Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-27 / 123. szám

4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐ NÉPÚJSÁG, 1987. május 27., szerda Szántó Tibor, a tipográfus L A művészi igazságba vetett hit Egy fiatal egri zongorista bemutatkozásáról Eger zenei életének új színfoltja az a hangverseny- sorozat, amely a Helyőrségi Művelődési Otthonban, a Magyar Népművelők Egyesülete Heves Megyei Szer­vezetének támogatásával zajlik. Az intézmény a szonH szédos zeneiskola azon hangszeres tanárainak kínál pódiumlehetőséget, akik a mindennapi tanórai kere­tek közül kilépve vállalkoznak arra, hogy a közönség előtt is sikerrel megmérettessenek. Szerencsére szá­muk egyre nő. Legutóbb Magasi Mónika zongorahangversenyét hall­gathatták az érdeklődők. A pályakezdő, fiatal tanárnő műsorválasztásával és annak megvalósításával is igen ma­gas mércét állított maga elé. A hangszer legnagyobb mestereinek műveiből válo­gatott. Nyitányként J. S. Bach: e-moll partitáját szó­laltatta meg, _a sorozatból a hatodikat. A "partiták talán Bach legmerészebb, legzse­niálisabb, táncos tételeket felvonultató zongoradarab­jai. A korabeli híradás sze­rint: „nagy feltűnést keltet­tek a zenei világban; ilyen kiváló zongoraműveket addig még senki sem hallott. Aki zongorista, egy pár darabot jól megtanult belőlük, meg­alapozhatta velük hírnevét.” Az előadó jól győzte a mű által támasztott követelmé­nyeket, kezdeti visszafo­gottsága ellenére is érzékel­tetni tudta a barokk tán­cok karakterbeli változatos­ságát, mindvégig hangsú­lyozva, hogy a darab tulaj­donképpen nem zongorára, hanem csembalóra íródott. Merész váltásként ezután a műsorban Chopin: Asz-dúr etűdje és Bartók: Ostinatoja következett, majd a koncert második részében, mint az egész összeállítás újabb .tar­tópillére Beethoven: d-moll szonátája hangzott el. Ahogy Beethoven minden súlyosabb veretű munkája egy-egy életprobléma művészi meg­fogalmazása, ez is legben­sőbb énjének elemi erejű jelentkezése, mely a dara­bot a mesterművek sorában is külön helyre utalja. Ke­letkezése fájdalmas lelki válságok idejére esik. A mester dicsőségének tető­pontján áll, de már tudja, hogy betegsége gyógyíthatat­lan és legféltettebb kincsét, hallását kell elvesztenie. Ugyanekkor foszlik rideg valósággá a Guicciardi gróf­nővel kapcsolatos szerelmi álom. Beethoven legszentebb érzelmeiben véli magát el- árultnak és nemsokára meg­íródik a heiligenstadti vég­rendelet ... Ebben az élet­rajzi közegben születik a műsorban elhangzott szoná­ta. Egészében a mű stílus­hű értelmezésének, megfor­málásának lehettünk tanúi. Mégis kiemelnénk a klasz- szikus szépségben sugárzó második. Adagio tétel meg­szólaltatását. Komoly, réve­dező hangulata, a zenei gondolatok nemessége érez­hetően az előadót mélyen megragadta és legátéltebb muzsikálásra késztette. A műsor záródarabjaként Liszt: E-dúr legendája szó­lalt meg: „Paolai Szent Fe­renc a hullámokon jár.” A zeneszerző művét egy német festmény adta ösztönzésre alkotta. A hullámok egyre nyugtalanabb mozgását idé­ző, programszerű zene al­kalmat adott az előadónak, hogy . virtuóz képességeit megcsillogtassa. A csúcsponton megtorpanó hangáradatot követő „hála- ima” az őszinte áhítat hang­ján szólt. Ráadásként egy Chopin-noktürn hangzott el Kakuk Jenő verses beveze­tőjével, aki egyébként a ze­netörténeti ismertetőt is mondta. A ráadásszám tu­lajdonképpen bele volt kom­ponálva a műsorba.’A nagy feladatokon túljutva Magasi Mónika ennek a műnek elő­adásával nyújtotta talán az est legszebb teljesítményét. Tapasztalható volt a koráb­bi darabokban is megnyil­vánuló remek hangszínérzé- ke, melynek birtokában a nem éppen elsőrangú hang­szerrel is tudott változatos hangzásképet teremteni, „hangszerelni”. A zongorista látszólag központi elv nélküli műsor­választása valójában nagyon átgondolt rendet mutat. Ér­zékeltetni akarta vele a ze­nei korszakok felfogásbeli, stílusbeli, mondanivaló meg­határozó különbségeit. és mindezekben a megszólalta­tó biztos tájékozódását, fel- készültségét. A koncert, mely akár egy kitűnő vizsgahang­verseny is lehetett volna, ígéretes pályakezdést jelez. Előadója szerény, szinte tö­rékeny, ugyanakkor célra­törő egyéniség. Munkájában a művészet igazságába ve­tett hit vezeti. Hosszú,, gya­korlássál eltöltött órák árán érlelte ki magában ezt a mű­sort. Első jelentkezése és a siker, kell. hogy további, él­ményt adó szereplésekre ösz­tönözze. Ocskay György Természetes, hogy Vigadó Galéria-beli kiállításának igen szép. gazdagon illuszt­rált katalógusát is maga ter­vezte. Címlapján fekete be­tűkkel. lendületes írással egv név szerepel: Szántó. És aki egy kicsit is ba­rátja, ismerője a szép ma­gyar könyvnek, máris tud­ja, a tipográfus, könyvter­vező Szántó Tibor kiállítá­sa az esemény, amelyre a dí­szes összeállítás készült. Hetvenötödik születésnap­ján életművének háromszáz jeles alkotását sorakoztatja fel a június 7-ig nyitva tar­tó tárlaton. A mindig újító, ötletekben gazdag Szántó Ti­bor ezúttal saját munkássá­gát is szokatlan módon tár­ja a látogatók elé. Tablókat, kollázsokat állított össze éle­tének, művészetének alakulá­sát illusztrálandó. Külön ke­retbe foglalt montázst ka­pott tipográfus tanítómes­tere. Bortnyik Sándor épp úgy, mint Tótfalusi. Vasa­rely, vagy író barátai, Kassák. Weöres Sándor. Illyés Gyu­Ezért fáradoznak a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat vöröskeresztes alap­szervezetének tagjai is. Mun­kájúk nem korlátozódik kampányokra. Nagy figyel­met szentelnek a gyerekek egészséges életmódjának ki­alakítására. Kovács Béláné 1984-től titkára, majd 1986- tól elnöke a helyi alapszer­vezetnek. Az élénkülés az ő tevékenységével is össze­függ. — Ezt a munkát nem le­het kizárólag egyedül ered­ményesen végezni — mond­ja szerényen az utóbbi meg­állapításra. — Ha nem len­ne a kollégák, dolgozók, is­merősök önzetlen segítsége, semmire sem mennék. Mun­kahelyemen kétszáz tagja van a szervezetnek. Vala­mennyi ükkel meg kellett ér­tetni. hogy a többi ember iránt érzett felelősség erköl­csi kötelesség. A közöny előbb-utóbb a visszájára for­dulhat. Mindenki, aki velünk együtt cselekszik társadalmi munkában, önzetlenül teszi. la. Csoóri Sándor. Nemes György, Devecseri Gábor, Nagy László. Juhász Ferenc. Szántó Tibor végigjárta a szakma minden lépcsőfokát. Tipográfusi pályáját betű­szedő tanomként kezdte, volt képszerkesztő, nyomdai osztályvezető, kiadói főszer­kesztő, művészeti vezető, s eljutott a legmagasabb ha­zai és nemzetközi szakmai elismerésekig. Kapott Mun­kácsy- és Tótfalusi-díjat. Pármában Bodoni-, Lipcsé­ben Guttenberg-díjat. Tag­jává választotta számos ti­pográfiai, könyvészeti nem­zetközi társaság. — Milyen új kezdeménye­zéseket indítottak, kikkel ke­restek kapcsolatot? — Nem feledkezünk meg a nyugdíjasainkról, az egyéni segélyeken kívül kedvezmé­nyes ebédet biztosítunk. s ha kell, házhoz is visszük azt. Számítunk rájuk, s jól­eső érzés, hogy egyre töb­ben meghallgatják különbö­ző előadásainkat, orvosi ta­nácsokat. de a iközös szóra­kozást nyújtó rendezvénye­inken is ott látjuk őket. A hagyományos formák mellett mindig igyekszünk reagálni a napi aktualitá­sokra is. Ismerve sokgyer­mekes dolgozóink egyéni kö­rülményeit. a közelmúltban ruhagyűjtési akciót szervez­tünk. A kinőtt holmiktól, játékoikon át a könyvekig sok mindent hoztak. Vala­mennyi darab gazdára ta­lált. A szülőknek némi te­hermentesítést jelent, ha ki­választva a nekik tetszőt, nem kell az új borsos árát megfizetni. Bizony. akad­Tanított az Iparművészeli és a Képzőművészeti Fisko- lán. És közben rengeteg könyvet tervezett, tipogra- fált, illusztrált. ízléssel, stí­lusosan. jellegzetesen. Rend, logika és tisztaság jellemzi munkáit — a szó szoros és esztétikai értelmé­ben is. Ezekkel a könyvek­kel számtalan arany-, ezüst- és bronzérmet nyert szerte a világon, Párizstól Frankfur­tig, Moszkvától Stuttgartig és Budapestig. Szántó mindent tud a be­tűről, a könyvről, a könyv - csinálásról. S noha művész a nak rászorulók. Főleg az ünnepi ajándékozások ide­jén népszerű ez a kezdemé­nyezés. — Ügy tudom. hogy nem­csak a vállalathoz tartozó­kat segítik, de külső intéz­ményekkel is van kapcsola­tuk ... — Patronáljuk az értelmi fogyatékosok közeli napközi- otthonát. Műsoraink és a lá­togatásaink után megható ra­gaszkodást tapasztalunk. Nem tudunk rajtuk segíte­ni. de a mindennapjaikat tartalmasabbá, szeretettelje­sebbé tehetjük. Szinte csa­ládtagokká fogadtak bennün­ket. — Május 8-án. a vöröske­resztes világnapon indult a 7-es Számú Általános Isko­lával szervezett, „kulturált környezet, egészséges élet­mód” elnevezésű programso­rozat. Milyen meggondolá­sokból fordultak ehhez a korosztályhoz? — Szerintünk közöttük te­hetünk legtöbbet a megelö­javából. ő maga könyvcsi- nálónak mondja magát. Irt könyvet a nyomtatott betű művészetéről, a tipográfiá­ról. a hazai könyvművészet­ről. a magyar plakátról. Ta­nulmányait. köteteit számos idegen nyelven is kiadták. Volt huszonhét csoportos és egyéni kiállítása itthon és Európa-szerte. És most. het­venötévesen is tele van ter­vékkel. S fiatalos lendület­tel. megújulásra készen fog bele újabb munkákba. K. M. zésért. Játékos formákkal szinte becsempésszük a gye­rekek életébe a helyes tisz­tálkodási, táplálkozási szo­kásokat. Igen jó partnerre találtunk az ottani tanárok­ban. Most egy hónapon át az „egészséges gyermekért' akció jegyében zajlik az élet. A megyei Köjál kiállí­tást rendezett a dohányzás ártalmairól, ahol a gyerekek erre az alkalomra készült rajzai is láthatók. A kör­nyezet védelmétől szexuális felvilágosításig mindenről lesz szó ez alatt az idő alatt. A Ki tud többet az egész­ségről? című vetélkedőre már most készülnek a kis­dobosok és az úttörők. Ezek mellett a tej és tejtermékek bemutatójától a zöldség- és gyümölcstálak készítéséig él- ményszerűen közvetítik a tudnivalókat. Azt szeretnénk, ha nem­csak ebben a hónapban fi­gyelnének mindezekre. ha­nem maradandó, napi szo­kásokká váló eredményeket produkálna ez a vállalkozá­sunk. Ehhez nem elég a jó szándék, nekünk felnőttek­nek is példát kellene mutat­nunk. Sokat tehetnek a szü­lőik. hiszen mindennél töb­bet ér. ha az otthoni gyakor­lat is a szándékainkat erő­síti. Számunkra nincsenek elő­írva pontról pontra a fel­adataink. Környezetünkben nyitott szemmel járva ön­magunknak kell megtalálni a cselekvési lehetőségeket. Rengeteg a teendő, s amíg vannak áldozatra kész társa­ink a munkában, addig nem hiszem, hogy lemondóan le- gyintenünk kellene. B. Szabó Pál MIT TEHET A VÖRÖSKERESZT? Tíz év körüli kisgyerek ácsorog nagyobbak társaságában, füstfelhővel körülvéve. Kezé­ben cigaretta. Felnőtteket imitáló rutinnal emeli szájához a bűzrüdat. Mikor kérdőre vonom, szülői engedélyre hivatkozik. Nagyobb társa — valószínűleg testvére — szerint ez •magánügy. Valóban az volna? Meddig? — A felelősségről meditálok. A felnőttek, a szülők példái — sajnos a negatívak is — ra­gadósak. A legjobb megoldás mindenképpen a megelőzés. (Fotó: Perl Márton) Segítség a mindennapokra Meghívók tegn Többször is találkoztam — filmmúzeumban, képer­nyőn — a régi amerikai fantasztikus filmmel, amely­ben a napilapi riporter, egy elhalt öreg kollégája szelle­mének segítségével, előre értesül mindenről, ami a jövőben történni fog. így aztán alaposan lekörözi a száguldó riportert, Egon Erwin Kischt is; az ő no­teszába előbb száguldanak •be az események, mint ahogy megtörténnek. Micsoda utópisztikus vágy­álom! Oly fontosnak tarta­ni egy újságírót, hogy maga az esemény mindenekelőtt lediktálja önmaga bekö­vetkeztét, csak ezután mer­jen megvalósulni. Hol va­gyunk ettől, mi, mai újság­írók, akik örülnénk, ha I legalább utólag megtudhat­nánk ezt-azt. Vagy ha idő­ben értesülhetnének a közel- jövőbení megrendezett ese­ményekről. Olyasmikről, amiket nem a nagybetűs Élet vagy Sors hoz magá­val — mint a filmbeli gá­zolás, öngyilkosság. Szeré­nyebbek vagyunk mi e te­kintetben is, mint az utó­pisztikus filmhőskollégánk. Itt és most csupán a le­geslegutóbbi tapasztalatai­mat rovom — és rónám fel annak, akit illet, ha lenne még érdemben válaszoló Illetékes. Ügyem személyes, de mil­liókat érint. Kapok egy havi progra­mot. Kézbe (értsd ládába). sítésének dátumát: január 27. Mely hóra szól? Janu­árra. Lelek egy meghívót, ittésitt ezésez koncertezik. Mikor? Tegnapelőtt előtt egy héttel. Várva ’vártam egy eseménynaptárt, amely februári dátumú bemutató­kat tartalmaz. Meg is kap­tam. Február utolsó szom­batján. Mely után már csak március másodika és május . negyven következik. Vesd össze mindezt a fent említett Antedatált [Ripor­ter Esetével. No, dbbőí elég! Meg ab­ból is, hogy sértődések, hi­tetlenkedések és feddések követik az ilyen „késve- kaptammegazértesitést" men­tegetőzéssel végződő rosz- szulértesültségemet. A tipp, ahogy lenni szo­kott, véletlenül jött. Felhívott egy barátom az országhatárról: feladott cí­memre egy csomagot, ma, szerdán. Figyeljem a pos­tást. Alig hűlt iki kezem nyomán a kagyló, máris csengettek. A szerdán fel­adott csomagot csütörtö­kön, kora délelőtt sítették ebbe a két szorgos kezembe. Arra sem volt időm, hogy fellocsoljam magam a cso­dálkozásból, ismét hívott az előbb említett Fél, ismét jelezve, hogy még egy cso­magot feladott, figyel­jem a postást. Azt hittem, a fülem csöng: a telefon­jelzés napján feladott cso­mag a kezemben volt más­nap kora délelőtt. Néhány évvel ezelőtt ol­vastam a regényt, láttam a filmet, melynek címe ez: <„A postás jmindig Ikétszer csenget.” Engem a cím két­szer gurított dühbe. Elő­ször: nem tudtam felfogni a cím szimbolikáját. Másod­szor: azért nem tudtam felfogni mert itt és most nem csenget sem egyszer, sem kétszer, sem félszer. Hogyan is csengetne? Ma­gyar postás magyar Fél kü­szöbéig el nem mén. Ha­csak nyakában nincs húsvé- tibárányka-csengő., mivel csilingeljen? Dühített, hogy a számtalan, kiforgatva-fer- ditve-fordított filmcím után ezt bezzeg szó szerint for­dítják, holott itt ennek az égvilágon semmi értelme. Mármost: ha a kinti postás kétszer csenget, ha az or­szág lakosságának túlnyomó többsége nem szánja el ma­gát emigrúlúsra, kitántor- gásra annak céljából, hogy kétszercsengetős legyen a pos­tása, miért nem importál ilyet a magyar posta kint­ről. Ilyen kétszercsengetőset. Ám minden eddigi füs­tölgésemet egy csapásra el­tüntette a csomagpostás, aki harmadízben épp oly gyors és kéábe-sítős volt, mint első és második alka­lommal. S ez adta az ötle­tet, ami Opusom megírásá­ra serkentett. Ha már a magyar posta olyan posta, amelynék a nehezebb a könnyebb — azaz a csomagot nyomban, w /levelet, meghívót, prog­ramot, egyéb levélféleséget lejárta után hozza, akkor is, a lenti ládába — van egy ötletem. Vásároljon la ‘bizományi­ban minden állampolgár úgy­nevezett kézbesítésgyorsító sámlit, hokedlit, naht- kasztlit, mindegy, hogy mit. az a fő, hogy nagy és nehéz legyen. Levelét, meghívóját gyászjelentését, műsorköz­lését ragassza annak fene­kére. Nyugodtan alhat ez­után, biztos lehet abban, hogy az ily módon feladott leveles-sámli-kasztli-hoked- li másnap kora délelőtt a címzett kezében lesz. Mert ezt szó szerint kezébe-síti a fürge csomagpostás. Hogy drágább? A legeslegújabb gazdasági szemlélet arra int: tőkebefektetés nélkül hasz­talan vársz. Még egy leve­let is. P. G. ■BBaaaamBBDÜSHNnBMHBHBH Szántó Tibor tipográfiái munkái a kiállításról

Next

/
Thumbnails
Contents