A küldöttség elutazott Bu­dapestről. Értékek Mindennapi életünkben nemegyszer tapasztalhatjuk még, hogy valakinek a va­lakije, valamilyen formá­ban előnyt kovácsol csalá­di, rokoni, baráti, ismerősi kapcsolatából. Már a szü­lői munkaközösség egysze­rű tagjának a gyermeke is emlékezteti, vagy netalán fenyegeti nevelőjét, ha az nem a kedvére valót mond, cselekszik. A befolyásosabb anyura, apura nagyobb ügyekben hivatkoznak az ifjabb-érettebb csemeték. Aztán kitűnő fedezéknek, „mumusnak” bizonyul a testvér, nagynéni, nagybá­csi, sógor, iskolatárs, szom­széd, s a nagy hatalmú kolléga, meg az egykori földi. „Legyenek a jobbat bizonyító fiatal tanárok...” Tanévzárás és diplomaátadás az egri főiskolán Bármennyire küzdünk a protekció, korrupció ellen, bizony elég gyakran sike­rül annak, aki az ilyes­fajta lehetőséget megra­gadja, messzemenően ki­használja. Itt is, ott is el­nézik a vétkét, a bűnéért sem neheztelnek rá. Mert tartanak az emlegetett sze­mélytől, vagy talán kimon­dottan félnek, rettegnek tőle. Ügy vélik, okosabb jóban lenni vele, a vilá­gért sem szabad haragossá tenni. A szimpátiájára, se­gítségére ugyanis nem csak annak van, s lehet szük­sége, aki éppen ijesztget rémisztget vele. Így, aki a dorgálást, fe­nyítést érdemelné, ilyen vagy olyan lazaság, sza­bálytalanság miatt szorul­na enyhébb-súlyosabb el­marasztalásra, felelősségre vonásra, újra meg újra megússza a dolgot. Zavar­talanul előbbre jut akár mások rovására is, érdem- telenebbül sem marad az erre vagy arra szóló jogo­sítvány nélkül, pozíciókba telepszik. Egyszóval: kü­lönösebb erények nélkül is az életnek azt az oldalát járja, élvezi, amelyre jutni s ahol haladni a többinek sokkal nehezebb. Ezek után pedig, ugyan miért is jutna ennek vagy annak az eszébe, hogy az egyéb utat válassza? Pe­dig nem szebb, megnyug­tatóbb, örömtelibb lenne-e úgy haladni, hogy az em­bert saját értékei emeljék, röpítsék? Nem az adhat- na-e igazán okot a meg­elégedésre, ha ki-ki tu­lajdon adottságaiból, ere­jéből érné el vágyait, cél­jait, ezért és azért őt ma­gát szeretnék, tisztelnék — a protektora helyett? Nem az-e a hozzánk illőbb s méltóbb, ha nem bújunk senki mögé, mindenkor vállaljuk tetteinket, pat- rónus nélkül is megoldjuk problémáinkat, saját erő­feszítéseinkkel, eredmé­nyeinkkel szerzünk ma­gunknak elismerést, érvé­nyesülést? Csak igennel lehet vá­laszolni e kérdésekre. Ta­nuljuk meg hát jobban be­Dr. Szűcs László: „Tanárrá fogadom . . ." (Fotó: Szántó György) Szombaton délelőtt zárta a harminckilencedik tan­évét az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola. Ez egy­ben diplomaátadás is: ilyenkor bocsátják szárnyra a végzősöket, a fiatal pedagógusokat, ünnepi tanácsülés keretében kerül erre sor, amikor a hagyományok sze­rint a főigazgató kézszorításával fogadja kollégává a sikeresen államvizsgázottakat. A főiskolai tanács és a tanszékvezetői kar tagjait, illetve a meghívott vendé­geket, a párt, a megyei ta­nács, s a különböző intéz­mények és szervezetek kép­viselőit dr. Szűcs László fő­igazgató köszöntötte, majd fölkérte dr. Rózsa Sándort. a főigazgatói hivatal veze­tőjét, hogy tegyen jelentést az államvizsgákról. Mint el­hangzott: 334 tanárjelölt tett sikeres államvizsgát, s igy ők várták a líceum díszter­mében szorongó szívvel az oklevél átvételét. Ezt megelőzően dr. Szűcs László tartott ünnepi beszé­det. Kiemelte, hogy feleme­lő és megható a volt tanít­ványokat ez alkalomból vi­szontlátni. Ilyenkor a hall­gatók már érezhetik, hogy nem volt hiábavaló a fára­dozás, a kitartó munka, a vizsgákra való, sokszor éj­szakába nyúló felkészülés. Igényes, érdekes és nehéz pálya áll a most az életbe lépők előtt. A társadalmi követelmények nagyok: a család sokszor az életszín­vonal fenntartásáért, a jólét külső jegyeiért föláldozza a bensőséges beszélgetéseket, az együttléteket. A hiányo­kat nagyon gyakran a pe­dagógusoktól kérik számon, tőlük várják az elmaradt nevelés pótlását. Ezenkívül a tantervek is szorítóak, át kell adni a tudást a felnö­vekvő nemzedékeknek. Ez annál is fontosabb, mivel egyre jobbat, többet kell termelni a gazdaságunkban A főigazgató Kölcsey sza­vaival hívta fel a figyelmet a közös hivatás szépségére. Reményét fejezte ki, hogy az egri főiskola megadta a módszerek sokaságát, a tu­dományok alapjait, a gyer­mekek szeretetét, az elköte­lezett vállalást és a haza­szeretetek Mindezt tovább kell adni, ahogy tanulmá­nyaik során a hallgatók is magukévá tehették. Dr. Szűcs László egy most végzett fő­iskolás lány édesapjának levelét idézte, amelyben megható módon mondott kö­szönetét mindazért, amit lánya Egerben kapott. Beszéde végén a főigaz­gató az értelmiségi pályáról szólt, hangsúlyozva, hogy mind hatékonyabbá, korsze­rűbbé kell tenni azt. Nem könnyű manapság e hiva­tást választani, de a most végzettek legyenek a jobbat bizonyító fiatal tanárok és értelmiségiek. Kérte azt is, hogy köszönjék meg szüleik­nek az odaadó fáradozást, azt, hogy lehetővé tették a négyévi felkészülést. Ezt követően kézszorítá­sával általános iskolai szak­tanárokká nyilvánította a most végzett hallgatókat. Ki­emelkedő szorgalmának el­ismeréseként vörös diplomát kapott Benczúr Judit mate­matika—orosz szakos, vala­mint Váczi Gertrud magyar —történelem szakos tanár. Az ünnepélyes pillanato­kat követően hallgatói ki­tüntetéseket adtak át. Első ízben nyújtották át az évfo­lyamelső címet, amelyet ki­emelkedő tanulmányi ered­ményéért és példamutató magatartásáért Gubis Csaba földrajz—biológia szakos, negyedéves hallgató vett át. A Marx Károly-alapítvány díjazottja Marik Ágnes és Kádár Emese. A Jó tanuló, jó sportoló díjat Sallai Sára és Fazekas László érdemelte ki. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. Szovjet szolidaritási delegáció látogatása Marjai lózsef Svájcba utazott Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese szomba­ton Genfbe utazott, ahol a Világgazdasági Fórum rendez­vénysorozat keretében vezető külföldi üzletemberek csoport­jával találkozik. VISONTÁN IS JÁRTAK Elutazott a nicaraguai küldöttség Június 18—21. között lá­togatást tett hazánkban a Nicaraguai Baráti Társasá­gok Szövetségének küldött­sége Socorro Gálán főtitkár vezetésével, aki az együtt­működés szélesítéséről meg­beszéléseket folytatott Nádor Györggyel. a Nemzetközi Kulturális Intézet főigaz­gatójával és Sütő Gyulával. a Magyar Szolidaritási Bi­zottság alelnökével. A de­legációt fogadta Ribánszki Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titká­ra. Szórádi Sándor, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára és Bíró Gyula, a Ma­gyar-Szovjet Baráti Tár­saság főtitkára. A vendégek meglátogatták a gvöngyös- visontai hőerőművet, ahol' fiatalokkal találkoztak. JUBILEUMI ÜNNEPSÉG Elbúcsúztak a Lenkey-kollégisták Zászlódiszbe öltözött szombaton az egri Lenkey Já nos Kiváló Honvéd Kollégium, hiszen ezen a napon került sor a most érettségizett, negyedik osztályos dia­kok jubileumi kibocsátó ünnepségére A kollégium fennállása óta immár tizedik alkalom­mal megrendezett esemé­nyen részt vett többek kö­zött Szegleth Jenő alezre­des. a HM tanintézeti cso­portfőnökség kollégiumi osz­tályának képviselője. Buj­dosóvá Lázár Judit, a KISZ Eger Városi Bizottságának munkatársa, ott voltak a GMSZ. a Dobó. a Gárdonyi, a Szilágyi gimnáziumok igaz­gatóhelyettesei. az 1. Számú Általános Iskola, az Ady kollégium, a különböző fegy­veres szervek, katonai fő­iskolák vezető munkatársai is. A Himnusz és a szavalat elhangzása után Gonda Zsig- mond százados, kollégiumi igazgatóhelyettes mondott megnyitó beszédet, majd Kárpáti Lajos alezredes, a kollégium igazgatója bú­csúzott volt növendékeitől. Ünnepi beszédében a nap eseményét méltatta, kiemel­ve annak jubileumi jellegét és azt. hogy ebben a tanév­ben nagyon sok jeles ered­ményt. sikert értek el a diákok a gimnáziumi tanul­mányokban. a szocialista versenymozgalomban, a tár­sadalmi munkában, a szer­vezeti életben, a kollektívák összekovácsolásában, a kap­csolatok további szilárdítá­sában. Ennek bizonyságául felhozta többek között, hogy csaknem százan tettek sike­res érettségi vizsgát, men­nek a főiskolákra. A kollé­gium elnyerte a Kiváló cí­met, több fiatal nevelődött párttaggá, sokan szerepeltek sikeresen a különböző ta­nulmányi versenyeken és sportvetélkedőkön. Ezt követően részletesen értékelte, jónak minősítve a különböző gimnáziumokba járt osztályok tagjainak te­vékenységét. majd felhívta a végzősök figyelmét arra. hamarosan új környezetbe, a főiskolára kerülve még ne­hezebb feladatokat kell meg­oldaniuk. Ehhez kívánt sok sikert, miközben azt is hang­súlyozta. bármikor vissza­várják őket a kollégiumba, ahol mindig meleg szívvel fogadják őket. Ezután felolvasták a fő­iskolák vezetőinek paran­csait. amelyben a felvettek névsorát ismertették, aztán kitüntetésekre, elismeré­sek átadására került sor. Az ünnepség búcsúztató beszédekkel folytatódott. Először Berente Zoltán har­madikos növpndék köszönt el társaitól. azután Roskó Éva. az Egri Lenkev Úttö­rőcsapat tagja, tanuló szólt a negyedikesekhez. Az Adv- kollégisták nevében Kúriák Krisztina középiskolás bú­csúzott. majd S2abó István főhadnagy lépett a mikro­fon elé. Mint elmondotta, pont tíz éve annak. hogy ő is itt végzett, és akkor mindenre gondolt, csak ar­ra nem. hogy tíz év múlva ő köszönti maid a most vég­zősöket. Arról is beszélt, hogy főiskolai tanulmányai során gyakran vette hasz­nát az itt elsajátítottaknak. s amennyiben a jelenlévők is szorgalmasak lesznek, a főiskolákon is sikerre szá­míthatnak. A válaszbeszédet a bú­csúzok nevében Szabó Im­re mondotta el. a csapat- zászlóra pedig a szalagot Szabó Zoltán most érettsé­gizett kötötte fel. Később a jelenlévők vi­rágokat helyeztek el a kol­légium épületében lévő Lenkey-emléktáblán. A dísz­ebéden Polonkai András, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka mondott pohár- köszöntőt. Végül a kollégi­um igazgatója kézfogással búcsúzott el az érettségitab­lók előtt volt diákjaitól. Fazekas István Kárpáti Lajos alezredes búcsúzott a végzős katonai kollégistáktól (Fotó: Szántó György)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents