Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-05 / 104. szám
4. j| NÉPÚJSÁG, 1987. május 5., kedd EGRI BEMUTATÓ: UTAZÁS AZ ÉJSZAKÁBA Sorsok kibogozhatatlan szövevénye Nincs mit csodálkozni azon, hogy O’Neill újra divatba jött. Egy időben kevésbé játszották darabjait, mivel pszichologizálása, a lélek mélységeinek feltárása nem vonzotta a színházakat. Inkább a történelmi és társadalmi folyamatok természetrajzára voltak kíváncsiak a színészek és a rendezők. Ma azonban mintha újra befelé fordult volna figyelmünk, egyéni problémáink egyre többször megfogalmazást nyernek a színpadon. Az Utazás az éjszakába című O’ Neill saját családjáról szól. Kíméletlen és szeretetteljes ezért egyszerre. Olyan, mint mikor legőszintébb perceinkben önmagunkról és szeretteinkről mondunk fájdalmas ítéletet. (Fotó: Kőhidi Imre) A szerző meg is hagyta végrendeletében, hogy csak hosszú évekkel halála után mutathatják be ezt a tragédiát. Végső akaratát figyelmen kívül hagyva, hamar színre került, s azóta is szívesen választják különböző társulatok. Az egri bemutató, — amely a budapesti Katona József Színházé egyben — világosan elárulja, hogy miért. Már az nagy kihívás a művészek számára, hogy egy színészcsalád áll a középpontban. Feltárul itt a két szülő és fiaik sorsának szövevénye egyetlen nap alatt. A cím azért is utal arra, hogy az éjszakába utaznak a szereplők. Ez a megfogalmazás jelképes, ahogy sok minden más is a szövegben. A köd, az éjszaka nemcsak kívül, hanem belül is fenyegeti a hősöket: valamennyien megfeneklettek. Ennek az állapotnak keresik az okát, többnyire egymást vádolva bajaikért. Közben azért titokban tudják, hagy ezek kifogások, az igazság valahol mélyebben, a magyarázkodáson túl van. A felépítés leplezi le előttünk a jellemeket, nem a cselekményben tárul fel összetettségük, hanem az apró, visszatérő fordulatokiban, Kiderül az elszólásokból, hogy mi foglalkoztatja a Tyrone család tagjait, miféle örvény ragadja egyre mélyebb poklokba őket. A férfiak alkoholizmusa, illetve az egyik fiú betegsége, és az édesanya morfinizmu- se elháríthatatlan Damok. lész.kardként lebeg mind- annyiuk fölött. S mintha minden megváltoztathatatlan volna, úgy teljesedik ki rajtuk sorsuk, útjuk határozottan kiszabott az éjszakába. A lélek sötétje ez, valamennyien addig a pontig menekülnek a múltba, míg félresiklott életűik. Az egri bemutató szereplői Zsámbéki Gábor rendezésében pontosan járják végig ezt az ösvényt. Visz- szafogott, mégis feszültségektől terhes ez a játék. A társulat nem melodramati- kus színekben jelenítette meg a Tyrone család sorsát, hanem realista módon. Egyetlen fölösleges gesztus, túlzó megnyilvánulás sem terheli az előadást. Különösen Módi Szabó Gábor alakításán lehet ezt lemérni. Nem a zengzetes szavú pojácát állítja elénk, hanem azt a tehetséges művészt, aki belső és külső okok miatt pénzzé tette tá- lentumát. Nemcsak önsors- rontóvá vált, hanem hozzátartozóinak sem segített kilépni szűkös világukból. Nem igaz feleségének a vádja, mely szerint soha nem szeretett volna otthont magának. Azt viszont a néző állapítja meg: az asszony önmagában nem tudta megállni a helyét, több figyelem, értő törődés kellett volna. Az időskor ráérősebb tempójában, már ilyenfajta gesztusokra is telik, de az OlsavsZky Éva által megfogalmazott figura Tyrone-né. már nem tud mit kezdeni e későn kapott adománnyal. De megfogalmazni sem képes, hogy mi hiányzott számára, csak az utolsó jelenetben döbbenünk rá, hogy voltaképpen mindig gyermek maradt, zárdái élményei a legmélyebbek. S mivel nem vált felnőtt nővé, asszonnyá, így fiait sem segíthette az érett emberséghez. Beteg fiát, Edmundot kisbabaként dédelgeti, annál is inkább, mert születésekor kapott rá a kábítószerre. Szacsvay László érzékeny, mégis szívós jellemet állít elénk. Az ő sorsa még nyitott, képes arra, hogy kívül keresse a teljességet, a természethez forduljon. Nem dől el, hogy kigyógyul-e betegségéből, Benne még erkölcsi paranccsá is fölmagasodik a vívódás, cinikus bátyját is megfegyelmezi. Fájdalmasan züllött Bal- kay Géza Jamie-je. Szókimondásban ő megy legtovább a Tyrone-ok közül, de meddő ez a gyötrődése. Csak mélyíti a szakadékokat, tudatosan nyúl az italhoz, jut el az ájulásszerű részegségig. A szereplők tisztán és pontosan érzékeltetik azt a „libikókát”, ami annyira jellemző a darabra. Hol egyikük, hol másikuk kerül figyelmünk középpontjába, s valamennyien jól bírják a súlyt. A legnagyobb teher azonban Mádi. Szabó Gábor vállain nyugszik, s valljuk be őszintén: művészi ereje teljében van. Nagy fegyelemmel és hallatlan érzékenységgel találja ,meg az egyetlen lehetséges Tyrone- értelmezést. Bár lehet, hogy pusztán az ő személyes meggyőződése változtatja annyira kizárólagossá ezt a megjelenítési módot. Jól kiegészíti e családi körképet Csonka Ibolya, aki a cselédlányt, Ohatleent formálja meg. Eszközei mind gazdagabbak, tramplisága elsöprő, s hiteles. A színészvezetés pontosságát csak dicsérhetjük, zavart kelt viszont némileg a díszlet. O' Neill nagyon precíz szerzői utasításokat adott meg erre vonatkozóan is. Itt a „nappali szoba” a fénylő háttér miatt nem jelenik meg, túlságosan is elvont a látvány. összességében egy elmélyült, jó bemutatót láthat a közönség. Olyant, amire nemcsak rácsodálkozni lehet, de rádöbbenni is saját sorsunk szövevényeire. a Tyrone család szenvedését figyelve. Gábor László Műemlék patika — Egerben Méltó megelégedéssel kell nyugtáznunk, hogy végre va- lahára nyugvópontra jutott az egykori jezsuita patika műemlékké nyilvánított berendezésének rendeltetés- szerű használata utolsó helyén való felállítása. Az érdem az ügyet szorgalmazó Dobó István Vármúzeum igazgatóját, dr. Bodó Sándort illeti. De méltán érdeklődésre tarthat számot e patika históriája. Eger városának a 91 esztendős török uralom alól való dicsőséges felszabadulása utáni napon már megtelepedtek a falak között a jezsuiták. megkapva a Kamarától egy török mecsetet, a körülötte állott néhány házikóval egyetemben. Már 1696-ban hozzákezdenek rendházuk és templomuk építéséhez. Igazi támogatóra a derék Telekesy István püspökben találnak, aki 1711- ben, fivérével, Imrével 2 ezer forintot adományozott a szerzetesek számára. A következő esztendőben már konkretizálta a püspök adományuk célját a rendházzal kapcsolatban: az „ott létesítendő patika céljára”. Később komoly vita bontakozott ki az alapítvány fölött az egri rendfőnök (superior) és a bécsi rendtartományi főnök között. Az egriek ugyanis az egész summát a templom céljára kívánták fordítani, nem ismervén fel a gyógyszertár jelentőségét. Azt hangoztatták. hogy súlyos terhet, gondot jelent majd a rend részére Egerben a patika. Végül is a bécsi provinciális álláspontja győzedelmeskedett; s 1713 utolsó heteiben megérkezett Egerbe az ausztriai Linzből Gáspár Steyr jezsuita patikus, egyben „infirma- rius”, azaz betegekkel foglalkozó szerzetes, 1714-ben megnyitotta kapuit az első egri patika; melybe a bejárat a mai Ady kollégium Csiky utcai sarkán nyílott. A levéltárból ismeretes a patika felszerelése. A kor gyakorlatához híven a patika mennyezetéről egy kitömött agyaras narvál, magyarosan : tengeri orrszarvú függött alá. A gyógyszertár készletében a kor valameny- nyi medicinának használatos szerét, készítményét megtaláljuk. Az egri jezsuita patika messze földön híres-neves készítménye volt a gyártási titkot féltve őrzött EGRI VÍZ volt. A szerzetesek gyógyszertára felett II. József kondítot- ta meg a lélekharangot, feloszlatván a rendet, elkon- fiskálván vagyonukat. A Kamara Artner Józsefnek adta bérbe a patikát, majd 4500 forintért el is adta neki. Mivel Artner nem tudott fizetni, börtönbe került, s a patikát ideiglensen a pórul járt hitelező, az egri papnevelő intézet vette át a tartozás fejében. 1778-ban az egri jezsuita javak a cisztercita rend kezebe kerültek. s így jutott a patika is az ő birtokukba. De rövidesen a fekete-fehér reve- rendájú békés szerzetesek rendjét is feloszlatta a „kalapos király”, s ekkor, 1786- ban Spetz József vette bérbe a hányatott sorsra jutott patikát. Spetz nemcsak jó gyógyszerész volt, de kiváló üzletember, s a reformkor egyik jeles egri egyénisége lett. Spetz 1802-ben megvásárolta a mai Széchenyi utca 16. számú háznak megfelelő ingatlant, a mai Ifjúsági Házat. s annak mai kisgalériá- ja helyén állította fel az egykori jezsuita patikát. Spetz számos üzleti vállalkozása azonban balul ütött ki, s a jobb sorsra érdemes egri polgár csődbe jutott... A patika 1862-ben már Weszely Imre kezében van, de 1871-ben már Köllner Lőrinc a tulajdonosa. 1900- ban tovább vándorol a nagy múltú patika, s az utca másik sarkán, a mai Széchenyi utca 14-ben alakítják ki helyiségeit. 1904-ben már Erdős Jenő kezében van a gyógyszertár. Ebben az időben már négy patika áll a betegek rendelkezésére Egerben. Erdős rövidesen eladja gyógyszertárát — méghozzá meglehetősen inkorrekt módon, patikájának tulajdonítva az Egri víz egyedüli készítési jogát — Pintér Barnabásnak. A csúfos per nyomán Ridler Gábor bérli a gyógyszertárat. Rövidesen azután egy egri polgárcsalád tagja Preszler Ármin vásárolta meg e nevezetes gyógyszertárat; s miután tulajdonosa a fasiszta fajgyűlölet áldozatává válik, állami kézbe kerül a nagy múltú, hajdani jezsuita patika. E nevezetes egri patika a MAGYAR KIRÁLY nevet viselte. A gyógyszertár ma is meglévő berendezése eredeti állapotában idézi a múltat, de legbeosesebbek a Telekesy- címerrel ékes habán készítésű patikadények, melyekből alig néhány darab maradt fenn napjainkig, de többről tudunk Egerben, nem csak múzeumi, de magánkézben is. Bizonyosan újabb színnel gazdagodik az egri múlt bemutatása, melyen nincs mit szégyellnivalónk napjainkban sem. Amint Budapesten hallottuk, a Dobó István Vár. múzeum fogja „üzemelni" a hamarosan megnyíló múzeumpatikát, vagy ha jobban' tetszik: patikamúzeumot. Csupán két megjegyzésünk lenne ennek kapcsán. Sajnálatos, hogy a budapesti illetékesek nem járultak hozzá, hogy a jeles falak között valóban ténylegesen is patika funkcionáljon, amivel múzeumunk csak nyert volna. De óva intünk attól, hogy a patika fölé cégérként Telekesy István püspök címerét illesszék! Püspöki címer sehol e széles világon nem szolgált cégérül soha! így legyen hát Egerben is! Sugár István örökzöld siker A tévésekkel ellentétben a rádiós ismétlések általában indokoltak. Egy-egy produkció újrajátszását a korábbi egyértelmű siker magyarázza, s nyomatékolja a friss elismerés is. Erről győződhettünk meg vasárnap este, amikor a Kossuth-adón Walter Scott: Rob Roy című ma is érdeklődést keltő regényének dramatizált változatát hallhattuk. Az írót megbabonázta a múlt, a középkori, a skót történelem. Olyannyira ennek bűvöletében élt, hogy otthonát is az általa kedvelt, a hajdani stílusban emeltette, mintegy megköny- nyítve maga számára az egykori hangulat felidézését. Két kötetben publikálta az elődök által megőrzött népballadákat, s ezt a munkát megtoldotta saját és kortársai szerzeményeivel. Jeleskedett a romantikus líra területén, majd amikor Byron személyében tehetségesebb versenytárs lépett a porondra, váltott, s igazolta prózai felkészültségét is. Ebben a műben az 1707 utáni időszak eseményeit világítja meg. Egyetért Anglia és Skócia uniójával. Értelme igenei, de érzései mégis a volt önállósághoz, fűzik, ezt sóvárogja vissza. Mindehhez társul az adaptáció igényessége. Sallay Gergely a lényeges mozzanatokat ragadta meg, azaz átmentett minden fontos adalékot. Az idősebbek ismét méltathatták a nagyszerű Ajtay Andor, Kovács Károly, Várad! Hédi árnyalt szerepformálását, a színészi eszköztár krőzusi gazdagságát. Varga Géza rendezőként vérbeli „karmesteri" erényeit villantotta fel. Ez a program az Ifjúsági Rádió műhelyében készült. Nem véletlenül, hiszen a neves literátorok hagyatékát szép kötelesség az utánuk következőkre testálni, mert okulhatnak belőle, műveltebbé, tájékozottá bbá válhatnak. Legfeljebb azt kifogásolhatjuk, hogy az anyagot két részre bontották, ezért egy hetet kell várnunk a folytatásra. Mégis szívesen tesz- szük, mert garantált értékeknek örvendezhetünk. Ha némi késéssel is ... Sokrétű tájékoztatás Régóta figyelem a Miskolci Rádió reggelenként jelentkező, mindössze tízperces információs töltésű ajánlatát, ezért bízvást állíthatom, hogy az ígéretes kezdeményezés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az ötletgazdák elképzelései teljesültek, a stáb tagjai eleget tettek a rövidség, a tömörség, a színesség, a sokrétűség előírásainak, s folyvást olyan útravalókkal látnak el bennünket, amelyek gyarapítják ismereteinket, bővítik tájékozottságunkat. Hétfőn először Kardos Katalin postázott nekünk közérdekű tudnivalókat, méghozzá az autóvezetéssel, az útlezárásokkal, az időjárással összefüggésben. Aztán következtek a kulturális hírek. Értesülhettünk arról is, hogy a salgótarjáni városi tanács végrehajtó bizottsága a település ivóvízellátását tárgyalja. A szerkesztők természetesen nem elégedtek meg ennyivel, hanem jelezték a megoldásra váró gondokat is. Dicséretes, hogy egyes témákat felelevenítenek. Emiatt szóltak például a lillafüredi erdei kisvasút jövőjéről, utalva arra, hogy oszladozik a köd, ám, az a jelképes nap még nem sütött ki. Frappáns volt a rendhagyó sportösszefoglaló is, ezzé formálta a beépített, kifejező erejű dalbetét. A közreműködők tisztes feladatot vállaltak, a hétköznapok lelkiismeretes, szerény krónikásai lettek, sejtetve azt, hogy ezt a nem akármilyen szintet még emelni is képesek. Az adáskörzet elégedettségére. Pécsi István MOLDVAY GYŐZŐ: Gúlák a téren (Egy gyermekkori emlékkép alá) Az én májusom barka, virágos ág, a zöld határ megannyi zendülése, midőn a föld mélyén, testünkben is megindulnak a titokzatos nedvek-erek. s felörvénylenek a JÖ buzgárjai, hogy reményt, erőt tápláljanak belénk, de ami ósdi, ami a fényre született ember ősi ellene — alapkövéig meginogtassák. Az én májusom barka, annyi virágos ág, a reménység messzire kiáltott dallama, mely átszáll utcákon, tágas tereken, mely lángra kapó, piros zászlaját meglengeti kisimult homlokunk felett, s indulatainkat bölcs hadrendbe gyűjti. _Erős, elszánt szabadcsapatokba, hogy megvíhassuk emberarcú jövendőnk harcát,, miben csak csillagszemű gyermekek, szívük alatt erős magzatot hordó asszonyok, s a teremtő élet fegyverbarátai lépdelnek, a tér pedig, hová a tobzódó ROSSZ éhes puskái gúlákban felsorjáztak, emésztő idők sírgödrébe hulljon ...
