Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1987. április 11., szombat Magyar gép volt az előfutár A fényszedés fejlődése FÉNVSZEI 1983. november 19., szombat nevezetes dátum lapunk történetében, ezen a napon jelent meg az első fényszedéssel készült újságoldal. A nyugatnémet Dr. Böger Photosatz GmbH „Scantext 1000” rendszerén Horst Grotka és Alois Bednár közreműködésével elektronikus műveletek során rendeződtek a sorok hasábokká, majd teljes oldallá. Az elektronika rohamos fejlődése oda vezetett, hogy ma már ez a cég a szöveg, a kép és grafika egyidejű feldolgozását, képernyőn való megjelenítését, tipográfiai elrendezését, majd levilágítását lehetővé tevő „Scantext 2000 Commander” rendszerrel jelent meg a piacon. Ezzel a berendezéssel készült az Önök előtt lévő újságoldal, mintegy jelezve a jövőt, amely az elektronikus szöveg- és képfeldolgozásra készülő Népújság előtt áll. A fényszedés eredete a XIX. századig nyúlik vissza. Az egyik első fényszedőgépet a magyar Porzsolt Jenő mérnök fejlesztette ki 1894-ben. Ezt a gépet billentyűzettel kezelték. Az egyes betűket visszavert fénnyel fényképezték a fényérzékeny lemezre. Az angol W. Friese-Green 1898-ban szabadalmazott egy fényszedőgépet, amely billentyűzeten keresztül a betűket sorokká rakta össze, majd ezeket egész soronként fényképezte. A XX. század elején további fényszedőgépeket fejlesztettek ki, többek között a Photoline-t, az August-Hunter gépet, a Flicker- type-et, az Orotype-et és az Uher- type-et. Az Uhertype, amelyet a magyar Uber Ödön 1928-ban fejlesztett ki, csak 1936-ban került Luminotype néven forgalomba. Uher Ödönnek ezt a gépét tekintik általában a modern fényszedőgépek előfutárának. A fényszedés bevezetésének az ideje azonban abban az időben még nem érkezett el. Első generáció — mechanikus berendezések A nyomdaiparban a 40-es években kerültek a fényszedőgépek alkalmazásra. A Harris Intertype 1948-ban kihozta Fotosetter elnevezésű gépét, amely körforgást végző, egyjeles matricákkal volt felszerelve. Ebbe a matricába — amelyet Fotomatnak neveztek — széles oldalán negatív filmbetű volt beépítve. Az egész gépet az Inter- type az ólomszedőgépek elvén építette fel, csak az öntőberendezés helyére került fényképező berendezés. A Fotosetterrel filmanyagra vagy fotópapírra 3-tól 72 pont nagyságig lehetett betűket vetíteni. A szedési gyorsaság, hasonlóan a billentyűvezérlésű ólomszedógé- pek teljesítményéhez, 6000 és 8000 betű között mozgott. A gyorsabb, 25 ezer betűig terjedő megvilágítási sebességekhez a Fotosettert lyukszalagvezérléssel látták el. Ezt a géptípust Fotomatic néven hozták forgalomba. A Harris Intertype Fotosetter fényszedőgépe volt az első valóban gyakorlatilag alkalmazható és gazdaságosan, sikeresen működő fényszedőgép. A cím- és akcidenciaszedéshez is hamarosan piacra kerültek gyakorlati alkalmazásra érett készülékek. Perry megszerkesztette a Headliner fényszedőkészüléket, amely csak címsorok szedésére volt alkalmas. A holland Goeij fejlesztette ki az első akcidencia-fény- szedőgépet, a Hadego-t. Ezt a gépet 1948-ban helyezték üzembe és műanyag betűkkel dolgozott, amelyeket egyenként állítottak össze és azután soronként fényképezték. A könyvszedés egyik további, nagyon eredményesen működő fényszedőgépét az angol Monotype Corporation 1957-ben hozta piacra. Ennek a Monophoto fényszedőgépnek a rendszere a Monotype betűöntőgépek rendszerén alapul. A Monophoto is tisztán mechanikusan működik. Külön billentyűzetből és külön levilágítógépből áll. A billentyűzeten kilyukasztott papírszalaggal vezérlik WE&sJTON VT 20/A/M PC in On-line connection with Features: 512 Kbyte active memory 2 x 720 Kbyte floppies or 1 floppy and a 10 Mbyte hard disk 640 x 300 resolution monochrome display 2 x RS 232 interface 1 x CENTRONIX parallel interface. On-line connection With SCANTEXT 1000 system, with full compatibility with SCANTEXT control codes. Freely programmable keyboard layout and character set for national language applications. Possibility of running a lot of IBM PC programmes. Text from VIDEOTON. Types from SCANTEXT 1000, Copy-Output from User Proof a megvilágítógép fényképészeti egységét. Az egyes betűk levilágítására a betűkeretben elhelyezett negatív betűhordozók szolgálnak. A megvilágítási sebesség óránként kereken 10 ezer betű. A Mono- photo hosszú időn keresztül a legelterjedtebb fényszedőgép volt Európában. Második generáció — elektromechanikus berendezések A fényszedőgépek második elektromechanikus generációja főképpen lyukszalagokkal működik, amelyeket számítógépeken állítanak elő. Az ilyen gépekbe beépített eletronikus ellenőrző rendszer a lyukszalagon levő utasítások alapján gyors egymásutánban, forgó vagy álló negatív tárcsáról, megfelelő fényképészeti anyagra vetíti a betűjeleket. A francia Higonnet és Moyroud mérnökök gondolata volt, hogy negatív matricaként kerek betűtárcsát alkalmazzanak. Fényszedőgépük modelljét Amerikában tökéletesítették és a piacon először Lumitype néven jelent meg. Nemsokára azonban a Lumitype gépek Photon néven váltak ismertté. Az 1956-ban bevezetett Photon a következő fő egységekből állt: kopogtató írógépbillentyűzettel, egy tele- fonrelérendszer és egy fényképészeti levilágítóberendezés. A leszedett betűket először a teljes sor befejezéséig a relérendszer tárolja. Csak ha a sorvégbillentyűt lenyomják, adja meg a tárolóegység a jelet a kizárásra. A szedéssel együtt látható írógépírás is készül korrektúraolvasás céljára. A levilágítás forgó betűtárcsáról megy végbe, mintegy 30 ezer jel/h sebességgel. Hasonló rendszerrel jelent meg a Mergenthaler Linotype cég is a piacon 1959-ben. A Linofilm betűrendszere negatív betűjeles lemezekből áll, amelyek egy forgó dobon vannak elhelyezve. A levilágítási sebesség mintegy 40 ezer jel/h. Az American Type Founders ATF-Typesetter és a Filmtype Corporation Alphatype-Photosetter gépei újabb fényszedőgépek voltak a piacon. 1961-től a Photon- sorozat további modelljei jelentek meg, majd 1964-től új linotype- rendszerek jöttek. A Harris cég is leváltotta az Intertype-Fotosettert az új Fototronic fényszedőgéppel. A Fototronic kopogtatóból és foto- egységből áll, amely 8 csatornás lyukszalaggal 70 ezer jel/h teljesítményig tud levilágítani. 1967 körül a Fairchild cég két új nagy teljesítményű fényszedőgéppel jelent meg a piacon: a Photo- textsetter 2000-rel és a 8000-rel. A nyugatnémet Dr. Böger Photosatz GmbH Scantext 2000 Commandcre a képet elektronikus jelekké változtató ImageScannerreL A képernyőn a teljes újságoldal — kép és szöveg — együtt jelenik meg Az ATF is megjelent a Photocomp 20-szal és a Compugraphic a Phototypesetterrel. Nagy sikere volt a berlini Berthold cégnek is az új billentyűvezérlésű Diatronic fényszedőgéppel, amely első ízben világított le folyamatosan vízszintes és függőleges vonalakat fényponttal. Ebben az időszakban a piac nagyszámú fényszedőkészülékekkel is bővült. Sok fényszedőkészülék a nagyítógépek elvén működik, mint a Starsettograph, a Staromat, a Letterphot, a Studio-Lettering stb. A Berthold cég Diatype akci- denciakészüléke 10 éven belül hatalmas piacot hódított meg. 1971-ig több mint 3000 Diatype készüléket állítottak termelésbe. Harmadik generáció — elektronikus berendezések A harmadik generációhoz az átmeneti lépcsőt a Photon-Zip modellek képezik. Ezek a gépek mágnes- vagy lyukszalaggal működnek és levilágítási sebességük 1,5 millió jel/h-ig terjed. Minden negatív betűjelhordozó mögött egy-egy xenon villanócső van elhelyezve. Ha a szalag megadja a megfelelő jelet, felvillannak a xenonlámpák és az objektiven keresztül megvilágítják a fényképészeti anyagot. A kiéli Hell cég Digiset fényszedő-berendezése 1966-ban készült el. Ez a fényszedőgép katódsugárcsővel működik és a betűk egyes pontokra felbontva a levilágítási folyamat alatt a magtárolóból kerülnek lehívásra és a fényképészeti anyagra felrajzolásra. A Digiset-berende- zések levilágítási sebessége ugyancsak meghaladja a milliós határt. Az 1967-es Linotron-modellek is katódsugárcsővel működnek. Ezeknél azonban tényleges negatív betűkép van a katódsugárcsövön kívül, amelyet az írócső egyes vonalakra bont; ezer jelet képesek óránként levilágítani. A jelen Napjainkban a fényszedőkészülékek és fényszedőgépek széles skálája áll a vevők rendelkezésére, amelyekből minden szedési területre ki lehet választani a megfelelő modellt. 1972 óta az új modellek tendenciája a közepes levilágítási sebességek irányába mutat. Ezek viszonylag nem drágák és ezáltal jobb költséghányaddal tudnak dolgozni. Sok levilágítóberendezésben integrált számítógép van és ezáltal képesek a sorkizáratlan adathordozók feldolgozására is. Az immár elavulttá nyilvánított, közvetlen billentyűvezérlésű fényszedőgépek kínálata is ismét megnövekedett. 1976-ban a Linotronic és a Copytronic akcidencia-fény- szedőgépek univerzális alkalmazási lehetőségekkel kerülnek piacra. Ezek, az eddig a maga nemében egyedülálló Diatronic fényszedó- gépnek jelentenek konkurenciát. Ezek az egyszerű és olcsó manuális kezelésű fényszedőgépek még azoknak a nyomdáknak a figyelmét is a fényszedés felé irányították, amelyeknek csekély a szedésvolumenük. A fényszedőgépgyárak azonban a nagy nyomdák számára integrált szedőrendszereket kínálnak. Ezeknél teljes szövegfeldolgozó rendszerekről van szó, építőszekrény-elven készülő hardware és software egységekkel az automatikus szedésfeldolgozáshoz. Ezeket a szedőrendszereket főképpen az újságüzemekben vezetik be. Eközben a fejlődésben a képernyőkön keresztül az egész oldalas levilágítás került előtérbe — beleértve a rácsbontású képeket is — nagy teljesítményű megvilágító- berendezéseken, amelyek CRT- vagy lézeres levilágítással dolgoznak. Az akcidenciaszedésben a fejlődés 1978 óta a betűszélességi értékek külön betáplálásának elhagyása felé mutat. Az akcidenciagépek mindegyikét kiegészítették képernyővel, valamint adattároló memóriával és adathordozó vezérléssel dolgoznak. Kedvelt adathordozó a floppy-disc, a hajlékony mágneslemez. Ezek a kompakt berendezések további adatrögzítő munkahely kapcsolásával gyakran rendszerré építhetők ki. Az új fényszedő-be- rendezések mindinkább kiszorítják a képernyő és az adattároló memória nélküli, közvetlen vezérlésű fényszedőgépeket. Már az akciden- cia területén is megjelentek a tipog- rafizáló billentyűzetekkel ellátott képernyők, amelyeken a sorkizárás nélkül szedett szöveget a kezelő a képernyőn a kívánt tipográfiai formára alakíthatja, ami a megelőző munkamenetekben, mint a gyártás- előkészítés és kódolás, jelentékeny megtakarítást eredményez.
