Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1987. június 20., szombat FRANCIA ELNÖKJELÖLTEK Választástól választásig Mitterrand jelenlegi államfő (jobbról) és Chirac miniszter- elnök (balról), aki szeretne elnök lenni (Fotó: Time — Cambiv 16 — KlS) Többen tették fel a kérdést, amikor idén télen Párizst újra és újra megresz- kettették a diáktüntetések, majd a vasutassztrájk, hogy vajon nem most búcsúzik-e Chirac az elnökségtől? Bár 18 hónappal a választások előtt korai lett volna temetni az alig hivatalba lépett kormányfőt, viszont a megmozdulások méreteit, a tüntetések szenvedélyességét sem lehetett számításon kívül hagyni és főként arra nem lehetett nem felfigyelni, hogy a franciák tíz- és százezrei elutasítják azt, ahogy a jobboldali kormányzat a szocialisták idejéből származó vívmányokat gőzhenger módjára igyekszik eltaposni. A kormány terhe Mindezt azért érdemes most újra felidézni, mert az elnökválasztási kampány — ha nem is hivatalosan — de valójában már elkezdődött és a politikai megfigyelők természetesen a két ellenpólus vezérét figyelik és azok esélyeit elemzik. Így Mitterrand elnököt, akit hat esztendővel ezelőtt a szocialista párt vezetőjeként választottak Franciaország államfőjévé és Jacques Chi- rac-ot, az új-gaulleista RPR elnökét, aki múlt év márciusában a másik nagy jobboldali csoportosulás, az UDF támogatásával került hatalomra. Nos, hát valóban megtört-e a lendület novembertől januárig és Chirac-nak sikerült-e azóta úrrá lenni az eseményeken? A gazdasági mutatókat nézve a változások nem igazán lényegesek. A munkanélküliség ütemét nem tudták lefékezni, új munkahelyek létsítésére sincs kilátás, mert a tőke — beruházások helyett — a magántulajdonosoknak visszaadott és később visszaadandó vállalatok, bankok részvénypakettéivel spekulál. Kétségtelen tény viszont, hogy a néhány éve még vágtázó inflációt sikerült megfékezni. Ez azonban nem tudja ellensúlyozni, talán csak csökkenti a munkanélküliségből fakadó nyugtalanságot, ami már egyértelműen a jobboldali kormányzat vállát nyomja. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a jobboldali többség valójában nem olyan egységes, mint általában feltételezik. Már a téli nagy belpolitikai viharok idején voltak ellentétek az új-gaulleista RPR és a jobboldali többséghez tartozó kisebb pártok között. Ezek a feszültségek most újjáélednek, mint a Leotard—Chirac összecsapás mutatja, ahogy az elnök- választás közeledik és történik mindez annál is inkább, mivel a jobboldali többség legalább két, de inkább három elnökjelölttel rendelkezik. A jobboldal várományosai Chirac természetesen magát tartja az Elisée palota legfőbb várományosának. Ugyanezt vélik mások Raymond Barre-ról, a Mitterrand előtti korszak utolsó miniszterelnökéről, a centristák vezetőjéről. De van egy harmadik jelentkező is a jobbszárnyon: Francois Leotard, a Köztársasági Párt főtitkára, a jelenlegi kormány fiatal munkaügyi minisztere, aki nagyon félreérthetetlenül jelezte szándékát az elnökségre. A mostani gondok valójában akkor válnak majd veszélyesekké, amikor az első forduló eredményei után egyik vagy másik csoport nem hajlandó legtöbb szavazatot elnyert riválisát támogatni, mint tette ezt egy ízben éppen Chirac. De a választásokig még hosszú az idő. A viták még elülhetnek. És a kampány során Chirac is előterjeszthet olyan vonzó programot, amellyel ez ideig még adós. Mitterrand még nem döntött Hasonló módon problematikus a másik tábor helyzete. A szocialisták még nem heverték ki a parlamenti választáson elszenvedett veA centrista Barre sem esélytelen jelölt reséget. Ezt nagyon jól tükrözte Lille-ben tartott kongresszusuk, ahol is képtelenek voltak továbblépni az önmarcangoláson és a bűnbakok keresésén, illetve a jobboldali kormányzat hibáinak és tévedéseinek sokoldalú ösz- szegzésén. A másik gond az elnökjelölt személye körüli bizonytalanság. Mitterrand, aki a parlamenti választást követő rövid időszakot leszámítva, nagyon előkelő helyen szerepel a közvélemény-kutatások különböző listáin, változatlanul nem közölte indul-e vagy sem. S mint egy ízben említette, egyhamar nem is várhatnak tőle ez ügyben állásfoglalást. Ha viszont Mitterrand nem vállalná az elnökjelöltséget, nem valószínű, hogy egy másik szocialista párti jelölt, például Michel Roquard több szavazatot kaphatna. A választási tablóhoz tartozik, az FKP jelölt állítása is. Ezúttal nem a főtitkár indul, hanem André Lajoi- nie, a párt parlamenti csoportjának vezetője, aki egy rádióinterjúban kijelentette, hogy mindenkivel kész összefogni, kivéve a szélső- jobboldali Le Pen_t. A demagóg jelszavakkal operáló Le Pen teljesen magára marad, hiszen a jobboldal valamennyi csoportosulása — legalábbis egyelőre — elutasította a vele való választási szövetséget. Szóval, egy esztendővel az elnökválasztás előtt a kampány már elkezdődött. Egyébként Franciaországban majd minden esztendőre jut egy választás. Ezért igaz az a mondás, hogy a francia politika szinte bele- vész a kampányokba. S ezek a parlamenti választástól és az elnökválasztástól, a szenátus, illetve a helyi köz- igazgatás újjáválasztásáig követik egymást... Ónody György Falklandok — öt év múlva A nyugdíjakat majdnem a kétszeresére emelte a brit kormány és tervbe vette egy uszoda építését is, mindez azonban nem vigasztalja a Falkland (Malvin)-szigetek 1902 őslakosát: öt évvel a szigetekért vívott brit—argentin háború után mind többet panaszkodnak a magányra. a világtól való elszigeteltségre. A partjaitól 500 kilométerre lévő szigeteket Argentína több mint száz éve magának követeli; az ottani álláspont szerint eleve is jogtalanul kerültek Nagy-Bri- tannia birtokába. Az argentin tábornokok kormánya 1982-ben hadsereget küldött a szigetek megszállására. A brit flotta támadott: 74 napos háborúban a Falklandok. 1982. június közepére, ismét brit fennhatóság alá kerültek. A brit—argentin ellentét azóta sem enyhült. A londoni kormány nem hajlandó a szuverenitásról tárgyalni, az argentin kormány — azóta már Alfonsin elnök polgári kormányzata — pedig a brit—argentin viszonyt nem hajlandó javítani, amíg nem tisztázzák tárgyalásos úton a szigetek hovatartozását. Emiatt a szigetlakoknak, ha otthonukból ki akarnak mozdulni, legalább 12 500 kilométert kell repülniük legkevesebb húsz órán át Londonig, mert sem Argentína, sem más latin-amerikai ország nem hajlandó közvetlen — azaz rövidebb — légi járatot engedélyezni a Falk- landokról. Argentína iránti szolidaritásból. A szigetek korábban jól fejlődő gazdasági kapcsolatai is megszakadtak Argentínával. A közeli piaci lehetőség elvesztése miatt megvalósítatlan maradt az a terv, hogy a Falklandokon moszatból műtrágyát gyártanának, így enyhítenék a birkatenyésztésre való egyoldalú ráutaltságot. Tavaly tönkrement a szigetek egyetlen sörgyára is, mert az ott állomásozó 2— 3000 „anyaországi” katona elterjesztette a brit söröket, s a falklandi ,,Pingvin-Pils” nem bírta a versenyt. Az Argentínával való viszonyt tovább mérgesítette, a szigetlakoknak azonban némi többletjövedelmet hozott. hogy idén február 1-től Nagy-Britannia 150 mérföl- des kizárólagos halászati övezetet létesített a szigetek körül. Az új halászati engedélyekből befolyt 23 millió dollár először segítette 13 millió dolláros többlethez a Falklandok költségvetését. Ebből emelhették a nyugdíjakat és vehették tervbe az uszoda megépítését, amelynek alapkövét még 1933-ban rakták le, gyorsabb fellendülésben reménykedve. Ez a pár millió dollár azonban úgy látszik, nem elegendő a lakosság minden gondjának orvoslására. Nincs például elég lakás. A szigeteken csak katonai építkezések folynak — új repülőtér és laktanya épül —, s a tengerentúlról érkezett építők fölverik a lakásárakat. Nem csökkentek a brit kormány költségei sem. A repülőtér- és laktanyaépítkezés eddig közel 700 millió dollárba került, s a munka még tart. A szigetek védelmének folyó költségei évi 214 millió dollárt tesznek ki. Maga a visszafoglalás 1982-ben 6.8 milliárd dollárba került, beleértve a megsemmisült hadianyag pótlását is. Minden költséget egybeszámítva Londonban úgy becsülik, hogy az utóbbi öt évben a falklandi lakosok fejenként 3.8 millió dollárba kerültek a brit kormánynak. S a költségek tovább nőnek. Londonban azzal igazolják az öt évvel ezelőtti hadjáratot, hogy a szigeteken brit állampolgárok élnek, akik ragaszkodnak brit alattvalói mivoltukhoz, s ezt a jogot a brit kormánynak meg kell védenie. Ám ezt nyilván csak addig teheti, amíg tényleg lakik valaki a szigeteken. A rossz életkörülmények azonban évente farigcsálják a szigetlakok hazafias érzületét. A brit kormány ezért szeretné, ha mind többen költöznének a brit szigetekről a Falk- land-szigetekre. Az áttelepülni hajlandó kevesek ingyen repülőjegyet kapnak, továbbá támogatást esetleges ingatlanuk értékesítéséhez. Megtérítik ingóságaik átköltöztetésének költségeit is, és előnyben részesülnek a falklandi lakásszerzéskor. Ami igaz. az igaz: ez utóbbi külön bosszantja az őslakókat. Világesemények vonalakban Rajz Boros Béla ' NSZK: ELVI ÉS GYAKORLATI EGYETÉRTÉS A KETTŐS NULLA MEGOLDÁSRÓL AZ ÜSA KATONAI EGYÜTTMŰKÖDÉST VÁR A NÁTÖTÓL AZ ARAB-ÖBÖLBEN NOSZTALGIA HAJO TÖKÉLETESÍTETT NULLA MEGÓLDÁS IiDeIqIeIrI GÁEDCN SZÍNHÁZ etc ía is Fel (Gl is (cl m A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ TITKÁRNŐI MUNKAKÖRBE PÁLYAKEZDŐ GÉPlRÓNŐT. Jelentkezés a színház titkárságán 9—17 óra között. A háztartási tüzelőolaj-megrendelések zavartalan teljesítése érdekében kérjük Heves és Nógrád megye területén lakó Tisztelt Vásárlóinkat, hogy megrendeléseiket 1987. június 30-ig szíveskedjenek megadni. Házhoz szállítási tevékenységünk szervezésénél szeretnénk figyelembe venni az önök igényeit, ezért kérjük, szíveskedjenek megjelölni több olyan napot — beleértve a szombat és vasárnapot is - mely a tüzelőolaj átvételére a legalkalmasabb. Az 1987. június 30-ig beérkezett megrendeléseket a szállítási nap megjelölésével visszaigazoljuk és szeptember 30-ig teljesítjük. Heves és Nógrád megye területéről megrendeléseiket Áfor-szállitás, 3390 Füzesabony címre várjuk. \ eIéIéIéIéIeIbIbI
