Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. június 13., szombat 9 Mirza Safi Vazeh (1805—1852) A hazánkban eddig ) legtöbbször publikált azerbajdzsán költő. Három versét először Arany János fordította magyarra, amelyek a Hölgyfutár 1856. június 7-i számában jelentek meg. 1880-ban Bánfalvy Lajos, egy évvel később pedig Sziklai Soma két kiadásban is egy-egy kötetet nyomatott ki verseinek fordításaiból. Szűkjebb pátriánkban először az Eger című lap közölt Mirza Safi-verset 1889. augusztus 20-i számában. Vazeh Gandzsában (ma: Kirovabad) született. A tif- liszi (tbiliszi) gimnáziumban a keleti nyelvek tanára volt. Az 1844—45-ben ugyancsak pedagógusként ott működő Friedrich Bodenstedtnek nagyon megtetszettek tanártársa költeményei, nagy lelkesedéssel fordította németre, és hazatérése után ,1851-ben Mirza Safi dalai címen ki is adta őket. A versek Bodenstedt fordításában egész Európában óriási sikert arattak. Mirza Safi Vazeh költeményeinek fontos vonása a női erények dicsőítése, ,,Hafiza”-dalai különösen merész és friss líraiságról tanúskodnak. Reviczky Gyula 1878-ban ■Mirza Safinak címen verset írt az azerbajdzsán költőhöz: „Kelet napfényét, rc~ zsaillatát / dalaid által megszerettem. j Nyáréji ábrándokba ringatád / Az élet undorát szívemben. / Naptól védett a pálma árnya, / Zu~ lejka ott csókolt meg engem. / Bülbül szerelmetes szavára I Szép és vidám dallal feleltem.” A ,,Hafiza”-dalokból A csodrát tépd le magadról, ne rejtsd az arcod el: ,A rózsa is szabad és szép, nem rejti semmi lepel. Olyan szép vagy te, akár kint a rózsa és csak azért, Hogy szemnek légy gyönyörűség — a szív kérdez s te felelj! Ruhádat éjszaka dobd le, ruháddal fátyladat is, Mit Alkotód keze szőtt rád: elég — más semmi se kell! Ne töprengj, tépd le a fátylad, hadd lássa mind e világ: Nálad kívánatosabbat, szebbet semerre se lel. A szultán háreme ujjong, ha meglát meztelenül: A nők mindegyike ilyen mezítelen mezt követel. A pádisah, ha ruhádat s a fátyladat leveted, Előtted porba leomlik s a trónjához fölemel. Tökéletes vagy — a tested hibátlan s lelked is az, A tündérek csapatához, azokhoz állsz te közel. Tekinteted tüze átüt a szunnyadó szíveken s már vágyban égve az ajkak rubinja tőle tüzel. Se termeted ne takard el, se tündöklő szemedet: A szépség ünnepe vagy te, sugárzó isteni jel! (Képes Géza fordítása) Vagif Dzsebrailxade (1950—. ) Az életemben... Az életemben elolvadsz, mint a frissen esett hó. =És én elolvadok az életedben, lelkem örökre elveszítem. De ne hidd, az istenért, hogy a szerelem meghal. Magad ne áltasd! Nem így van az. Mit az ember kiejt, minden szava a szerelemnek valami gyönyörű nyomot hagy a világban. Kezem szívemre téve esküszöm a fekete kenyérre, esküszöm a fekete napra, mindenre esküszöm, ami csak gyönyörű: hogy könnyebb lesz a terhűnk, a keserű édesre válik, ha végigjárjuk szerelmünk útját. És valamikor majd egy holdas éjjel minden szerelmes a mi utunkon jár ... Az életemben elolvadsz, mint a frissen esett hó. És én elolvadok az életedben. Lelkem örökre elveszítem. (Szokolay Károly fordítása) ■■■■■■■■ NIGJAR REFIBEJLI (1913-1981) Konyhadal Írnak verset a karcsú derékhoz, a hulló őszi falevélhez — dalolnak a válás gyötrelmeiről, a viszontlátás öröméről. De ki írt verset valaha is a szamovárhoz vagy a bogrács gőzeihez? En például mért ne dalolnék « frissen elmosott edényről? Egyik ember szereti a sós ízt, másik háta a sótól borsózik; valaki rajong a hamvas szederért, más meg a nyers paradicsom bolondja, de nem tudná megmondani, miért. .Ez a sárgarépát falja nyersen, másik torkán nem megy le egy falat sem. En a konyhában dolgozom egész nap: sütök, főzök, mosogatok. Egyeseket magas hivatalokba raknak, másokat a konyhába. Fogadok, hogy az egyszerű konyha sokszor tisztább azoknál a magas helyeknél. Jómagam hagymát sütök a gázon, rá kell néznem, ode ne égjen, mert akkor vége az egész ebédnek. De arra vajon ki vigyáz, hogy a tűzhelynél izzadó szakácsnő oda ne égjen?' Vigasztalódj, hiszen te reggel, délben, este hódítsz! Ne morgolódj, vigyázz, oda ne égjen a hagyma: az adja meg az ételnek a jó ízt — az adja meg az életnek a jó ízt! (Képes Géea fordítása)VAHID AZIZ (1945—) Kiáltás Fent, fent, a föld fölött magasan távoli kiáltást véltem hallani. Fent, fent, a föld fölött magasan világít az ablak Virradatig. Fent, fent, a föld fölött magasan áll az íróasztalom, a könyvhalom, •a másnapos kihűlt tea s a kialudt cigaretta. \ Ez az írógép betéve tudja az ábécét ától cettig. Felcseng a telefon, de nincs itthon a gazda. Fent, fent, a föld fölött magasan lehalkítva zokog egy hanglemez. Fent, fent a föld fölött magasan hajnalig nem húny ki a lámpa. Fent, fent, a föld fölött magasan álmatlanul életre kel a mama arca, hallom a csöndben a hangját, fent, fent, a föld fölött magasan ... Fel-felcsöng a telefon, el nem hallgat. Minek is tudd, hol vagyok én, mi történik velem most. (Szokolay Károly fordítása) kém, mert az irodában Iket- tőnkön kívül nem volt senki. Arra kérdettem meg: ki? — Ki, ki? . ■. Elrejtőzött a hegyekben a lelkem. Képtelen vagyok rá rímet találni ... ta-ta-ta-ta-ta-ta ... ta ... ta... nem megy slussz! — Aha, most már világos, ön verset ír! — Hm .., igen .. Már egy hete nem tudok aludni ... Tízezer sort megírtam, ment minden, mint a karikacsapás .. . Aztán megakadtam! Elrejtőzött a lelkem a hegyekben .., Elrej- tő-ő-ő-zött... . Avaz közbeszólt: — A kertekben ... Szadikov megdermedt a csodálkozástól. Felpattant, mint a rugó, rázuhant Ava- zovra, és csókot cuppantott az arcára. — óriási! — Gyorsan feljegyezte a rímet, majd pontot tett a végére. — Kész az eposz! Vastag dossziét nyújtott át Avaznak: — Kérlek szépen, javítsd ki a rímeket. Csordulásig tele a szívem — bökött a mellére —, csak a rím valahogy nem kenyerem .. — Igaz, én nem vagyok költő — mondta Avaz Ava- zov —, de két évvel ezelőtt együtt utaztam egy költővel a buszon, átadom neki, ő majd kijavítja. De cserébe kérek egy szívességet... — És előadta, hogy mi járatban van. Szadikov a gondolataiba mélyedt. Kivette a szájából a ceruzát, megvakarta vele a fejét. — Rendben van — mondta. — Küldd az emberedet. A titkárnőnek csak annyit mondjon: „A szívem a. kertekben” — és beengedik. Avaz Avazov egyenesen Asz'ker Aszkerovhoz rohant. — Mesjter, emlékszik rá, két éve együtt utaztunk a buszon, én még jegyet is váltottam önnek. Aszker Aszkerov észrevette Avazov hóna alatt a dossziét, és elsápadt. — Nem, nem, nem — hebegte —, beteg vagyok, nincs időm, nem emlékszem semmire. Meghalt a nagymamám, más városba költöztem, a feleségem kórházban van, a bácsikám, leesett a háztetőről. Nem ismerem önt. — Hogy? Nem ismer? Emlékezzen, a kezemben egy konzervdobozban halat vittem. Gupi volt benne ... Aszker szeme felcsillant. — Gupi? Avaz intett a fejével. — És még él? — Megdöglött. De ha akarja, szerezhettek. — Rendben van — sóhajtott Aszkerov. — ön írta? — Nem, egy ismerősöm. Megkérném, olvassa el. — Elolvasni nem fogom. De ha szerzel halat, írok egy jó kritikát. Fix, hogy leköz- lik. Aszkerovtól Avaz a sógorához, Namaz Namazovhoz ment, aki egy díszhalkereskedésben dolgozott. — Mi szél hozol)! erre? — fogadta Namaz. — Ügy látszik, az a csoda is megesik, hogy ránk nyitod az ajtót?! Nos, halljuk, miről van szó? Avaz elmondta jövetele célját. Namaz felrakta a szemüvegét. — Ilyen piti ügyben magad fáradltál? Elég lett volna, ha felhívsz ... Ide figyelj, öregem, a meccsen együtt láttak Kuli Kulijev- vel, a harmonikással... Barátok vagytok? — Nem. Csak a jegyünk szólt egymás mellé. Még köszönőviszonyban sem vagyunk. Namaz homloka elfelhősödött. — Persze, ha rólam van szó, akkor köszönőviszonyban sem vagytok. Én szerzek neked gupit, te meg egy nyomorult harrhonikást se tudsz szerezni az unokaöcsém lagzijára. Így van?! Avaz Avazov elbaktatott gyerekkori pajtásához, Gúlám Gulamovhoz. — Benne vagyok a pácban, csak te tudsz segíteni rajtam. Hallottam, hogy tavaly te húztál fogat Kulijev nénikéjének ... — Tudod, Avaz, hogy én egyenes ember vagyok. Ku- lijevet megszerezni a lag- zira számomra semmiség. De cserébe intézz el nekem valamit. Ha a fene fenét eszik jis, a fiamnak az idén be kell jutnia az egyetemre. Bármi áron. Egyébként már két évvel ezelőtt lett volna esedékes, de nem sikerült. — Örömmel állok a szolgálatodra, de hát én mit tehetek? — Ó nagyon sokat. A kölyök Besir Besirovnál felvételizik. Besirov már a harmadik éve nem veszi ki a szabadságát, csakhogy maga vizsgáztathasson. Az első évben motorkerékpárt vet\t. A másodikban egy Volgát. Most minden bizonnyal villamost akar vásárolni. Meg kéne dolgoznod. •> — De hisz nem is ismerem. — Bekir Bekirov barátja. — De én Bekir Bekirovot sem ismerem. — Hallgass ide! Besir Besirov Bekir Bekirov barátja. Bekir Bekirov puszipajtása Bebir Bebirovnak. Be- bir Beboriv Bedir Bedirov szomszédja. Érted már? — Én Bedir Bedirovról sem tudom, hogy kicsoda! — Nem is kell! Bedir Bedirov egy házban lakik Szeid Szeidovval. Szeid Szeidov- nak van egy nővére — Szaida Szaidova. Szaid Szai- dova pedig Ferida Feridova barátnője. Ferida Feridova meg ... no, folytassam? Vagy talán őt sem ismered? Ferida Feridova, úgy tudom fiatalkorában halálosan szerelmes volt beléd. Éppen tegnap olvastam egy könyvben, hogy a szerelem örök... A fejemre csaptam: „Itt van az eb elhan- tolva. Avaz Avazov a dolgok nyitja!” Most magad is láthatod, a sorsom a |te kezedben van! Avaz a nyugdíjasok üdülőjében talált rá Ferida Fe- ridovára. Ferida felrakta a orrára a pápaszemét, és ré- vetegen nézett Avazovra. — Ismételd meg a nevedet — nyújtotta felé halló- készüléke mikrofonját. és botjára támaszkodva felkelt a székről. — Ó te vagy az barátom ... motyogta, aztán kivette a pohárból a műfogsorát, a szájába illesztette, majd a szívéhez kapott és elájult. Hanem amikor magához tért, akkor jött a haddel- hatíd! — Miért késtél ennyit galambom?! Miért várakoztattál? Meglehet, hogy egy percig sem ttétováztál, amikor kiitattad velem az elválás keserű poharát? ... Ó jaj! Elkéstél, szerencsétlen! Felejts el! Isten veled! Isten veled, szomorú szerelmem ... Hűtlen madaram! Te nyomorult csavargó, egy szál hervadt krizanltémot se hoztál az utolsó randevúnkra?! Hát ilyen ez a te nagy .szerelmed? Avaz felfogta, hogy krizantém nélkül egy fabatkát sem ér a beszélgetésük. Elvágtatott a piacra. No, de hol talál krizantémot ebben az évszakban? Végigviharzott három lakótelepen, és amikor a negyediknél megállt, hogy kifújja magát, az utca túloldalán meglátta régi barátját, Ali Alijevet. Odalépett hozzá, és kezét nyújtva imigyen szólt: — öreg baráitom, Ali Ali- jev, milyen jó, hogy találkoztam veled. Nem tudod véletlenül, hol lehet krizantémot kapni? Ali így válaszolt: — Kedves barátom, Avaz Avazov, én is örülök, hogy találkoztunk. Megmondom én, amit kívánsz, de adj cserébe egy szál gyufát, mivelhogy épp az imént kitűnő birkapököltet ettem ... (És így tovább ad infinitum !) (Zahemszky László fordítása) « Dimitrij Menykov: 6-os villamos J David Burljuk; Leány rózsaszín kendővel B Pjotr Koncsalovszkij: Gadiz
