Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-20 / 117. szám

4. NÉPÚJSÁG, Í987. május 20., sierdo k SZÍNVONALAS OKTATÁS FELTÉTELE Könyvtár az iskolában Nagy szükség van az általános és a közép, iskolai könyvtári hálózat korszerűsítésére, mivel szerves része a közoktatás átfogó fejlesztési programjának. Az egyéni arcúin, tű, alkotó szellemű iskolai élet, a tanulói öntevékenység, s az önálló ismeretszerzési képesség kialakításának elengedhetetlen feltétele, hogy minden iskolában működ, jön olyan helyi bibliotéka, amely nemcsak a pedagógusok és a tanulók alapvető szak. irodalmi és információs igényeit elégítik ki, hanem segíti a tananyag feldolgozását és a diákok kívánatos olvasási szokásainak kifejlesztését. Terpesen jó kapcsolatban áll a közművelődési könyvtár és az iskola: ké­pünkön a kisdiákok hagyományőrző szakköri foglalkozáson vesznek részt Az elmúlt évtizedben sza­porodtak ugyan a könyvtá­ri helyiségek, olvasószobák, ezeknek egy része azonban ma nem te Iti be eredeti funkcióját. A következő időszakban egyre inkább szükséges élni mindazokkal a korszerűsítési lehetőségek­kel, amelyeket a különböző könyvtári hálózatok együtt­működése és közös fejlesz­tése kínál. Milyen az általános isko­lai könyvtárak helyzete megyénkben? Erre a kérdés­re kerestük a választ. Központi ellátás A Megyei Könyvtár isko­laellátója az Egri Ifjúsági Házban működik már ötö­dik éve. Az ott dolgozó Lip- pai Ferencnétöl tudtuk meg, hogy csak Eger általános iskoláiba juttatnak kiadvá­nyokat, mindössze négy alapfokú tanintézmény nem tartozik itt hozzájuk. El­mondta, hogy az új oktatási törvény is hangsúlyozza, hogy ezekben a bibliotékák­ban az önálló ismeretszer­zés a leglényeeesebb. Na­gyon fontos a létezésük, hi­szen megyénk gyermek- könyvtára igen kicsi. Főleg az oktatást kiegészítő szak­irodalom található az isko­lákban amel'r oélk’ílözhatet- len. Ilyenek például a Képes földrajz és a Képes törté­nelem sorozatok vagy az Értelmező kéziszótár és a Helyesírási tanácsadó. Jó­val kisebb a szépirodalmi művek száma főleg a köte­lező és az aiánlott olvas­mányok vannak a polcokon. A tanárok kézikönyveket, út­mutatókat találhatnak itt. A helyi könyvtárosok javas­latának figyelembevételével a Megyei Könyvtár szerzi be és küldi be a köteteket. Az anyaintézmény mellett ehhez anyagi fedezetet a GAMESZ-en keresztül a városi tanács művelődési osztálya biztosít. Az állo­mánygyarapítási jegyzéket mindenhol kézhez kapják, s ez alapján válogatják ki a nekik tetsző kiadványokat. Eltérő körülmények között dolgoznak a könyvtárosok. Legtöbb helyen önálló he­lyiséggel rendelkeznek, más­hol viszont mostoha tárgyi feltételek mellett működnek, így például az 1., az 5. és a 11. számú iskolákban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezeken a helyeken len­ne a legalacsonyabb színvo­nalú az ilyen jellegű tevé­kenység. A legtöbb helyen még nem dolgozik függet­lenített szakember, viszont mindenkinek legalább alap­fokú képzettsége van. Azon­ban sok helyen gend az, hogy nem részesülnek kellő elismerésben. A megyeszékhely iskolai könyvtáraiból elvileg csak az ott tanulók kölcsönöz­hetnek. Szeretnének néhány helyen nyitni a külvilágra, így például az egri 6-os is­kolában már a szülők is beiratkozhatnak könyvtári tagnak. Kettős szerepben Lippai Ferencné említette, hogy néhány iskolát nem ők látnak el olvasnivalóval. Ilyen például az Egri 4-es Sz. Gyakorló Általános Is­kola. Merényi Gabriella könyvtáros elmondta, hogy ezen a téren is a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola fennhatósága alá tartoznak. Függetlenítettként dolgozik, s heti 26 órában 12 500 kö­tetből kölcsönözhet. Ezek a feltételek jobbak az átla­gosnál. Az anyagi fedezetet és a könyveket is a főiskola biztosítja. Emellett jelentős módszertani segítséget is kapnak a felsőfokú taninté­zettől . A füzesabonyi általános iskolai bibliotékák egyben közművelődési könyvtárak is. Blahó Istvánné, a nagy­község központ’ könyvtárá­nak igazgatója tájékoztatott arról, hogy jól működő fiókintézményeik vannak. Az 1-es iskolában önálló he­lyiséggel rendelkeznek, míg a 2-esben, egyelőre a ma­gyar szaktanteremben van az olvasószoba. Ám, a bőví­tések ezen a helyzeten rövi­desen változtatni fognak. Mindkét helyen részfoglal­kozású munkatárs vezeti az intézményt. Mivel a városi jogú nagyközségi tanács fennhatósága alá tartoz­nak. így az anyagi támoga­tást is tőlük kapják. A köte­teket a könyvtárellátótól és egyedi vásárlások útján szer­zik be. Az elmúlt évben mintegy 71 rendezvényt tar­tottak, részint a könyvtári helyiségekben, részint az is­kolák termeiben. Többször tartottak könyvtárhasznála­ti órákat is. Űt a jövőbe Országos tapasztalat, hogy a könyvtárhasználatra épü­lő tanórák száma nőtt, ám ezek csaknem felének nem az iskolai, hanem a közmű­velődési könyvtárak adnak helyet, örvendetes ugyan­akkor, hogy az egyenetlen fejlődés ellenére csaknem minden megyében létezik ma már olyan korszerű. a pedagógiai céloknak minden szempontból megfelelő isko­lai könyvtár, amely köve­tendő modellje lehet a fej­lesztésnek. A megújulás egyik formája lehet a jövő­ben a kettős funkciójú — iskolai és közművelődési bib­liotéka létrehozása. A fej­lődés egyik, másik járható útja a központosított ellá­tás kiterjesztése: ez segítené a színvonalas állomány ki­alakítását és egyben az ad­minisztrációs kötelezettsége­geket is csökkentené. Öra a könyvtárban az egri 12.es számú iskolában (Fotó: Perl Márton) III 2. A látogatási idő közeled­vén köpenyt húzott magára, és kiült a folyosóra. Zsebé­ben ott volt a kezelőszoba kulcsa, amelyet egy száza­sért kapott meg Feritől, a félidióta ápolótól. — Aztán ne vigyék túlzásba — vi­gyorgott, amikor átadta. Meg volt róla győződve, hogy Anna képtelen lesz most lefeküdni vele. Látni fogja rögtön a csapdát, amelybe a visszautasítás ve­ti, de nem kerülheti el. So­sem sikerült igazán becsap­nia Annát, de az asszony nem tudhatta, hányadán áll vele. mint ahogy nehezen nyerhet hiteles képet egy épület valódi architektúrájá­ról az, akit mindig csak a hátsó ajtón engednek be. Amikor megpillantotta a folyosón Annát, még besü­tött a délutáni nap az abla­kokon, és hátulról világí­totta meg az asszony alak­ját, amely, tudta jól, most is olyan, mint amikor megsze­rette, egyszerűen nem fogtak rajta az évek. Sosem hitte volna, hogy egy asszonyt test ennyire időt álló. Volt azonban a szép nők­ben valami nyugtalanító vo­nás. és ezt érezte most is, amikor Anna karcsú, pötét sziluettje közeledett felé, hogy mintegy varázsütésre, királylányokból csúf va­rangyokká változhatnak. — How do you do? — kérdezte az asszonyt, mikor az odaért. — Ne bohóckodj most. Na­gyon kérlek. — Miért? Mert elbőgöd magad ? Olyan borzalmasan nézek ki? — pojácáskodott dallamosan köszörülve a torkát. Az asszony egy darabig szótlanul figyelte, aztán megkérdezte: — A leleteid megjöttek már? — Nem tudom. Nekem nem mondanak semmit — nevetett fel, és fújtatott az­tán aprókat az orrán ke­resztül. — De nem is érde­kelnek — tette hozzá elsö­tétülő arccal. — Végül is a szenvedés teljesítmény jelle­gű, ezen a területen meg otthon vagyok. Ez különben is férfimunka. — összehúz­ta szemöldökét, összecsücsö­rítette a száját, és elnézett az asszony válla fölött a zi­zegve bekapcsoló neoncsö­vek irányába. — Ti, nők tu­lajdonképpen halhatatlanok vagytok a mi számunkra, minthogy általában ti lehet­tek jelen a mi pusztulásunk­nál. És ezt persze nem is szívesen mulasztanátok el. Anna hallgatott. Ekkor hirtelen megragad­ta az asszony kezét: — Nem, ne haragudj, nem sza­bad most haragudnod rám . . . mostanában egy kicsit de te tudod, hogy csak te vagy nekem ... Ügy öirülök, hogy eljöttél — tört ki végül, mint aki már képtelen arra, hogy felbugy- gyanó meleg érzéseinek to­vábbra is gátat szabjon. — Gyere, gyere most velem — húzta magával az asszonyt. Amikor bezárta a csupa csempe kezelőhelyiség ajta­ját, elengedte az asszony ke­zét, és le-föl kezdett sétálni a szobában. Tulajdonképpen nem sok kedve volt az egész­hez, és még az is eszébe ju- tott, hogy talán nem is a sa­ját jelenlétében mászkál itt. hanem valamiképp An­na rendezte így a dolgot. — Hoztam egy kíis meleg ételt — mondta az asszony. — Meg kellene enned, mi­előtt kihűlne .. . — Később, később — le­gyintett, és megállt a mű­anyag lepedővel borított ágy mellett. Lekapta magáról a köpenyt, és széles, hanyag mozdulattal az ágyra terí­tette. — Vakon bízom a fel­épülésemben — mondta, és kioldotta derekán az övét. A bő kórházi pizsamanad­rág nyomban lecsúszott róla, és ő úgy állt benne, mint egy kék pocsolyában. Le­húzta a felsőrészt is, és elő­relépett: — Ecce homo — mondta, és széttárta a kar­jait. — Ezt most nem lenne szabad — mondta Anna csendesen, de aztán lassú mozdulatokkal vetkőzni kez­dett. — Igaz, te sosem tö­rődtél az ilyesmivel. (Folytatjuk) Gedő Ilka emlékkiállítása Rokonszenves kortárs mű­vész munkáit ismerheti meg a közönség a Műcsarnokban, akinek hírét az 1985-ös glasgow-i magyar kiállítás révén a külföld már jobban ismeri, mint az itthoni mű­vészetszeretők. Életműve torzó, tragikus torzó, mint annyi művészé, aki megjár­ta a zsidóüldözések poklát. Emlékezetéből az átélt ször­nyűségeket semmi sem tudta kitörölni, sem a családi bol­dogság, sem a későn rámo- solygó művészi kibontako­zás. Öröikké megmaradt be­lőle egy életérzés, egy sej­telmes szorongás, tűnődő melankólia, amely nyugtalan korunk érzékeny leikeinek gyakori menedéke. A szá­zadforduló nosztalgiájára rí­mel, leginkább a maga csen­des és eredeti módján Gu- lácsy Lajosra. 1921-ben szü­letett, gyermekkorától kezd­ve sokat rajzolt. Nem volt tanult művész, rendszeres képzésben alig részesült. 1939-ben Gallé Tibor sza­badiskoláját látogatta. Tulaj­donképpen grafikusnak in­dult, művei mindvégig erő­sen grafikai jellegűek. 1940 óta részt vett az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Kulturális Egyesület) kiállí­tásán. Művészegyénisége döntő élményeit a gettóélet ször­nyűségei adták, öregek, ta­nácstalan, szorongó eleset­tek. csontsovány gyermekek, bánatba hullt női alakok Modiglianisan megnyúlt fi­gurái, majd saját meggyö­tört arcképei szálkás, resz- keteg vonalakkal körülírt formákkal fejezik ki egyet­len mondanivalóját, a ki­szolgáltatottságot, a remény­Areok ft gettóból.* telenséget, a halálvárás te­hetetlenségének szavakba alig foglalható tragédiáját. A felszabadulás után a szentendreiek köréhez csat­lakozik, majd csaknem két évtizedre elhallgat, de a modern festészet elméleteit lelkesen tanulmányozza. 1968-tól haláláig, 1985-ig tar­tó második alkotóperiódusá­ban igen modern, öntörvényű festővé alakult. Művei jelek csupán, antropomorf növények és alakzatok jelbeszéde mögé húzódva. Hangulati tartal­muk azonban a régi grafikai lapokéval azonos maradt. A látványelem-töredékek, fan­tomportrék mintegy ablak­keretben. távlatok nélkül, testetlen jégalakzatokként je­lennek meg, általában aszim­metrikusan, de ilyenek a nö­vények, erősen stilizált virá­gok is, amelyek semmihez sem hasonlítanak, csupán a hangulat közvetítésére szol­gálnak. Sokféle technikát alkalmazott leginkább a montázstechnikát, csorga- tással, a felragasztott pa­pírfecnik körülfestésével, fényképtöredékek, gyermek­rajzok felragasztásával vagy átmásolásával, amelyek a sejtelmes kompozícióban azután teljesen más értel­met kapnak. Színeit igen tu­datosan a hideg-meleg kont­rasztja alapján festette, de ebből a tudatosságból a kész művön semmi sem érezhető, annyira erős az alaphangu­lat, amely minden nézőben más élményeket idéz fel. Az emlékkiállítás nyomán Gedő Ilka elfoglalja méltó helyét a kortárs képzőmű­vészet színes palettáján. B. 1. Olvasó férfi (B. E. portréja) szalma. kalapos önarckép

Next

/
Thumbnails
Contents