Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 80. szám ÁRA: 1987. április 1., szombat 2,20 FORINT ÁPRILIS 4-E ALKALMÁBÓL Kitüntetési ünnepség a megyei tanácson Dr. Kovács Sándorné ünnepi beszédét tartja (Fotó: Kóhidi Imre) Zászlódíszbe öltöztek ha. zánk települései a felsza­badulás ünnepére készülőd­ve. Április negyedikét él­tető színes (dekorációk ke. rültek a középületek, álla­mi intézmények, gyárak homlokzataira. A főváros — a hagyományoknak meg­felelően — díszkivilágítás­sal köszöntötte az -ünnepet. Ünnepi eseményre került sor ^pénteken a Parlament Kupolatermében ahol átad. ták az idei Kiváló- és Érdemes művész kitünteté­seket. Megjelent az esemé­nyen Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Politikai bizottságának tagja, Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára, Cse­hák Judit, a Miniszterta­nács elnökhelyettese és Radics Katalin, az MSZMP KB tudományos közoktatá­si és kulturális osztályának vezetője. Köpeczi Béla mű­velődési miniszter ünnepi beszéde után átadta a ki­tüntetéseket. Az évforduló alkalmából ma országszerte koszorúzási ünnepségeken, ifjúsági nagygyűléseken, ' baráti ta­lálkozókon emlékeznek meg a hősökről, {akik életüket áldozták hazánk felszabadí­tásáért vívott csatákban. Tegnap, hazánk felszaba. dulásának 42. éltfordulója alkalmából kitüntetési ün­nepséget rendeztek a megyei tanács nagytermében. Ezen részt vett — többek között — Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára, Schmidt Rezső, a megyei tanács elnöke. Az ünnepi beszédet dr. Ko­vács Sándorné, a megyei ta­nács elnökhelyettese mond­ta. A bevezetőben áttekintet­te a második világháború végének magyar ás világtör­ténelmi eseményeit, majd így folytatta: „Történelmi jelentőségű évfordulónk jó alkalom arra, )hotgy vissza­tekintsünk a pieigtett útra. Jó lelkiismerettel állapít­hatjuk meg, hogy dolgozó népünk sok nehézséggel, gonddal, akadállyal meg­küzd ve évszázados elmara­dást pótolt áldozatos mun­kájával. Eredményeink nem­csak az ország korábbi el­maradottságához véve jelen­tősek, hanem a nemzetközi összehasonlítás próbáját is kiállják. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a szocialista társadalmi for­máció, mint világrendszer csak néhány évtizedes múlt­ra tekinthet vissza és hogy a szocializmus létrejöttétől fogva nála erősebb, nagy gaz­dasági és katonai potenciálú tőkés világ környezetében fejlődhetett, állandó hábo­rús fenyegetettség, gazdasági és politikai, valamint ideoló­giai nyomás közepette." Az ünnepi szónok beszélt az előttünk és a többi eu­rópai szocialista ország előtt álló feladatokról, arról, hogy új minőséget jelentő sza­kaszhatárhoz érkeztünk el. A növekedés extenzív for­rásai beszűkültek, a gazda­sági növekedés lelassult, bel­ső és külső egyensúlyi za­varok jelentkeztek, az élet­színvonal növekedése pedig megtorpant. Pártunk, a XIII. kongresszuson olyan prog­ramot fogadott el, amely a gazdasági, társadalmi fejlő­dés megújítását, a szocia­lista demokrácia további el­mélyítését célozza. Hangsú­lyozta, hogy a gazdasági fel­lendülés megalapozása ter­hek vállalását igényli, s hogy. terveink valóra váltásához van elég erőnk. Dr. Kovács Sándorné be­szédében foglalkozott a vi­lágpolitikai helyzettel js. Elmondta, hogy a tőkés vi­lág szélsőséges köreinek a fegyverkezési verseny élezé­sére, a történelmileg kiala­kult katonai egyensúly meg­bontására irányuló politiká­ja mögött kettős cél húzó­dik meg. Egyrészt ily mó­don próbálják visszafordíta­ni a társadalmi haladás erő­it, másrészt a fejlett tőkés országok műszaki-tudomá­nyos erejére támaszkodó fegyverkezési versennyel megpróbálják kimeríteni a szocialista országokat, s el­vonni erőforrásaikat. Ilyen körülmények között megkü­lönböztetett jelentőségű a Szovjetunió békepolitikája. A nemzetközi viszonyok be­folyásolásában elvitathatat­lan a két nagyhatalom sze­répe, ám a béke, a bizton­ság ügyéhez a kisebb orszá­goknak — így hazánknak is — módjában van hozzá­járulni. Nemzeti és egyben egyetemes kötelességünk, hogy részt vállaljunk az em­beriség békéjének megóvá­sában. A felszabadulás — foly­tatta a szónok — nemcsak a fasizmus, a régi elnyomó rend alóli felszabadulást je­lenti számunkra, hanem mindinkább a jövő üzene­tét. Azt a szabadságot és méltóságot, amélyet csak a kiteljesedett szocializmus válthat valóra. Ezen a napon — mondta befejezésül dr. Kovács Sán­dorné — adózzunk elisme­réssel azoknak, akik kiemel­kedő munkával járulnak hozzá társadalmunk építé­séhez. ★ Az ünnepi beszédet köve­tően Schmidt Rezső adta át a kitüntetéseket. Megyénkben egyébként számos helyen tartottak, il­letve tartanak megemléke­zéseket április negyediké al­kalmából. így többek között ma délután 15 órakor Ké­kestetőn gyújtanak hálatüzet, s ez az esemény egyben a forradalmi ifjúsági napok záróaktusát is jelenti. (Az- ünnepségekről lapunk hétfői számában tudósítunk.) Az Április Negyediké Érdemrendet kapta Bessenyei Jánosné, az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságának politikai mun­katársa, a pártalapszervezet titkára és Virág Károly, az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságának titkára. A Munka Érdemrend arany fokozatát adományoz­ta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Juscsák Györgynek, a Mátraalji Ál­lami Gazdaság igazgatójá­nak, dr. Kerekes Lajosnak, az Egri Városi Bíróság el­nökének, dr. Misi Ernőnek, a Heves Megyei Földhivatal nyugalmazott vezetőjének, Molnár Miklósné dr.-nak. Heves Megye Tanácsa terv­osztálya vezetőjének. Ugyanennek az elismerés­nek az ezüst fokozatában ré­szesült Baráti László. He­ves Megye Tanácsának fő­előadója, Bíró Miklós, a vá- mosgyörki községi tanács elnöke. Kalmár Imre, a He­ves Megyei Földhivatal ve­zetője. Forgó Miklós, a mát- raderecskei községi tanács elnöke, Nagy András, a Nagyrédei Szőlőskert Tsz el­nökhelyettese, Nagy János, megyei főtanácsos, a megyei tanács titkársága osztályve­zető-helyettese, Nagy László, a Mátra Volán tehergépkocsi­vezetője, Somodi Ottó. a Mátravidéki Építő- és Szak­ipari Szövetkezet villanysze­relő brigádvezetője, dr. Sza- lóczy György, az Egri Do­hánygyár jogi és igazgatási osztályának vezetője. Váral­jai Pálné, az Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium igazga­tóhelyettese és dr. Zölei Dá­vid, Hatvan Város Tanácsá­nak osztályvezetője, főtaná­csos. A bronz fokozatot adomá­nyozták Bógyi Kálmánnak, a megyei tanács művelődé­si osztálya főmunkatársá­nak, Csáki Istvánnak, a Mát- raderecskei Rákóczi Tsz anyagbeszerzőjének, Kántor Imrének, a Mátra Volán gazdasági igazgatóhelyette­sének, Kovács Sándornak, a Finomszerelvénygyár vil­lanyszerelő csoportvezetőjé­nek, Ágó Illésnek, a Zagy­vaszántói Zagyvavöfgye Tsz termelésirányítójának, Macz- kó Károlynak, a Csepel Au­tógyár túrósának, Mengyi Lászlónak, a MÁV Füzes­abonyi Körzeti Üzemfőnök­sége mozdonyvezetőjének, Molnár Józsefnek, az egri áfész bolti eladójának, Nóg­rádi Gyulának, a Csepel Autógyár szerelő lakatosá­nak, Joó Frigyesnek, a Me- zőszemerei Rimamente Tsz állatgondozójának, Perge Má­riának, városi tanácsosnak. Gyöngyös Város Tanácsa fő­előadójának, Réti Istvánnak, a Mátravidéki Fémművek la­katosának, Sutus Ferencnek, a Mátraalji Szénbányák osz­tályvezetőjének, Szántó Gusz­távnak, a Pétervásári Me­zőgazdasági Szakmunkáskép­ző és Munkástovábbképző Intézet szakoktatójának és Szegedi Józsefnek, a Mátra­alji Szénbányák hegesztőjé­nek. Kiváló Munkáért a kitüntetése az igazságügyi minisztertől dr. Szirmai György címzetes megyei bí­rónak, Kékesi Gusztávnak, a Gyöngyösi Városi Bíróság főelőadójának, továbbá a legfőbb ügyésztől dr. Ger­gely Sándornak, a gyöngyö­si városi vezető ügyésznek. Ugyanebben az elismerés­ben részesült a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának el­nökétől Halasi Tamásné, Gyöngyös Város Tanácsa fő­előadója, dr. Gyula Zoltán, Eger Város Tanácsa vb-tit- kára, Parádi Lászlóné, a maklári községi közös ta­nács igazgatási előadója. A pénzügyminisztertől Hegyi Já­nosné, a Heves Megyei Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hi­vatal helyettes vezetője. A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztertől Pál Tibor, a Detki Magyar—Bolgár Ba­rátság Tsz főagronómusa, Rüll Gusztáv, a Heves Me­gyei Növényvédelmi és Ag­(Folytatás a 2. (oldalon) Zászlófelvonások Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója al­kalmából pénteken ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a magyar nem­zeti lobogót és a nemzetközi murikásmozgalom vö­rös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási em­lékműnél. ünnepséget tartottak az Országház előtt, a Kos­suth Lajos téren is, ahol ugyancsak katonai tisz­teletadással vonták fel az állami zászlót. ezey István rajza Cselekedni kell írta: Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára Az évfordulók számvetésre köteleznek. Hazánk felszaba­dulásának 42. évfordulóján sem tehetünk mást. Mindenek­előtt tisztelettel emlékezünk a hősökre, és kifejezzük köszö- netünket a világ első szocialista országának, a hazánkat felszabadító Szovjetuniónak azért, hogy elindulhattunk < azon az úton, amelyen most is haladunk. Visszapillantva a múlt eseményeinek társadalomformáló sodrására, jogosan állapíthatjuk meg, hogy nagy történelmi jelentőségű utat tettünk meg. Az elmúlt 42 év küzdelmei, eredményei és hibái, örömei és keserűségei, mindaz, ami történt, jelentik hzt a tapasztalatokban gazdag múltat, amelynek .tanulsága­ira nagy figyelmet kell fordítanunk, mind jelenkori cselek­véseinkben, mind a jövőt alakító terveinkben. Az elmúlt 42 év a szocializmus megalapozásának, építé­sének és fejlesztésének története, amelyben áz állandósá­got és a megújulást hordozó folyamatok egyidejű jelenléte és erős kölcsönhatása ösztönözte — néha talán megkésve — a társadalmi haladást szolgáló cselekvést. Ennek a „cse- lekvésösztönzésnék” az átfogó programjait — főként az utóbbi harminc esztendőben — „a dolgozó nép pártja”, a Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezte, szervezte és váltotta valóra az állampolgárok döntő többségének ak­tív részvételével. Ebben a kölcsönös cselekvésben jött létre az a nemzeti egység, amelynek megőrzéséért állandóan munkálkodnunk kell, és az a közmegegyezés, amelynek újból és újból való létrehozásáért érzékelhető eredménye­ket kell elérnünk a gazdaságban, a kultúrában, a népjólét fokozásában, a szocializmus vonzerejének erősítésében. . A szocializmus természetéből, lényegéből adódóan ehhez megvannak a lehetőségek, azonban ezeket eddig csa'k rész­ben használtuk ki. Társadalmi rendszerünkben hatalmas tartalékok vannak, amelyek feltárásában és hasznosításában magának az embernek van a legnagyobb szerepe. Mindaz, ami manapság a szocialista világban történik, amit az SZKP XXVII. kongresszusának irányvonala jelent, amit az MSZMP XIII. kongresszusa feladatként megjelölt, s amit a végrehajtás eredményessége érdekében a KB múlt évi novemberi és decemberi ülésén elhatározott, ezeknek a tartalékoknak a feltárását, a szunnyadó erők mozgósítását célozza. Amikor a tartalékokról beszélek, akkor nem egyszerűen csak az anyagi erőforrásokra, hanem sokkal inkább a leg­fontosabb termelési tényezőben, a humán erőforrásban rejlő, kimeríthetetlen lehetőségekre gondolok. Ezek a lehe­tőségek elsősorban^ nem a munka inteneitásának növelésé­ben, hanem a munka minőségi jegyeinek javításában, a tu­dás, az alkotó tett megbecsülésében, az egyéni teljesít­mények kiemelt elismerésében, az olyan társadalmi légkör kialakításában keresendők, amelyben nemcsak a jó közér­zetnek, hanem magának a létezésnek is szükséges ás ter­mészetes feltételé az eredményre törő, fegyelmezett munka A munka megjavítása minden szinten új stílust követel. Az elmúlt év december -28-án a Központi Bizottság nagy jelentőségű állásfoglalást fogadott el a műszaki fejlődés meggyorsításáról és a tudományos kutatás eredményessé­gének fokozásáról. Ez az állásfoglalás tulajdonképpen a novemberi határozathoz kapcsolódik, mivel a termelés ha­tékonyságát és a termékek versenyképességét alapvetően a műszaki fejlettség színvonala, a gazdaság innovációs kész­sége és képessége határozza meg. Minden túlzás nélkül ál­líthatjuk. hogy a műszaki haladás gyorsítása kiemelt je­lentőségű, nem halasztható feladat, amelynek végrehajtásá­tól alapvetően függ szocialista társadalmi rendszerünk ere­jének további növekedése, a népgazdaság teljesítményének javulása, és ennek eredményeképpen a társadalmi jólét kedvező alakulása. A műszaki fejlődés számára nélkülözhetetlenek az új isme­reteket, jelenségeket, törvényszerűségeket feltáró tudomá­nyos alapkutatások eredményei. Az új felismerések meg­lepő és radikális változásokat okozhatnak a meglévő tech­nológiákban. Ezek azonban csak nehezen prognosztizálha­tók, a nagy áttörések sokszor nem ott következtek be. ahol azokat megjósolták. Ennek ellenére az tapasztalható, hogy korunkban erősen lerövidült még a legelvontább tu­dományos eredmények esetében is az az idő, ami g gya­korlati felhasználásig eltelik. A gyors változásokra csak akkor tudunk megfelelően reagálni, ha fokozzuk a hazai tudományos kutatás újat teremtő képességét. El kell érni. hogy a hazai tudományos kutatás sokkal kedvezőtlenebbül segítse az új, korszerű gyártási eljárások bevezétését, a termékszerkezet korszerűsítését, a gyártmányszerkezet kor- összetételének javítását, a világszínvonalú termékek kifej­lesztését. A műszaki fejlődés felgyorsulása elképzelhetetlen a mű­szaki értelmiség teljesítmények szerint differenciált, kima- gaslló anyagi és erkölcsi megbecsülése nélkül. A pályakezdő műszaki értelmiség fizetését pedig úgy kell megállapítani, hogy a mérnöki szakma vonzereje valódi jelentőségének megfelelően növekedjen. A munkaszellem javításának sokrétű feladatai között szólni kelll az eszmei elkötelezettség erősítésének fontossá­gáról. Ismeretes, hogy a belső eszmei szilárdság, a meg­győződés számottevő hajtóerőt képvisel a munkában. A vonzó társadalmi célkitűzések, a nemzeti összefogást igény­lő erőfeszítések, a szocialista építőmunka céljai kedvező­en befolyásolják mind az egyéni, mind a közösségi maga­tartásformákat. Erről az utóbbi időben mintha kevesebbet beszélnénk, pedig az embereknek szükségük van mozgósí­tó erejű perspektívákra; szükségük van arra. hogy érde­mesnek érezzék a tudás, a műveltség elsajátításáért az erőfeszítéseket, a jó ügyért folytatott küzdelmet. Az eszmei elkötelezettség erősítésében nagy feladat hárul a kommunistákra. Oly korban élünk, amikor a szocializ­musról alkotott felfogásunkban az új alkotó elemek erő­södnek meg, amikor a marxista—leninista meggyőződés és a forradalmi elkötelezettség újból és újból történő megerő­sítése önálló gondolkodást, sokoldalú ideológiai munkát követel. Cselekednünk kell. az idő sürget.

Next

/
Thumbnails
Contents