Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

XXXVIU. évfolyam, 102. szám '■ ÄRA: 1987. május 1., péntek 2,20 FORINT

Kadar Janos Angyalföldön

Az MSZMP főtitkárát virággal köszöntik a főváros XIII. kerületi pártbizottságán

(MTI-fotó, Manek Attila felv. — Népújság-telefotó — KS)

Kádár János csütörtökön — miként sok éve már a nemzetközi munkásmozgalom jeles ünnepe, május 1- je előtt — Angyalföldre látogatott. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára tájékozódott a nagy múltú munkáskerület elmúlt egy esztendejének eredményeiről, az ottani vállalatok, munkáskollektívák sikereiről, gondjairól, terveiről. Kérte á városrész vezetőit, hogy az ünnep alkalmából adják át személyes üdvözletét, jókívánságait Angyalföld lakóinak, dolgozóinak. Felkereste a főtitkár a FORCON Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatát", ahol az üzemlátogatást követően röpgyűlésen találkozott a dolgozókkal.

Kádár János programja délelőtt 11 órakor a kerületi pártbizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, lvá~ nyi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke. Bornemissza Sándor. a kerületi pártbizottság első titkára és Kiss Zoltán, Angyalföld tanácselnöke köszöntötte a vendéget. Ezt követően Bornemissza Sándor tájékoztatta a főtitkárt

a kerület életéről, politikai helyzetéről, a városrész gyarapodásáról, a gazdálkodás eredményeiről és soron levő feladatairól.

Kádár János válaszolt az elhangzottakra, emlékeztetve arra, hogy továbbhaladásunk érdekében úgy tudjuk jobbá, eredményesebbé tenni az országépítő munkát, ha mindenki a maga helyén pontosan ismeri a feladatát.

érzi a felelősségét, s azt, hogy az új feladatok másfajta gondolkodást, más hozzáállást igényelnek.

A FORCON Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatánál folytatódott a program.

A gyár vezetői a tröszt eredményeiről szólva elmondták, hogy az elmúlt esztendőben egymilliárd fo(Folytatás a 2. oldalon)

Várkonyi Péter bécsi tárgyalásai

A hivatalos látogatáson Ausztriában tartózkodó Várkonyi Péter külügyminiszter csütörtökön reggel találkozott Peter Jarikowitsch-csal. az Osztrák Szocialista Párt külügyi szóvivőjével. Várkonyi Péter ezt követően nyilatkozott az osztrák sajtó, a rádió és a televízió képviselőinek.

Miközben az osztrák tájékoztatás érdeklődésének középpontjában ezekben a napokban a Kurt Waldheim államfővel szemben hozott amerikai intézkedés áll, élénk visszhang kíséri a magyar külügyminiszter látogatását is. A csütörtöki lapok beszámolnak a látogatás eseményeiről, kiemelve hogy a vendég és házigazdái egybehangzóan példásnak ítélték meg a sokrétű magyar— osztrák együttműködést. A jelentések hírt adtak a két magyar—osztrák egyezmény aláírásáról, elismerően méltatva azt a tényt, hogy rövid idő alatt született meg a nukleáris létesítményekkel kapcsolatban felmerülő kérdéseket szabályozó, igen széles körű megállapodás.

Várkonyi Péter külügyminiszter, aki Alois Mock al- kancellár és külügyminiszter meghívására hivatalos látogatást tett Ausztriában, csütörtökön este hazautazott.

VIRIZLAY GYULA TÉVÉBESZÉDE - KIOSZTOTTÁK A SZOT-DÍJAKAT

Ünnepi megemlékezés

Egerben

Kitüntették a szakszervezeti munkában élenjárókat

Május elseje alkalmából országszerte, így megyénkben is jó néhány helyen rendeznek, illetve rendeztek ünnepségeket, megemlékezéseket. A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepének előestéjén Virizlay Gyula, a SZOT titkára mondott rádió- és tévébeszédet. Ebben hangsúlyozta: „Ha mindenki a legjobb tudása szerint, a lehetőségek jó kihasználásával dolgozik, politizál, veszi vállára a kisebb vagy nagyobb közösségek dolgát, akkor az ország egésze nemcsak legyőzi a nehézségeket, hanem értékeinket megőrizve, magunkat meg- edzve kerülünk ki belőlük.”

Fábryné Dobai Ilona mondott ünnepi beszédet

Tegnap a SZOT Szállóban ünnepélyesen kiosztották az idei SZOT-díjakat, amelyeket Gáspár Sándor, a

SZOT elnöke adott át a szakszervezeti mozgalomban kiemelkedően tevékenykedő íróknak, művészeknek, tudósoknak. Az ünnepségen jelen volt Berecz János, az MSZMP KB titkára, és dr. Csehák Judit, a Miniszter- tanács elnökhelyettese is. SZOT-díjat kapott Deme László nyelvész, Gregor József operaénekes, Juhász Judit újságíró, Koltai Róbert színművész, dr. Lehóczky György orvos, Rossa László zeneszerző, Szabó Bálint társadalomtudós, id. Szabó István szobrászművész, Szönyi G. Sándor vezető rendező, Tatay Sándor író, Tóth István nyugalmazott főiskolai tanár, Tóth Valéria szobrászművész és Vitézy László filmrendező.

A Heves megyei központi ünnepséget a Szakszervezetek Heves Megyei ^TanáErdélyi Lajos, az SZMT politikai munkatársa a Szakszervezeti Munkáért oklevelet vette át Farkas Sándortól

(Fotó: Kőhidi Imre)

csának elnöksége szervezte Egerben a Technika Házában. Ezen a csütörtöki eseményen is sor került kitüntetések, jutalmak átadására is. Az alábbiakban erről az ünnepi megemlékezésről számolunk be, s közüljük a kitüntetettek névsorát.

Az Egerben tartott ünnepségen a Himnusz elhangzása után Jónás Zoltán előadásában Kányádi Sándor: Harmat a csillagon című versét hallgatták meg a* résztvevők. Majd köszöntötték a megjelenteket, közöttük az elnökség soraiban helyet foglaló Virág Károlyt, a megyei pártbizottság titkárát, Maróti Sándort a megyei tanács általános elnökhelyette(Folytatás a 2. oldalon)

Éljen május elseje!

Májusi lobogás

Szeretem a. május elsejéket. Valahogy úgy vagyok vele: amikor meghallom a katonazenekar pattogó ritmusú ébresztőjét — elnézést, hogy felhozakodom vele — mindig a káli rét, egy fehér rövidnadrág, a zöld fű s a katona apám jut az eszembe. Bizony, beletört a fű.k'frissen vasalt nadrágba, amikor a „sá- torvárosbán” egymást köszöntötték az-epní^érek, amíg oda nem--szóltak, hogy ideje/ ibduhm, mert vár bennünket otthon aí terített asztál. ^ / '

Mondom, sz^retem^-ajjiájus elsejéket, mert a majálisok után mindig^-tanultam valamit. Minden esztendőben — /jgy^kissérattűk/ ígK* fogalmazni — b ö 1 c s e b b lettem_annál.jaz~asztalhál, ahol a körtefa árnyékában a felnőttek megbeszélték a világ dolgait. Meg a saját sörsátrat. l^mlök^zeh} rá, időnként hátba veregettek és azt mondMk

—/Ezt vfód az/eszedhe, kisörey

Hát. mit hoz a világ . Tegnáp, amikoiAkérdezett

/ örökpltemÍ^egyveriegynéhán; ■ évesin égy világ^, amelynek ezen a kék bolygón történelmi része és sorsa van a maroknyi Magyarországnak. Ahol — rpert szeretem — élnem és"halnom kell. S ahol tíz ' és fél millió állampolgár egyikeként boldogulni szeretnék. És akarok is, rhinDraindannyian, akik agnév- ; jegyünket adjuk a munkánkhoz. Merem vállalni, ebben az országban becsülete van a munkának. S ha tisztelete yaríT miért ne legyen ünnepe, május első ; napján. Akkor, amikor immár egy évszázada a mun- " kásosztály hivatásának-betöRéseért, a biztonságosabb, ' emberibb holnapért folytatott harc és^ mÜHik^akzo- lidaritás jelképe e dátum.

Rosszul fogalmaztam, amikor azt írtam az előbb, , hogy „örököltem’'. Az igazság az, hogy „örököltünk". Nem ünneprontásként, de ezt ebben a májusi lobo- ; gásban is el kell mondanunk: a jelenlegi feladataink

— amelyekről az időjárás miatt kevésbé tudunk az alatt a bizonyos Jcörtefa alatt beszélgetni — nem kisebbek, hanem esetenként, helyenként még nagyobbak is, mint voltak az elmúlt négy évtized számos , nehéz időszakában. Félreértés ne essék, nem vagyok egyedül a véleményemmel, Virizlay Gyula, a SZOT titkára fogalmazott így a napokban: „E küzdelemben j a dolgozó ember bizalma, magatartása és munkája a ; meghatározó. A tét nagy: gazdaságunknak talpon kell . maradnia. Céljaink megvalósításához minden munkahelyen szükség van a konkrét lehetőségek és tennivalók pontos meghatározására . . . Csakis a mun- ’ kában becsülettel helytállókra, a közös cél érdekében és normáink szellemében tevékenykedőkre támasz- • kodva valósíthatók meg maradéktalanul a terveink.

A helytálló dolgozók — és ők vannak többségben — J teljesen joggal várják el, hogy a tisztességes, jó mun- i kát övezze elismerés. Ahogy azt is, hogy az ő lelki- ; ismeretes tevékenységüket, odaadásukat állítsuk pél- j daként a közösség elé, s ezzel a munka becsülete legyen a legfontosabb közösségformáló érték.”

És most fejet hajtok. Őszinte becsülettel tisztelgek , mindazok előtt, akik a mai, ünnepi nap alkalmából ‘ kiérdemelték a szűkebb és a tágabb kollektíva elismerését. De azok előtt is, akik csupán „tették a dől- j gukat”. Hol lennénk nélkülük...? S mit tennénk [ anélkül a program nélkül, amelyet a Magyar Szocia- I lista Munkáspárt XII. kongresszusa fogalmazott meg, j s amelyért dolgozni érdemes, megvalósítása komoly, i megfontolt és világszínvonalú munkát igényel. A jj belső gondunk, a nemzetközi kihívás — amelyről ép- ( pen Svédországban beszélt a nagy érdeklődéssel ki- j sért sajtótájékoztatóján Kádár János, az MSZMP fő- j titkára, az Elnöki Tanács tagja — még nagyobb j összefogást kíván népünktől. Megkívánja, hogy ennek j a szép hagyományokkal rendelkező ünnepnek a kap- j csán és okán vállaljuk fel a felelősségteljesebb mun- I kát, s az igazi, a hazáját szerető, emberhez méltó | mindennapi cselekedetet.

Szeretem a május elsejéket. Mert amikor éjszaka, lopva odacsempésztük a lányos házhoz azt a díszes, I lobogó szalagokkal ékes májusfát, arra , gondoltam, j hogy ültetni kellene a helyébe egy másikat. Mert, aki fát ültet — tartja a mondás — bízik a jövőben. Ez 1 a „faültetés” megkezdődött akkor, amikor Moszkva I és Washington közeledése gyökeret eresztett, s mi- ' dőn visszatérően megtartották a világ számos orszá- j gában a húsvéti békemeneteket.' Az emberiséget ma j foglalkoztató sorskérdések között — fogalmazott a | SZOT titkára is — legfontosabb a nukleáris háború ‘ fenyegetésének elhárítása, a világ békéjének meg- ; őrzése, mert ettől függ minden: a jövőnk.

Szeretem a május elsejéket. Ilyenkor — akárcsak \ a természet — erőre kapnak az emberek. Összejön a I brigád, a vállalati kollektíva, lángra lobban a tűz a bogrács alatt, mindenki tudja, hogy szusszanhatunk \ egy kicsit, ám holnap reggel, holnapután hajnalban. ! egy nappal később estére ott van a helyünk, ahová j a tanult mesterségünk köt. Ahol elvárják tőlünk a j mindennapos helytállást, az egymás megbecsülését, j a szakma szeretetét, amelyre egykoron a szüléink, I tanáraink neveltek, tanítottak bennünket.

Apámnak — aki mindig elvitt a majálisokra — ha még élne, elmondanám, hogy ebben az országban :

— a nehézségek ellenére — nyugalom és rend van ‘ ezen a májusi napon is. S miért ne tenném hozzá. | hogy majd kézen fogom a családot és kiviszem őket j a káli rétre, ahol az emlékeimben békés ritmusokat { játszik egy képzeletbeli katonazenekar. ■

Ezen a szép ünnepen . .. Szilvás István