Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-27 / 98. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. április 27., hétfő Kész cirkusz Kár lenne tagadni, hogy az utóbbi hetekben egyre több bosszúságot okozott valamennyiünknek a tévéműsor. Hiába vártuk az új programokat, a szellemi csemegét, s majdhogy irigyeltük azokat, akiket képmagnójuk megszabadít a kínálat rabságából. Ügy tűnik, a hét vége hozta a mélypontot. Különösképp a Kész cirkusz című produkció, amely azt érzékeltette. hogy a színészek és a tévések mire képesek a porondon. Tudom, hogy nem eredeti az ötlet. létjogosultságát mégse vitatom, a .pillanatnyi teljesítmény szintjét viszont annál inkább megkérdőjelezem. Mindazokkal együtt, akik azt vallják: a leghelyesebb. ha mindenki szakmai jártasságát bizonyítja, s nem bizonytalankodik a számára meglehetősen ingoványos talajon. Most sajnos — néhány kivételtől eltekintve — ez történt. A Magyarország főszerkesztője milliók előtt ismerkedett a majomidomítással A jeles tollforgató, a humor frontján is babérokat szerző zsurnaliszta, szerencsére nem maradt egyedül. Neki és kollégáinak segítettek azok. akik művészei ennek a műfajnak. Csoda-e, ha elsősorban nekik szóltak azok a jelképes tapsok. A Dolly Roll tagjai minden igyekezetük ellenére, elegánsan ügyetlenkedtek. Chrudinák Alajos csak azt igazolta, hogy a külpolitikai tudósítások talpraesett, utánozhatatlan adottságú. felkészültségű mestere. s aligha szerezne maradandó érdemeket a lovak okításával. Balogh Erika és Nyertes Zsuzsa kétségkívül ügyesen barátkozgatott az elefánttal, azt azonban nem feledtették, hogy Thália szolgálatába szegődtek, s mindenekelőtt itt kell még számos ormot meghódítaniuk. A legkönnyebb dolga talán Kudlik Júliának és Antal Imrének volt: a több mint szóvivői szerepkört mindketten leleményesen látták el. Nagy Bandó Andrásnak sem kellett szégyenkeznie, ő lehetőségeihez mérten is gondolj: az igényesség követelményeinek hiánytalan betartására. Ez akkor is erény, ha vállalkozását nem mindig kísérte osztatlan siker. Balázs Péter, Mikó István, Szombathy Gyula bohócként gazdag eszköztárból válogathatott. épp ezért, mindhárman kellemes perceket szereztek nekünk. A bemutatkozás tanulsága? Kell az efféle kuriózum, persze, csak akkor, ha összhatásként nem az amatőr parádék vegyes élménycsokrától fanyalgunk. így viszont amiatt is füstölgünk, hogy ebben az országban igen sokan arra büszkék. amihez keveset értenek. Sajnos nem csak a porondon, s nem is olyan ritkán. Kész cirkusz ... » Pécsi Islván Anno Egyik barátomnak volt néhány különc szokása. Például szerette hangsúlyozni, hogy nem szeret csalódni, ezért csupán az olyan filmeket nézi meg a moziban, amelyeket már látott. Amikor kukacoskodók kötöttek bele, s azt mondták: valamikor ismeretlen alkotásokra is be kellett ülnie, csak legyintett. Nagyvonalúan beismerte, hogy volt egy-két ifjúkori megingása . . . Rég nem találkoztunk, ezért nem tudom, hogy jár-e még filmszínházakba. Félek, hogy felesleges neki ezt megtenni, mert elég, ha leül a tévékészüléke elé, s találomra megnyomja a gombot. Az esetek nagy százalékában nem fenyegetik meglepetések, egy-két kép után már helyeslőén bólint: ezt is láttam, azt is láttam. Az is lehet, hogy ez a diákköri cimborám már azóta pályát talált magának, s a műsorszerkesztőségekben helyezkedett el. Ha így van. ezúton üzenem neki. hogy eléggé egyedül van a véleményével. Persze, nemcsak az a baj. hogy régi filmek peregnek különböző alkotókhoz kötve — így- most például Máriássá Félixhez, netán Walter Matthau-hoz —. hanem az is, hogy sajátos időeltolódás lép föl a nézőben. A múltkorában például az Egy pikoló világos című, az ötvenes évek végén készült műben álmélkodtam el, hogy milyen is volt Budapest. Míg végighaladt a kamera a belvároson. körülbelül három járművel találkozott, melyeket két rendőr irányított, hogy valahogy össze ne ütközzenek. De hasonlóan jártunk a múlt héten az Álmatlan évekkel, az Egy asszony az ablaknál-lal, nem is szólva a korán megvénült Méz- ga családról. Néhány esztendő alatt ez utóbbi annyira megszürkült, tegnapelőttivé vált, hogy az első magyar rajzfilmet, a Két bors ök- röcskét szívesebben megnézetném gyermekeimmel, mint ezt a rétestésztára nyújtott, honi kisebbrendűségi érzéseinket sűrítő sorozatot. Ez azért tűnik soknak, mert közben a különböző politikai műsorokon keresztül a ma kérdései mind erőteljesebben tolakodnak a lakásunkba. Eközben a sugárzott művészeti alkotások — színdarabok, filmek s egyéb látnivalók — nem igyekeznek választ adni a legaktuálisabb problémáinkra. így aztán minden halasztódik, érvényét veszti, mire nagyapák leszünk, talán ifjúkori problémáinkat viszontláthatjuk valamelyik játékfilmben. Majd felsóhajtunk: de jó lett volna ezt látni anno 1987-ben . . . Gábor László Egy könyv kétszáz szerzője Üzen a régi iskola Ilyen könyvvel őszintén szólva még nem találkoztam. Már volt a kezemben olyan kiadvány/ amit egy év történetéről adott ki egy iskola, de ez a kezemben tartott kötet újra és és újra arra késztet, hogy fellapozzam. Történelmünk egy szelete tárul fel az olvasó előtt. Nézem például az 1952— 53-as tanévben végzett B osztályt. Gépkocsivezető, pedagógus, OTP-igazgató, laboráns. iparművész vált a hatvani Bajza József Gimnázium diákjaiból. Már az is beszédes, hogy hányfelé ágaztak el az utak, kiről nem sikerült felderíteni semmit, s ki ment el örökre. Ezenkívül néhány vallomás színezi a képet, változtatja akár még szociológiai értelemben is hitelessé ezeket az adatokat. De ahogy haladunk visszafelé az időben, úgy szaporodnak a nevek elé írott keresztek. és bővül a skála. Nemzedékek határait érezhetjük meg, ha forgatjuk a hatvani gimnázium öreg diákjainak Aranykönyvét. Fél évszázados múltra tekinthet vissza ez az alma mater. Növendékei elsősorban a Zagyva-parti városból és környékbeli falvakból származnak. A településnek mindig sokat jelentett középiskolája: a műveltség, a kultúra nagy szerepet játszott a várossá válásban. Képzett és lelkes A hét végén tartotta alakuló ülését az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanácsa, amely az oktatási törvény előírásai alapján jött létre. Létszámában a korábbi tanács felére csöktanári gárda gondoskodott arról. hogy magas színvonalú oktatás legyen e falak között. Az összeállító, dr. Igná- czy Béla visszaemlékezések tükrében mutatja meg az elmúlt évtizedek útját, sazt a nagy családot, melyet a gimnázium egykori tanárai, növendékei. szülői munka- közösségei alkotnak. Példamutatóan rendszerezett és alapos a kötet felépítése, szinte minden kérdésére választ kaphat az érdeklődő, ha alaposan tanulmányozza kent, és a 27 tagú új testületbe titkos szavazással történt választás útján kerültek az oktatók. A hallgatók, illetve nem oktatók képviselői kétharmadát teaz oldalakat. Sok böngész nivalót kínál ez a gyűjtemény, eg.yvégtében nem is érdemes nekiülni. inkább kóstolgatni. ízlelgetni való. Nemcsak a több mint kétszáz szerzőnek, de a kívülállónak is sokat mond el. A hatvani Ady Endre Városi Könyvtár adta ki ezt az Aranykönyvet, amelynek keddi bemutatója az intézményben bensőséges. nem túlzás: családias esemény lesz. (gábor) szik ki az egri főiskola újjáalakult legfelsőbb testületének. Ezután az új tanács az intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzatának tervezetét vitatta meg. illetve hagyta jóvá. Üj tanácsa van az egri főiskolának VICCMAGAZIN Otthonunk: a munkahely A zt szokták mondani, hogy az ember a fele életét a munkahelyén tölti. Ideggyógyászok a megmondhatói, hogy mennyi gondot, problémát okoz számunkra a munkahely, a rossz munkahelyi légkör. Vicceink színhelye: második otthonunk, a munkahely — hazai és külföldi környezetben. ér Értekezleten valaki odasúgja az igazgatónak: — Szepetneki kartárs. a hátsó sorokban elkezdtek ultizni! — Tudom, de most nem mehetek oda. Még válaszolnom kehi a felmerült kérdésekre! •ér A riporter arról faggatja a munkást, hogyan készül az alagút? — Hát két oldalról kezdjük a fúrást — hangzik a tájékoztató —, és ha minden jól megy, akkor néhány centi eltéréssel középen találkozik a két fúrópajzs. — És ha nem megy jól? — Akkor túlteljesítettük a tervet, mert két alagutat fúrtunk! •ér — A férjemnek se éjjele, se nappala. Képzeld, latinul tanul szegénykém! — Latinul? Minek? — Hogyhogy minek? A vállalata hosszabb időre Latin-Amerikába küldi! ■ér — Igazgató lelvtárs, igazgató elvtárs, a főkönyvelő diktálás közben állandóan a nyakamat csókolgatja! — Ne haragudjon Giziké, de nekem annyi dolgom van most, hogy nem tudok mindent egymagám csinálni! A titkárnő megkérdi az igazgatót: — Lajoskám, főzzek neked egy jó kávét? — Hogy mer maga engem tegezni? — háborodik fel az igazgató. — Miért ne merném? Akivel én együtt alszom, azt csak tegezhetem, nem? — Hol aludtunk mi együtt? — Nem emlékszik? Hát tegnap, a szakszervezeti gyűlésen! — Gyengém és hobbim az akvárium. Órákig elüldögélek előtte és bámulom, hogy mit csinálnak ia halak. — És a kedves feleséged mit szól mindehhez? — Hogyhogy mit szól? Semmi köze ahhoz, hogy én a munkahelyemen mit csinálok! •ér A gyárigazgató beviszi a fiát a gyárba. — Mindent mutasson meg neki, Petra kisasszony! — mondja a titkárnőjének. — Mindjárt az első napon? ■ér — Tíz óráig zavartalanul alszunk az irodában, de akkor jön a főnök. — És aztán? — Aztán kénytelenek vagyunk várni egy fél órát, amíg ő is elalszik! — Nos, Sabine kisasszony, meg van elégedve a helyzetével? — Nagyjából igen. igazgató úr. Csak a hamutartója egy kicsit nyomja a derekamat! — Képzeld, tegnap bementem a főnök szobájába, egy nagyot csaptam az asztalra. és harsány hangon ötszáz forint fizetésemelést kértem. — JVe mondd! És a főnököd mit szólt erre? — Semmit. Lent volt az üzemi büfében. Két barátnő beszélget: — Na milyen az új osztályvezetőd? — Rendes. Csak az a baj, hogy megszállottja a munkának. Ha az asztalon felejtem a papírt, amiben a tízóraim volt, fogja,, és még azt is aláírja! •ér — Tanácselnök elvtárs. tanácselnök elvtárs! Azonnal jöjjön velem! Az állomás mellett találtam egy zugborozót. egy bögrecsárdát!1 — Ne haragudjon, Pista bácsi, nem megyek. — De miért nem jön? — Tudja maga nagyon jól, hogy munkaidőben én nem szoktam inni. •ér — Kovács, maga tényleg azt mondta az új munkatársunknak. hogy én egy tehetségtelen, törtető pasas vagyok? — Ugyan már. hová gon* dől. főosztályvezető kartárs? Nem szoktam én vállalati titkokat kifecsegni! ér — Anyuska, ma nincs kedvem iskolába menni. — De miért nincs, kisfiam? — Utálnak engem ott. A tanárok, a tanulók, de még a takarítónő is gönbe szemmel néz rám. — Ne is törődj velük, fiacskám! iMajd elmúlik. Most pedig kapd föl a tízóraidat, és irány az iskola! Nem maradhatsz itthon. Benőhetne a fejed lágya, már elmúltál 50 éves! És elvégre. te vagy ott az igazgató! K. Gy. M. Csipkeverő üzem Ujhartyánban A Hernádi Március 15. Termelőszövetkezet csipkeverő üzemet létesített Üjhartyánban, ahol hagyományos — klöpli — díszítőcsipkét és függönyt készítenek, csak pamut alapanyagból. Az öreg gépek —, amelyek rendszeres karbantartás mellett hibátlanul üzemelnek — modern termékek előállítására is képesek. A változó piaci igényekhez' alkalmazkodva egyre nyereségesebben termel a szövetkezet fMTt-fotó; Hámor Szabolcs — KS) Egy hét...
