Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-22 / 119. szám
4. KULTÚRA —KOZMU VELO DES NÉPÚJSÁG, 1987. május 22., péntek A SZERENCSÉS TIZENHÁRMAS A gyöngyösi Vidróczki kettős sikere Lengyel Boldizsár adta át a nívódíjat Zsuráfszky Zoltánnak A hét végén Szolnokon, a 13. Országos néptánc- fesztiválon részt vevő húsz csoport felvonulása vezette be pénteken délelőtt az ország egyik legrangosabb kulturális versenyét. A szünetekben is a Tisza- parton, a Marx-parkban ropták a párok, de betöltötték nézőkkel a Tisza- ligeti Sportcsarnokot is. Ebben a rangos mezőnyben két díjat is nyert az alapításnak idén negyedszázados jubileumát ünneplő gyöngyösi együttes a — most már nyugodtan mondható — nemzetközileg is ismert Vidróczki. Két székelyföldi produkciót adtak elő: ifj. Csoóri Sándor— Zsuráfszky Zoltán: Juhait kereső pásztor és Éri Péter —Farkas Zoltán: Kalotaszegi táncok című műsor- számából, az előbbit a gála utolsó előtti résztvevőjeként is eltáncolták. Hatalmas ünneplés közepette! — Én 1962 óta, az olstyni vajdaságban tett körút óta dolgozom az együttes közelében — mondja Szívós József, a táncosoknak otthont adó Mátra Művelődési Központ igazgatója —, de ilyen jónak az utóbbi időben még soha nem láttam őket! Talán most érett be az új nemzedék, vagy csak egyszerűen kijött a lépés. A zsűri elnöke, Maácz László, a szakember szemével minősítette a húsz együttest: — Igen nívós, kiegyensúlyozott volt a mezőny. kiváló közös produkciókkal. Ehhez képest valamivel halványabbak voltak az egyéni teljesítmények. A rutin itt is garantált egy jó átlagszínvonalat, de bénította is az új próbálkozásokat. Azok között viszont sok volt a csillogó ötlet, ám kevés volt a gondosan kidolgozott. Örömmel vettük a táncszínházi törekvéseket, de meg kell mondanom, hogy a legtöbb esetben igenis szükséges a néprajzi ismeretek bővítése. Bizonyos eszmei elbi- zonytalankodást is észre vett a zsűri, de emellett szerencsés, hogy a nemzeti jelleget őrzik, tovább éltetik a csoportók. Kár, hogy egyes műsorszámokban korábbi tánckompozíciókra való utalások is voltak, s ez a belterjesség irányába hat. A zsűrinek —, amely ítéletét közmegegyezéssel hozta — nagy öröm, hogy a Vidróczki produkcióján nem kellett vitatkoznia. Az alapítótól, Szabó Ivántól vette át Zsuráfszky Zoltán a legstílusosabban táncoló együttesnek járó elismerést, és ugyanő járult néhány perccel később Lengyel Boldizsár, a városi tanács elnökhelyettese elé is a nívódíjért. Eközlben kérdeztük meg Zeltner Imrét, a Vidróczki alapítóját: —• Nehéz koreográfiákat összehasonlítani, és talán nem is mindig pontos az ítélet. De az ország legrangosabb fesztiváljára eleve azokat hívják meg, akik a szakma szerint a legjobbak. Tehát Szolnokon már fellépni is rang. Ha még ebben a mezőnyben másodszor is el tudtuk nyerni a Szabó Iván-díjat, és másik elisme- xést is kaptunk, ez mindenképpen kiemelkedő siker. Jó lendületet ad a nyárra, hiszen augusztusban Con- fonsban, Franciaországban veszünk részt a harmadik alkalommal megrendezendő nemzetközi fesztiválon, ősszel pedig ünnepi műsorral akarunk megemlékezni alapításunk 25. évfordulójáról. Ombódi András talán még annyi idős sincs, mint az együttes és nemcsak annak egyik vezető táncosa, de a Vidróczki KISZ-titkára is. — Amatőrként mi minden szabad időnket együtt töltjük — mondja a bajuszos, rokonszenves fiatalember — másutt talán nem is tudnánk mozgalmi munkában részt venni. Logikusnak tűnt tehát, hogy az úttörőcsoportok támogatását — a környéken van vagy harminc — a Vidrócz- ki-bálok szervezését, rendezését, amely a tánc mellett a legtöbb feladatat adja, önálló szervezeti keretbe foglaljuk. Talán nem hat dicsekvésnek, de most kapta meg alapszervezetünk a KISZ KB zászlaját. Hogy milyen színvonalon táncolnak, arról legközelebb az egri közönség a vár visszafoglalásának 300. évfordulójára rendezett ünnepségeken győződhet majd meg. Kőhidi Imre Juhait kereső pásztor — az élet töltötte be a színpadot a Vidróczkival BUDAHÁZI ISTVÁN Az oszlopok Menetelitek A kisfiú a nagymamával ment. a járdán. Mögöttük az édesanyja és Béla bácsi. Béla bácsi már hónapok óta járt hozzájuk, eleinte csak ritkán, de újabban már ott is lakott. Mióta Apa nem jár haza, ő a férfi a háznál. A nagymama nem szerette Béla bácsit. Hallotta, amikor veszekedve mondta az anyjának: — Nem szégyellsz összeállni egy cigánnyal? Anya védekezett, hogy jó ember, meg azt is mondta, hogy nem részeges, mint Apa volt. A kisfiú nehezen barátkozott meg Béla bácsival. Mindig összehasonlította Apával, aki játszott vele, a térdére ültette. Csokoládét most is kap, de ezeknek sokkal másabb az ize. Amit Apa hozott, az édesebb volt, kívánatosabb. Most a városban voltak, valamilyen hivatalban. Ügy értette, hogy Béla bácsi és anya összeházasodnak. Ö a nagymamával egy másik szobában volt. Látta nagyanyja arcán a dühöt, a haragot. Most hazafelé mentek. Az úton velük szembe alig-alig jöttek. Az őszi napsugár a kisfiú arcába világított szelíd-melegen. A szeme káprázott. Egy-egy szembejövő férfiban mintha Apát látta volna. Ám, kiderült, hogy ez csak a fény játéka. Újra lecsukta a szemét. Most világosan látta Apát, magas, szép alakját, s a hangját is hallotta. Ekkor iszonyú fájdalmat érzett az arcán, ütést. Egy betonoszlop állt előtte, annak gyalogolt neki. Arcát elöntötte a vér. Felordított. A nagyanyja ekkor megfordult, s látva a történteket, segítség helyett a kisfiúnak esett, s csak verte, verte. A kisfiú elterült a földön. A nagyanyja fölemelte, és ismét verni kezdte. Ekkor szólalt meg Béla bácsi: — Ne tessék ütni a gyereket, anyuka! Nem tehet róla. Biztosan elgondolkodott. Ám az idősebb asszonyt nem győzte meg, sőt, az még dühösebb lett, s ezt mondta: — A fene egye meg a bamba kölykét! Nézzen maga elé, ha az utcán megy. Ne menjen neki az oszlopnak! S újra ütni kezdte a kisfiút, nem törődve azzal, hogy annak már orrából, szájából dől a vér. A kisfiú ordított addig, de egyszerre elcsendesedett. Már összeszorított fogakkal tűrte a verést. Azt még látta, hogy édesanyja lép feléje tétován, mint aki nem akar, nem mer beleszólni a csetepatéba. Hirtelen nagy fényességet látott, s mielőtt sötét lett volna minden a szeme előtt, hangosan felkiáltott: Apa! AZ MMK ÉS A HEVESI SZEMLE MINISZÍNPADÁN Hz öniróniától a szatíráig A Megyei Művelődési Központ dísztermében, kedden este. Pécsi Ildikó kiváló művész volt a Miniszínpad vendége. Az egri közönség ismeri és szereti — és nem csak a sikeres egri várjátékok esztendei óta — ezt a kitűnő humorú, az élet. az irodalom, a szerelem, a színpad, a költészet és a mindennapok gondjait, apró zavarait asszonyi bájjal, természetes kedélyességgel vé- gigélő-bemutató művészt. Gyomorbajra hajló pályatársaink bizonyára fanyalogva olvassák ezt a pár sort: íme, itt van megint egy lel- kendezés, a téma éretlen túllihegése! Mi van abban, hogy egy közkedvelt, mindenütt foglalkoztatott színésznő pódiumműsort ad? Letudja a penzumot a maga módján, nagy rutinnal; ismeri a hatáskeltés minden fortélyát; tud úgy kapcsolatot teremteni, hogy a közönség a tapintatos érzelmi bevezetés után már ott van, ahol a művésznő akarja. Válaszolhatnánk, hogy pontosan ez történik. A maga módján, nagy-nagy rutinnal, megteremti a kapcsolatot hallgatóságával. Meg is tartja. Nem csinál abból gondot, hogy gondjai támadtak éppen abból, hogy Hajas Ilona bemondónő volt beépítve műsorába beszélgetőpartnernek, aki kérdezett volna, ő meg felelhetett volna; oda-vissza járt volna a labda. Mert ugye, egy ilyen társasjáték mégiscsak szórakoztatóbb, elevenebb is, könnyedebb is, mint így, egyedül, egy zongorakísérettel, a kitűnő Prokopius Imrével kitölteni a szerződésben kikötött játékidőt. Összekötő szövegként mindezt háziasszonyos magától ér- tetődőséggel. be is vallotta Sőt! Még arra is vállalkozott, a neki sebtében odaadott, pár mondatos köszöntővel is érzékeltesse, hogy ezzel a Miniszínpaddal hova is szeretne eljutni az MMK és a Hevesi Szemle. Aztán „rágyújtott” lírai versre és Kozma József nosztalgiasanzonjára, kuplékra és monológokra. Nem kímélte önmagát sem. amikor „testre szabott” magánszámában a fogyókúra és a fogyókúrások rettegő érzelmi állapotát humorral oldotta fel. A szerelmes vers hatását rögtön lemérte, és mire a líra megtette a magáét, már vitte is tovább a hallgatóságot másfelé, más hangulatokba, más furcsaságok vagy, ha úgy tetszik, más arcok irányába. Mert neki az is „jól állt”, hogy azt az abszurd hangvételű monológot előadja, erősen feszített tiszatáji, alsófalusi hanglejtéssel, hanghordozással. miszerint egy előre megírt szöveget felmondó, községi káderasszony meghirdeti a mozgalmat: mi. nők-asszony társak, az erősebb nem egyedei, fogjunk össze, és adjuk meg, szerezzük meg a „csökevények- nek”, azaz a férfiaknak az egyenjogúságot. A műfajban, mármint a karikírozásban, új színt, sőt új témát, témakört, új figurát illesztett a férfiszínészek által gyakorolt görbe tükrös kiadásokhoz. És tette mindezt azzal a belső rendből fakadó ízléssel, amely nem hajol le a tapsért. Pécsi Ildikó szereti ezt a várost. m|i is várjuk őt visz- sza. Mert felüdülés az az idő, amit vele tölthetünk. Farkas András Az első készülék Egri emlékek a rádió őskorából A Magyar Rádió munkáját, szerkesztőségeit és munkatársait bemutató, egész napos, 62 órás adású, nonstop színes, élő műsort sugároz a rádió holnap, május 23-án, szombaton. Hatvankét évvel ezelőtt, 1925. május 23-án indult a műsoros adás. A 62 éves, országos intézmény országos ünnepléssel kíván megemlékezni erről az évfordulóról. Egri vonatkozású, kedves emlékeim vannak nekem is az őskorból, amelyeket időszerűnek tartok feleleveníteni. Arról már beszámoltam a Népújság múlt év április 26-i számában, hogy 1938. október II-én., egy francia nő- nevelő, hosszas egri pedagógiai munkásságáról egyenes adásban tartottam 25 perces előadást. Műsorra tűzése előtt a Magyar Rádió akkori lektora Ortutay Gyula vett hangpróbát tőlem, annak megítélése céljából, hogy alkalmas vagyok-e. Ekkor betekinthettem a műhelytitkokba. Ezúttal viszont szeretném felidézni a régebbi időből származó, 1927. évi, egri emlékeimet. amelyek az első amatőr rádiókészülékünkkel kapcsolatosak. Ma talán, a mai, fiatalabb nemzedék el sem tudja képzelni a különféle technikai csodák korában. hogy hat évtizeddel ezelőtt, még élményszámba ment egy telepes, akkumulátoros, fejhallgatós amatőr rádiókészüléken a budapesti műsor hallgatása. Pedig így volt! Abban az időben vidéken, így Egerben is, kevés családnak volt még gyárilag előállított masinája. Az egri Dobó István Reáliskola korán — 1928-ban — elhunyt, nagy tudású fizika—matematika szakos igazgatója, dr. Habán Mihály, szívesen barkácsolt: baráti alapon felajánlotta édesapámnak is — aki gyakran járt üzletileg Budapesten —, hogy készít nekünk egy telepes, akkumulátoros, fejhallgatós rádió vevőkészüléket, ha édesapám az általa felírt alkatrészeket a fővárosból meghozza. Ez kerek 60 éve, 1927 elején történt meg, és a sokak által megcsodált eszköz hamarosan elkészült. Most is élesen látom lelki szemeim előtt, ahogyan Habán Igazgató úr az antenna drótját a Barta- kovics utca 2. szám alatti lakásunk udvarán levő fás fészer — most autójavító műhely van a helyén — tetejére felmászva, felszerelte. Emlékszem a földelésre, meg a sok-sok banándugóra is a fejhallgatókhoz. Abban az időben minden műsort meghallgattunk, akárcsak több évtized múlva, kezdetben, a tévéműsorokat. Ismerőseink, barátaink gyakran családostól jöttek hozzánk, ha este jó programot lehetett hallani. Akkor 17 éves diák voltam s a reáliskola egyik tanára lányának udvarolgattam. Külön örömet jelentett számomra, ha a szüleivel együtt ezért gyakran jöttek hozzánk. Első lelkesedésünket, örömünket az sem csökkentette, hogy kissé kényelmetlen volt a kimerült akkumulátort töltés céljából rendszeresen a Széchenyi utcára — az érseki palota közvetlen szomszédságába — lecipelni. Ez a feladat rendszerint rám várt és mindig türelmetlenül topogtam, míg elkészültek vele. Talán büszkébbek voltunk akkor erre a kezdetleges, amatőr rádiókészülékre, mint manapság egy színes televízióra. Pár év múlva aztán lett egy Philips, majd Standard márkánk, de az elsőre mindig nosztalgikus szeretettel emlékszem vissza. Dr. Kozma Antal Kínába utazott a Győri Balett Kéthetes kínbi vendég, szereplésre utazott csütörtökön a Győri Balett. Az együttes a magyar—kínai kulturális csereegyezmény keretében látogat el az ázsiai országba. Három előadást tartanak a pekingi Nemzeti Színházban, s ugyancsak három ízben lépnek közönség elé Hangcsouban. Szinte viszik a Mechanikus kert, a Prospero és a Nap szerettei című tánckompozíciókat, Markó Iván Kossuth-díjas koreográfiájában. A turné viszonzásaként a későbbiekben kínai művészegyüttes mutatja be repertoárját hazánkban. Befejeződtek a magyar—bolgár kulturális napok Csütörtökön befejeződtek Tolna megyében a magyar— bolgár kulturális napok. A program során Szekszárdon a művészetek házában barátsági nagygyűlést rendeztek, amelyen megjelent és felszólalt Venelin Kocev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. A nagygyűlés után a Szófiai vonósnégyes adott koncertet. Ugyancsak a megyeszékhelyen, a Garay János Gimnáziumban rendhagyó irodalomórát tartottak a bolgár költészetről. Bonyhádon, a 3. Számú Általános Iskolában karikatúra-kiállítást nyitottak magyar és bolgár művészek munkáiból.
