Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-28 / 99. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. április 28., kedd MÉG MINDIG A LISZT-ÉVFORDULÓ IGÉZETÉBEN „...Hogy Magyarország büszkén mutathasson rám ••• W Az elmúlt hét végén a Csebokszári-lakó telepen, a 9. Számú Általános Iskolá­ban a Liszt-centenárium al­kalmából — kicsit megkés­ve — ünnepi hangversenyt rendeztek. Itt nemcsak a rendező intézmény dalosai léptek fel, csatlakoztak a 6. Számú Általános is, sőt az Egerben működő felnőtt amatőr együttesek is. így ez a délután nemcsak Lisztre emlékezés volt csu­pán, amelynek csúcspontját jelentette a zárószámként elhangzó Magyar ünnepi dal Liszttől, hanem a közös éneklés öröme is: félezer dalos és zenész a másik félezernek, a közönségnek lobogtatta azt a hitet, amely a .beszámolónk címéül is választott idézetben ott ma- gaslott a rögtönzött pódium fölött. így adódhatott, dr. Göcző Gézáné megnyitó sza­vaitól a záróakkordig va­lóban úgy éreztük, Liszt szellemisége uralkodott itt két óra hosszáig. És ez az ünnepi izgalom, ez a zenei sereglés, maga a műsor is említésre méltó értékeket hozott felszínre. A 9. sz. iskola nemcsak a rendezés erejéig volt itt há­zigazda. Három kórusa is énekelt. Mi, a tanárok és a szülők kórusát is ideszámít­juk. Talán akkor sem té­vedünk nagyot, ha itt nemcsak a hangversenyt előteremtő munkát, de a 9- esből fellépő énekkarok szellemiségét is jelentős mértékben Mervay Gézáné- nak tulajdonítjuk. Vezé­nyel, énekel, nevel. Mint ahogyan azt egri kezdetei idején egy rövid interjúban ígérte is. A 9-esből énekelt tehát a zenei tagozat kórusa, az út­törők énekkara — itt Thiel Miklósné vezényelt — és az iskola tanáraiból, a növen­dékek szülőiből szervezett együttes. Az 1. Számú Zenei Álta­lános énekkara Liszt Wei- mari dalát és Ibert játékos bölcsődalát szólaltatta meg; Korepta Katalin volt a kar­nagy. A 6-osból Varga Lász­ióné hozta el dalosait Ko­dály- és Balázs-számokkal. A város felnőtt együtte­sei is szívesen tettek eleget a meghívásnak. A Heves Megyei Művelődési Központ Pedagógus Kórusa — Tar Lőrinc karnagyi közreműkö­dése mellett — egy néger spirituáléval járult hozzá a esemény sokszínűségéhez. Az Ifjúsági Ház Gajdos együttese azt a zenei tar­tományt szólaltatta meg, amelyet Fajcsák Attila ha­A Népművelők Egyesülete Hallássérült tanulók versenye (Tudósítónktól) Hagyomány már, hogy a forradalmi ifjúsági napok keretében ' minden évben megrendezik a hallássérült úttörők országos honvédelmi és közlekedésbiztonsági ve­télkedőjét. A háromnapos rendezvénynek — melynek előkészítését és megrendezé­sét a Siketek Általános Is­kolája és nevelőotthona vál­lalta magára — ezúttal Eger adott otthont. Hazánk nagyothallókat és siketeket tanító általános is­koláiból 80 úttörő érkezett kísérőivel városunkba, hogy a szellemi és fizikai ráter­mettséget kívánó próbákon egymással megmérkőzzön. Váci, soproni, kaposvári, sze­gedi, debreceni, budapesti és egri gyerekek részvételével zajlottak a versenyek. Az ünnepi eredményhirde­tésre vasárnap került sor, amelyen bejelentették, hogy a honvédelmi és közlekedés- biztonsági vetélkedők össze­sített eredménye alapján el­ső helyezést Sopron, a má­sodikat Eger, a harmadikat pedig Kaposvár csapata nyerte. Ilosvai Ferenc Fiatal gyógyszerészek tudományos vetélkedője Tegnap Hévízen megkez­dődött a fiatal gyógyszerészek hagyományos, Rozsnyay Má­tyás-emlékversenye. A vi­lághírű magyar gyógyszerész emlékének szentelt 22. ve­télkedőn az a 29 ifjú gyógy­szerész — köztük Csapó Tün­de sarudi gyógyszertárvezető és Somoskőiné Nagy Györ­gyi, az egri 18/10. számú gyógyszertár munkatársa — számol be kutatási eredmé­nyeiül, akik az elődöntőkön a legjobb eredménnyel sze­repeltek. A verseny fődíját — a Rozsnyay Mátyás-em­lékérmet — szerdán ítéli oda a bíráló bizottság, akkor ad­ják ki a tudományos pályá­zat további öt díját is. A zsűritagok között található többek között dr. Végh Mik­lós, az Egri Gyógyszertári Központ igazgatója, valamint az egri Mihályi Margit, szak- felügyelő gyógyszerész is. A közművelődési tevé­kenység szakmai összefogá­sát területi munkamegosz­tással a Magyar Népműve­lők Egyesülete végzi. Sző­kébb hazánkban a Heves Megyei Területi Szervezet munkatársai szakmai kon­zultációk. továbbképzések, vándorgyűlések és tanfolya­mok szervezésével segíti a tagok önművelődését. Egyesületi nap keretében dr. Durkó Mátyás, a debre­ceni KLTE tanára tartott előadást a közelmúltban a közművelődési gyakorlat so­rán fellépő nevelési és ön­nevelési problémákról. Eger­ben. a HEMO-ban a Múzsák Könyvkiadó vásárlással egy­bekötött kiállítása segítette a szakmai kérdések iránt érdeklődőket. Terveik között szerepel több egyesületi nap rende­zése. valamint tapasztalat­csere-látogatás, mely Zala megye életét mutatja be. A művelődésotthoni szakmai szervezet májusban Tabra invitálja az érdeklődőket, ahol a helyi közösségfejlesz­tési kísérletekről hallhatnak. A Veszprém Megyei Terüle­ti Szervezet több társrende­zővel együtt vártúrát szer­vez a Balaton-felvidéken. A gyerekek hasznos nyári elfoglaltságait segíti a Nóg- rád Megyei Területi Szerve­zet immár hagyományos in­diántábora, melynek Sáros­patak ad otthont. tároz meg, régi kántálások és hangszerek visszaidézé- sével. Az Építők Agria Ve­gyeskara, dr. Ocskay György karnagy szándéka szerint négy fesztiválszámot adott elő, köztük két néger spiri­tuálét. Az Egri Szimfonikus Ze­nekar Schubert VI. szimfó­niájának első tételével — karmester Farkas István — a múlt századi romantika érzésvilágát ébresztgette. Mintha azt is jelezni akar­ta volna, hogy az érzelmek mai apadásakor újból meg kell nyitni az eltömött for­rásokat. A rendezők tiszteletre méltó szándéka szerint Sze­keres Adrienn, a 7. b-böl mondotta el Vörösmarty Mi­hály Liszt Ferenchez című ódáját. A veretes nyelv, a mélyen szántó gondolatok és az a bizonyos ódái zengés talán jobban hatottak volna, ha egy tanár vállalkozott volna a vers, az óda, a ha­zafiúi .lelkesedés megszólal­tatására. A kislány talpra­esettsége, kellemes orgánu­ma nem feledtethette, hogy ezt a költeményt egy apja- korú férfitól hamarabb el­fogadjuk. S nemcsak azért, mert „értelemmel van írva." (farkas) Dramatikus játszókörök bemutatója Az elmúlt hét végén ren­dezték meg Gyöngyösön a Mátra Művelődési Központ­ban a városi és városkör­nyéki úttörőcsapatok dra­matikus játszóköreinek be­mutatóját. A rendezvényen amelyet a Magyar Úttörők Szövetsége Gyöngyös Városi Elnöksége szervezett, 16 cso­port mutatkozott be. A szín­vonalra jellemző, hogy négy együttes is elérte az arany minősítést. A mezőnyből kiemelkedett a gyöngyösi 7-es Számú Ál­talános Iskola Tücsök és a hangyák című produkció­ja. a visznekiek Szerda, csü­törtök. és az adácsiak Ál­momban karikaországban című műsora, ök képviselik majd területüket a május 2-i megyei bemutatón. A gyöngyösi 3-as számú iskola színjátszói is az élmezőny­ben végeztek: Játékkoszorú című összeállításukkal. A Táskarádió hosszú ide­je magvas, elgondolkodtató, töprengésre késztető műso­rokkal jelentkezik. Ezt a programot gazdái a fiatalok­nak szánták, nekik „postáz­ták”, mégsem csak e kor­osztálynak szól. Erről győződtünk meg az elmúlt hét vasárnap dél­utánján is. A kínálat — s ez is hagyomány — sokszí­nűségével, érdekességével le­pett meg bennünket. Jó az, hogy a rendelke­zésre álló 55 percben — a zenei betétek közé több — ezúttal hét — témát iktat­tak. Először arra kerestek választ, hogy volt-e, léte­zik-e nemzedékváltás? Meg­döbbentő adalékokat sorjáz­tatok, egyértelműen hitele­sítve azt, hogy az ifjak, a harmincasok ma sem része­sülnek kellőképpen a veze­tői posztokból. Tudom, ez a probléma meglehetősen ösz- szetett, s az is tény, hogy csak hosszasan járható kö­rül, a megállapítás mégis fi­gyelemreméltó, s arra ösztö­nözheti az illetékeseket, hogy tovább elemezzék ezt a meg­oldásra váró gondot. Meglehetősen nagy vissz­hangot váltott ki a hipofízis­per, amelyben nem is olyan régen megszületett a Legfel­sőbb Bíróság ítélete. Ezt is­mertették, ehhez fűztek frap­páns megjegyzéseket. Nem érdemes minden mozzanat­Kedvelem a vérbeli vita­műsorokat. Persze csak ak­kor, ha a stúdióban meghí­vottak tisztázzák azt, hogy miről diskurálnak, azt is körvonalazzák, hogy milyen érveket állítanak hadrendbe. Ha ez az előkészítés, ez a „forgatókönyv” nem hiány­zik, nem hibádzik, akkor mi is bekapcsolódunk a joggal óhajtott szellemi áramkör­be, s élvezzük azt a disputát, amely mindnyájunk agyát serkenti. Sajnos, a Csodálkozunk, tehát vagyunk adásából épp ezt a pluszt iktatták ki. A szerkesztő-műsorvezető Bán László nem volt képes arra, hogy igazi karmesterré nő­jön, aki mindig az éppen so­ros szólamot juttatja megfe­lelő szerephez. így aztán a villamosmér­nök, az agykutató, a szocio­nál időzni, az viszont meg­hökkentő, hogy a tudomá­nyok fejlődése milyen sajá­tos helyzeteket produkál. Kár lenne róluk hallgatni, mert a válaszadás valamennyiünk kötelessége. Nem csak az egészségügy szakembereié, il­letve a jogászoké. Az ugyan­is mindenképp fura és riasz­tó, hogy majdani holttestünk egykor ipari nyersanyaggá válhat. Nem véletlenül tetszett a Kiskocsi vagy kiskacsa cí­mű glossza, amely informá­ciós rendszerünk bántó ba­kijaira melékeztet. Talán nem hiába. Meddig terjednek a sze­mélyiség védelmének hatá­rai? A riporter erről faggat­ta a Központi Statisztikai Hivatal vezetőjét, s mi jó néhány kamatoztatható tud. nivalóval gazdagodtunk. Nem maradt el. feltétlenül dicséret jár érte — az úgy­nevezett színes anyag sem. Az állatbarátok mellett va­lamennyien derülhettünk azon, hogy mennyi bonyo­dalmat okoz egy feleslegessé vált állatkerti medve, külö­nösképp, ha értő gondozásra számít. Ennyi is elég annak érzé­keltetésére, hogy az időseb­bek sem unatkoztak, végté­re — hogy a közismert slá­gert idézzük — Nem csak a húszéveseké a világ. lógus, a pszichológus, a nép­rajzos háborítatlanul mond­ta a magáét. Természetes, hogy elsikkadt az eszmei mag. Bogozgatták a korrup­ció, az erkölcs meghatározó motívumait, méghozzá úgy. hogy egyre messzebb kerül­tek attól az ezerarcú való­ságtól, amely minden vala­mirevaló ötlet inspirálója. Polgárjogot nyert az una­lom, lankadt az érdeklődés, s már csak azért hallgattam a pro és kontrákat, hogy ér­tékelhessem a zárást. Másokkal együtt feleslege­sen reménykedtem, mert a stáb ezzel is adós maradt. Legközelebb egy hónap múlva találkozunk velük, ha addig feledjük a sok hűhó. semmiért hangulatát. Pécsi István HASONLÍTANAK AZ EREDETIHEZ Készül a rajzos Linda Sok hűhó, semmiért Kiskunfélegyházán, az or­szág egyetlen magán rajz- filmstúdiójában készül Lin­da legújabb, története. A Holló László Filmstúdió Filmgyártó Kisszövetkezet vezetője, Katona János el­mondta, hogy két évvel ez­előtt gondolt egy merészet és önállósította magát — korábban ugyanis a Pannó­nia Filmstúdió kecskeméti műtermében dolgozott. A kisszövetkezetben jelenleg húszán dolgoznak. Már több sikeres reklámfilm fűződik hozzá, például az energia­takarékosságra a figyelmet felhívó (Valaki..., de Bodó és Góliát is közismert. Most tehát a Linda a leg­nagyobb munkájuk. Körülbe­lül egy évig tart a rajz­film elkészítése, — ez azon­ban nem is sok, ha meg­gondoljuk, hogy 86 perces lesz és a Pannónia legalább három-négy évre vállalta volna a Linda szafari című könyv alapján. A figu­rák mind hasonlítanak majd az eredeti szereplők­höz, akiket megismerhettünk a sorozatból. Ez lesz a vi­lágon a második animációs karatefilm és már most nagy az érdeklődés iránta külföldön. A rajzfilm-kis­szövetkezet tervez még az idén egy sporttémájú hu­szonhat részes produkciót: Hopp család címmel. Vár­juk hát Linda rajzos törté­netét! (temesi) Ilyen lesz Linda, rajzon MŰSORON KÍVÜL Dupla show Az utóbbi időkben úgy alakult, hogy a véletlen foly­tán két egymást követő na­pon is volt színpadi produk­ció Gyöngyösön. Így tehát showról showra mehettek a vidámságot kedvelők. Időrendben is, de minden más szempontból is az első az a Hofi-műsor volt, ami nagyon-nagy érdeklődést kel­tett brigádokszerte az üze­mekben és az intézmények­ben. Hofi most is remekelt: annyi mindent kimondott, hogy a nézők csak kapkod­ták a fejüket: jól hallanak? Most aztán mindenki meg­kapta a magáét, lett-légyen a téma a határainkon be­lülről vagy kívülről eredő. Szokása szerint csak egyet­len személyt kímélt meg a humorista most is minden­féle elmarasztalástól. Az csak természetes, hogy Hofi mindenben Hofi ma­rad:-külső eszközeinek lel­tári anyagában is, ahogyan a mondanivalója szerkezeti felépítésében is. De miért is várhatná el bárki, hogy fel­adja önmagát és feladja jól beviált mözdulatait, stílusje­gyeit? Ezek mind ő és csak kizárólag ő. Ahogy az a fullánkos nyel­ve is. Ö az ország lakossá­gának egyszemélyes „parla­mentje” — ő az egyeszemé- lyes képviselőtestület, amely­nek mandátumát milliók erősítették meg. Így nyert jogot arra, hogy mindany- nyiunk nevében szóljon: el­ismerést vagy elmarasztalást fogalmazzon meg bel- és külpolitikánk megannyi te­rületéről. Hadd tegyem hozzá az el­mondottakhoz gyorsan: ő azért nem hivatalos szóvi­vőnk. Ilyen stílussal? Ilyen anti diplomáciai gyakorlat­tal? Mindent kimondani?... Ugyan! Ami a műsorának az eré­nyét még növelte. Olyan szí­nes műsorkörnyezetet ala­kított ki maga körül, ami csak fokozta a választék bő­vítését: operaénekesek, tánc­dalok és csasztuskás ízű duettek is helyet és tapsot kaptak mellette. Hofi másnap is visszatért a városba. A Mátra Műve­lődési Központból átköltö­zött a helyőrségi művelődé­si otthonba. Itt Forgách Gá­bor idézte meg szellemét és szövegét — paródiával. Paudits Béla helyett ugrott be a lezseren csak „jódlis- nak” emlegetett színész. Jó ízléssel felépített műsora sok derűs percet nyújtott azok­nak, akik egy kis csalódás­sal vették tudomásul a sze­replőváltozást. Akik eljöttek az egyszemélyes showra, nem bánták meg. A hajdani slá­gerek, kupiék és dalok he­lyett ugyan egészen mást kaptak, ha nem is kizárólag jódlit, de nem is slágerváro- mányos zenei remekléseket. Viszont szép, szelíd szöveget, sok humorral, csipkelődés­sel, öngúnnyál és — Hofit. Megint. Fergeteges sikerrel. Hofi itt, Hofi ott — minde­nütt. Mint nem hivatalos szóvivő. Miért van az, hogy ennyi helyet kap és ilyen hangsúllyal? Akinek kedve van, gondol­ja végig az adható választ. Szerintem azért, mert po­litika nélkül ma már humo­rizálni sem lehet mifelénk. A showt alufóliába csoma­golva kell tálalni. Vagy: fo­gyaszthatóvá tenni. (gmf) Nem csak fiataloknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents