Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-30 / 101. szám

' íJH NÉPÚJSÁG, 1987. április 30., csütörtök Várjáték - Portyázás- Művészeti bemutató — Az éjszaka csodái - Térdiszkó Országos diáknapok, 1987 Két év után ma ismét fia­talokkal népesülnek be Eger utcái. A Gárdonyi Géza Or. szagos Diáknapokra a házi­gazda Heves megyeieken kí­vül még három helyszínről Szolnokról, Nógrádból, vala­mint Budapestről érkeznek résztvevők. A beérkezés után a csoportok városismereti versenyen .vesznek részt, amely főleg az ismerkedést szolgálja. Háromnegyed nyolckor kezdődik a meg­nyitó, ahol a 212. Számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet irodalmi színpadának műsorát is láthatják. Ezu­tán ismerkedési estre kerül sor a házigazdákkal Eger négy középiskolájában. Tíz órakor lép a közönség elé a Dobó téren Maksa Zoltán humoráns és a Lucky Boys Dixieland Band. 13 órakor a megyék mutatják be szerkesztett mű­sorukat. Itt dől el az is, ki kapja az egri fesztivál- díjat. 19 órától az „Éjszaka csodái". Három helyszínen — a Bazilika lépcsőin, a Népkertben és a Dobó téren — láthatják az érdeklődők a rockszínházi produkciót; a klasszikusokat dióhéjban, va­lamint a Pótkerék koncert­jét. Szombaton délelőtt a Gárdonyi Géza Színházban lesz megtekinthető mindaz, ami a szerkesztett program­ból kimaradt. Délután vég­várak vetélkedésére kerül sor, majd ezt követi a záró- ünnepség és a gálaműsor. A kínálat azonban még itt sem ér véget, ugyanis késő éjszakáig rophatja mindenki a táncot a térdiszkóban. Ősi szerszámok (Színes fametszet) Rekviem a vizekért (Litográfia) Tékozló tél (Színes fametszet) Czinke Ferenc grafikái a Hatvani Galériában A Mun'kácsy-díjjal és Ér­demes Művész címmel elis­mert, hatvanesztendős Czin­ke Ferenc közel négy évti­zednyi grafikai teljesítmé­nyének szép, érzékletes vá­logatásával szerepel a Hat­vani Galériában. A mindkét szintet megtöltő anyag — úgy vélhető — méltóképpen reprezentálja művészetét, s elvezeti a nézőt, a tárlatlá­togatót mindazon régiókba, amelyek hitellel határozzák meg a helyét a mai magyar grafikában. Az már természetes, hogy hallatlanul szertágazó mun­kássága mögött kifogástalan rajzkészség, remek technika húzódik meg. A blöffök. a kóklerségek ideje rég le­járt, ma igazán az tud a csücsök felé törni, aki az intuíció mellett a kifejező­készség tökéletes birtokosa. Czinke ilyen, s ha mestereire, köztük elsőként Ék Sándor­ra utalunk, még inkább nyil­vánvaló, hogy művészünk nem a könnyebb ellenállás irányába mozdult már pá­lyája elején, hanem embert, alkotót próbára tevő felada­tokra vállalkozott. Honnan hozta ezt a ko­nok, a művészi hitelhez és hitelességhez kötődő szerep- vállalást? Egyértelműen az indulás színterére a gyer­meksors megannyi mélysé­gére kell hivatkoznunk. Pá­cin, e kis Borsod megyei fa­lu, s a nehéz kétkezi mun­ka, amelynek révén kenyér juthatott a Czinke család asztalára, meghatározó mó­don kapcsolja Mesterünk je­lentkezését, de pályájának további sodrát, a felmuta­tott művek megannyi da­rabját is a tűnő múltba hul­lott világhoz. Belőle merít kemény akarást, szinte élet­re szóló ítémakincset. és be­lőle nyer indíttatást az igaz ügyek szolgálatához. Az ember és a természet feloldhatatlan egymásra utaltsága Czinkénél ilyen im­pulzusok nyomán „termi meg" az Ősi szerszámok, a Rekviem a vizekért sorozat színes fametszeteit, litográfiá­it. hogy egy másféle, a ve­gyes technika alkalmazása nyomán művészete még in­kább kiszínesedjék, és ked­velt nyári tanyázásainak, tá­borverésének színterét, Ti­hany megannyi szépségét lo­bogtassa meg előttünk. Nem fényképszerűén, nem a pon­tos . leképezés módjával, ha­nem többszörös prizmán zu- hogtatva át a víz, az ég, az egész táj tárgyainak rajzi vi­lágát. Itt már él a kiemelés, az ellenpontozás módszeré­vel is, ,s miközben például öreg halqsz-i&t a képmező alján realisztikusabban je­leníti meg, ezzel a világgal, ezzel az atmoszférával üt­közteti a megemelt horizon­tot csillagporával, égitestjei­nek titokzatosságával, űr­hidegével. Egyébként Czinke Ferenc szerkesztésmódja más szem­pontból is érdekesen alakul, mióta a már emlegetett vi­zuális alapegységeket — fi­gurák, tárgyak — kereszt- irányban rendezi el, de anél­kül, hogy ennek a mitológiai jelentéstartalma, szimbó­lumrendszere lenne az ok és indok. Inkább talán rétege­ző szerepe van e szerkesz­tésnek, s a különböző terek időt, erőt, lehetőséget vagy éppen kívánatosságot tar­talmaznak egyazon lapon, egyazon pillantás-ölelésünk­ben. Persze nem tolakodóan merev,1 geometrikus rendet tükröznek művészünk e mun­kái sem, hiszen a Gyökerek, vagy a Csírázás esetében pél­dául a kereszt középpontjá­ba kerül egy gömb, más esetben a körforma. Az emberi tettek és pél­dák vagy, inkább a példa­emberek szintén erős hatás­sal, a kifejezési vágy ébresz­téseként hatnak Czinke Fe- renore. S ilyen esetekben — vegyük csak a Bartók emlé­kének szentelt sorozatot — a felmutatás, a példa meg­fogalmazása a népi motí­vumvilág elemeinek segít­ségül hívását jelenti elsőd­legesen. Ezekkel, ezek által válnak aztán a vizuális alap­elemek, a paraszti világ esz­közei olyan képballadákká, amelyek a nyelviség eseté­ben jószerint a népballadák sajátjai. És így kísért, így bukkan fel a férfikor delén az életműben ismét Borsod, ismét Pácin, a szülőfalu.-..! Mindezek után egy percig sem állítom, hogy könnyeb­ben emészthető az a művé­szet, amelyet Czinke Ferenc képvisel képzőművészeti kul­túránkban. De az is igaz ugyanakkor, hogy titkainak feloldása csak egy kis jó szándékon, konvencióink fel­függesztésén múlik. Moldvay Győző Gobbi Hilda azok közé tartozik, akikkel nehéz rossz riportot csinálni. Nem mintha nem találkoztam volna olyannal, aki ezt meg­kísérelte, de a legötlettele- nebb újságírónak is szinte lehetetlen feladat elrontani a vele készült beszélgetést. Őszintesége, szókimondása kíméletlen, nem kerül ki semmilyen témát, s a leg­sablonosabb kérdésre is ere­deti és elgondolkodásra kész­tető választ ad. Ha ezt figyelembe vesz- szük, már bekarikázhatjuk a műsorújságunkban a má­jus 2-án, 21.40-kor sorra ke­rülő Színésznő vagyok! cí­mű beszélgetést, amely al­címe szerint télen készült. Háttérben valóban a kará­csonyfa látszik, miközben a művésznő arról beszél, hogy nem szereti ezt az évszakot. A bezártság riasztja, s ilyen­kor felidézi veszteségeit. So­kan elmentek barátai kö­zül, s fanyarul úgy fogal­maz: a cigarettát és a ko­nyakot is már a temetőben kellene elfogyasztania, ott lenne igazi társasága. Ezalatt a negyven perc alatt sok minden szóba ke­rül. A Bajor Gizi Színész- múzeumtól az élet és a ha­lál kérdésein át a Nemzeti Színházig szinte valamennyi témáról beszél Gobbi Hilda, ami fontos számára. S va­lóban: ő diktálja a tempót, elmondja, ami a szívét nyomja, önmagát „szenti­mentális tehénnek" titulál­ja, aki egy „zupás őrmester" képében harcol önmaga és -más igazáért. Tudja, hogy beteg, de tiltakozik az el­múlás gondolata ellen. Nehéz „ellenfél” a ripor­ter számára Gobbi Hilda. Nem is állja mindig a sa­rat Juszt László, de a meg­szólaltatott személyisége le­nyűgözi a nézőt. Hozzájárul ez a 40 perc ahhoz, hogy még jobban önmagunkra ta­láljunk a képernyő előtt: ez is a művésznő hajlíthatatlan jellemének a hatása. Min­denesetre úgy állhatunk fel készülékünk elől, hogy arra gondolunk: milyen jó volna akár több órát is azzal a színésznővel tölteni, aki böl­csességével és lelkierejével túlnő minden skatulyán és korláton. Gábor László Hatvani Galéria-naptár Lakatos József festményei — Pribojszky Má­tyás citeraestje — Tárlat Recsken — Bemu­tatkozik a Galéria Trió Heves megyei szerzők írásai a Pártélet áprilisi számában 9 Á 9 m A r mmmm A MAGVA* SZOŰSAUS; A MUNKÁSPÁRT központi aiz PCX-VÖIRAÍA „A szocializmus lényegé­ből fakad, hogy a itársada- lom tagjai, akik egyben a termelési eszközök tulajdo­nosai is, részt vegyenek a társadalmi folyamatok irá­nyításában. Társadalmi vi­szonyaink annál inkább vál­nak szocialistává, minél szé­lesebb, erőteljesebb és tu­datosabb a dolgozók rész­vétele a társadalmi folyama­tok alakításában. A szocia­lista társadalom éppen ezért azt igényli tagjaitól, hogy a közös célok megvalósítá­sából mindannyian részt vál­laljanak. Társadalmi, politi­kai érdekünk fűződik ah­hoz, hogy a társadalom tag­jai számára biztosítsuk a politika formálásában, a döntési folyamatokban. a végrehajtás menetében és ellenőrzésében való szemé­lyes részvételt, tehát rész­vételt a közéletben. Ezek a felismerések adták az indí­tékot ahhoz, hogy egy szo­ciológiai vizsgálat keretében kísérletet tegyünk olyan kér­dések megvilágítására, mint az állampolgárok politikai magatartásának, aktivitásá­nak, közéleti tevékenységé­nek a megítélése a köznapi tudatban; milyen indítékok segítik, illetve milyen té­nyezők pótolják a közösség javára végzett munka válla­lását; milyen egyéni tulaj­donságokkal rendelkezzék a közélet terepein munkálkodó ember; pártszervezeteink, a pártmunka számára milyen tanulságok vonhatók le a vizsgálati eredményekből, és így tovább.” — írja Tóth Ferenc, a megyei pártbizott­ság oiktatási igazgatóságának tanszékvezetője Közéleti te­vékenység, politikai aktivi­tás című írásában. A jelzett témát Eger város társadal­mi, politikai, gazdasági éle­tét jelentősen meghatározó öt gazdasági egységnél vizs­gálták a múlt évben. A vizs­gálók ezekből vonták le az írásban megtalálható követ­keztetéseket. Kovács József az oktatá­si igazgatóság tanára és Va­sas Joachim az igazgatóság vezetője ugyancsak e szám­ban Pártirányítás a közmű­velődésben címmel írt anya­got. „Az 1974-es KB-határo- zat óta nem csupán a köz- művelődés feltételei változ­tak meg, hanem az életmód átalakulásával átrendeződ­tek a művelődési igények, megváltoztak a művelődési és szórakozási szokások és változott a művelődés szer­kezete, a műveltség tartalma is. Jogosan tehető fel a kér­dés: hogyan felelnek meg a pártszervezetek az új kö­vetelményeknek? A szerzők nem csupán e kérdésre ke­resnek választ, hanem arra is, hogy milyen hatékony­sággal és rendszerességgel készítettük fel a társszerve­zeteket ezekre a feladatokra. Vizsgálták továbbá a köz- művölődési munka alapszer­vezeti irányítását is. „A tudatosság és a felké­szültség javítása nélkül a pártalapszervezetek képte­lenek lesznek az eszmei ori­entálásra, a nyílt vitákra, a meggyőző munka színvona­lának javítására és arra, hogy az eddiginél sokkal kö­vetkezetesebben támogassák a szocialista értékrendet ki­fejező színvonalas és egy­ben értékes alkotásokat, közművelődési törekvéseket.” Végezetül leszögezik, hogy szorgalmazni kell a pártta­gokkal szemben a kultúrá­ban való tájékozottságot és a példamutató részvételt. (kaposi) A galéria mindkét szint­jén május 10-ig Czinke Fe­renc Munkácsy-díjas, Érde­mes művész grafikáinak gyűjteményes kiállítását te­kinthetik meg az érdeklő­dők. Néhány nappal később, május 14-én, csütörtökön es­te 6 órakor viszont már a Sárváron élő, de korábban Egerben diplomázott festő, Lakatos József tárja a mű­barátok elé érzelmekben, ősi kultikus kötődésekben gazdag anyagát. E tárlatot Szabó László, a Vas megyei tanács elnökhelyettese nyit­ja meg, s egész hónapban lá­togathatják a művészet ba­rátai. Ugyancsak május 14-én, csütörtökön este fél 7 órai kezdettel fogad új vendéget a Galéria^?ódium. Ezúttal a világjáró, neves citeramű- vész, e hangszer alkalmazá­sának forradalmasítója, Pri­bojszky Mátyás lép a közön­ség elé, a műsorán — csángó magyar, illetve palóc népdal- feldolgozások mellett — klasszikus szerzők is szere­pelnek. Előadja hangszerén Brahms VI. Magyar táncát, Schubert Ave Maria című szerzeményét, valamint Győ­ré László Balkáni fantáziá­ját. Nagy érdeklődéssel fogad­ták a recski Bányász Mű­velődési Ház kisgalériájá- ban azt a kihelyezett kiállí­tást is, amelynek szobrai, festményei — Varga Imre, Bér Rudolf, Lakatos József, Radics István, Mihályfi Má­ria és társaik jóvoltából — szép kis keresztmetszetet nyújtanak a mai magyar képzőművészeti törekvé­sekről. A recski tárlat egész hónapban nyitva tart, így alkalmuk nyílik a szomszéd községek polgárainak is, hogy elgyönyörködjenek a művekben. Egy újabb vállalkozásról is hírt adhatunk olvasóink­nak. A Galéria Trió meg­alakulásáról van szó, amely­nek a munkáját az intéz­mény segíti elő. Vezetője a hatvani származású, fiatal fagottos, Hargitai Géza, aki a főváros két nagy szimfo­nikus zenekarában is ját­szik. Vele együtt egy ugyan­csak fiatal fuvolista és zon­goraművész Faragó Klára és Botos Zsuzsa alkotják a kis együttest. Színes, színvona­las műsorával május 25-én, hétfő este fél hétkor mu­tatkozik be a Galéria Trió az emeleti kiállítóteremben, majd ezt követően minden hónapban néhány alkalom­mal közönség elé lép „hazai pályán” illetve valamely vidéki művelődési házban. A hatvani Galéria Trió, — amelynek létrehívásáról nemrég Szókodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára is pártolóan nyilat­kozott, — Hatvan különbö­ző szervezeteinek, intézmé­nyeinek meghívására szintén vállal majd fellépéseket, il­letve önálló koncertet, ter­mészetesen a galériával tör­tént egyeztetés alapján. Színésznő vagyok!

Next

/
Thumbnails
Contents