Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. április 4., szombat Nulla-megoldás — blöffel A BLÖFF IA PÖKEREZÖK FEGYVERE. E kártyajátékban ugyanis nem mindig az nyer, akinek a kezében a legerősebb lapok vannak, hanem az, aki kitartóan és jól tud blöffölni, azaz úgy tesz. mintha verhetetlen lapokkal rendelkezne. Ha nem is pontosan e játékszabály szerint, de blöffölni látszik az amerikai vezetés a közép-hatótávolságú rakéták korlátozását szolgáló genfi tárgyalásokon. Ha úgy tetszik, e téma körül forog e napokban minden, illetve mindenki. Ez volt a fő témája a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága moszkvai ülésének, legfontosabb napirendi pontként szerepelt Margaret Thatcher és Mihail Gorbacsov minapi megbeszélésén, s ez határozza meg George Shultz amerikai külügyminiszter közelgő moszkvai tárgyalásainak menetrendjét, s talán még azt is, lesz-e az idén újabb szovjet—amerikai csúcs. A nulla-megoldás és a blöff fogalmát Viktor Karpov szovjet leszerelési szakértő kötötte össze a moszkvai Izvesztyijában megjelent nyilatkozatában, amikor aggodalmának adott hangot az amerikai szándékok komolyságát illetően. S ha számba vesszük a tényeket, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a szovjet diplomata aggályai jogosak. A TÉNYEK BIRODALMÁBA TARTOZIK, hogy a múlt év őszén Reykjavikban Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan egyetértett abban, hogy meg kell szabadítani az emberiséget a nukleáris veszélytől. Noha a célhoz vezető utak, ás elképzelések nem minden ponton és nem teljesen fedték egymást, abban azonban egyetértettek, hogy lépcsőzetesen fel kell számolni a stratégiai nukleáris fegyvereket, ki kell vonni Európából a közép- hatotévolságú rakétákat, s meg kell akadályozni az űrfegyverkezés kibontakozását. Ez volt az alapja már az első, genfi találkozójukon született elvi egyezségnek is. Miként akkor, úgy Reykjavik után is azért merevedtek meg a frontok, azért nem lehetett leszerelési megállapodásokká átváltani az ' elveket, mert az amerikai elnök és a politika színpadáról azóta jórészt lelépő tanácsadói ragaszkodtak a csillagháborús programhoz (SDI), ami viszont üres papírronggyá változtatott minden leszerelési egyezményt Az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei viszont azt állították, hogy az előrelépést csakis az a. szovjet magatartás akadályozza. amely csomagba köti az egyes témaköröket, ahelyett, hogy egyenként oldaná meg azokat. Váltig azt hangoztatták, hogy ha kiemelnék a csomagból a közép- hatótávolságú rakétákat, azok leszerelésében gyorsan meg lehetne állapodni. Nos, február 28-án a Szovjetunió — a kialakult helyzetet és saját korábbi álláspontját is felülvizsgálva — megtette a kívánt lépést. Kiemelte a csomagból az Európában telepített szovjet SS—20 és az amerikai Pershing—2, dletve a robotrepülőgépek ügyét. A javaslatot még Reagan elnök is „áttörésnek” minősítette, s az amerikai fél már március 4-én a genfi tárgyaló- asztalra tette a maga javaslatát. Azóta gyorsított tempóban, heti háromszori ülésen tárgyaltak a diplomaták. Az amerikai terv és az azt kísérő hivatalos nyugati nyilatkozatok azonban a már Karpov által említett blöff jeleit viselik magukon. Az amerikai javaslatokban ugyanis új rakétamatematika jelent meg. A bűvész- mutatvány lényege: az európai térségben állomásozó szovjet SS—20 rakéták leszerelésével szemben az NSZK területén lévő Pershing—2 és a többi szövetséges területén állomásozó robotrepülőgépeket az egyik rubrikából egyszerűen a másikba sorolják. Azt javasolják ugyanis, hogy a szovjetek szereljék le a saját közép-hatótávolságú rakétáikat, ők viszont a Pershin- geket egy fokozattal megrövidítve, egyszerűen átalakít- .ják rövid-hatótávolságúak- ká, mondván, ezekből a szovjeteknek úgyis több van, mint az. amerikaiaknak. Ez ugyan igaz, állapította meg keddi nyilatkozatában Cser- vov vezérezredes, de hozzátette, ' hogy az aszimmetriát nem a rakéták számának növelésével. hanem inkább az egyik fél oldalán végrehajtott csökkentéssel kell kiegyensúlyozni. Logikus érvelés. Arról nem is szólva, hogy a Pershingeket — a leszerelt fokozat visszaépítésével — könnyűszerrel ismét közép-hatótávolságú rakétákká lehetne változtatni. Az ajánlat tehát komolytalan. VAN AZONBAN MÄS BAJ IS az amerikai és nyugat-európai elképzelésekkel. Az például, hogy a számos, e pillanatban szinte telje- síthetetlennek látszó feltétellel súlyosbított megállapodás is csak akkor köthető meg, ha ha egyidejűleg korlátozzák a harcászatihadműveleti nukleáris rakéták számát és csökkentik a hagyományos erőket és fegyverzetüket Európában. Az előbbiről a Szovjetunió kész tárgyalni. Az utóbbiról viszont csupán annyit: Bécs- ben tizennegyedik esztendeje tárgyalnak a Varsói Szerződés és a NATO képviselői a haderöcsökkenitésről, anélkül, hogy egy tapodtat is előbbre jutottak volna a számháborúban. Egyik fél sem hajlandó elfogadni a másik által .szolgáltatott adar tokát. Amit az egyik száznak vesz, a másik matematikai képletében 150-nel egyenlő. A dolog tehát úgy áll, s ezt a brit miniszterelnök moszkvai útja és Mihail Gorbacsovval folytatott több mint hétórás tárgyalásai is alátámasztják: e pillanatban új csomag kerüli a genfi tárgyalóasztalra, amit az amerikaiak és nyugat-európai szövetségeseik állítottak össze. E csomagot a jelek szerint semmivel sem lesz könnyebb felbontani, mint azt, amelynek zsinórját Mihail Gorbacsov oldotta meg február végén. Kérdés, vajon, április 13—,16-i moszkvai útjára George Shultz visz-e magával új ötleteket, amelyek megkönnyíthetik a csomagbontást, vagy az amerikaiak és szövetségeseik által kigondolt nulla-megoldás (valamennyi közép-hatótávolságú rakéta eltávolítása a kontinensről) tényleg blöff marad csupán. EZ ESETBEN VISZONT jelentősen csökkennének az ez évre tervezett újabb szovjet—amerikai csúcs és a kelet—nyugati enyhülés gyorsításának esélyei. Arról nem is szólva, hogy egész Itonti- nensek elpusztítására képes nukleáris fegyverekkel nem célszerű blöffölni. Kanyó András Mire adja áldását a pápa Chilében? A chilei fővárosban március utolsó napján a rendőrség ' vízágyúval kergette szét azokat a hajléktalanokat. akikre ügyet se vetett volna, ha néhány nappal később próbálnak letelepedni a város peremén. Rossz időpontot és főként rossz nevet választottak az új bádogváros alapítói. Egy nappal a pápa érkezése előtt igazán nem engedhették meg a hatóságok, hogy „II. János Pál pápa tábor” elnevezéssel még több roskatag viskó nőjön ki a földből az amúgyis siralmas látványt nyújtó nyomornegyedben. A pápa alaposan felbolygatta a kedélyeket Chilében, de mostani útjára másultt is nagyon odafigyelnek. A hivatalos program szerint Chile csupán egyik állomása II, János Pál nyolcadik latin-amerikai kőrútjának, ám nyilvánvalóan nem Argentína vagy Uruguay lebecsülését jelenti, hogy ez a látogatás ,„a chilei út” néven fog szerepelni a pápa utazásainak hosszú listáján. Vajon mire adja majd áldását a pápa Chilében? A látogatásával kapcsolatban felmerülő kérdések ebben az egyetlen általános kérdésben foglalhatók össze. Az előzetes várakozások már megfogalmazódtak. A hatalmon lévő rezsim létének törvényes elismerését várja a katolikus egyház fejétől. Az ellenzék a várakcrzások- ban is megosztott. A korábban vezető szerepet játszott kereszténydemokraták arra számítanak, hogy a látogatás nyomán felértékelődik majd politikai súlyuk,. s ennek eredményeként egyenrangú félként tárgyalhatnak a fennálló hatalommal. Az ellenzék balszárnya azonban közel sem remél ilyen sokat, a pápa emberi tisztességében bízik, és azt várja, hogy II. János Pál elítéli majd a .rezsimet. A katolikus vallás óriási erő Latin-Amerikában, de az egyház lehetőségeiben nem tükröződik ez az erő. A latin-amerikai egyház megosztott, a válaszvonalat az húzza meg, hogy ki milyen megoldást javasol a térség valamennyi országát sújtó társadalmi gondokra, szociális egyenlőtlenségekre és igazságtalanságokra. A legélesebb formában a diktatúrák megítélésében merülnek fel az ellentétek. Ilyen helyzettel találkozott a pápa 1982-ben Közép-Ameriká- ban, s ilyen helyzet várja most őt Chilében is. A Vatikán számára létfontosságú, hogy ne csak a vallás, hanem az egyház is erős legyen ezen a földrészen. Ennek eléréséhez pedig fontos az, hogy az egyház vezetője állást foglaljon a latinamerikai egyház megosztottságát illetően, és eldöntse, hogy mire adja és mitől vonja meg áldását. A már említett középamerikai út során fogalmazódott meg az az „ítélet”, amelytől — a jelek szerint — Chilében sem fog eltérni a pápa. A diktatúrát, az emberi szabadságjogok megsértését el kell ítélni, de az erőszakra nem szabad erőszakkal válaszolni — hangzott a pápai verdikt, amelyet természetesen nagyon sokféleképpen lehet értelmezni, s erre éppen maga II. János Pál szolgáltat rendszeresen példát. A valóságtól elszakított általános igazságok értékét nagyban rontja az a körülmény, hogy alig használhatók valamire. Az igazi gondot természetesen nem is ez jelenti. Az értelmezés korlátlan lehetősége a gyakorlatban mindenki számára hasznosítható. Pinochet tábornok véres diktatúrája már magát a pápai látogatást is úgy tekintheti, hogy az látványosan véget vet a nemzetközi elszigeteltségnek. Pinochet tábornok annak idején a Fülöp-szigetekre sem tehette a lábét, mert még Ferdinand Marcos is tartott attól, hogy ez a vendég nem fogja növelni az ő nemzetközi tekintélyét. A chilei diktátor azt pedig még nem is remélhette, hogy 1973 után valamilyen csoda révén eljuthat a Vatikánba. Most a pápa megy el abba a Moneda-palotába, ahol a hűségesküjét megszegő Pinochet parancsára gyilkolták meg Chile törvényes elnökét, annak a kormánynak a vezetőjét, amelynek a törvényességét a Vatikán soha egv pillanatra sem vonta kétségbe. II. János Pál nem államfői látogatásnak, hanem egyházi küldetésnek tekinti útját; mint mondotta, a népek közötti barátság erősítését akarja szolgálni Chilében. Utalt arra, hogy a Vatikán közvetítésével rendeződött Argentína és Chile évszázados területi vitája a Beagle- csatoma néhány apró szigetének hovatartozásáról. A Vatikán diplomáciai erőfeszítésének annak idején mindenki méltán adózott, de most joggal merül fel a kérdés: vajon szolgálhatja-e az egy népen belüli barátságot, hogy a pápa keresztényi türelemre inti azt a népet, amelynek csak a félelemhez van joga saját hazájában. A türelemért cserébe a pápa bizonyára tapintatosan felhívja majd a diktátor figyelmét arra, hogv nehezen összeegyeztethetők a keresztényi magatartással a tömeges letartóztatások, a kínvallatások, a megaláztatás válogatott formái. Minderről a chilei egyház vezetői is tájékoztatták a katolikus egyházfőt. A chilei helyzetről szóló, tényekkel gazdagon illusztrált jelentésük a pápa birtokában van. A kérdés csak az, vajon áldását adja-e a pápa a jelentést összeállító chilei püspök szándékára, és — akár hallgatólagosan — a jelentés tartalmára. Gőzön István ARGENTÍNA Plakátháború Patagóniában Tízezrek követelték a katonák megbüntetését (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség — KS) Nem tudom, idén is el- árasztották-e a plakátok Buenos Aires utcáit, tereit, házfalait, történelmi emlékműit, mint tavaly ilyenkor? Egy évvel ezelőtti utazásom épp a Malvin (Falkland)-szi- getek megszerzéséért indított felelőtlen argentin kaland negyedik évfordulójára esett, s a dátumot a politizálásnak ez a sajátos formája, a plakátháború tette emlékezetessé. A feliratok többsége büntetést, példás ítéletet követelt a szégyen- teljes háború irányítóira, a gyűlölt tábornokokra, akik az 1976 óta uralmon levő katonai junta terrorját a Malvin-szigetek „felszabadításával” szerették volna tisztára mosni, bocsánatos bűnné tenni. Ám azt az öt évvel ezelőtti háborút Nagy- Britannia nyerte, s a dicstelen argentin katonai kaland a tábornokok bukását hozta. Sajátos módon éppen a vereség segítette hozzá az argentin társadalmat a kijózanodáshoz, a demokrácia helyreállításához. London és Buneos Aires vitája ezzel persze korántsem rendeződött. A latinamerikai ország a Malvin- szigetekre ma sem tekint másként, mint a brit gyarmatbirodalom egykor csillogó koronájának egy letört darabkájára, amely jog szerint Argentínát illetné. Ám az 1983 végén hatalomra kerülV polgári radikális Al- fonsinr\ épper>/az különbözteti meg a tábornokoktól, hogy ő nem akarja a hosz- szú múltra visszatekintő konfliktust a katonai megoldás felé terelni. Az viszont kétségtelen, hogy a kormányzásának félidején nemrég túljutott államfő működését közvetve ugyanúgy beárnyékolja a falklandi ügy újra és újra felbukkanó réme, mint elődeiét. Legutóbb novemberben került a lapok címoldalára a brit—argentin viszálykodás amiatt, hogy London 150 mérföldre terjesztette a Malvin-szigetek körüli kizárólag brit halászati felségjogot. A hatvanesztendős Raul Alfonsin nem kis feladatot vállalt magára három évvel ezelőtt. Új mederbe kívánta terelni a társadalom fejlődését, reményt és hitet akart ébreszteni mindazokban, akik belefásultak a megelőző évtizedek politikai és gazdasági anarchiájába, a peronista demagógia képviselőinek és a katonáknak az ádáz versengésébe. S nemcsak helyreállt, meg is szilárdult a demokrácia Argentínában. A kormány képes volt háttérbe szorítani az egyenruhásokat, még ha a visszavágás veszélye nem, is múlt el véglegesen. Az államfő első számú jelszava változatlanul • a nemzeti egység helyreállítása — a demokrácia védelmében. A stabilitás letéteményese kétségkívül a gazdaság. Ennek érdekében első lépésként a korábbi rohanó inflációt kellett megfékezni. Alfonsin 1985-ben bevezetett „austral-terve” gyógyírként hatott, az új pénz, az austral azóta csak egyszer, tavaly augusztusban ingott meg. Az elnök eközben szeretne továbblépni másutt is a korszerű Argentínáról vallott eszméjének valóra- váltásáért. A modern polgári demokrácia képe lebeg előtte, amelyhez elengedhetetlen az elbürokratizálódott intézményrendszer átszervezése. A törvényhozás elé került már az alkotmányreform, amely magában foglalja a miniszterelnöki tisztség létrehozását is. Alfonsin nagyszabású terveit jól jellemzi a Patagóniában létesítendő új főváros gondolata. Mindezek gyakorlati megvalósításához elengedhetetlen a biztos parlamenti többség, csakúgy, mint a társadalom támogatása. Ezt most maga mögött tudhatja, annak ellenére, hogy 1985 novemberi időszaki választások a kormányzó radikális párt kisméretű visszaesését hozták. (Igaz, a fő vetély- társ, a peronizmus még több szavazatot veszített.) A gazdasági erőpróba viszont még hátra van. A hagyományosan politikai szerepet is játszó szakszervezet, a CGT partner is, ellenfél is lehet, a dolgok alakulásának függvényében. Tény, hogy a múltban a szakszefvezetek jobbára peronista befolyás alatt álltak, s ez napjainkra is alig változott. Alkalmankénti munkabeszüntetéseik, béremelési követeléseik jelzik az austral-tervvel szembeni fenntartásaikat. A kormány és a szakszervezetek vitájában sovány vigasz, hogy az országot sújtó gazdasági válság a közös ellenség, a katonák számláját terheli. Sőt, az sem feledteti a gondokat, hogy az argentinok a maguk egy főre jutó 3000 dolláros nemzeti jövedelmével a fejlődő világ élvonalába tartoznak. A gazdasági, mutatók ugyanis — hosszabb összehasonlításban — kiábrándíthatok: az egy főre jutó ipari termelés ma lényegesen alacsonyabb, mint másfél évtizeddel ezelőtt volt. A „túlfogyasztó” argentinok csak most döbbennek rá, hogy mennyi időt elfecséreltek. Kitörni a tespedt- ségből azonban egyre nehezebb, hiszen az ország külföldi adósságállománya csaknem 50 milliárd dollárra növekedett. A magántőke pedig továbbra is bizalmatlan . . . Seres Attila ALBAPLAST nyílászárók és ALBA-SADI álmennyezet cseréjét és beépítését vállaljuk Nógrád és Heves megyében Észak-Heves Megyei 'Építő és Szolgáltató Ipari Szövetkezet 3341 EGERCSEHI, Iskola u. 2. - Telex: 63466; Telefon: 16. ÖN CSAK RENDEL. MI MINDENT ELVÉGZŐNK! PÍEM \MÉm Staate mÉM
