Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-16 / 140. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. június 16., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM fe|||pv^í'f v >, >■*{.<> ‘ [HB LAPUNK NAPIRENDJÉN fl foglalkoztatás Napjaink leggyakrabban feltett kérdései azok, amelyek a címben is jelzett téma köré csoportosulnak. Vajon fnit hoz a termelési szerkezet átalakítására tett erőfeszítés? Mennyiben érinti ez hazánk munkaerőhelyzetét, különösen megyénkét? Lesz-e munkanélküliség? Egyebek {mellett ezekről érdeklődtek telefonon, illetve leveleikben olvasóink. Kérdéseiket /továbbítottuk az illetékesekhez, s a válaszokat az alábbi összeállításunk tartalmazza. Az építészek felelőssége Szemerkényi Jánosné, hatvani olvasónk arról érdeklődött, hogy tudomása szerint tavaly az országban hetvenezer betöltetlen munkahely volt és három-négyezer az álláskeresők száma. Idén az adatok: hatvankétezer, illetve tízezer. Megyénk miként áll ezzel a kérdéssel, milyen intézkedések születtek, hogy az álláskeresők mihamarabb munkához jussanak? Milyen szakmák iránt nagy a kereslet, s melyekben nagy a kínálat? A kérdésre ketten is válaszoltak. Zöldi Sándorné, a Heves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda vezetője a •kivetkezőket mondta: — Megyénkben a májusi adatok alapján 2190 a betöltetlen munkahelyek száma. Elsősorban szakmunkásokat keresnek (1228 főt), a segéd- és a betanított munka iránt folyamatosan csökken az érdeklődés. A munkába helyezésre várók száma jelenleg 182. Az elhelyezkedés zömében a nyolc általánossal sem rendelkező szakképzetleneknél a legnehezebb. Az iroda egyébként fokozza munkahelyfeltáró-tevékeny- ségét, s kiemelten kezeli a pályakezdők munkába helyezését. Ugyanerre a kérdésre Kis- gergely István, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője így válaszolt: — Szorgalmaztuk és támogattuk a korábbiakban is — ma is ezt tesszük —, a gazdálkodó szervezetek munkahelyfejlesztéssel járó célkitűzéseit. így például a Tar- naleleszi Egyetértés Tsz-nél, a Finomszerelvénygyárnál. Emellett átképzési támogatásokkal segítjük elő az üzemek korszerűsítési törekvéseit az Orion hatvani üzemében, illetve az Erdőtelki Szabadság Tsz-ben. Az előbbiekhez kapcsolódik Lazarovi'ts János vison- tai olvasónk kérdése: milyen munkalehetőséget találhat Gyöngyösön? A feleletet Ivády János- nétól. a munkaügyi szolgáltató iroda gyöngyösi kirendeltségének vezetőjétől kaptuk: — Általában 7—800 munkahelyet tudunk ajánlani. Igaz, hogy a vállalatoknak kötelességük lenne bejelenteni minden munkaalkalmat, ám ezt nem mindig teszik meg. Mint ahogy azt sem, hogy közöljék velünk, ha a munkahelyet már betöltötték. A legtöbb üres állás a Gaigarinnál, a Thorez- nál van, de a mátrai gyógyintézetek is várnak dolgozókat. A Gagarinnál például elég régóta keresnek egy főosztályvezetőt. Az élelmiszer- kiskennél pedig könyvelőt, bolti elszámolót is felvennének. Segédmunkásokból sincs annyi, mint amennyi kellene. Főleg az építőiparban. Naponta 15—20 személy keres nálunk állást. A legnehezebb azoknak munkahelyet találni, akik csak érettségivel rendelkeznek, hisz nekik főleg a betanított munkakör a leggyorsabban elérhető megoldás. Ám, nem mindenki törekszik közülük erre. Az egri Nagy István arra volt kíváncsi, hogyan töltötte be hivatását az átszervezést követően a megyei munkaügyi szolgáltató iroda? A válaszra ezúttal is Zöldi Sándorné volt illetékes. — Az információs rendszer egységessé, szélesebb körűvé vált, s felgyorsult a hírek, új ismeretek áramlása. Bővült a tevékenységi kör, például a pályakorrekciós tanácsadással, s munkajogi kérdésekben is igyekszünk segíteni a hozzánk fordulókat. Idei terveink között szerepel a városi kirendeltségeken a gépi munkaerő-közvetítés bevezetése, valamint a megyeszékhelyen az IBM PC XT gépre alapozott megyei adatközpont kialakítása. Feldebrőről Varga Mihály- né Gyetvai Anna fordult hozzánk, kérdezvén, hogy, ha a munkaerő-átcsoportosítás miatt felmondanak a dolgozónak, és akaratán kívül nem sikerül elhelyezkednie, akkor mire számíthat? Erre a kérdésre», Kisger- gely Istvántól szereztük be a kellő tájékoztatást: — A dolgozót munkaviszonya alapján megillető felmondási időt a munkáltató legfeljebb hat hónapig meghosszabbíthatja, ha működésével ösz- szefüggésben (például gazdálkodó szervezetet átszervezik vagy felszámolják) egyidejűleg legalább tíz dolgozó munkaviszonyának meg- szür/cetése válik szükségessé és az érintettek elhelyezése felmondási idejük alatt nem biztosítható. A felmondási idő meghosszabbításához a megyei tanács munkaügyi osztályának hozzájárulása szükséges, továbbá a dolgozónak vállalnia kell, hogy elhelyezkedésének elősegítése érdekében együttműködik a területileg illetékes munkaerőszervvel. A munkaügyi osztály egyébként akkor járulhat hozzá, ha a munkaerő-közvetítő nem tud megfelelő munkahelyet felajánlani. Ugyancsak Varga Mihály- né érdeklődött: érvényben van-e a védett kor? Életkorhoz van-e kötve a felmondás? A munkaerő-átcsoportosításkor el lehet-e küldeni azt a dolgozót, akinek már csak néhány éve hiányzik a nyugdíjkorhatárig? A válaszadó ezúttal dr. Szabó Magdolna, a megyei tanács munkaügyi osztályának helyettes vezetője: — A nyugdíjra jogosító életkorhoz közel állók a munkáltató felmondásával szemben bizonyos védettséget élveznek. Az Mt. V. 23. § (1) bek. b. pontja alapján csak különösen indokolt esetben mondható fel a munkaviszonya annak, akinek legalább huszonöt évi szolgálati időn alapuló, öregségi nyugdíjra való jogosultsága megszerzéséhez legfeljebb öt éve hiányzik. Ez a különös indok mindig olyan súlyos ok, amely mellett a munkáltatónak tarthatatlanná válna, vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony fenntartása. De jelentkezhet ez a dolgozó személyével összefüggésben is, például munkamegtagadás, lopás, sorozatos hanyag munkavégzés esetén. Az átszervezés, a létszámcsökkentés esetén a felmondáskorlá'tozás alá eső dolgozó jogainak messzemenő megóvását szolgálja az is. hogyha a munkáltatónál van olyan munkakör, amelynek ellátására a dolgozó alkalmas, akkor őt ebbe át kell helyezni, feltéve, hogy azt elvállalja. A munkaviszony felmondással való megszüntetése nincs életkorhoz kötve. Ám. a munkáltató nyugdíjjogosultság elérése címén csak akkor mondhat fel, ha a dolgozó betöltötte az 55., illetve 60. életévét, és rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel. Martinék Frigyes Galyatetőről küldte a levelét. Azt írja, mi lesz azokkal a dolgozókkal, akik a műszaki fejlesztés következtében feleslegessé válnak a húsipari vállalatnál? Molnár Gábor igazgató az alábbiakat mondta: — Belső átcsoportosítással mindenkit foglalkozhatni tudunk. Azért is, mert vannak olyan folyamatok, amelyeknél a kétkezi munka nem hiányozhat, de azért äs, mert ha a piaci érdekeket vesz- szük figyelembe, akkor minél jobban feldolgozott árut kell kiadnunk. A minőség javításában még van tennivalónk, s ezért sem fenyeget senkit sem a munkanélküliség vállalatunknál. Markstein Kálmán kérdése Gyöngyöshalászról érkezett. Ügy tudja, hogy a Mikroelektronikai Vállalatnál létszámcsökkentésre készülnek. Mi igaz ebből? Az üzemgazdasági főosztály vezetőjét, Kovácsszegi Lászlót kerestük meg az ügyben. — Munkakönyvét nem adtunk senkinek sem a kezébe — hangzott a felelet —, tehát létszámot nem akarunk csökkenteni, de előbb-utóbb azzal számolunk. Ha valaki el akar hagyni bennünket, nem tartjuk vissza. Helyébe csak akkor veszünk fel új személyt, ha arra a munkakörre nélkülözhetetlenül szükségünk van. De igaz a kérdés másik oldala is: azonnal fel tudnánk venni nyolc-tíz elektronikai képzettségű mérnököt, s ugyanennyi középvégzettségű szakembert, ahogyan öt-hat szerszámkészítőt is szívesen látnánk. Mátrai Béláné telefonon érdeklődött: miért nemhosz- szabbították meg a Gyöngy- szövnél a barátnője munka- szerződését? Kérdését Rohánszky Ferenchez, a fogyasztási szövetkezet elnökéhez továbbítottuk. — Most már sokat számít az, hogy hány személy- lyel végezzük a szövetkezetünknél folyó munkát — mutatott rá válaszában. — Ezért van az, hogy, ha valakinek lejár a szerződése, megkérdezzük azoktól, akikkel együtt dolgozott, hogy vállalják-e kisebb létszámmal is az adott feladat elvégzését. Ilyenkor ennek a munkakörnek az ellátásáért kifizetett összeg nagyobb hányadát megkapják, és egymás között eloszthatják. Ám, ezt a lehetőséget csak a hálózatban alkalmazzuk. A központi munkahelyeken nem. Ezzel a módszerrel mindösszesen húsz-huszonöt dolgozóval van nálunk kevesebb most. mint amennyi volt egy évvel ezelőtt. A fórumunk témája iránt legnagyobb érdeklődést mutató Varga Mihálynétól származik az a kérdés is, hogy pontosan mit jelent, mit takar a kifejezés: elhelyezkedési támogatás? A válaszra megint csak a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjét, Kis- gergely Istvánt kértük fel. — Elhelyezkedési támogatása tulajdonképpen annak a dolgozónak lehetséges, akinek a már korábban elmondottak alapján meghosz- szabbították a felmondási idejét, és ezalatt sem tudott elhelyezkedni, illetve a munkaerő-közvetítő nem volt képes megfelelő munkahelyet felajánlani. Maga az elhelyezkedési támogatás legfeljebb a meghosszabbított felmondási idő elteltét követő hat hónapig jár. Mértéke a folyósítás első hónapjában a korábbi — nyugdíjjárulékkal csökkentett — nettó átlagkereset 75, a folyósítás második három hónapjában pedig 60 százaléka. Az egri Szarvas János levelében arrólt .írt, hogy szülői értekezleten hallotta, mire a mai nyolcadikosok kikerülnek a padokból dolgozni, akkor lesz a demográfiai csúcs. Vagy lesz munkalehetőség, vagy nem. Ugyanakkor a veszteséges vállalatoknál, amelyeket szanálnak. munkaerők szabadulnak fel. Az automatizálás következtében is újabb munkaerők válnak szabaddá. E tényezők ellenére a nyugdíjkorhatár felemeléséről folyik a vita. Kérdése: hogyan egyeztethető össze a közeljövőben várható munkanélküliség a nyugdíjkorhatár felemelésével? Erre is Kisgergely István adta meg a feleletet: — A tervek szerint napirenden van a nyugdíjkorhatár felemelése. Ennek kétségtelenül az is hatása, hogy növekszik a munkaerő-kínálat. Ugyanakkor a nyugdíj- rendszer rugalmasabbá válik, ami azt is jeleníti, hogy meghatározott munkaviszony után, a mainál korábban is lehetősége lesz a dolgozónak arra, hogy nyugdíjba vonuljon. Ilymódon ellensúlyozható az a többlet, ami a munkaerő-kínálati oldalon jelenik meg. A gazdasági szerkezet átalakításának gyorsításával, a hatékonysági követelmények erősödésével és a demográfiái hullám belépésével szintén arra lehet számítani, hogy több lesz a munkaerejét kínáló ember. Ez a már meglévő strukturális feszültségek további éleződését eredményezheti. Zökke- nőmentesebb levezetésüket a foglalkoztatáspolitika eszközrendszerének további fejlesztésével lehet megteremteni. Befejezésül két, tanulóktól származó kérdés. A diákok nevében érdeklődött Szakács Zoltán Gyöngyösről, hogy hol kereshetnek ők pénzt a nyári szünet idején? A helyi városgondozási üzem munkaügyi csoportjának vezetője, Szalay Endré- né . a következő felvilágosítással szolgált: — Egész nyárra Gyöngyösön mintegy tíz diákot tudunk a parkokban végzendő munkákra felvenni, a feltétel, hogy befejezték az általános iskola nyolcadik osztályát és a 14. életévüket már betölftötték. Naponta nagyjából száz forintot kapnak majd ezért a munkáért. Egy-egy személyt legföljebb egy hónapra alkalmazhatunk. Ugyanerre a kérdésre Pét- rahai Ferenc, a MEV igazgatója azt válaszolta, hogy náluk is lehetséges a diákok nyári foglalkoztatása, de ők csak a saját dolgozóik gyerekeit veszik fel. ötven-hatvan lehet a létszám, és naponta 6 órát töltenek el a gyárban. Egy- egy fiatal három hétig dolgozhat. Ügy tudom, megváltozik a pályára irányítás módszere. Miként tervezik ezt? — kérdette Kecskeméti János, egri diák. Mészáros József, pályaválasztási csoportvezető válasza: — Az utóbbi években érzékelhetően erősödött a pályakezdők és a felnőttek körében a pályakorrekciós tanácsadás iránti igény. Indokolt ezért a pályaválasztás és a munkaerő-gazdálkodás együttműködésének további erősítése. Ahogyan utcáink, tereink, városaink átalakulnak, nemcsak a múlt és a jelen változása szembetűnő, hanem határozott divatáramlatok is leolvashatók az épületekről. A házak formája, díszei egyre inkább tükrözik az építtetők anyagi viszonyait és kulturális igényeit ;— nemritkán igénytelenségét is. Ám nemcsak a vékony vagy éppenséggel vastagabb pénztárcáról árulkodnak "az új otthonod, hanem szellemi alkotójuknak, az építésznek a szakmai színvonaláról, ízléséről is. ' Vannak olyan utcasorok, amelyek egyetlen építész tervező keze nyomát őrzik. Azét, akinek neve már eleve garancia a jó házra; korábban fölépült házai elegendő bizonyítékok, hogy érti a szakmáját. A megbecsülés, ha név szerint neki is szól, mégis az egész építésztársadalom elkönyvelheti, hiszen hatásával, örök árulkodóképességével az épített környezet túléli alkdlóját. Amikor az építészek felelősségéről beszélünk, ezt, a többi szakmától eltérő sajátosságot 'kell mondanivalónk középpontjába 'állítani. • A sikeres alkotó számára — ha elkötelezetten műveli hivatását — nemcsak dicsőség a hírnév, az egymást hozó megbízatások, hanem nyomasztó teher is. Különösen igaz ez napjainkban, amikor a környezet- védők szava nélkül is minden városlakó érzi, hogy kisebbedik körülötte az esztétikus tér, amikor zsúfoltságban éljük le életünk nagy részét. Ezt megállítani vagy tovább növelni az építészek gondja, joga, kötelessége és lehetősége. Nem személyes Ifelelősségről van csupán szó, hanem az egész társadalom jövője iránti kötelezettség- ’ről. Ez az erkölcsi kategória úgy válik hétköznapi gyakorlattá, ahogyan az a tervezés során, az építész és partnerei kapcsolatában nyomon követhető. Elsősorban arra a felelősségre kell gondolni, ami a szakembert saját hivatásával szemben elkötelezi a folyamatos megújulás iránt. Az építésztársadalom tagjait erős kohéziós erő köti össze, és a szakma iránti tisztelet megköveteli azt is, hogy a tervezők a hagyományok megőrzésére, egyúttal megújítására törekedve alkossanak. Ehhez nemcsak az építészet történetében kell járatosnak lenniük, hanem a társművészetektől kezdve a társadalomtudományokon át a mindennapi életig — az élet teljességében. Enélkül nem alakíthatnának ki élő kapcsolatot megbízóikkal, akiknek pénzéből épülnek az új lakások. És itt nem csupán tankönyvízű emberismeretről van szó, hanem közvetlen, partneri együttműködésről. Szerencsére ez ma már nemcsak az építész és az építtető személyiségétől függ: jogszabályok szorítják a tervezőket abba az utcába, hogy 'munkájuk ne merüljön ki a kész tervdokumentáció átadásával, hanem elejétől végéig kísérjék figyelemmel az építkezést. • A legújabb jogszabályok szerint a tervező kötelessége az is, hogy az engedélyezési okmányokat megszerezze a helyi tanácstól és a 1— most már ugyancsak kötelező —•' felelős műszaki vezetővel együttműködve 'őrködjék a szakszerű 'kivitelezésén. Ez el is várható attól a szakembertől, aki ma már nem tudná hivatását gyakorolni anélkül, hogy ne legyen tisztában a szigorúbb hőtechnikai szabvánnyal, a házilagos kivitelezés előírásaival. Ezek a jogszabályok nem azért születtek, hogy tovább nehezítsék a magánépítkezők amúgy sem könnyű helyzetét, hanem hogy kötelező normaként írják elő a biztonságos, tartós épületkivitelezést. Ezen belül az esztétikai jegyeket mindenki maga választhatja meg, de ezzel egyenrangúan . fontos szempont lett a takarékos építkezés, a környezet védelme és nem pusztítása, hanem értő kezű gazdagítása. Városaink, erdőink, vizeink anélkül is- pusztulnak, hogy az ember ügyetlenségével siettetné azt. A természeti folyamatokba beavatkozó társadalom ma már igyekszik legalább egyensúlyban tartani a kincsek kiaknázását, a pusztítást és az új teremtését. Ha egy csúf, környezetéből kirívó házat látunk, először az elrondított utcaképet sajnáljuk, aztán a természeti látvány egyensúlyának megbomlását, ami elkerülhető lett volna, ha az építész, a megbízó, a kivitelező, és az építkezésen őrködők. mindenki a maga posztján, előrelátóan, megfontoltan végezte volna a munkáját. Sz. K. Gulya, a Sándor-réten A bőséges csapadék bőséges takarmánynakvalót biztosít a Mátrában az állatok számára. A kedvező feltételeket, s a természet adta sajátosságokat rugalmasan használja ki a bodonyi termelőszövetkezet. A Párád közelében lévő Sándor-réten legel a közös gazdaság gulyája (Fotó: Szabó Sándor)
