Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. május 9., szombat 9. A szobrász Olaszföld szülötte volt, a falusi gyerek tündökletes képességeire a környék földesura, Gera di Conegliano figyelt fel, s gondoskodott taníttatásáról: Velencébe küldte, az ottani képzőművészeti akadémiára. Itt szédületesen gyorsan boldogult, még húszesztendős sem volt, amikor rangos pályadíjat nyert. Pénz, s a vele járó karrier várta. Nemcsak Dante hazájában, hanem magyarhonban, Egerben is, ahová Pyrker László érsek hívta, az Adria királynőjének nevezett híres város művészi ízléssel megáldott, rendkívüli műveltségű hajdani pát- riarchája. Először szabódott, aztán engedett a kérésnek, akkor is, ha mit sem tudott a távoli országról, akkor is, ha korábban csak rémmesékkel tűzdelt történeteket hallott róla. A főpap megbízása izgatta: a díszes székesegyház nagyszabású szobrászati munkáinak kivitelezése, s annak tudata, hogy lényegében szabad kezet kopott. Megismerte a terveket, az elképzeléseket, felvillanyozta a gondolat, hogy élettel töltheti azokat. VonzolteT" a monumentalitás: most megmutathatta, hogy mire képes e téren. Hamar otthon érezte magát. Műhelyében ifjak serege sürgölődött. Nem ismerte a tétlenséget, így hát folytonosan buzgólkodásra serkentette a környezetében élőket is. Vendég lehetett az érsek asztalánál, részese a magasröptű szellemi disputáknak: igazán jól mégis hajlékában érezte magát. Műveit méltán dicsérték, hiszen amit csinált, az maga volt a tökély. A görög elődök örökségének továbbvitelére vállalkozott, a klasszicizmus nemes nyugalma babo- názta meg, méghozzá úgy, hogy átmenetette bele a hétköznapi Szépet. A rokonságában fellelt bájos női arcok tekintenek ránk szobrairól. Feleségéé, az egyházi nagyúr udvari szabójának leányáé, aki az első szóra igent mondott az Adonisznak nem éppen oeveznelő kérőnek. Annak .testvéreié, akik közül az egyikre előbb szemet vetett, mint élete párjára. Babéroktól koszorúzottan érkezett, hiszen huszonhat esztendősen már a Velencei Szépművészeti Akadémia tiszteletbeli tagja lett. A dicsőség legmagasabb fokaira mégis nálunk jutott fel. Korábban világi tárgykör vonzotta, az okos érsek azonban úgy kalauzolta a hit birodalmában, hogy rádöbbentette: itt is ki bontakoztathatja képességeinek teljes arzenálját. Megbirkózott az arányaiban is grandiózus épület attikájának szobordíszeivel. Megbízója nyilván elégedett lehetett, mert sajátkezűleg állította ki számára — a kor szokásai szerinti — működési bizonyítványt. Ebben az 1835 május elsején keltezett iratában többek között ilyen mondatokat olvashatunk: „ ... a Művész, akit már más alkotásai révén is ismernek, és akit ezekért meg is jutalmaztak, méltó arra. hogy Európa legnevesebb szobrászai közé tartozzék, s akit mindenkinek ajánlani lehet becsületességéért és feddhetetlen magatartásáért ’ Nem túlzó kifejezések ezek, hitelességük bizonyítéka munkájának aranyfedezete volt. M Y 1835 tavaszán Venelóba megy, dologgal fűszerezett vakációra, ám a következő esztendő tavaszán ismét a barokk városba jön. hogy megmintázza a templombelsőben elhelyezendő domborműveket, Áront, Mózest, A születést. Jézus keresztelését, A lábmosást. A kulcsok átadását Szent Péter- nek-et, Szent Mátét, Szent Márkot, Szent Lukácsot és Szent Jánost. Sürgette az idő, mégsem nagyolt el semmit, mégis mindig a Tökély szavára hallgatott. Nem volt köny- nvű helyzete, mert záporoztak rá sorscsapások. 1836- ban jótevője. V. M. Gera. 1837-ben édesapja és édesanyja halt meg. Keserűség kínozta. ám 1837. május 15. minden bajért kárpótolta. ■ méghozzá a jól végzett tevékenység, a megbecsülés semmi mással nem pótolható örömével. A felszenteléskor az építész. Hild lés Pyrker társaságában elsőnek lépett a székesegyházba, mögöttük az építők serege. Szép gesztus volt ez az okos mecénás részéről, aki. érezte, tudta mi jár a vitathatatlan tehetségeknek. (Iván) FARKAS ANDRÁS: In m. Casagrande Ma már szemünknek is szokatlan. Ahogy a leiek széjjelárad A kőbe vésett moccanatban —, Puhább, szelídebb és szikárabb. Az elképzelt szoboralakban Az eszme várakozva-várat. S ha az élmény szikrája pattan, A munka kapna tisztes árat. Demjéni tufa, déli márvány Az anyaga, a régi véső Keményen dolgozott, perelte A tormát, míg (eltűnt a lelke. Így ünnepelni sose késő. Tűnt útjait vele bejárnám. ■BHHBHBBBBBBSBBS ível A hódítók távozása után Nagy János volt az egyik plébános. A halotti és egyéb bejegyzések sajátos adalékokat közölnek velünk az új építkezési ötletekről, s a renoválások szakaszairól. e Rákóczi főpapja nem valósíthatta meg azt, amit akart, utóda, Erdődy energikus cselekvésbe kezdett. Űj szerződést kötött az olasz származású, de Pesten már ■kissé elnómetesedett Carlo- ne építőmesterrel. A feltételek mások, hiszen ő nem a régit akarta szebbíteni, hanem újat szándékozott emeltetni — többek között — kétszeresére növelte a középkori templom hosszmér- tékét. írásba foglalt részletes kívánságai is ránk maradtak. Ezekből, valamint a tervekből kiderül, hogy alapvető változásokat rendelt. Persze, az ésszerűség elvét sem mellőzte: az alapoknak csak töredékét rakatta újra. Barkóczy Ferenc, aki méltóságában követte, semmit sem áldozott az ígéretes célra. Egészen másképpen vélekedett Eszterházy Károly, aki bükkaljai Athént szeretett volna varázsolni Egerből. A nagyszabású lendület mégis megtört, mert a püspökség és a főpap hatalmas bevételeinek jó részét felemésztették a Líceum építésének költségei. A dédelgetett álomról persze nem mond le, s többek között — Grossmann József tatai építészt — ő dolgozott a mai főiskola befejezésénél — kéri fel tervkészítésre. Több bizonyítható váltó, zat született, de a kivitele* zésre nem adódott mód, csak Pyrker János László hivatalviselésének korszakában. o Ez a Velencéhez ezernyi szállal kötődő, valaha ott pátriarcháskodó ember, nemcsak nagy műveltséggel, ritka szépérzékével, hanem határozottságával. cselekvő- képességével is kitűnt az átlagemberek sorából. Mindössze két évet töltött Egerben, amikor akcióba lépett. 1829-ben tervezéssel bízta meg Johann Baptist bécsi építészt, aki készséggel fogadta el a felkérést, s rögvest munkához látott. A rajzokból több is maradt ránk litografált alakban. Ezek tanúsíthatják, hogy két térelzáró oszlopra is gondolt, s valószínűleg az érsek kérésének engedve, egy jókora campanilét is megálmodott, amelyet á lebontásra szánt Hatvani kapu helyére húztak volna fel. Mások — többek között a magyar Joó János — is kirukkoltak ötleteikkel, ami arra utal, hogy a téma sok hozzáértőt felvillanyozott. A beterjesztett változatról jó néhányan tudhattak, mert 'bőven akadták kritikai megjegyzések. Még az irodalmi központot teremtő literátor Kazinczy is így háborog: „Se kupolája, se tornya ... a külső nem1 templomot annunciál.” A bírálatok nem voltak hiába, mert Hild József — végül is övé lett a pálma — végrehajtotta az igényelt módosításdkat. Arra azonban ügyelt, hogy a külső antik jellege, klasszicista volta ne csorbuljon. Az alaprajz, a belső tér kiképzése viszont a római barokk rangos hagyományainak to. vábbélését bizonyítja. Mindez sajátos, nem mindennapi élményt nyújt, olyat, amelyre joggal lehettek büszkék az egykori mesterek. 1830. november 2-án kezdték a régi székesegyház bontását, az alapokat a következő esztendő február 16-tól rakták. 1833 őszére már állnak a falak, kész a boltozás egy szakasza, a kupola, a déli torony, sőt a tetőzet egy része is. Október 27-én már itt rendezték a bokrétaünnepeket. 1837. május 6—7-én országos érdeklődés mellett szentelték fel. Nem véletlenül soroltuk az adatokat. Ilyen rövid idő alatt — ráadásul a minőséget is garantálták — atomkorszaki építőink se boldogulnának. Akkor különösképp nehéz volt a helytállás, de a kemény akaratú egyházi személyiség, megkövetelte a gyorsaságot. 1838. május 31-én zajlott le a végelszámolás. Ebből kitűnik, hogy az építkezésre 680 ezer 915 rajnai forintot fordítottak. Abban az időben mesés vagyonnak számított ez a summa. Nem érdektelen felsorolni e grandiózus, neoklasszikus építmény méreteit, mert ezek szemléletesen érzékeltetik monumentalitását. A bejáratig — két részletben •— 52 lépcső ível fel. A háromszögű oromzatot 17 méteres korinthusi oszlopsorok tartják. Legfelül díszeleg a Hit, Remény és a Szeretet szobra. A lépcsősort Szent Péter, Szent Pál, Szent István és Szent László emléke előtt tisztelgő alkotások ékesítik, valamennyi Marco Casagrande tehetségéről árulkodik, akárcsak az előcsarnokban és a falakon elhelyezett relifek, amelyek ó- és újszövetségi jeleneteket keltenek életre. A templom hosszúsága 90, szélessége 37, a kereszthajónál 53 méter. A hajók találkozásának keresztezésénél 18 méteres kupola nyúlik a magasba. A festmények is a legrangosabb piktorok szerzeményei. ,A főoltár olajban főtt Szent Jánost — az egri főegyházmegye védőszentjét — mintázó képét Dannhaur ser József készítette, a déli mellékhajó első oltárán Michelangelo Grigoletti Szent Mihályt megjelenítő munkája hívja fel magára a figyelmet. Rangos -a többi részlet is. valamennyi arról tanúskodik, hogy Pyrker a legkiválóbb művészeteket nyerte meg segítőtársainak. * A nagy nevek mellett ne feledkezzünk meg — mert így lesz teljes az igazság — a névtelen munkásokról, hiszen ők szorgalmuk, képességeik legjavát adták azért, hogy nőjenek a falak. és szinte fenséges arányaival uralja a teret ez az épületi Amikor megilletődötten, az igazi művészet varázsától áthatottan nézzük, rájuk is illik gondolni, mert lényük legjavát hagyományozták ránk, s ismeretlenül is azt hangsúlyozzák számunkra, hogy ezernyi gondunkra, bajunkra csak egyetlen biztos gyógyír létezik: a magunk napjait bearanyozó, ám mások holnapjait is alapozó, a leginkább hozzánk méltó, a legterem- több jellegű tevékenység: a munka. Pécsi István Az otthon
