Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. május 16., szombat 3 FAKULÓ SZÍN AZ IDEGENFORGALOM PALETTÁJÁN ...? Mi lesz veled Szilvásvárad? Amikor még zajlott az élet a fedett lovardában ... Talán a kép megismétlődik ✓ (Fotó: Köhidi Imre) Títkárszékekben Megcsendesedett Szilvás­várad, ott, ahol a természet szépségei mellett nem is olyan régen még világbaj­nokság, rangos nemzetközi események várták a vendé­get — ma csak a sokkal ke­vesebb látnivalójú néhány kis múzeum, a jobb napok­ból megszokott kirakodás. s a szerencséjét még mindig kitartóan próbálgató egri mutatványos, Kovács Gyula hívogat. A fő attrakció, a ló — amelynek kedvéért egészen messziről is felkerekedtek az érdeklődők — alig mutat magából valamit, majdhogy­nem teljesen eltűnt. — Azért csak marad egy kevés a régi csemegékből — biztat hintája bakjáról egy markáns képű hajtó: szep­tember második felében, 18. és 20. között itt rendezik a magyar négyes fogatok ver. senyéinek döntőjét... Mi történt a kiemelt üdü­lőhellyé való nyilvánítását éppen mostanában kérő bük­ki községben? — Nos — mint a híre el­jutott a nemrég tartott sze­zonnyitó megyei idegenfor­galmi értekezletre is: szer­ződést bontott, visszalépett az addigi legnagyobb szerve­ző, az IBUSZ ... A bejelentés — ami nem csak a falubeliek, hanem az említett jelentős tavaszi ta­nácskozás résztvevőinek ke­délyét is alaposan felborzol­ta — váratlanul jött, de csak kevésbé volt meglepő a le­gendás paripákat tartó, s az ügyes lovászokat foglalkoz­tató Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaságnál. A pom­pás ménekhez, kancákhoz, csikókhoz talán legközelebb álló mezőgazdasági üzemve­zető, Egri Zoltán mindössze az országos utazási iroda módszerét fájlalja. Tudott, persze, hogy tudott a pesti nagyvállalat elégedetlensé­géről. Olvasta, s mindidáig őrzi a cég házi újságában erről közölteket is, de meg- bocsáthatatlannak tartja, amiért sem különösebb ötle­tet, sem pedig határozottabb segítséget nem kapott soha a program megrendelőitől. — Arról van szó — magya­rázza részletesebben is Szil­vásváradon a fiatal üzem­vezető —, hogy az IBUSZ igényelte sajátos szolgáItatá­sainkat, fantáziát látott lo­vas programjainkban, s ami­kor a fejlesztésekre került sor, a jelentősebb beruházás­tól sem zárkózott el. Anya­gi áldozatai ellenében azon­ban kizárólagos jogot kért az értékesítésre. Kikötötte például, hogy a főszezon­ban, tavasztól őszig, szomba­A gazdasági, társadalmi életünkben bekövetkezett változások jelentősen hat­nak a szakszervezetek te­vékenységére is. Az új fel­tételek között 'át kell gon­dolniuk feladataikat, mér­legelve miként reagáljanak a jelenlegi időszak kihívá­saira, hogyan érintik ezek a rájuk háruló funkciók ellá­tását, többoldalú érdekkép­viseleti tevékenységüket. Ezekről a kérdésekről foly­tatott beszélgetést Baranyai Tiborral, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtit­kárával Lakos Sándor. Horváth Miklós, a Vas Megyei Pártbizottság első titkára a pártmunkában je­lentkező új követelményeket elemzi. Rámutat, pártunk újjászervezése óta a társa­dalom elismert vezetőjeként, a nép támogatásával törté­nelmi jelentőségű változá­soknak volt a kezdeménye­zője ’ és megvalósításukkal előmozdítója. így van ez ma is. Azonban látnunk kell, hogy a párt vezető szere­pének érvényesítése, éppen a párt által kezdeményezett társadalmi, gazdasági válto­zások következtében, számos kérdés újragondolását igény­ton és vasárnap bemutató­kat tartsunk a fedett lovar­dában, s külön támogatás mellett az iroda neve alatt rendezzük a nagy hajtóver- senyeket. Mi a ránk jutó technikai feladatot tőlünk telhetőén iparkodtunk meg­oldani, a propagandamunká­ra pedig az idegenforgalmi szakemberek vállalkoztak. Aztán a hírverés olyan lett, hogy sokszor alig volt néző a csarnokban akkor is, ami. kor egyébként a Szalajka- völgyet sok száz, vagy ép­pen több ezer turista járta. Hiába írtuk ki a kapu elé a műsort, hiába ügyeskedtek puszta jószántukból is al­kalmi „kikiáltó” legényeink — aki úgy érkezett hozzánk, hogy nem tudott rólunk, még otthon kitervelt kirán­dulásán utólag már eszében sem volt változtam. Aztán a 11. IBUSZ Bükki-kupa láto­gatottsága is alatta maradt az elsőének... A saját pro­dukciónkat — például a la- josmizseiekével és a buga­ciakéval összevetve — kifeje­zetten gyengének minősítet­te az 1BUSZ-Tájékoztatóban még 1985-ben megjelent cikk. Túlzott ez a megítélés, de biztos, hogy színvonalasab­bak is lehettek volna a sze­repléseink. Ha nem is tud­juk úgy meghajtani a mé­nest, hogy szikrázzék alatta a föld, dübörögjék a hegy, biztosan vihettünk volna több érdekességet, megkapót a produkcióinkba. Talán még „bukfencezni” is megtanít­hattuk volna az állatainkat. A nemzetközi versenyt kí­sérő érdektelenséget azon­ban már igazán ne varrják a mi nyakunkba...! Az üzemvezető sem ta­gadja, hogy a dolgok ilye- ténképpeni alakulásában ter­mészetesen maguk is luda­sak. Mentségükre szolgál­jon azonban — mondja —, hogy ők is gazdálkodnak. li napjainkban. Mindenek­előtt részletekbe menően is választ kell adni arra, hogy a párt központi szervei, a pártbizottságok, az alap­szervezetek, a párttagok miként tudják az új hely­zetekben a társadalom szo­cialista fejlődését megha­tározó módon befolyásolni és a változásokkal együtt járó elkerülhetetlen fe­szültségeket feloldani. A napjainkban zajló tár­sadalmi-politikai viták, a közvélemény erőteljes ér­deklődése az ország jelene és jövője iránt a korábbi­aknál is nagyobb feladato­kat hárítanak a politikai irodalom műhelyeire. A színvonalas politikai publi­kációk fontos szerepét nap mint nap közvetlenül érzé­kelhetjük. A legtöbb tár­sadalompolitikai vélemény, elgondolás és javaslat, amely „megmozgatja”, oly­kor izgalomba hozza a köz­véleményt, elsősorban a po­litikai művekben — ilyen tárgyú és jellegű könyvek, folyóiratok, lapok hasábjain — lát napvilágot. De ennél messzebbre mutató tapasz­talataink is vannak. Lakatos Ernő, a Központi Bizottság Agitációs és Pro­Nem csupán sérti, bántja őket, ha gyér nézőtér előtt parádéznak a lovardában, hanem a pénztárcájuk is bánja. A legnagyobb baj az, hogy sok mindennel foglal­kozó üzemigazgatóságuk mintegy 85 millió forintos évi árbevételében az idegen- forgalomból származó 14 millión belül is csupán 800 ezer forintnyi kötődik kife­jezetten a lovas szórakozta­táshoz, s adózás után még ennyi nincs a haszon. Holott egyedül a különféle játékok­nál, kocsikázásoknál 22 lovas és 26 ló szolgálja a vendé­get. Nem kevés a bér, meg amit az állattartásra költe­nek, aztán kopik a szer­szám, a kocsi meg a pará­désruha is. A lovászoknak valójában a tenyésztéssel kellene fog­lalkozniuk — a „cirkuszra” fontosabb dolgaik idejéből szakítanak. S igen nehéz ezt megtenni, amikor a jelenle­gi 238 állat olyan, amely­ből Belgium, Dánia mellett Kanadába, sőt Ausztráliába is vittek már az idén. Ko­rábban meghódították — hogy csak egyet említsünk — az olasz piacot, darabonként 300 ezer forintnál nagyobb áron vásároltak a taljánok. S a napokban hosszabb „nászúira” érkezett piheri osztrák Plútó Roviga mén, amely a híres bécsi Spanyol Iskola egyik kiválósága volt jó ideig, bizonyára még ér­tékesebb utódokkal is meg­örvendezteti a szilvásvára- diakat. — Próbáltunk iparkodni, ahogy csak tőlünk telhetett — bizonygatja Egri Zoltán üzemvezető —, megnéztem társaimmal, hogyan csinál­ják a hortobágyiak, az apaj- pusztaiak, az enyingiek, s az IBUSZ által dicsért bugaci­ak, lajosmizseiek, de sajnos csak ennyire futotta. Ám, feltétlenül tovább szeret­nénk lépni. Nem akarjuk pagandaosztályánák veze­tője megvilágítja a politikai irodalom funkcióját. A településfejlődés társa­dalmi-politikai fontosságát az adja meg, hogy a tele­pülés minden ember szá­mára munkájának, kulturá- lódásának, általában életé­nek kerete. Az élet minősé­ge jelentős mértékben függ a települési környezet álla­potától. A felszabadulás utáni kétségtelen fejlődés részletesebb vizsgálata egy­aránt mutat eredményeket és ellentmondásokat. Enyedi György felvázolja a meg­tett utat. Az ideológia a valóság megértésének, értelmezésé­nek sajátos formája, amely arra szolgál, hogy tudatos­sá és cselekvőképessé tegye az emberek társadalmi gya­korlatát, segítsen a konflik­tusok végigharcolásában. Va­gyis az ideológia nem va­lamiféle önálló, elkülönült szféra, nem eleve hamis tu­dat, de nem is szükségkép­pen tudományosság. Mivel a tömegkommunikáció, a sajtó, a rádió, a televízió mun­kájának egészére a külön­böző érdekektől áthatott társadalmi mozgástéren va­sokáig üresnek látni a lo­vardánkat, igen kevés az, amit a SZOT-üdülő vendégei­től, s a szállodánkban két­naponta egymást váltogató Intourist-csoportoktól a mé­nes puszta megtekintéséért, s lipicai múzeumunk bemu­tatásáért kaphatunk. Azon vagyunk, hogy az IBUSZ- nak, ha kizárólagosságot nem is, a régi partneri kap­csolat alapján azért előnyt biztosítva, más utazási iro­dákkal bővítsük együttmű­ködésünket. Még inkább pe­dig valamiféle saját részle­get szervezzünk idegenfor­galmi munkánk javítására, az irántunk való nagyobb érdeklődés felkeltésére. Mert nemcsak a tavalyi 35, ha­nem a tavalyelőtti 40 hoz­zánk látogató „hivatalos” csoport is kevés a befekteté­sek megtérüléséhez. S ha mi szükségét látjuk létesítmé­nyeink jobb kihasználásá­nak, az egész község még inkább ... Feltétlenül nívó- sabbá kívánjuk tenni lovas műsorainkat, olyan áron is megtartunk egy-egy össze­szokott karusszelcsapatot, hogy akár évekig nem ad­juk el belőle a jó pénzért keresett lovat sem. Hajtó­tanfolyamot, hosszabb túrá­kat is tervezünk, hogy leg­alább jövőre visszaszerezzük régi híveinket, s gyarapít- hassuk táborukat. Az idén az üzemi átszervezések ugyanis úgy lefoglaltak ben­nünket, hogy a váratlan helyzeten sajnos már nem sokat változtathatunk... Minden bizonnyal sokat segíthetne, ha tényleg létre­hoznák a Mefagnál azt az említett önálló idegenforgal­mi irodát, s ezzel vagy más megoldással olyan korszerű belső ösztönző érdekeltségi rendszert teremtenének vég­re, amely a szilvásváyadi li­picaiban többet is láttat a pompás tenyészállatnál. S visszaszerezheti, ide csal­hatja a vendégsereget az is, amin Koncz Lajos tanácsel­nök, s lelkes társai törik még a fejüket. Szilvásvárad téli adottságainak kiaknázá­sa. Korcsolyapálya a lovar­da melletti téren, a Tófalu- si-völgyben pedig — három kilométernyire a falutól, 600 méterre az egyéb ellátást is biztosító erdőgazdasági par­kolótól — sí- és szánkópa­radicsom. Egész éves lehetne így a forgalom, a vendégjárás, a tavalyi több mint félmilliót biztosan meghaladná a tu­risták száma. S ez forintban sem jelen­tene keveset... Gyóni Gyula ló működés a jellemző, tör­vényszerű, hogy szinte mind­egyik fő tevékenységformá­jának van ideológiai funk­ciója. Agárdi Péter a tö­megkommunikáció és az ideológia kölcsönhatását vizsgálja. Egyetemeink, főiskoláink jelentős belső változások időszakát élik. A felsőokta­tás korszerűsítési folyama­ta, amely még 1981-ben meghatározott politikai elvek szerint, de a kívánatosnál sokkal lassabban bontakozik ki, napjainkban kezdi moz­gásba hozni az intézmények belső életét. A hosszú és vi­tákkal, törésekkel is terhes előkészítő szakasz lezárult: megfogalmazódtak és kor- mlányprogrammá Szerve­ződtek a felsőoktatás át­fogó reformját célzó or­szágos fejlesztési törekvések, életbe lépett és kezdi frissí­tő, demokratizáló hatását éreztetni, az új alktatási tör­vény. A felsőoktatási prog­ram megvalósítását azon­ban eddig meglehetősen ke­vés eredmény jelzi. Kővári Tibor ennek okaival foglal­kozik és sürgeti a felsőok­tatás korszerűsítésének gyor­sítását. — Nem szeretem a tisz­telet köröket azzal az ember­rel szemben, aki világéleté­ben elhagyta a felesleges bókolásokat. Személyed ga­ranciája az őszinteségnek, a hitelességnek. Éppenséggel azzal is, hogy abban a kör­nyezetben nőttél fel, amely­nek jelszava a közösségte­remtés volt! Ahogy elgondolkozik, amint érett megfontolással vála­szol a kérdéseimre, újra és újra az az ember idéző- dik fel előttem, akivel — mint a megyei KlSZ-bizott- ság folyton mosolygós, a problémákat könnyedén megoldó, felelősségében még­is maximálisan biztos — mindig kellemes partnerként találkoztam. Irigyeltem. Hu­manizmusáért. Kedvességé­ért. Határozottságáért. Szán­tó Márton, ma a Heves Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat pártbizottságának tit­kára. — Az egri Gárdonyi Gé­za gimnáziumban már az első évben titkár lettem. — A legtermészetesebb modo­rában mondja mindezt ő, aki az effajta funkcióból ugyancsak jócskán része­sült. — A közösségi munka, a szervezés hamar életelemem­mé vált. Kollégiumi közös­ségvezető lettem, s a suli­ban is több olyan feladatot láttam el, amely összelán­colt társaimmal. — Egészen konkrétan mik voltak a főbb közeledési pontok? — Mindig is fontos volt számomra, hogy naponta találkozzam barátaimmal, az emberekkel. Farsangi bá­lokon, klubdélutánokon vagy éppen az Egri Dózsa kor- osztályos csapatának edzé­sein, amikor is kapus vagy jobbösszekötő voLtam. Mai ésszel is nélkülözhetetlenek voltak az egész társaságot megmozgató rendezvények. — Akkor te sem lehetsz mentes az ifjúsági szövet­ség hajdani kampányjellegű megmozdulásainak „bűné­től” ... — Az effajta bűnösségről ebben az esetben szó sem lehet! A KISZ akkori el­képzelései tartalmukban egy­általán nem kampányjelle- gűek voltak! Legfeljebb a felfogással volt baj! Min­denki gyorsan akarta mér­ni az eredményt, holott az lett volna a fontos, hogy a kijelölt tennivalók lényege megvalósuljon. Ám sajnos, megfeledkeztünk arról, hogy pontosan megértessük min­denkivel a szándékunkat. Tény, nem tudtunk kellő belső ösztönzést nyújtani, öntevékenységre nevelni. — Az is kétségtelen vi­szont. a magad törekvései éppen ebben az időszakban erősödtek meg. Mi lehetett a cél, amikor a mozgalmi élet vált fontossá? — Tulajdonképpen kül­kereskedelmi főiskolára sze­rettem volna menni. Jól ér­tettem a franciát, s oroszul sem adtak volna el. Végül a 212-es Ipari Szakmunkás- képző Intézetben a rádió­televízió műszerészi szak­mát tanultam ki. Az iskolá­ban két éven át a kollégiu­mi KISZ-szervezet titkára voltam. — Az ifjúságmozgalmi te­vékenység később tovább szélesedett számodra ... — Az egri városi KISZ- bizottság politikai munkatár­sa lettem 1972-ben. szerve­zési. majd agitációs-propa- ganda feladatokkal bíztak meg. Innen mentem katoná­nak. Vácott, majd Gyöngyö­sön szolgáltam. Ott is titkár­nak választottak. Azután 1975 februárjától fiatal há­zasként a Komszofnol-elő- készítőn vettem részt fél éven át Visszakerülve, Eger­ben az ideológiai területtel foglalkoztam. Három évvel később lettem a megyei KISZ-bizottság titkára. — A megelőző „közremű­ködéshez" képest — amely­nek során megjelentek a rockzenekarok, a Fagylalt­kert hangulatos eseményei, a tömegpolitikai rendezvé­nyek, egyszóval a zsongó fia­talság volt az alany — szigo­rodtak a mosolyok, a sza­vak ... — A legszínesebb, a leg­szélesebb skálán mozgó te­vékenységi formának lettem a részese. — Az se elhanyagolható tény, hogy éppen nyolc esz­tendőt „növelt” az életed­ben ez a bizonyára felejt­hetetlen időszak. — Elég fiatalon kezdtem el ezt a tisztséget is. Jelen­tette ez egyben a generációk formálását is. Tömegpoliti­kai rendezvényeink ezreket vonzottak. Igyekeztünk be­hatóbban foglalkozni az egyéni gondolkodásmód át­alakításával is. Ugyanakkor jó kapcsolataim voltak a KISZ Központi Bizottságá­nak osztályaival is. — Ma egy építőipari vál­lalat pártszervezetének mun­káját irányítod. Elkerülhe­tetlen a kérdés: miként újult meg a szemléleted ebben a minőségileg is eltérő titkári székben? — A magunk idejében nagy gondot fordítottunk ar­ra, hogy rendszeresen ki- menjünk a fiatalok rendez­vényeire. Akkor is eltérően beszéltek a munkánkról, a KISZ-ről, de — ismertek bennünket! Napjainkban — úgy látom — igen terhelt, elfoglalt az apparátus. Ám a területi munkát, a követ­kezetes segítségnyújtást nem olyan lendülettel végzik, mint kellene. Szerintem meg kellene próbálni valóban a saját nyelvre lefordítani a megújulást. — Nálad mit foglal magá­ban ez a bizonyos átültetés? Hisz kapcsolatod a fiatalok­kal ma már inkább közve­tett ... — A párt múlt évi. no­vemberi határozata alapján is differenciáltan kell fog­lalkozni az alapszervezetek­kel. Akár a pártbeliekkel, akár a KISZ-esekkel. Tud­ni kell azt is, hol fontos az ellenőrzés, a segítség. Ily módon megteremthető az egyensúly az ember gazda­sági céljai és a személyiség kibontakozása között. Igaz. ebben még bőven van javí­tanivalónk. Az nagyon lénye­ges, ne csak a párttól, a KISZ-től várjon mindenki mindent! — A magad sajátos vona­lán újabb titkári szék jel­képezi szándékaidat. . . — A párttitkári tisztség illeszkedik abba a folyamat­ba, melyben eddig is tevé­kenykedtem. Azon a terüle­ten dolgoztam, ahol kap­csolatot tarthattam az em­berekkel. Az önállóság gon­dolata már korábban is ér­lelődött bennem. Szívesen jöttem a HÁÉV-hez. Hamar sokan lettek barátaim, s en­nek nagyon örülök. Jellem­ző: hajdan a vállalati párt- rendezvényekre meghívóval jöttek az emberek. Ma már elég a kérő szó is ... Szalay Zoltán Megjelent a Pártélet májusi száma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents