Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. június 2., kedd A KÖZÖNSÉG IS SZÁMÍT Nagy színészek kis szerepekben Csak meg kellett jelennie a színpadon és máris felcsattant az üdvözlő taps a nézőtéren. Ennek egyik oka az, hogy akár Torday Teri, akár Bács ~ Ferenc, akár Haumann Péter lép ki a kulisszák elé, a gyöngyösi közönség máris örömét fejezi ki csupán azért, hogy láthatja őket. Haumann Pétert rövid idő alatt kétszer is, ami szintén nagyon a kedvére való volt a Mátra Művelődési Központ látogatóinak. Ha lehetne osztályozni a nézőtéren ülők magatartását, akkor a mátraalji település színházlátogatói csillagos ötöst érdemelnének. Nemcsak azért, mert olyan lelkesek és hálásak tudnak lenni, hanem azért is, mert értő partnerek is egyben. Márpedig a Thália védnöksége alatt élők a megmondhatói, mennyire fontos egy- egy színészi teljesítmény mértékének és minőségének szempontjából az a körülmény, hogy a színpadon mozgó és beszélő személy érzi-e. hogy minden mozdulatára és szavára, fintorára, arcjátékára odafigyel a közönség. Az a közönség, amely egyedekből tevődik össze, de ezen a szertartáson, amit mindközönségesen előadásnak szokás degradálni, egyetlen érző lénnyé formálódik, formálódhat, ha ... ! Ez az a varázslat, amely nélkül nincs igazi színház, nincs színészi játék, nincs semmivel sem pótolható élmény, csak szereplők vannak, felvonások, jelenetek vannak és jegytulajdonosok a zsöllyékben. A titok pedig ott keresendő, hogy hogyan nevelődött, érlelődött ilyen egységesen érzékennyé ez a gyöngyösi közönség? Állandó színháza nincs, állandó társulata sincs, de rendszeres előadások várják, és így közvetlen élményekből táplálhatja ízlését és véleményét. Mint a tények mutatják, meg is teszi ezt. Gyöngyösön jó vendégszerepelni. Itt idéződik fel bennem a függöny elé kivonult társulat tagjainak az arca: hitetlenkedve nézték egymást két meghajlás között, mintha azt kérdezték volna: igaz lehet ez? Ennyire kedves ez a gyöngyösi közönség? Perceken át tapsol, nem engedi el a szereplőket, és senki fel nem áll a nézőtéren, nem siet a kijárathoz, nem akar minél előbb az előcsarnokba érni. Pedig jószerével nem is volt valami „jaj de jó” darab az Éjszakai telefon. Bűnügyi színjáték, árulja el róla a színlap. ami sokat sejtető műfaji kategória. Micsoda színészi feladatok elé állíthatja egy ilyen a szereplőket? Miért vállalkoznak kiváló színészek ilyen középszer előadására? Ennek két oka lehet: találkozni akarnak a közönséggel, illetve: ők is a piacról élnek. Miután pedig „járni akarják az országot” vélhetően ehhez nem Shakespeare-t tartják a legalkalmasabb színpadi írónak. Egy kis megalkuvás itt, egy kis megalkuvás ott, a közönség pedig hálás, hogy együtt lehet velük néhány fél órát úgy, hogy sem a piaci árakra, sem a hideghullámra, sem a munkahelyi pletykákra nem kell gondolnia ezalatt. Végül is: mindenki jól járt. A színjátéknak minősített könnyű kis művecske pedig így válik szinte teljesen mellékessé. A fontos az, hogy találkozhattunk a kedvelt színészeinkkel, ők pedig velünk, hálás közönségükkel. G. Molnár Ferenc Mester Ákost felesleges dicsérni, hiszen szellemi rangját, közéleti bátorságát szavatolja minden általa szerkesztett, vezetett műsor. Kollégáival együtt — a 168 órában — jó érzékkel tapintott rá a pedagógussors egyik legégetőbb mai gondjára: az iskolai fegyelem olykor vészjósló romlására. Nem csoda, hogy a próbálkozásból sorozíat lett, s az se véletlen, hogy a hallgatók egyre-másra telefonálnak, s ki szenvedélyesen, ki higgadtan fogalmazza meg, illetve tálalja mindenképpen mérlegelendő, megfontolandó véleményét. Az összegezés, az állásfoglalás még hátravan, de az előzmények már sejtetik ennek milyenségét. Erre utal, hogy a legutóbb — mintegy nyomatékolásként — egy másik blokkban megszólalt a nemzetközi hírű Gregor József operaénekes is, aki a rá jellemző vehemenciával elmondta, hogy egy diákoknak rendezett előadáson kénytelen volt félbeszakítani áriáját, mert a fiatalok minősíthetetlenül viselkedtek, zajongtak, re- nitenskedtek. Mindehhez azt is hozzátette, hogy ez korántsem egyedi, épp ezért ideje felszámolni az aggasztó gondokat előidéző okokat. Ö meg is tette a magáét, felkereste a különböző oktatási intézményeket, hogy képet kapjon az énektanítás helyzetéről, s lehetőségeihez mérten segítse azt. Tiszteletre méltó buzgalmáért nem mindenütt lelkesedtek, pedig helyes úton indult el, olyan irányba, amerre másoknak is haladniuk illene. A legnagyobb baj ugyanis az, hogy elnőiesedett a pálya, hogy igen sokszor hiányzik a rátermettség, az irigylendő felkészültség, s az ezzel társult hivaltásérzet, holott az ifjak — s ezt saját tapasztalatai alapján e sorok írója is megerősítheti — szomjúhozzák az effajta erényeket, hiszen rácsodálkoznak a világra, akaratlanul is óhajtják a szépet, el akarnak igazodni a számúikra bonyolultnak tűnő jelenségek útvesztőiben, azaz, minden olyan érték előtt fejet hajtanak, ami nem kérdőjelezhető meg. Tulajdonképpen e kontaktus megteremtését szorgalmazza az oktatási törvény is, főszerepet szánva a katedrán állók egyéni kezdeményezéseinek, felvillanyzó ötleteinek, zöld jelzést biztosítva így az egyéniség kibontakozásának, a veretes karakterek érvényesülésének. íme a cél, ezt sürgetik a szülők, erre várnak a tizenévesek. A többi már azokon múlik, akik valaha erre a szakmára esküdtek. Legyünk optimisták, s higgyük azt, hogy hosszabb távon mindnyájan megmutatják, mire .'képesek. Ezért a vita, a tengernyi S. O. S.-jelzés. Talán még nem a huszonnegyedik órában. Sokrétű segítség Juhász Judit, a méltán népszerű Családi tükör „gazdája” egyre-másra jelesre vizsgázik talpraesettségből, leleményességből. Ennél is lényegesebb az, hogy munkatársaival együtt a tanácstalanok felvilágosításáért, eligazításáért dolgozik. Érzékenyen reagálnak a panaszokra, s felkeresik azokat, akik támogatásra áhítoznak. Természetesen nem elégszenek meg ennyivel, hanem arra törékszenek, — ez érdem a javából —, hogy a konkrét nehézségek feltérképezésén túl levonják azokat a következtetéseket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a nem éppen humánus szemlélet háttéribe szoruljon, s felváltsa — ha fokozatosan is — az egyértelmű, a kézzel fogható emberség. Szombaton délelőtt ekként feszegették egy társbérleti ügy bonyodalmait. Aztán váltottak, s a másik problémát új műfaji köntösben körvonalazták. Szükséges volt ez a publicisztikai hangvétel, mert az általános összefüggésekre irányította a figyelmet. Ráadásul töprengésre késztette, elgondolkodtatta az illetékeseket, akik — s ez meggyőződésem — veszik majd a lapot, és szakítanak meglehetősen bürokratikus módszereikkel. Aztán jöttek a praktikus, a hétköznapokon hatékonyan kamatoztatható javaslatok, az okos információk. Például a meddőségről, a légúti allergiák elleni védekezésről. Nem zavaró az efféle kevertség, hiszen a közreműködők tudják, hogy posztjukon az elsődleges teendő a szolgálat. Méghozzá százezreké, millióké ... ! Pécsi István LAKÁSÓVODA AZ EGRI LENIN ÚTON Csutkababa az almabálban Mit rajzolsz? — kérdezi Kiss Györgyné kon is futkározhatnak, játszhatnak. A hagyományok szerepe Pillanatnyilag az udvaron tocsog a víz. Veszélyes lenne a mászókákon, mérleghintákon játszani. A foglalkozásokat bent tartják. Az egyik lakásban 12-en ülik körül az asztalokat. Ök a városban egyedül itt működő logopédiai csoport tagjai, de az egész országban ritka az ilyen kísérlet. A foglalkozásokra egy szakember rendszeresen ide jár. Nagy szükség van erre, hiszen egyre több a gond ezen a téren. A gyerekek a javaslatok alapján kerülhetnek ide Eger minden részéből. — Rendszeresen járunk a várba, bábszínházba, és voltunk már a közeli cukrászüzemben is — meséli Rabb Albertné. —’ Nagyon sok hagyományunk van. Az egyik legszebb a gyereknap; ott van minden: vattacukorárusítás. palacsintasütés. Vállaji Ferencné „rajzórát” tart — Sokat hangoztatott tény az manapság, hogy a napi munka elveszi az emberek idejének jó részét. Nehéz lehetett rávenni a szülőket a „fabrikálásra” . . . — Nagyon szívesen csinálják. A kicsik is annak örülnek legjobban, amit maguk készítenek. Egyébként is nagyon jó a kapcsolatunk a szülőkkel, mindenben számíthatunk rájuk. Együtt járunk velük Pestre és a Mátrába. — Az elhangzottakból az derül ki, hogy ez az ideális óvoda. Minek köszönhető ez a kitűnő légkör? — Nagyon sok múlik az óvónőkön. Én a pályám kezdetén Budapesten a második kerületben dolgoztam. Ottani nagyon kedves vezetőmtől átvett szellemet szeretném itt megvalósítani. Nekem mindenképpen ideális ez az óvoda. Derűsen, jó hangulatban dolgozunk. A pihenők alatt feljönnek ide az irodába a munkatársnőink, és sok mindenről elbeszélgetünk. Fontos az is, hogy az ember jó kedvvel menjen a munkahelyére, és ne érezze nyűgnek a reggeli kezdést ★ Búcsúzunk. A gyerekek ebédhez készülődnek, távozóban nézünk be hozzájuk. A falakon sorakoznak a farsangi bál kellékei: az egyik csoport Katicának öltözik, a másik bohócnak. Egy szobában születésnapot ünnepelnek. Norbi egy hatalmas süteményes tál és egy gyertya mögül figyeli az őt köszöntő idegeneket. Máshol kórusban köszönnek: „Kezét csókolom! Tessék helyet foglalni!" Szívesen leülnénk, csak hát már kinőttük ezeket a méreteket. így csak jó étvágyat kívánunk és elköszönünk Rabb Albertnétől, aki kikísér minket: — Sokat beszéltem ugye? De itt annyi csodálatos dolog történik, röviden lehetetlen elmondani . . . Kovács Attila — Nyolc éve a demográfiai hullám tetőzése idején létesült ez az ideiglenes lakásóvoda — mondja Rabb Albertné vezető óvónő. — A városban most összesen három ilyen működik. A miénk annak idején 12 csoporttal és 460 gyerekkel indult. Jelenleg sokkal kedvezőbb a helyzet, 159 kicsit hoznak a szülők reggelente. Egy csoportban legfeljebb húszán vannak, így kényelmesen elférnek. Ha az időjárás engedi, tágas udvarunFábián Zsuzsa foglalkozik a logopédiai csoporttal várépítés. Farsangkor fánkot sütünk, és rendeztünk már almabált is, ahol minden almából volt. Az ilyen „eszközöket” könnyű megszerezni és így senki nem érzi úgy, hogy neki valamiből kevesebb van, mint a másiknak. Nálunk a gyerekek a legfontosabbak. Volt. amikor félve hozták a szülők a lakásovikba, de mi tőlük sem szégyellünk tanácsot kérni, hogy mit csináljunk másképpen, jobban. A szülőkre támaszkodva Mutat egy naplót, benne a szülők javaslatai, kérései. Mellette a „szülők fórumának” terve az egész évre: kirándulás, csutkababa-ké- szítés, beszélgetés. A kialakult fórumon két kiscsoport anyukái és apukái rendszeresen találkoznak. Megbeszélik a gondokat, és például hulladékanyagokból bábkészítésre is fordítanak időt. Az utolsó négyemeletes házak a Lenin úton. A földszinti és az első emeleti ablakokat festett virágok díszítik. Szokatlan a látvány, hiszen a lakók általában nem pingálnak az üvegekre. Az egyik kapu feletti tábla mindent megmagyaráz: óvoda található itt, néhány kétszobás lakásban. Még mindig a fegyelmezés
